Ausztráliai tartózkodásának (1891—1900) kezdetén Ellen G. White indíttatást kapott arra, hogy tanácsot adjon a nyomda egyik különleges dolgozójának ügyében, aki szoros kapcsolatba került a szabadkőműves mozgalommal. A tanács hatására a testvér felszámolta a renddel való kapcsolatát, noha már elérte a szervezetben adható legmagasabb rangot. {2SM 120.1}
Anélkül, hogy ítélkezett volna, Ellen G. White rámutatott arra, hogy a keresztény nem szolgálhat két úrnak, és nem fogadhat engedelmességet két különböző hatalomnak. Testvérünk, aki annyira elmélyült a mozgalom tevékenységeiben, hogy emiatt gyülekezeti munkája háttérbe szorult, felismerte az egyszerű igazságot Ellen G. White tanácsaiban. Azonnal lemondott szabadkőműves tagságáról, noha előtte több alkalommal határozottan kijelentette, hogy semmi nem törheti meg bizalmát a testvéri szervezetben, és semmi nem szakíthatja el attól. A későbbi években testvérünk bizonyságot tett arról, hogy a Prófétaság Lelkének üzenete teljesen megváltoztatta életét. {2SM 120.2}
Ekkor és ennek az ügynek a kapcsán Ellen G.White átfogóan írt a hetednapi adventisták ilyen szervezetekkel való kapcsolatáról. Az írások a következő címen kerültek kinyomtatásra: „Lehetnek-e a keresztények titkos társaságok tagjai?” Az írás – traktát formájában – széles körben elterjedt Ausztráliában és az Egyesült Államokban, de már régóta nincs nyomtatásban. Ezennel teljes terjedelmében közöljük a szöveget. {2SM 120.3}
A második fejezetben Ellen G. White arról ír, hogyan kellene viszonyulniuk a hetednapi adventistáknak a szakszervezetekhez. Ezt a részt 1946-ban kinyomtatták aVidéken élni című kiadvány második fejezetében, de most itt is megjelenik, hogy időtálló formában a folyamatos és elmélyült tanulmányozás tárgya lehessen. {2SM 120.4}
