NEGYVENEGYEDIK FEJEZET — TUDOMÁNY ÉS KINYILATKOZTATÁS

Helyénvalók-e a megemlékezések?

Amikor Izrael csodálatos győzelmeket aratott az Egyiptomból való kivonulás után, emlékoszlopokat állítottak az esemény emlékének megőrzésére. Isten megparancsolta Mózesnek és Józsuénak, hogy építsenek emlékhelyeket. Amior az izraeliták csodálatos győzelmet vívtak a filiszteusok felett, Sámuel emlékkövet állított, és Ebenézernek nevezte azt, mondván: „Mindeddig megsegített minket az Úr” (1Sám 7:12)! {3SM 320.1}   

Hol vannak nekünk mint népnek az ilyen emlékoszlopaink? Hol vannak ezek a kövek, melyeken bevésett szavak számolnak be azokról a csodálatos történetekről, melyeket Isten vitt végbe életünkben?  A múlt fényében nem tehetjük-e meg, hogy félelem nélkül tekintünk az új próbák, nehézségek elé, beleértve a betegséget, nélkülözést és gyászt is, és így szólunk: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” Mint hűséges Teremtőre, rábízom életemet, mert Ő meg fogja őrizni nála letett kincsemet ama napra, „élteden át tartson erőd” (22. Kézirat, 1889). {3SM 320.2}   

Felhívás a korai napokról való megemlékezésre

Gyakran el kellene ismételni azokat az eseményeket, amelyeken Isten keresztülvitte népét. Az Úr milyen gyakran állíttatott fel útjelzőket az ősi Izrael idejében! Hogy ne feledkezzenek meg a múlt eseményeiről, Isten parancsba adta Mózesnek, hogy foglalja énekbe azok történeteit, hogy a szülők megtaníthassák őket gyermekeiknek. Olyan emlékműveket kellett állítaniuk, melyek gyakran szem előtt voltak. Ezeket gondosan meg kellett őrizniük, hogy amikor a gyermekek kérdéseket tettek fel velük kapcsolatban, elismételhessék nekik a teljes történetet. Így Isten gondviselő tettei, jósága és irgalma, mely a népéről való gondoskodás és szabadítás cselekedeteiben nyilvánult meg, nem merült feledésbe. Az Ige felszólít bennünket: „Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki” (Zsid 10:32). Az Úr csodatévő Istenként tevékenykedett népéért a mi időnkben is. Az Úr művének történelmét gyakran a nép elé kell tárunk, az idősek és a fiatalok elé egyaránt. Elevenítsük fel újra és újra Isten jóságát, és adjunk hálát neki csodálatos tetteiért (Bizonyságtételek, 6. köt. 364–365. o.). {3SM 320.3}