BEVEZETÉS

A St. Helena Szanatórium köré csoportosuló testvérközösség (melynek 1901-től egészen haláláig Ellen White is tagja volt) gyermekei számára egy egyetlen tanteremből álló általános iskola állt rendelkezésre 1902-ben. Az iskola tanítója a komoly hivatástudattal rendelkező hetednapi adventista, Mr. Anthony volt. {3SM 206.1}   

A századfordulón már volt arra példa Amerika néhány területén, hogy az adventisták, főleg Ellen White tanácsának hatására, általános iskolák alapításába kezdtek. 1902. július 14-én, hétfőn reggel 6 órakor Ellen White beszédet intézett a szanatóriumi gyülekezethez, amelyben egy egyházi iskola megalapítására késztette a tagokat, és ösztönzésként felajánlotta elmshaveni földjének egy részét az ügy érdekében. Időszerű beszédének kivonatai olvashatók a most következő fejezetben. {3SM 206.2}   

A szanatóriumi gyülekezet elfogadta Ellen White javaslatát, de amikor az iskola az ősz folyamán elindult, a kisebb gyermekek nem kaptak lehetőséget a tanulásra, mert Ellen White korábban azt az utasítást adta, hogy a 8–10 éves életkor alatti gyermekek tanítását otthon kell végezni. {3SM 206.3}   

Mivel azonban nem minden szülő tett eleget a korábbi írásokban mintaként felállított elveknek, jó néhány gyermek megfelelő irányítás és tanítás nélkül töltötte gyermekéveit. Az egyetlen elrettentő kijelentés a kisgyermekek iskolai oktatásával kapcsolatban 1872-ből származik: „Kizárólag a szülőknek kellene tanítaniuk a gyermekeket, amíg azok el nem érik a nyolc-tíz éves kort” (Bizonyságtételek, 3. köt. 137. o.)! {3SM 206.4}   

A gyülekezeti tisztviselők és tagok részéről jelentős megoszlás volt tapasztalható ebben a fontos kérdésben. {3SM 207.1}   

Kis idő múltával, 1904. január 10-én az iskolabizottság tagjai meglátogatták Ellen White-ot otthonában, hogy megkérdezzék az iskolakezdés évéről, és a gyülekezet felelősségéről a kisgyermekek tanításával kapcsolatban. William C. White igen fontosnak tartotta ezt a találkozót, és úgy vélte, hogy az mintát állíthat az ország többi egyházi iskolája számára is. {3SM 207.2}   

Ellen White előre tudta, hogy miről fognak beszélgetni, ezért felkészülten beszélt a kérdés különböző oldalairól. A beszélgetésről jegyzőkönyv készült, amelyet az elmshaveni levéltár általános dokumentumai közé helyeztek. Valamilyen okból kifolyólag azonban a levél és a kézirati anyagok közé nem került másolat a jegyzőkönyvről. Mivel csupán egy iskolabizottsági jegyzőkönyvről volt szó, az sok éven át elkerülte a kutatók figyelmét. A jegyzőkönyvbe foglalt világosság 1975-ben került napvilágra, amikor alapos kutatást végeztek minden olyan irat után, mely a kisgyermekek oktatására vonatkozott. A jegyzőkönyv hiánytalanul közlésre került a The Review and Herald folyóirat 1975. április 24-i számában. {3SM 207.3}   

A 23. fejezetben tehát rövid kivonatokat olvashatunk az 1902-es beszédből az egyházi iskolaalapítás kapcsán, a 24. fejezetben pedig a jegyzőkönyvnek azt a részét közöljük, amely közvetlenül szól az adventista szülők gyermekei számára megfelelő iskolakezdési korhatárról. {3SM 207.4}   

A 25. fejezet többféle kijelentést tartalmaz „Általános vezérelvek” címmel. {3SM 207.5}   

1887-ben Ellen White azt javasolta a Bizonyságtételek ötödik kötetében, hogy „erős fiatalemberek, akik a hitben megalapozottak, a vezető testvérek tanácsára főiskolákra mehetnek, ahol több ismeretet és tapasztalatot szerezve [a valdensekhez hasonlóan] jó munkát végezhetnek még tanulmányaik folytatása közben is.” Ezek a kijelentések többször is megismétlődtek a következő évtizedben, hangsúlyozva a hatékony bizonyságtevés lehetőségét a nem adventista iskolákban, ugyanakkor időszerű figyelmeztetéseket is hallatva az esetleges veszélyekről. A 26. fejezet ilyen jellegű tanácsokkal zárul. {3SM 207.6}   

– White Bizottság {3SM 208}