[A hamis tanítások és mozgalmak kapcsán gyakran előfordul, hogy azok vezetői a Jelenések 18:1 másik angyalával azonosítják üzenetüket és munkájukat. Az évek folyamán néhány tévtanítás a Jelenések 14 hármas angyali üzenetét is felhasználta. Egy ilyen esettel nézett szembe Ellen G. White, amelyről az alábbi kijelentések is szólnak. Noha a hármas angyali üzenet széleskörű munkájának leírása kissé hosszas, annak megerősítő kijelentései igen értékesek. – A szerkesztők.] {2SM 101}
Fél kettő óta nem tudok aludni. Üzenetet intéztem T. testvérhez, melyet az Úr küldött számára. Különös nézeteiben keveredik az igaz és a hamis. Ha átment volna Isten népének tapasztalatain az elmúlt negyven évben, miközben az Úr vezette őket, akkor most felkészültebb lenne a Szentírás megfelelő alkalmazására. Gonddal kell őriznünk az igazság nagy útjelzőit, melyek megmutatják helyünket a prófétikus történelemben, nehogy lerombolódjanak és olyan elméletek kerüljenek helyükre, melyek inkább zűrzavart, mintsem valódi világosságot jelentenek. Az Úr az újra és újra megjelenő hamis elméletekre fordította figyelmemet. Ezeknek az elméleteknek a képviselői a Szentírásból idéztek, de rosszul alkalmazták és félremagyarázták azokat. A helyesnek vélt elméletek helytelenek voltak, mégis sokan úgy gondolták, hogy pont ezeket az elméleteket kell a nép elé tárni. Dániel és Jelenések könyve próféciáinak szorgalmas tanulmányozására van szükség. {2SM 101.1}
A most élők között vannak olyanok, akik Dániel és Jelenések könyve tanulmányozásakor hatalmas világosságot kaptak Istentől, amint elérték azt az időt, amikor különleges próféciák teljesedtek be jövendölés szerint. Időszerű üzenetet hirdettek a népnek. Az igazság olyan világosan ragyogott, mint a déli napfény. A próféciák teljesedését közvetlenül igazoló történelmi eseményeket vázoltak fel a nép előtt, és a próféciákban az események jelképes sorozatát látták, mely elvezet a földi történelem végéig. A föld történelmének legvégső, világosan feltárt eseményei a bűn emberének munkájával kapcsolatosak. Népünkek különleges üzenete van a világ számára – a hármas angyali üzenet. Akik átélték ezt és részt vettek az első, második és harmadik angyal üzenetének hirdetésében, azok nincsenek annyira kitéve annak, hogy hamis ösvényekre tereljék őket, mint azok, akik nem szereztek tapasztalati ismeretet Isten népét illetően… {2SM 102.1}
Itt is, ott is volt valaki, aki a Bibliát tanulmányozva arra a gondolatra jutott, hogy nagy világosságot és új elméleteket fedezett fel, de ezek nem voltak helytállóak. Az egész Biblia igaz, de annak helytelen alkalmazása helytelen következtetésekhez vezet. Hatalmas csata részesei vagyunk, mely a végső harchoz közeledve egyre szorosabb és küzdelmesebb lesz. Éber ellenségünk szüntelen munkálkodik azok elméjén, akiknek nem volt személyes tapasztalatuk Isten népe tanításai kapcsán az elmúlt ötven évben. Némelyek megragadják a saját idejükre szóló igazságot, és a jövőbe helyezik azt. A prófécia folyamatának már beteljesedett eseményeit kivetítik a jövőbe, és ezek az elméletek aláássák egyesek hitét. {2SM 102.2}
Az Úrtól kapott világosság alapján ti is abban a veszélyben vagytok, hogy olyan igazságokat visztek mások elé, amik már betöltötték szerepüket és elrendelt különleges feladatukat Isten népe hittörténetében. A Biblia történelemleírásának ezeket a tényeit ugyan igazságként ismeritek fel, de a jövőre nézve alkalmazzátok azokat. Azonban még mindig eredeti helyükön van jelentőségük, azoknak az eseményeknek a láncolatában, melyek néppé válásunkat segítették, és akként is kell azokat hirdetni a tévelygés sötétségében járóknak. Jézus Krisztus igaz munkatársainak együtt kell működnie azokkal a testvérekkel, akik tapasztalatot szereztek a műben a harmadik angyal üzenetének első pillanatától kezdve. Ezek lépésről lépésre haladva világossághoz és igazsághoz jutottak, egyik próbát a másik után állták ki, felemelték a közvetlen útjukban fekvő keresztet és tovább küzdöttek az Úr megismeréséért, akinek kimenetele olyan, mint a hajnal. Nektek és más testvéreinknek is el kell fogadnotok az igazságot, ahogyan azt Isten a próféciák tanulmányozóinak adta, miközben valóságos, élő tapasztalatokon át vezette őket, pontról pontra haladva, hogy addig vizsgálják, próbálják és ellenőrizzék azokat, míg az igazság élő valósággá nem vált számukra. Kimondott és leírt szavaik által az igazság fényes és meleg sugarakban jutott el a világ minden tájára, és ami akkor – az Úr küldöttein keresztül hirdetett – próbaértékű igazság volt, az mindazok számára próbaértékű igazság, akikhez az üzenet ma szól. {2SM 102.3}
Közel és távol egyaránt a harmadik angyal figyelmeztető üzenetét kell Isten népe elé tárni. Akik törekednek ennek az üzenetnek a megértésére, azokat az Úr nem fogja arra késztetni, hogy bibliaalkalmazási módszerük által aláássák az alapot és kidöntsék helyükről hitünknek azon oszlopait, melyek odáig segítették a hetednapi adventistákat, ahol most vannak. Azok az igazságok, melyek sorjában megnyíltak előttünk, miközben az Isten Igéjében feltárt prófécia vonalán továbbhaladtunk, ma is szent és örökkévaló igazságok. Akik lépésről lépésre követték és átélték múltunk történetét, felismerve az igazság láncolatát a próféciákban, készek voltak engedelmeskedni a világosság minden egyes sugarának. Imádkoztak, böjtöltek, kutattak és elrejtett kincsként ástak az igazság után, és tudjuk, hogy a Szentlélek vezetett és tanított minket. Sok elméletet hirdettek, amelyek hasonlítottak az igazságra, de annyira keveredtek a rosszul alkalmazott és félremagyarázott igehelyekkel, hogy veszélyes tévedéseket eredményeztek. Nagyon jól tudjuk, hogyan alapozódott meg minden oldala az igazságnak és erre Isten Szentlelke adta pecsétjét. Közben szüntelen ilyen hangok szóltak: „Nálam az igazság! Gyere és kövess!” Isten azonban így figyelmeztetett: „Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak”(Jer 23:21). {2SM 103.1}
Az Úr útmutatásai egyértelműek voltak, s csodálatos kinyilatkoztatásokat kaptunk az igazságról. Mennyei Urunk Istenünk pontról pontra alapozta meg az igazságokat. Ami akkor igazság volt, igazság ma is. De még mindig nem szüntek meg a hangok: „Itt az igazság! Új világosságot kaptam!” A próféciák szerint azonban ezek az új világosságok az Ige helytelen alkalmazásának a következményei, melyek sodrásba kényszerítik Isten népét, de nem biztosítanak számukra horgonyt, amibe kapaszkodhatnának. Az Ige tanulmányozója a világosság élő közvetítője lehetne, ha megragadná azokat az igazságokat, amelyeket népe vezetésekor Isten feltárt, és értelmezné, megemésztené és gyakorlati életébe átvinné azokat. Azok azonban, akik új elméletek kigondolásán fáradoznak, összekeverik az igazat és a hamisat, és miután megpróbálták a figyelem középpontjába hozni azokat, nyilvánvalóvá vált, hogy lámpásukhoz nem az Isten oltáráról vették a lángot, s az kialudt a sötétségben (31. Kézirat, 1896). {2SM 104.1}
Az első, a második és a harmadik angyal üzenetének hirdetését az ihletett Ige szabályozta. Egyetlen szögecske sem mozdulhat el a helyéről. Semmilyen emberi tekintélynek nincs több joga ezeknek az üzeneteknek az áthelyezésére, mint arra, hogy az Ószövetséget felcserélje az Újszövetséggel. Az Ószövetség a számok és jelképek evangéliuma, az Újszövetség pedig maga a valóság. Az egyik éppolyan fontos, mint a másik. Az Ószövetségben vannak Krisztus ajkáról származó leckék, és ezek a leckék semmilyen tekintetben nem veszítettek jelentőségükből. {2SM 104.2}
Az első és a második angyal üzenete 1843-ban és 1844-ben hangzott, és most a harmadik hirdetésének idejében járunk, de még az előző kettőnek is hangoznia kell. Ma éppolyan szükséges ezek elismétlése az igazság kutatói számára, mint bármikor ezelőtt. Szóban és írásban egyaránt hirdetnünk kell az üzeneteket és rá kell mutatnunk azok sorrendjére! Be kell mutatnunk azokat a próféciákat is, amelyek elvezetnek bennünket a harmadik angyal üzenetéig. Az első és a második nélkül nincs harmadik sem. Ezeket az üzeneteket kell hirdetnünk a világnak kiadványokban és előadásokban, a prófétikus történelem menetében, rámutatva azokra a dolgokra, amelyek már megtörténtek és amelyek még előttünk állnak. {2SM 104.3}
Nem a Jelenések könyve volt lepecsételve, hanem a Dániel könyvének az utolsó napokra vonatkozó szakasza. A Biblia így szól: „Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás” (Dán 12:4). Amikor a könyv megnyittatott, ez a kijelentés hangzott el: „…idő többé nem lészen” (Jel 10:6). A Dániel könyve immár felnyílt, és a Krisztus által a Jánosnak adott kinyilatkoztatásnak a föld minden lakójához el kell jutnia. A tudás növekedésével el kell készülnie egy népnek, hogy képes legyen megállni az utolsó napokban. {2SM 105.1}
„És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14:6–7). {2SM 105.2}
Ha figyelmeznek rá, akkor ez az üzenet minden nemzet, ágazat, nyelv és nép figyelmét fel fogja hívni az Ige alapos megvizsgálására és valódi világosságot nyújt majd azt a hatalmat illetően, mely a hetedik napi szombatot egy hamis szombattal cserélte fel. A bűn embere elvetette az egyedül igaz Istent, megvetette törvényét és porba taposta a szent szombat intézményét. Az oly tiszta és egyértelmű negyedik parancsolatot figyelmen kívül hagyták. A szombat mint emlékünnep, mely bemutatja az élő Istent, az egek és föld teremtőjét, ki lett törölve és helyette hamis szombatot adtak a világnak. Rés keletkezett Isten törvényében. Egy hamis szombat nem lehetett valódi mérték. {2SM 105.3}
Az ég közepén repülő angyal által hirdetett üzenet ugyanaz az örökkévaló evangélium, amelyet Isten az édenben kijelentett, amikor így szólt a kígyóhoz:„Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Móz 3:15). Ez volt az első ígéret arról a Megváltóról, aki majd a harcmezőre áll, hogy megküzdjön Sátán erejével és legyőzze őt. Krisztus azért jött világunkba, hogy bemutassa Isten jellemét úgy, ahogyan azt a szent törvény bemutatja, hiszen a törvény Isten jellemének vetülete. Krisztus volt a törvény és az evangélium. Az örökkévaló üzenetet hirdető angyal Isten törvényét is hirdeti, mert a megváltás evangéliuma elvezeti az embereket a törvénynek való engedelmességre, amely által jellemük az isteni minta hasonlatosságára változik. {2SM 106.2}
Ésaiás könyve ötvennyolcadik fejezetében azoknak a munkájáról olvashatunk, akik imádják Istent, az egek és a föld teremtőjét: „És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod…” (Ésa 58:12) A magasba fogják emelni Isten emlékünnepét, a hetedik nap szombatját. „És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt… Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!” (Ésa 58:12–14). {2SM 106.3}
Az egyház és a világ, a hűséges és a hűtlen történelme tárul itt elénk világos képekben. A harmadik angyal üzenetének hirdetésekor a hűséges nép Isten parancsolatai felé fordult, hogy tisztelje, magasztalja és dicsőítse az egek és a föld teremtőjét. Az ellenszegülő erők megbecstelenítették Istent, rést ütöttek törvényében, és amikor Isten Igéjének világossága felhívta a figyelmet a szent parancsolatokra és rámutatott arra a bizonyos résre, amelyet a pápaság okozott, akkor az ember, hogy megszabaduljon meggyőződésétől, megpróbálta lerontani a teljes törvényt. De le tudta-e rombolni? – Nem! Hiszen az írások őszinte kutatói meg fogják látni, hogy Isten törvénye változhatatlan és örök, és emlékünnepe, a szombat, fennmarad az örökkévalóságon át, s rámutat a minden hamis isten felett álló egyedül igaz Istenre. {2SM 107.1}
Sátán kitartó és fáradhatatlan volt abban a törekvésében, hogy véghezvigye a mennyben megkezdett munkát és megváltoztassa Isten törvényét. Sikeresen elhitette a világot azzal az elmélettel, melyet bukása előtt a mennyben is közreadott, hogy Isten törvénye hibás és javításra szorul. A névleges keresztény egyház nagy része viselkedése – ha nem beszéde – által kifejezi, hogy elfogadta ezt a hazugságot. Ha Isten törvénye csak egy jótányit vagy pontocskányit is változott, akkor Sátán megnyerte a földön, amit a mennyben nem tudott megnyerni. Azért készítette csalárd csapdáját, hogy az egyházat és a világot egyaránt megnyerje. De nem mindenki fog csapdájába esni. Éles határvonal választja el az engedelmesség gyermekeit az engedetlenség gyermekeitől, a hűségeseket és igazakat a hűtlenektől és igaztalanoktól. Két nagy osztály van előkészülőben: a fenevadat és képét imádók, valamint az igaz és élő Istent imádók csoportja. {2SM 107.2}
A Jelenések 14. fejezetének üzenete, amely kijelenti, hogy Isten ítéletének órája elérkezett, a vég idejében szól. Jelenések 10. angyalát úgy jelképezi a Szentírás, mint akinek egyik lába a tengeren, a másik pedig a földön van. Ez azt mutatja, hogy az üzenet az óceánt átszelve távoli földekre is eljut, és a tenger szigetei meg fogják hallani a világhoz intézett utolsó felszólító üzenetet. {2SM 107.3}
„És az angyal, akit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre, és megesküvék arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen” (Jel 10:5–6). Ez az üzenet kihirdeti a prófétai idők lezárulását. Azok csalódása, akik 1844-ben várták az Urat, valóban keserű volt azok számára, akik buzgón várták az Ő megjelenését. A csalódás az Úr akarata szerint való volt, hogy a szívek gondolatai nyilvánvalóvá legyenek. {2SM 108.1}
Egyetlen olyan felhő sem nehezedett az egyházra, amelyre Isten ne lett volna elkészülve. Egy olyan ellenszegülő erő sem próbálta hátráltatni Isten művét, melyet Ő ne látott volna előre. Minden úgy történt, ahogyan azt Isten prófétái által megjövendölte. Nem hagyta egyházát magára a sötétségben, hanem prófétai kijelentésekben megmutatta számára a jövőt, valamint gondviselése által a világtörténelem megfelelő pillanatában előidézte azokat az eseményeket, amelyeket a Szentlélek ihletése által a próféták előre megjövendöltek. Istennek minden terve bekövetkezik. Törvénye összekapcsolódik trónjával, és emberi eszközökkel egyesült sátáni erők nem képesek annak lerontására. Isten élteti és óvja az igazságot, mely akkor is élni fog és sikerre jut, ha időnként látszólagos árnyék telepedik rá. Krisztus evangéliuma a jellemben kiábrázolódó törvény. Az ellene gyakorolt csalások, a hamisság védelmébe állított minden eszköz és a sátáni erők minden hazug koholmánya végül örökre meg fog szűnni, az igazság diadala viszont a déli napfény ragyogásához lesz hasonló. Az igazságosság napja felragyog meggyógyulva szárnyai alatt, és az egész föld megtelik dicsőségével. {2SM 108.2}
Minden, amit Isten a próféciai történelemben a múltra nézve meghatározott, be is következett, ami pedig még előttünk áll, az is be fog következni a megfelelő időben. Isten prófétája, Dániel, a saját helyén áll, s úgyanígy János. A Jelenések könyvében a Júda törzséből való oroszlán megnyitotta a próféciát tanulmányozók előtt a Dániel könyvét, s így Dániel a saját helyén áll. Bizonyságot tesz arról, amit az Úr látomásban feltárt előtte a nagy és ünnepélyes események kapcsán, amelyeket beteljesedésük küszöbén állva ismernünk kell. {2SM 109.1}
A történelemben és a próféciában Isten Igéje felvázolja az igaz és a hamis között folytatott hosszadalmas harcot. A múlt eseményei meg fognak ismétlődni. Régi küzdelmek elevenednek meg és új elméletek születnek szüntelen. De Isten népe, amely a próféciában való hit és annak beteljesülése szerint is részt vállalt az első, második és harmadik angyal üzenetének hirdetésében, tudja hányadán áll. A finomított aranynál is értékesebb tapasztalat áll mögötte. Sziklaszilárdan kell állnia, hogy kitartással kapaszkodhasson kezdeti bizodalmába a legvégsőkig. {2SM 109.2}
Éppolyan átformáló erő kísérte az első és a második angyal üzenetét, mint a harmadikét. Maradandó hatást gyakoroltak az emberi elmén. A Szentlélek hatalma volt jelen. Az emberek szorgalmasan, pontról pontra tanulmányozták a Szentírást. Majdnem egész éjszakákat szenteltek az Ige komoly kutatására. Elrejtett kincsként kutattuk az igazságot. Az Úr kinyilvánította magát előttünk. A próféciákra világosság ragyogott, és tudtuk, hogy isteni vezetést kaptunk… {2SM 109.3}
A nagy csalódás után kevesen voltak, akik az Ige teljes szívvel való kutatására szánták el magukat. Némelyek mégis voltak, akik nem vertek gyökeret a csüggedésben és nem állították azt, hogy nem az Úr vezette őket. Ezek előtt az igazság pontról pontra megnyílt és egybefonódott legszentebb emlékeikkel és érzéseikkel. Az igazság kutatói úgy érezték, hogy természetük és gondolkodásuk teljesen azonosult Krisztuséval. Az igazság csodálatos egyszerűségben, méltóságteljes hatalommal ragyogott, és a csalódás előtt még ismeretlen bizonyosság töltötte meg. Abban az időben egységben tudtuk hirdetni az üzenetet. {2SM 109.4}
Körültekintően jártunk Istennel. Az üzenetnek el kellet jutnia a világhoz, és tudtuk, hogy a jelenvaló világosság Isten különleges ajándéka volt. Az Ő előjogában állt ennek az ajándéknak az átadása. A csalódottak közül azok, akik még mindig kutatták az igazságot, lépésről lépésre adták tovább a világnak azt, amit az Úrtól kaptak. El kellett ismételni a prófétikus kijelentéseket és közismertté kellett tenni az üdvösséghez szükséges igazságokat. A munka eleinte nehézkesen haladt. A hallgatók gyakran elutasították az üzenetet, mint ami értelmetlen, és igen komoly küzdelem vette kezdetét, különösen a szombat kérdését illetően. De az Úr kinyilvánította jelenlétét. A dicsőségét szemünk elől elfedező lepel időnként kettényílt és megláthattuk Őt a szentek szentjében. {2SM 110.2}
Sokan kutatják az Igét ahhoz hasonlóan, ahogyan azt a múltban kutatták, és világosságra fognak lelni abban. De ők nem élték át azt a tapasztalatot, amikor a figyelmeztető üzeneteket először hirdették. Mivel nincs meg ez a tapasztalatuk, némelyek nem fogják értékelni azokat az igazságokat, amelyek számunkra útjelzőkként szolgáltak, és amelyek azzá a különleges néppé tettek, amik vagyunk. Nem alkalmazzák megfelelően a Szentírást, ennek következtében helytelen elméleteket gyártanak. Igaz, hogy rengeteg igehelyet idéznek és sok igazságot tanítanak, de azt összekeverik a hamissággal, s az rossz következtetéseket eredményez. Mégis, mivel elméleteikbe bele tudják szőni a Szentírást, úgy vélik, hogy az igazság sértetlen láncolatának birtokában vannak. Sokan azok közül, akik nem szereztek tapasztalatot az üzenet hirdetésének kezdetén, elfogadják ezeket a hamis elméleteket és hamis ösvényekre lépnek, melyek nem előre, hanem hátrafelé vezetnek. Ez az ellenség szándéka. {2SM 110.4}
Sátán azon munkálkodik, hogy a zsidó nemzet történelme megismétlődjék azok tapasztalatában, akik a jelenvalóság híveinek vallják magukat. A zsidóké volt az ószövetségi írásgyűjtemény, s ők jártasnak vélték magukat azokban. De elkövettek egy súlyos hibát. A Krisztus dicsőséges második eljövetelét és megjelenését az ég felhőiben úgy tekintették, mintha az az első eljövetel lenne. Mivel Krisztus nem elvárásaiknak megfelelően jött, elfordultak tőle. Sátán nagyon jól tudta, hogyan ejtse hálójába ezeket az embereket, hogyan csapja be és pusztítsa el őket… {2SM 111.1}
Ugyanaz a Sátán igyekszik aláásni Isten népének hitét ma is. Vannak személyek, akik készséggel fogadnak el bármi új elgondolást. Félremagyarázzák Dániel és a Jelenések könyve próféciáit. Ezek az emberek nem veszik figyelembe, hogy az igazságot már közzétették az elrendelt időben azok a munkások, akiket Isten erre a különleges munkára elhívott. Ezek az emberek lépésről lépésre követték a prófécia beteljesedését, azok pedig, akik nem vettek részt személyesen ebben a munkában, vegyék kézbe az Isten Igéjét és higgyenek ‚azok szavának’, akiket az Úr az első, a második és harmadik angyal üzenetének hirdetésében vezetett. Ezek az üzenetek, ha elfogadják és élik azokat, felkészítik az embereket arra, hogy megálljanak Isten nagy napján. Ha kutatjuk a Szentírást, hogy megerősítsük azokat az igazságokat, melyeket Isten szolgáin keresztül a világnak adott, akkor az első, a második és a harmadik angyal üzeneteit hirdetve fogunk találtatni. {2SM 111.2}
Igaz, hogy még vannak beteljesületlen próféciák, de hamis munkát végeztek és fognak továbbra is végezni azok az emberek, akik új világosságért kutatnak a próféciákban és akik kezdenek elfordulni attól a világosságtól, melyet Isten korábban adott. A Jelenések 14 üzenetei azok, amelyek által a világnak meg kell próbáltatnia. Az örökkévaló evangéliumot mindenütt hirdetni kell. Akik nem szereztek tapasztalatot az Úr művében, nem bízza rájuk, hogy új megvilágításba helyezzék azokat a próféciákat, amelyek megmagyarázását elhívott szolgái végezték Szentlelkének késztetése által. {2SM 111.3}
Istent kijelentette nekem, hogy te is megpróbálkoztál ezzel a munkával, F. testvér. Néhányan rokonszenvesnek találták nézeteidet, de ez azért volt, mert híjával voltak a lelki ítélőképességnek, s így nem látták meg felsorakoztatott érveid valódi mivoltát. Kevés tapasztalatra tettek szert Isten napjainkra szóló munkájában, és nem látják, hogy hová vezetnék őket nézeteid, s ezt te magad sem látod. Készséggel értenek egyet kijelentéseiddel, és semmi rosszat nem látnak azokban. Félrevezetés áldozatai lettek, mivel elméletedbe sok bibliai szakaszt beleszőttél. Érveid meggyőzőnek tűnnek számukra. {2SM 112.1}
Ez azonban nincs így azok esetében, akiknek tapasztalati ismeretük van arról az igazságról, amely a föld történelmének utolsó időszakára vonatkozik. Miközben látják, hogy hirdetsz értékes igazságokat, azt is látják, hogy helytelenül alkalmaztad a Bibliát, és azt egyrészt egy olyan hamis koholmányba helyezted, amihez semmi köze, másrészt pedig olyan dolog alátámasztására használtad, ami nem jelenvaló igazság. Ne bűvöljön el a tény, hogy némelyek elfogadják irományaidat! A benned, mint keresztényben bízó és a téged mint keresztényt szerető testvéreknek nagyon nehéz szemedbe mondani, hogy az érveknek az a láncolata – melynek te oly nagy jelentőséget tulajdonítasz – az igazságnak nem az az elmélete, amelyet Isten népének adott erre az időre szóló üzenetként. {2SM 112.2}
Testvérem! Sok bizonyságtételt intéztem azokhoz, akik hozzád hasonló útra bocsátották lépteiket. Ezek a személyek bizonyosnak látszottak afelől, hogy Isten vezeti őket, és különféle elgondolásokat tártak az igazságot hirdető lelkészek elé. Ezt mondtam ezeknek a lelkészeknek: „Nem az Úrtól van ez a dolog. Ne engedjetek a megtévesztésnek és ne vállaljátok a mások megtévesztésének felelősségét sem!” Tábori összejöveteleken egyértelműen szóltam azokról, akik így vonják el az embereket az igaz ösvényekről. Szóban és írásban ezt az üzenetet hordoztam: „Ne kövessétek őket!” {2SM 112.4}
A legnehezebb feladatom ezen a téren egy olyan férfival volt kapcsolatos, akiről tudtam, hogy követni akarja az Urat. Már egy ideje úgy vélte, hogy új világossághoz jutott. Nagyon beteg volt és közeledett a halálhoz. Mennyire vágytam arra, hogy ne tegye szükségessé számomra, hogy felvilágosítsam mit is csinál! Akikkel megosztotta nézeteit, odaadón figyeltek rá, és némelyek úgy vélték, hogy ihletés alatt áll. Ábrát készített és a Szentírásból érvelve próbálta kimutatni, hogy – ha jól emlékszem – 1894-ben fog eljönni az Úr. Érvelése sokak szemében tökéletesnek tűnt. Erőteljes buzdításairól betegszobájában beszéltek. Csodálatos képek haladtak el előtte látomásban. De milyen forrásból származtak az ihletések? – A fájdalom csillapítására kapott morfium okozta azokat. {2SM 113.1}
Mielőtt Ausztráliába mentem, a Lansingi (Michigan állam) tábori összejövetelen, egyértelmű hangot kellett hallatnom erről az új világosságról. Elmondtam az embereknek, hogy nem az ihletett igazság szavait hallották. A nagyszerűnek tetsző világosság a Szentírás helytelen alkalmazásának volt az eredménye. Az Úr műve nem fejeződik be 1894-ben. Így szólt hozzám az Úr: „Ez nem az igazság. Idegen ösvényekre vezet és némelyeket annyira megzavar majd, hogy fel fogják adni hitüket.” … {2SM 113.2}
Senki nem hirdethet igaz üzenetet, ha időt határoz meg arra nézve, hogy Krisztus mikor jön vagy nem jön el. Biztosak lehettek affelől, hogy Isten senkit nem hatalmaz fel annak kijelentésére, hogy Krisztus öt, tíz vagy húsz év múlva jön el. „Azért legyetek készen, mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mt 24:44). Ez a mi üzenetünk, s ez nem más, mint az ég közepén repülő három angyal üzenete. Napjaink feladata, hogy ezt az utolsó kegyelmi üzenetet hirdessük az elbukott világnak. Új élet jön a mennyből, amely magához veszi Isten minden gyermekét. De az egyházba megoszlások fognak jönni. Két csoport van alakulóban. A búza és a konkoly együtt nőnek az aratásig. {2SM 113.3}
Az idő legvége felé a munka mélyebbé és komolyabbá fog válni. Az Istennel együtt munkálkodók elszántan fognak harcolni az egykor a szenteknek adatott hitért. Nem fognak elfordulni a jelenlegi üzenettől, amely dicsőségével máris megvilágítja a földet. Semmi másért nem érdemes küzdeni, mint az Isten dicsőségéért. Az Örök Szikla az egyetlen, amely állva marad. Az igazság, ahogyan az Jézusban van, menedékként szolgál a hamissággal teli napjainkban… {2SM 114.1}
A próféciák pontról pontra teljesednek. Minél szilárdabban állunk a harmadik angyal üzenetének zászlaja alatt, annál világosabban értjük meg Dániel próféciáit. A Jelenések könyve Dániel könyvének a kiegészítése. Minél teljesebben fogadjuk el a Szentlélek által és az Isten odaszentelődött szolgáin keresztül közzétett igazságot, annál mélyebbnek és biztosabbnak fognak tűnni az ősi próféciák. Meg fogunk bizonyosodni arról, hogy Isten emberei a Szentlélek késztetésének megfelelően szóltak. Az embereknek maguknak is a Szentlélek befolyása alatt kell lenniük ahhoz, hogy megértsék a Lélek prófétákon keresztül adott kijelentéseit. Ezek az üzenetek nem a kijelentést közvetítőknek szólnak, hanem hozzánk, akik beteljesülésük közepette élünk. {2SM 114.2}
Nem hiszem, hogy akkor is tudnék ezekről beszélni, ha az Úr nem bízott volna meg ezzel a feladattal. Rajtad kívül mások is – és többen egynél vagy kettőnél – gondolják azt, hogy új világosság birtokában vannak, és mindannyian előszeretettel tárják azt a nép elé. Isten azonban örömmel venné, ha elfogadnák a már korábban kijelentett világosságot és járnának is aszerint, valamint ha hitüket a Bibliára alapoznák, mely alátámasztja Isten népének évek óta fenntartott állásfoglalását. Az örökkévaló evangéliumot emberi közvetítőknek kell hirdetnie. Az elbukott világnak szóló utolsó figyelmeztetés hangján hirdetnünk kell az ég közepén repülő angyalok által képviselt üzenetet. Ha nem prófétálásra hívattunk el, akkor arra, hogy higgyünk a próféciákban és munkálkodjunk együtt Istennel abban, hogy másokhoz is eljuttatjuk a világosságot. Mi ezt próbáljuk tenni. {2SM 114.3}
Testvérem, sokféleképpen segítségünkre lehetsz. Az Úr megbízott, hogy mondjam el neked: ne légy énközpontú! Figyelmezz arra hogyan hallgatod, érted és alkalmazod Isten Igéjét. Az Úr meg fog áldani, ha együtt haladsz testvéreiddel. Azok, akiket elküldött a harmadik angyal üzenetének hirdetésére, együtt munkálkodtak a mennyei erőkkel. Az Úr nem helyezi rád egy olyan üzenet hirdetésének terhét, amely széthúzást eredményezne a hívők soraiban. Ismétlem, az Úr nem szólít senkit Szentlelke által olyan elméletek kitervelésére, melyek megingatnák a hitet azokban az ünnepélyes üzenetekben, melyeket az Úr a világnak adott népén keresztül. {2SM 115.1}
Azt tanácsolom, hogy ne tekintsd értékes igazságoknak írásaidat. Nem lenne bölcs nyomtatás által maradandóvá tenni azt, ami oly sok aggodalmat okozott neked. Nem az Úr akarata, hogy ez a dolog a nép elé kerüljön, mert az éppen azt az üzenetet hátráltatná, amelyet hinniük és gyakorolniuk kell ezekben az utolsó, veszélyes napokban. {2SM 115.2}
Szüntelen hirdetnek majd elméleteket a figyelem elterelése és a hit megingatása céljából. Akiknek valós tapasztalatai voltak a próféciák megértése idejéből, azokat éppen ezek a próféciák tették hetednapi adventistákká. Fel kell övezniük derekukat az igazsággal és magukra kell ölteniük a teljes fegyverzetet. Akik nem részesültek ezekben a tapasztalatokban, azoknak is kiváltságuk, hogy ugyanolyan bizalommal fogadják az igazság üzenetét. Az a világosság, melyet Isten jónak látott a korábbiakban népének adni, nem fogja meggyengíteni bizodalmukat a múlt vezetését illetően, hanem megerősíti őket hitük megtartásában. Az elkezdett bizalmat tartsuk meg erősen mindvégig. {2SM 115.3}
„Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! (Jel 14:12). Így kerülhetünk a hármas angyal üzenetének befolyása alá. „És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól” (Jel 18:1–5). {2SM 116.1}
Ekként a második angyal üzenetének tartalma újra hangzik a világban az által a másik angyal által, akinek dicsősége beragyogja a földet. Ezek az üzenetek egységbe rendeződve tárulnak az emberek elé a földi történelem utolsó napjaiban. Az egész világ próbára lesz téve, és akik a negyedik parancsolat szombatját illetően a tévedés sötétségében voltak, meg fogják érteni az embereknek hirdetendő végső kegyelmi üzenetet. {2SM 116.2}
Az a feladatunk, hogy hirdessük Isten parancsolatait és Jézus Krisztus bizonyságtételét. „Készülj Istened elé!” (Ámós 4:12) – ezt az üzenetet kell a világ elé tárnunk. Ez számunkra is személyes figyelmeztetést jelent. Isten felszólít, hogy tegyünk félre minden terhet és a bennünket oly könnyedén megkörnyékező bűnt. Testvérem, az a feladatod, hogy felvedd Krisztus igáját. Gondoskodj róla, hogy házad a sziklára épüljön! Ne kockáztasd örök életed! Lehet, hogy már nem éled meg az előttünk álló veszélyt rejlő eseményeket. Életünk egyetlen percre sincs biztonságban. Nem kellene-e minden pillanatban vigyáznod? Nem kellene-e alapos önvizsgálatot tartanod és elgondolkodnod azon, hogy mit tartogat számodra az örökkévalóság? {2SM 116.3}
Mindenkinek az legyen legfőbb aggódása, hogy új szívhez jutott-e? Vajon átalakult-e az élete? Megbocsáttattak-e bűnei a Krisztusba vetett hit által? Újjászületett-e? Elfogadja-e a meghívást: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11:28)? … Kárnak ítélsz-e mindent a Krisztus Jézus ismeretének gazdagságáért? Kötelességednek érzed-e, hogy elhiggy minden szót, ami az Isten szájából származik? (32. Kézirat, 1896). {2SM 117.1}
Miközben erősen tartjátok az igazság zászlaját és hirdetitek Isten törvényét, senki ne felejtse el, hogy a Jézus hite is összekapcsolódik ezzel a hittel. A harmadik angyal a leírás szerint az ég közepén repül és ezt kiáltja hangos szóval: „Ezek azok, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12). Az első, a második és a harmadik angyal üzenetei egybekapcsolódnak. Nem lehet kioltani e nagyszerű üzenetek igazságának öröklétű és megingathatatlan bizonyítékait, melyek olyan sokat jelentenek számunkra és melyek a vallásos világban oly nagy ellenállást váltottak ki. Sátán minduntalan azon munkálkodik, hogy pokoli árnyékát ezekre az üzenetekre vesse, hogy Isten maradék népe ne figyeljen fel azok jelentőségére, megjelenési idejére és helyére. Ezek az üzenetek azonban élnek, és hatalmukat ki kell árasztaniuk vallási világunkra, amíg az idő tart. {2SM 117.2}
Ezeknek az üzeneteknek a befolyása egyre mélyült és szélesedett, ezrek szívét indította cselekedetre, aminek eredményeképp iskolák, nyomdák és egészségügyi intézmények jöttek létre. Mindezek Isten eszközei arra, hogy bekapcsolódjanak az első, a második és a harmadik angyal által képviselt munkába, azaz figyelmeztessék a világ lakóit Krisztus újbóli eljövetelére hatalommal és dicsőséggel. {2SM 117.3}
A próféta így szól: „És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé” (Jel 18:1–2). Ez ugyanaz az üzenet, amelyet a második angyal hirdetett. Babilon elesett, „…mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek” (Jel 14:8). Mi az a bor? – A hamis tanítások. A negyedik parancsolat Szombatja helyett hamis szombatot adott a világnak, és elismételte azt a hazugságot, melyet először Sátán mondott az édenben: a lélek halhatatlanságának eszméjét. Sok más hasonló hazugságot terjesztett mindenütt, „…oly tudományokat – tanítva –, melyek embereknek parancsolatai” (Mt 15:9). {2SM 118.1}
Amikor Jézus megkezdte nyilvános szolgálatát, megtisztította a templomot világi romlottságaitól. Szolgálatának utolsó cselekedetei között mégegyszer megtisztította a templomot. Ennek megfelelően a világ figyelmeztetésének végső munkájában két nevezetes felhívás történik az egyházak felé. Az egyik a második angyal üzenete: „És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek”(Jel 14:8). A másik pedig a harmadik angyal üzenetének hangos kiáltása idején hallható szózat, mely így szól a mennyből: „És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól” (Jel 18:4–5). (The Review and Herald, 1892. december 6.). {2SM 118.2}
