A keresztényeknek szüntelen vigyázniuk kell az általuk elfogadott normák megőrzésére. Az egyre tovább romló világ erkölcsi szintjére figyelve, és a magukat egymáshoz viszonyító egyháztagok hatásának engedve könnyen előfordulhat, hogy a valaha magasra tűzött mércénk észrevétlenül alábbszáll. {3SM 236.1}
Ha áttekintjük azokat az üzeneteket, melyeket Isten a régi időkben és napjainkban küldött népéhez, észrevehetjük, hogy Isten milyen fontosnak tartotta újra és újra elismételni az arról szóló bátorításokat, hogy népe járjon összhangban akaratával. A mi időnkben ez különösen igaz a szombatünneplés, öltözködés és díszek, valamint az egészségügyi reform kérdéseire nézve. Sorozatunk első két kötetének megjelenése óta néhány, kéziratokban és levelekben fellelt értékes anyag került kinyomtatásra az Adventist Review (Adventista Szemle) című folyóiratban, melyeket most könyv formátumban is közlünk. A hetedik rész első négy fejezetében nyomtatott anyagokból is olvashatunk szemelvényeket. {3SM 236.2}
A különféle jellegű imádságokról szóló fejezet azért vált időszerűvé, hogy kiegyensúlyozza az Evangéliumi munkások (178–179. o.) és a Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. kötete (311–316. o.) alapján esetleg erőltethető gyakorlatot, hogy a hetednapi adventistáknak a tisztelet és alázat kifejezéseként mindig térdre ereszkedve kell imádkozniuk. Noha a felhívás térden történő imádságra szólít mind a nyilvános Istentiszteleteken, mind pedig az otthoni áhítat során, Ellen White egyértelmű tanácsa és példája bemutatja, hogy nem minden egyes alkalommal szükséges letérdelni ahhoz, hogy szívünket és szavunkat felemelhessük az Úrhoz. Az írások Ellen White hosszú munkásságának eltérő időszakait ölelik át. {3SM 236.3}
