HUSZONKETTEDIK FEJEZET — A MEGVÁLTÁS HANGSÚLYOZÁSA — 1890–1908

Lehetőség az üdvösségre. – Önsanyargatás, vezeklés és szüntelen bűnvallomás, őszinte megtérés nélkül, valamint böjtök, ünnepek és külsőleges engedelmesség őszinte lelkesedés hiányában – mindezek teljesen értéktelenek. Krisztus áldozata elegendő üdvösségünkhöz. Krisztus teljes értékű és hatékony áldozatot hozott, ezért a Krisztus érdemeit nélkülöző emberi erőfeszítés mit sem ér. Az ilyen úttal nemcsak hogy nem tiszteljük Istent, de jelen és jövőbeni hasznosságunkat is leromboljuk. Ha elmulasztjuk értékelni Krisztus áldozatát, ártó befolyást árasztunk. Ez megfoszt reményeinktől és kiváltságainktól, továbbá hamis és veszélyes elméletek elfogadásához vezet a megváltással kapcsolatban, amelynek lehetősége végtelen áron lett megvásárolva számunkra. Az emberek nem úgy értik a megváltási tervet, mint amelyen keresztül Isteni erőt nyerhetnek emberi erőfeszítéseik sikere érdekében. {3SM 190.1}   

Krisztushoz hasonlóan megbocsátani nemcsak a bocsánat kimondását jelenti, hanem a lelkületünkben való megújulást is. Az Úr így szól: „Új szívet adok belétek.” A Krisztusi képmás pecsétjének magára az elmére, a szívre és a lélekre kell kerülnie. Az apostol ezt mondja: „Bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Kor 2:16). Az átalakító folyamat nélkül, mely egyedül Isteni hatalom által mehet végbe, a bűnre való kezdeti hajlam teljes erejével a szívben marad, hogy új bilincseket kovácsolva olyan rabszolgaságba vesse az embert, melyet emberi erő megtörni nem képes. Az emberek nem léphetnek be a mennybe régi ízlésükkel, hajlamaikkal, bálványaikkal és elméleteikkel. Számukra a menny nem lenne örömteli hely, mert minden ellentétes lenne ízlésükkel, étvágyukkal és hajlamaikkal. Minden fájdalmasan szemben állna veleszületett és begyakorolt tulajdonságaikkal. {3SM 190.2}   

A boldogság a szentség és az Isten akaratának való engedés következménye. A mennyei szent embereknek először a földön kell szentté válnia, hiszen amikor elhagyjuk a földet, a jellemünket is magunkkal kell vinnünk. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy magunkkal visszük a Krisztus igazságossága révén nekünk tulajdonított mennyei vonásokat (The Review and Herald, 1890. augusztus 19.). {3SM 191.1}   

Hit általi megigazulás és megszentelődés – 1890. Amikor megtérés és hit által személyes Megváltónkként fogadjuk el Krisztust, az Úr megbocsátja bűneinket, és elengedi a törvényszegésért járó büntetést. Ekkor a bűnös igaz személyként áll Isten előtt, elnyeri a Menny támogatását, és a Szentlelken keresztül közösségbe kerül a Fiúval és az Atyával. {3SM 191.2}   

Ezen a ponton egy újabb, fokozatos jellegű munka veszi kezdetét. A léleknek meg kell szentelődnie az igazság által. Ez szintén hit által érhető el. A jellem egyedül Krisztus kegyelme által alakulhat át, melyet hit által nyerhetünk el. {3SM 191.3}   

Fontos tisztán megértenünk a hit természetét. Sokan hiszik, hogy Krisztus a világ Megváltója, hogy az evangélium igaz és feltárja előttünk a megváltási tervet, mégsem rendelkeznek üdvözítő hittel. Értelmükben ugyan meggyőződtek az igazság felől, de ez még nem elegendő. A megigazuláshoz a bűnösnek arra a hitre van szüksége, amely Krisztus érdemeit saját személyére alkalmazza. Olvassuk, hogy az ördögök „hisznek és rettegnek”, hitük mégsem hoz számukra megigazulást. Azok sem részesülhetnek a megváltás áldásaiban, akik pusztán értelmi jóváhagyásukat adják a Biblia igazságaihoz. Az efféle hit nem jut el a szükséges pontig, mert az igazság nem tölti be a szívet és nem formálja át a jellemet. {3SM 191.4}   

A Kálvárián hozott engesztelő áldozatban való hit által az őszinte, megmentő hit Istenbe vetett bizalommal párosul. A megigazított hívő Krisztusban látja egyedüli reménységét és Szabadítóját. Hit létezhet bizalom nélkül, de a bizalomból eredő ráhagyatkozás nem létezhet hit nélkül. A Krisztus szabadító hatalmát megismerő bűnösök előrehaladásuk közben egyre nagyobb mértékben tesznek bizonyságot erről a bizalomról (Signs of the Times, 1890. november 3.). {3SM 192.1}   

A kísértések visszaverése – 1891. Sokan úgy vélik, hogy lehetetlenség nem elesni a kísértésekben, és hogy nincs elég erejük a győzelemre. Amikor csüggedésnek és kételyeknek adnak hangot hit és bátorság helyett, ajkukkal vétkeznek Isten ellen. Krisztus mindenben megkísértetett, kivéve a bűnt. „E világ fejedelme eljött, és énbennem nincsen semmije” – mondta. Mit jelent ez? Azt, hogy a gonoszság fejedelme nem tudta megingatni Krisztust a kísértéseivel. Ez ugyanígy történhet velünk is (The Review and Herald, 1891. május 10.). {3SM 192.2}   

A tökéletesség nem egyik pillanatról a másikra érhető el – 1891 – Az időkön túlra, az örökkévalóságba tekintünk. Úgy igyekszünk élni, hogy Krisztus elmondhassa: „Jól vagyon jó és hű szolgám.” Éljünk mindannyian ekképpen! Elkövethetünk hibákat és tévedhetünk, de Isten nem hagy bennünket a hibás úton. „Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.” Van reményünk. A reménység foglyai vagyunk. {3SM 192.3}   

Ragadjuk meg Isten gazdag ígéreteit! Isten kertje tele van gazdag ígéretekkel. Gyűjtsük be és vigyük haza őket! Mutassuk meg, hogy hiszünk Istenben! Fogjuk Őt szaván! Egyikünk se találtasson bizalmatlannak és kétségeskedőnek Istennel szemben! {3SM 192.4}   

Legyünk növekedő keresztények! Ne torpanjunk meg! A tegnapinál előbbre kell jutnunk a mai napon. Mindennap tanuljunk jobban bízni Jézusban és erősebben ráhagyatkozni! Így kell felnövekednünk. Nem egy pillanat alatt éritek el a tökéletességet. A megszentelődés élethosszig tartó folyamat... {3SM 193.1}   

Emlékszem egy férfire és feleségére 1843-ból..., akik 1844-re várták az Úr eljövetelét. Vigyáztak és várakoztak. Mindennap imádkoztak Istenhez. Mielőtt jó éjszakát kívántak volna egymásnak, így szóltak: „Lehet, hogy az Úr eljön, miközben alszunk, nekünk pedig készen kell lennünk.” A férj megkérdezte feleségétől, hogy mondott-e valamit a nap folyamán, amely szerinte nincs összhangban az igazsággal és hitvallásukkal, majd a feleség kérdezte ugyanezt a férjétől. Ezután leborultak az Úr előtt, és megkérdezték tőle, hogy vétkeztek-e gondolattal, szóval vagy cselekedettel, és ha igen, akkor bocsánatot kértek a törvényszegésért. Pont erre az egyszerűségre van szükségünk. {3SM 193.2}   

Legyetek olyanok, mint a gyermekek, kapaszkodjatok a megfeszített és feltámadt Megváltó ígéreteibe, és akkor Isten megerősít. Hogyan? Isten angyalai tűzfalként vesznek majd körül benneteket. Krisztus igazságossága, amelyre támaszkodtok, előttetek jár, és Isten dicsősége követ titeket. Az Úr megszenteli a nyelvet, megszenteli a gondolatokat és megszenteli az elmét, hogy mennyei tárgyakon időzhessünk, és hogy az elnyert ismeretet és áldást másoknak is továbbadhassuk. Nagy utat kell még megtennünk. Ne álljatok meg itt! Segítsen meg Isten kötelességetek teljesítésében (9. Kézirat, 1891)! {3SM 193.3}   

A megigazulás magyarázata – 1981. A hit általi megigazulás sokak számára nagy titok. Isten akkor igazítja meg a bűnöst, amikor megtér bűneiből. Ekkor meglátja Jézust a Kálvária keresztjén. Miért van ez a sok szenvedés? – Mert Istenünk törvényét sérelem érte. Az emberek áthágták a mennyei és földi világ igazgatására szolgáló törvényt, és a bűn következményeként kimondatott felettük a halálos ítélet. De „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Micsoda páratlan szeretet! Krisztus, Isten Fia halt meg a bűnös emberért. {3SM 193.4}   

A bűnös felismeri az Isteni törvény lelki jellegét és örökérvényűségét. Felismeri Isten szeretetét, mely helyettest és kezest biztosított a bűnös ember számára, mégpedig Istennel egyenlő helyettest. A kegyelem megláttatása a megváltás ajándékán keresztül ámulattal tölti el a bűnöst. Isten szeretete az ember iránt ledönt minden korlátot. Az ember az Isteni és emberi között félúton felállított kereszt lábához jön, és megbánja törvényszegésének vétkeit, mert Krisztus magához vonja őt. Nem a törvénytől várja, hogy megtisztítsa a bűntől, hiszen a törvényben nincs megbocsátó erő a törvényszegő megmentésére. A bűnös egyetlen reményeként feltekint az engesztelő Áldozatra, Istenhez megtérve, hiszen az Ő törvényét hágta át. Krisztus felé pedig hittel fordul, mint aki egyedül képes megváltani és megtisztítani a bűnöst minden törvényszegésből. {3SM 194.1}   

Krisztus közbenjáró munkája az emberi bűn, szenvedés és boldogtalanság megindulásával egyszerre vette kezdetét, közvetlenül a bűnbeesés után. Isten nem semmisítette meg a törvényt annak érdekében, hogy az embert közösségbe vonhassa magával. Krisztus felvette a Kezes és Szabadító szerepét, amikor bűnné lett az emberért, hogy az ember Isten igazságosságává válhasson Őbenne és Őáltala, aki egy volt az Atyával. A bűnös csak úgy igazulhat meg, ha Isten megbocsátja bűneit, eltörli a megérdemelt büntetést, és úgy bánik vele, mintha tényleg igaz lenne és nem követte volna el a bűnt. Kegyelmébe vonja és igaznak tekinti őt. Az ember egyedül Krisztus neki tulajdonított igazsága révén igazulhat meg. Az Atya elfogadja a Fiút, és Fiának engesztelő áldozatán keresztül elfogadja a bűnöst is. {3SM 194.2}   

A felületes hit nem elegendő. – Sokan vallják felületes hittel, hogy a veszendő lelkek egyedüli reménye a kereszténységben van. Ez az értelmi jellegű hit nem elegendő a lélek megváltásához... {3SM 194.3}   

Nemcsak hitre, hanem Istenbe vetett bizalomra is szükség van. Ábrahám valódi hite ez, mely gyümölcsöket von maga után. „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Jak 2:23). Amikor Isten felszólította, hogy áldozza fel fiát, ugyanaz a hang szólt hozzá, mely annakidején országából való távozásra késztette, hogy eljusson az Isten által megmutatott helyre. Ábrahám Krisztusba vetett hit által nyert üdvösséget, és a bűnös ma is Krisztusba vetett hit által válhat szabaddá. {3SM 195.1}   

A megigazító hit először mindig őszinte bűnbánatot, majd jó cselekedeteket terem. Nincs olyan megmentő hit, mely nem eredményez jó gyümölcsöket. Isten elküldte Jézust a világba, hogy a bűnös helyettesévé váljon. Abban a pillanatban, amikor a bűnös hitet gyakorol a felmérhetetlen értékű áldozat érdemeiben, amikor személyes Megváltójaként folyamodik Krisztushoz – abban a pillanatban megigazul Isten előtt, mert bűnei megbocsáttattak. {3SM 195.2}   

Hogyan juthatunk győzelemre? – 1891. János az emberek figyelmét Isten Bárányára fordította, aki elveszi a világ bűneit. „Íme az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit” – mondta. Sok minden benne van ebben az „elveszi” szóban. A kérdés az, hogy bűnözzünk-e továbbra is, mintha a győzelemre jutás lehetetlen volna számunkra. Hogyan kell győznünk? – Ahogyan Krisztus győzött, és ez az egyedüli út. Krisztus imádkozott mennyei Atyjához. Ezt mi is megtehetjük... Amikor rossz tettek elkövetése vagy szavak kimondása kísért benneteket, álljatok ellent Sátánnak, és szóljatok így: „Nem engedem, hogy akaratomat uralmad alá vond. Kegyelem által és együttműködve az Isteni hatalommal győzelemre jutok” (83. Kézirat, 1891). {3SM 195.3}   

Krisztus kipótolja elkerülhetetlen gyengeségeinket – 1891.  Jézus szereti gyermekeit, még ha hibát követnek is el. Jézushoz tartoznak, és nekünk úgy kell bánnunk velük, mint akiket Jézus Krisztus vérén keresztül megvásárolt. Minden indokolatlan bánásmód irányukban úgy kerül a könyvekbe, mint amely Jézus Krisztus ellen irányult. Jézus figyelemmel kíséri őket, és nyugodtak lehettek afelől, hogy amikor megteszik a tőlük telhető legjobbat, és Istenhez folyamodnak segítségért, szolgálatuk a hiányosságok ellenére is elfogadást nyer Isten előtt. {3SM 195.4}   

Jézus tökéletes. Krisztus igazságossága tulajdoníttatik nekik, aki ezt mondja: „Vegyétek le róla a szennyes ruhát és öltöztessétek új ruhába.” Jézus kipótolja elkerülhetetlen gyengeségeinket. Ahol a keresztények őszinték egymáshoz, igazak és hűek az Úr seregének vezéréhez, és soha nem játsszák át megbízatásukat az ellenség kezére, ott Isten Krisztus jellemére formálja át őket. Hit által Jézus fog lakozni szívükben (17a. Levél, 1891 – Hasonló kijelentés olvasható 1885-ből a Faith and Works, 50. oldalán). {3SM 196.1}   

Menekülj Krisztushoz, mihelyt elkövetted a bűnt! – 1892.  Sokan nem imádkoznak. A bűn kárhozata alatt érzik magukat, és úgy vélik, hogy addig nem jöhetnek Istenhez, amíg valamivel ki nem érdemlik jóindulatát, vagy amíg Isten meg nem bocsátja bűneiket. Azt mondják, hogy nem tudnak harag és kételkedés nélküli, tiszta kezeket felmutatni Isten előtt, ezért nem is jöhetnek hozzá. Távol maradnak Jézustól, és ezzel szüntelen bűnt követnek el, mert nélküle csak gonoszul cselekedhetnek. {3SM 196.2}   

Mihelyt bűnt követtek el, a kegyelem trónjához kellene futnotok, és beszámolnotok róla Krisztusnak. Meg kell telnetek a bűn miatti bánkódással, mert a bűnnel meggyengítettétek saját lelkiségeteket, megszomorítottátok az angyalokat és megsebeztétek Megváltótok szerető szívét. Amikor megtört lélekkel bocsánatot kértek Jézustól, higgyétek, hogy megbocsátott nektek. Ne vonjátok kétségbe Isteni irgalmát és ne utasítsátok el végtelen szeretetének vigasztalását (Bible Echo, 1892. február 1.; Melbourni prédikáció, 1891. december 19.). {3SM 196.3}   

Mi történik, ha a bűnbocsánat elnyerése után vétkezünk? – 1892. A Szentlélek késztet bennünket bűnbánatra. Az Isteni Lélek munkáján keresztül Jézus magához von minket, és a vérébe vetett hit által megtisztulunk a bűntől. „És Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1:7). „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (9. vers). {3SM 196.4}   

De tegyük fel, hogy bűnt követünk el a bűnbocsánat elnyerése után, azután, hogy Isten gyermekeivé lettünk. El kell-e csüggednünk? – Nem, hiszen János ezt írja: „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2:1). Jézus a mennyei trónteremben közbenjár az Atyánál érettünk. Saját érdemének drága jó illatával vegyítve mutatja fel imáinkat, hogy az Atya elfogadhassa azokat. Jézus az imáinkba helyezi a jó illatot, mennyei Atyánk pedig meghallgat, mert szükségünknek megfelelően kérünk, és így élet illatává válunk mások számára. {3SM 197.1}   

Jézus eljött, hogy szenvedjen érettünk, és részesítsen bennünket igazságában. Az egyetlen lehetséges kiút számunkra, ha az Isteni természet részeseivé válunk. {3SM 197.2}   

De sokan azt mondják, hogy Jézus nem olyan volt, nem úgy élt a világban, mint mi, hiszen Isten volt, s ezért mi nem is győzedelmeskedhetünk hozzá hasonlóan. Pál azonban így ír: „Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid 2:1618). „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsid 4:1516). Jézus ezt mondja: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében” (Jel 3:21). {3SM 197.3}   

Jézus átölelt bennünket emberi természetével, és egyesítette az Isteni természetet az emberivel. Ezáltal, Jézus érdemei révén, erkölcsi erőhöz jutottunk. Az Ő nevét vallóknak meg kell szentelődniük kegyelme által, hogy megszentelő befolyást árasszanak mindazokra, akikkel kapcsolatba kerülnek (The Review and Herald, 1892. március 1.). {3SM 198.1}   

Ne eresszük le a kezünket! – 1892. Miután felismerjük, hogy Krisztusra kell támaszkodnunk szabadításért, le kell-e eresztenünk kezünket, mondván, hogy semmi dolgunk, hiszen Jézus megszabadított, és mindent megtett értünk? – Nem! Minden erőnket latba kell vetnünk annak érdekében, hogy az Isteni természet részeseivé válhassunk. Folyamatosan őrködnünk, vigyáznunk, imádkoznunk és munkálkodnunk kell. {3SM 198.2}   

Azonban mindezt megtéve sem fizethetjük meg a váltságdíjat saját lelkünkért. Semmivel nem eredeztethetünk hitet, mert a hit Isten ajándéka. Tökéletesíteni sem tudjuk azt, mert Krisztus a hitünk bevégzője. Minden Krisztustól van. A jobb élet utáni vágyakozás is Krisztustól ered, és azt bizonyítja, hogy Krisztus magához von benneteket, ti pedig engedtek vonzó hatalmának (Bible Echo, 1892. május 15.). {3SM 198.3}   

Krisztus természete bennünk – 1894. A csodálatos igazság megszentelő befolyással bír. A lélek megszentelődése a Szentlélek munkáján keresztül nem más, mint Krisztus természetének átültetése az emberiségbe. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme jelenik meg a jellemben és a jócselekedetben. A jellem egyre tökéletesebbé válik igazságban és valódi szentségben, Jézus hasonlatossága szerint. Az Isteni igazságnak sokrétű rendelései vannak a jócselekedetek egymást követő szintjein. Az evangélium igazságai nem függetlenek egymástól. Egységük mennyei ékkövek sorozatát alkotja, mint Krisztus személyes munkájában. Az igazságok együttese aranyfonálként kíséri végig a keresztény élet tapasztalatát és munkáját. {3SM 198.4}   

Krisztus az igazság tökéletes teljessége. Így szól: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Minden igaz hívő Krisztusra figyel. Jellemüket Ő ragyogtatja át. Mindnyájan Krisztusban találkoznak, és Krisztusról beszélnek. Az igazság a mennyből érkezik, hogy megtisztítsa a mennyei eszközt minden erkölcsi szennytől. Az igazság jóságos cselekedetre késztet, kedves, gyöngéd, előzékeny szeretetre a szükségben lévők, szenvedők és csüggedők iránt. Ez a Krisztus szavainak való gyakorlati engedelmesség (34. Kézirat, 1894). {3SM 198.5}   

Sátán szentnek jelentette ki önmagát, és még a mennyei udvarokban is Isten fölötti dicsőséget követelt magának. Megtévesztő hatalma oly nagy volt, hogy sok angyalt megrontott és magával ragadott önző céljaival való azonosulásra. Amikor a pusztában megkísértette Krisztust, szentnek jelentette ki magát, a mennyei udvarok tiszta angyalának. Jézust azonban nem tudta elhitetni csalásaival, és azokat sem fogja tudni becsapni, akik az Isten szájából származó igék szerint vezetik életüket. {3SM 199.1}   

Isten nem fogad el tudatosan tökéletlen engedelmességet. Akik szentnek vallják magukat, s közben elfordítják fülüket a törvény hallásától, azt igazolják, hogy azok közé az engedetlen gyermekek közé tartoznak, akiknek szíve nincs alárendelve Isten törvényének, mert nem is lehet (40. Kézirat, 1894). {3SM 199.2}   

Hit és jócselekedetek – 1895. Isten előtt való elfogadottságunk egyedül szeretett Fián keresztül válhat bizonyossá, és a jócselekedetek csupán a következményei a bűnbocsátó szeretet munkájának. Semmilyen érdemet nem vívunk ki általuk, és semmi olyat nem kapunk értük, mely által joggal hivatkozhatnánk arra, hogy részt vettünk saját lelki üdvösségünk kimunkálásában. A megváltás Isten ingyen ajándéka a hívőnek, melyet egyedül Krisztus érdeméért nyerhet el. A megterhelt lélek békességre lel a Krisztusba vetett hit által, mely békesség egyenes arányban van hitének és bizalmának mélységével. Lelki üdvössége érdekében nem hivatkozhat jó cselekedeteire. {3SM 199.3}   

Nincs tehát valódi értéke a jó cselekedeteknek? A naponta szabadon bűnöző bűnösre ugyanazzal a jóindulattal tekint Isten, mint arra, aki Krisztusba vetett hit által egyenesen és becsületesen igyekszik járni? A Szentírás válaszol: „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” {3SM 199.4}   

Az Isteni elrendezés szerint az Úr kiérdemelhetetlen kegyelme úgy akarta, hogy a jó cselekedeteket jutalom kövesse. Isten egyedül Krisztus érdeméért fogad el minket, az általunk véghezvitt irgalmas és előzékeny cselekedetek pedig a hit gyümölcsei. Ezek áldássá válnak számunkra, mert az ember tettei szerint veszi el jutalmát. {3SM 200.1}   

Krisztus érdemének jóillata teszi jó tetteinket elfogadhatóvá Isten előtt, és az Isteni kegyelem az, mely képessé tesz bennünket azokra   a cselekedetekre, melyekért Isten megjutalmaz bennünket. Amikor minden tőlünk telhetőt megteszünk is, haszontalan szolgáknak kell magunkat tekintenünk. Nem érdemlünk köszönetet Istentől. Csak kötelességünket teljesítettük, és ezeket a tetteket nem vihettük volna véghez saját bűnös természetünk erejével. {3SM 200.2}   

Az Úr arra kér bennünket, hogy közeledjünk hozzá, és Ő is közeledni fog hozzánk. Istenhez közeledve részesülünk abban a kegyelemben, melyek az Úr kezéből kapott jutalmat eredményező cselekedetekre képesítenek minket (The Review and Herald, 1895. január 29.). {3SM 200.3}   

Mennyei légkörrel körülvéve – 1898. „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket” (1Jn 4:19)! Valódi megtérésről és megszentelődésről akkor beszélhetünk, amikor nézeteink és érzéseink megváltoznak egymás és Isten irányában. „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne” (16. vers). Növekednünk kell hitben. Meg kell ismernünk a Lélek megszentelő hatalmát. Keresnünk kell Istent odaadó imában, hogy az Isteni Lélek bennünk munkálkodhasson. Istent megdicsőíti a példaadó emberi eszköz. Ilyenkor Isten munkatársai vagyunk. {3SM 200.4}   

A test és a lélek megszentelődése mennyei légkörrel vesz bennünket körül. Ha Isten öröktől fogva kiválasztott bennünket, akkor szentségre juthatunk és lelkiismeretünk megtisztulhat a holt cselekedetekből, hogy az élő Istent szolgálhassuk. Semmi módon ne tegyük az énünket Istenné. Isten halálra adta magát értünk, hogy megtisztíthasson minket minden bűntől. Az Úr tovább végzi a tökéletesítés munkáját életünkben, ha átengedjük neki a vezetést.     A mi javunkra és nevének dicsőségére végzi ezt a munkát. {3SM 200.5}   

Az egyszerű és bizalomteljes hit jelentősége. – Élő bizonyságtételt kell az emberek elé vinnünk, bemutatva nekik a hit egyszerűségét. Szaván kell fognunk Istent. Higgyünk abban, hogy úgy fog cselekedni, ahogyan megmondta. Ha megfenyít bennünket, azért teszi, hogy az Isteni természet részeseivé válhassunk. Minden terve és szándéka naponkénti megszentelésünket munkálja. Felismerjük-e feladatunkat? Vezessünk másokat is kötelességük felismerésére! Mutassuk meg nekik, hogy milyen nagy kiváltság a kegyelemben és a Jézus Krisztus ismeretében való növekedés lehetősége! {3SM 201.1}   

„Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok” (1Thessz 4:3). Nem haladtunk előre elhivatásunk jutalmának célpontja felé. Túl sok hely maradt az én számára. Ó, bárcsak a Szentlélek különleges vezetése mellett végeznénk a munkát! Az Úr létezésünk és értelmünk minden erejére igény tart. Azt kívánja, hogy szabjuk magunkat hozzá akaratunk, indulataink, lelkületünk és elmélkedésünk terén. Bizalomteljes hit nélkül nem vihetjük tovább az igazságosság munkáját. {3SM 201.2}   

Haladjunk mindennap Isten fenséges hatalmának vezetése szerint! Az igazságosság gyümölcse elcsendesedés és bizonyosság mindörökké. Ha több hitet gyakoroltunk volna, és kevésbé bíztunk volna saját elgondolásainkban és bölcsességünkben, Isten nevezetes módon nyilvánította volna, meg hatalmát az emberi szívekben. Istennel való közösség és élő hit által kiváltságunk van örvendezni közbenjárásának hatékonyságában és erényében. Megfeszíttettünk, meghaltunk és feltámadtunk Krisztussal együtt, hogy megújult életben járhassunk vele (105. Levél, 1898). {3SM 201.3}   

Valóságos megszentelődésre van szükség. – 1902. Két nappal ezelőtt felébredtem tíz órakor, mert a Szentlélek munkájának hiánya népünk életében súlyos teherként nehezedett rám. Felkeltem és járkáltam a szobában, s kérleltem az Urat, hogy jöjjön közelebb, sokkal közelebb népéhez, és ruházzon fel minket hatalommal, hogy olyan erővel végezhessük munkáját, hogy a Krisztus bővölködő kegyelme megnyilvánulhasson rajtunk keresztül. ... {3SM 201.4}   

A Hegyibeszédben Krisztus meghatározást adott a valódi megszentelődésről. Krisztus szent életet élt. Élete példaként szolgál követői számára. Meg kell feszíttetnünk és el kell temettetnünk Krisztussal, hogy a Szentlélek életet önthessen belénk, és megtelhessünk az Ő életével. {3SM 202.1}   

Élethosszig tartó munka. – Isten minden értünk való munkájának célja a megszentelődésünk. Örök időktől fogva kiválasztott minket, hogy szentté válhassunk. Krisztus önmagát adta megváltásunkért, hogy a bűntől megszabadító hatalmába vetett hitünk által teljessé válhassunk őbenne. Az Igével mennyből származó kenyeret adott nekünk. Kijelenti, hogy ha esszük az Ő testét és isszuk az Ő vérét, örök élet részesei leszünk. {3SM 202.2}   

Miért nem foglalkozunk többet ezzel? Miért nem igyekszünk ezt könnyebben érthetővé tenni, amikor olyan sokat jelent? Miért nem nyitják ki a keresztények a szemüket, hogy meglássák Istentől kapott feladatukat? A megszentelődés egy élet fokozatosan végbemenő munkája. Az Úr kijelenti: „Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok” (1Thessz 4:3). Akarjátok-e, hogy vágyaitok és hajlamaitok összhangba kerüljenek az Isteni akarattal? {3SM 202.3}   

Mint keresztények megfogadtuk, hogy felelősségünket felismerve és betöltve megmutatjuk a világnak, hogy szoros kapcsolatunk van Istennel. Így kell bemutatni Krisztust – tanítványainak Krisztusi szavain és cselekedetein keresztül. {3SM 202.4}   

Isten tökéletes engedelmességet vár el tőlünk törvénye iránt, mely nem más, mint jellemének kifejeződése. „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük” (Róm 3:31). Ez a törvény Isten hangjának visszhangja, mely így szól hozzánk: szentebbé, igen, még szentebbé. Vágyakozzunk Krisztus kegyelmének teljességére! Vágyakozzunk az igazság után! Igen! Éhezzünk és szomjazzunk érte! Az ígéret szerint Isten megelégíti a szomjúhozókat. Töltse be szíveteket az igazságra való fokozott vágy, mely Isten Igéje szerint békét, csöndességet és bizonyosságot munkál. {3SM 202.5}   

Az Isteni természet részesei. – Kiváltságunk, hogy az Isteni természet részesei legyünk, megmenekülvén a romlottságból, mely a kívánságban van e világon. Isten világosan kijelentette, hogy tökéletességet vár el tőlünk. Ennek érdekében megteremtette annak lehetőségét, hogy Isteni természet részeseivé válhassunk. Egyedül így járhatunk sikerrel az örök élet elnyerésére való igyekezetünkben. A hatalom Krisztustól van. „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek” (Jn 1:12). {3SM 203.1}   

Isten elvárja tőlünk, hogy átalakuljunk az Ő hasonlatosságára. A szentség nem más, mint az Isteni dicsőség fényes sugarainak visszatükrözése. A dicsőség visszatükrözése érdekében az embernek együtt kell dolgoznia Istennel. Szívünket és elménket meg kell üresítenünk mindentől, ami rosszra vezet. Olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát a belőle meríthető lelki erő után való vágyakozással! A menny kenyerét fogyasztanunk és emésztenünk is kell, hogy az életünk részévé válhasson. Így nyerünk örök életet. Így kerül megválaszolásra a Megváltó imája: „Szenteld meg őket a te igazságoddal. A te igéd igazság” (153. Levél, 1902). {3SM 203.2}   

Isten Igéjéhez szabott vélemények és szokások. – Sokan állítják, hogy Istennek szentelték életüket, de amikor a szentség nagy zsinórmértékét eléjük tárják, izgatottá válnak, és lelkületükkel azt tanúsítják, hogy semmit sem tudnak az odaszentelődés mibenlétéről. Nem gondolkodnak Krisztushoz hasonlóan. Az igazán megszentelt emberek tisztelik Isten Igéjét, és szorosan engedelmeskednek mindannak, amit Isten számukra feltár, és fokozott vágyakozás él bennük az igazság megismerésére minden területen. Az ujjongás kitörő érzése nem bizonyíték a megszentelődésre. Azzal, hogy azt mondogatjuk: „Krisztus megváltott, Krisztus megváltott”, még nem igazoljuk, hogy lelkünk valóban megszabadult és megszentelődött. {3SM 203.3}   

Sok fellelkesült egyénről mondják, hogy megszentelődtek, miközben nincs értelmes elképzelésük a fogalom jelentéséről, mert nem ismerik a Szentírást és Isten hatalmát. Azzal áltatják magukat, hogy összhangban vannak Isten akaratával, és ezért boldogok. De amikor próba éri őket és az Ige szavai hangoznak el velük kapcsolatban, ők elfordítják fülüket az igazság hallásától, és megszentelt voltukra hivatkozva lezárják a vitát. Nem akarják kutatni a Bibliát az igazság megismerése és félelmetes önáltatásuk leleplezése céljából. A megszentelődés jóval többet jelent fellángoló érzéseknél. {3SM 204.1}   

A felajzottság nem megszentelődés. Egyedül a mennyei Atya akaratával való teljes azonosulás jelent megszentelődést, ez az akarat pedig a törvényben kerül kifejezésre. A megszentelődés Isten minden parancsolatának megtartása. Ha engedelmes gyermekek vagyunk Isten Igéje iránt – az is megszentelődés. Isten Igéje vezéreljen bennünket, és ne az emberek elgondolásai (The Review and Herald, 1902. március 25.). {3SM 204.2}   

Megszentelődés: a folytonos növekedés tapasztalata – 1908 – Ha Krisztusra szögezzük figyelmünket, akkor Ő a földre záporozó korai és késői eső formájában jön hozzánk. Felkel, mint az Igazságosság Napja, gyógyulással szárnyai alatt. Ettől növekedhetünk, mint a liliom, életre kelhetünk, mint a gabona, és megújulhatunk, mint a szőlőtő. {3SM 204.3}   

Ha szüntelen Krisztusra tekintünk és személyes Megváltónkként követjük Őt, akkor mindenben hasonlóvá válunk hozzá. Minden szavunkban és tettünkben egyre inkább hasonlítani fogunk Krisztushoz. Hála Istennek, hogy hiszünk Szavában. „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény” (106. Levél, 1908). {3SM 204.4}