HARMINCNYOLCADIK FEJEZET - A KATONASÁG KÉRDÉSÉRŐL

AZ ÓSZÖVETSÉGI IDŐK HÁBORÚI

Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy támadjon a midianiták ellen és verje meg őket, mert azok csellel megtámadták Izraelt és rászedték őket, hogy hágják át Isten parancsolatait. {2SM 332.1}   

Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy álljon bosszút a midiánitákon, mielőtt népéhez gyűjtetik. Mózes felszólította a harcosokat, hogy készüljenek elő a midiánitákkal való harcra. Az Úr parancsa szerint háborút viseltek ellenük, megölték a férfiakat, de a nőket és a gyermekeket foglyul ejtették. Bálámot is megölték a midiánitákkal együtt. „Kimenének azért Mózes és Eleázár pap, és a gyülekezetnek minden fejedelme ő eléjük a táboron kívül. És meg- haraguvék Mózes a hadnak vezetőire, az ezredesekre és századosokra, akik megjöttek vala a harczról. És monda nékik Mózes: Megtartottátok-e életben mind az asszonyokat? Imé ők voltak, akik Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lön csapás az Úr gyülekezetén” (4Móz 31:13—16). {2SM 332.2}   

Mózes megparancsolta a hadviselőknek, hogy öljék meg a nőket és a fiú gyermekeket. Bálám jutalom ellenében eladta Izrael gyermekeit, és elveszett azokkal az emberekkel együtt, akik jóindulatát huszonnégyezer izraelita áldozata árán nyerte meg. {2SM 332.3}   

Sokan kegyetlennek tartják az Urat, amiért más nemzetek elleni háborúra indítja népét. Azt mondják, hogy ez ellentétben áll jóságos jellemével. Azonban annak, aki megformálta a világot és megteremtette a földön az embert, korlátlan hatalma van kezeinek munkája felett, és joga van arra, hogy tetszése szerint cselekedjék azokkal. Az embernek nincs joga azt mondani Alkotójának: Miért teszel így? - Az Úr jellemében nincs igazságtalanság. Ő a világegyetem irányítója, akinek tekintélye ellen sok alattvalója fellázadt, és megtaposta törvényét. Gazdag áldásokat árasztott rájuk, és körülvette Őket minden szükséges dologgal, de Ők meghajoltak a saját kezük által készített fa, kő, ezüst és arany bálványok előtt. Arra tanítják gyermekeiket, hogy ezek az istenek adnak nekik életet és egészséget, ezek teszik földjüket gyümölcsözővé, és ezek adnak nekik gazdagságot és tisztességet. Kigúnyolják Izrael Istenét, és igaz cselekedeteik miatt elfordulnak népétől. „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, Utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék” (Zsolt 14:1). Isten addig tűrt nekik, míg be nem töltötték gonoszságuk mértékét, és ekkor hirtelen pusztulást hozott rájuk. Népét felhasználta haragjának eszközeiként azoknak a gonosz nemzeteknek a megbüntetésére, melyek megtámadták és bálványimádásra csábították őket. {2SM 333.1}   

Egy család életképe tárult elém. A gyerekek egy része örömmel tanulta meg az apa előírásait, és engedelmeskedik is azoknak, miközben a többiek megtapossák tekintélyét, és ujjongva szegülnek ellen a családi vezetésnek. Kiveszik részüket az apa házának javaiból, és szüntelen részesülnek nagylelkűségéből. Minden dologban rá támaszkodnak, mégsem hálásak. Olyan büszkén viselkednek, mintha az elnéző apjuktól nyert javakat saját maguk teremtették volna elő. Az apa jól látja engedetlen és hálátlan gyermekeinek tiszteletlen viselkedését, de még tűr. {2SM 333.2}   

Idővel ezek a lázadó fiák még messzebbre mennek, és lázadásra akarják késztetni az apa családjának azokat a tagjait is, akik eddig hűségesek voltak. Ekkor az apát méltósága és tekintélye cselekvésre indítja. Kizárja otthonából a lázadó gyermekeket, akik szeretetének és áldásainak megrontásán túl azt a maradék néhány tagot is fel akarták bujtani, akik alávetették magukat az apjuk háza bölcs és igazságos törvényeinek. {2SM 334.1}   

Azon kevés hűséges érdekében, akiknek a boldogsága veszélyeztetve volt a lázadó tagok felbujtó befolyása által, az apa kizárja a családból az engedetlen gyermekeket, a megmaradó hűségeseket pedig még közelebb igyekszik vonni magához. Az ilyen szülő bölcs és igazságos eljárását (az engedetlen, lázadó gyermekek megbüntetését) mindenki tiszteletben tartaná. {2SM 334.2}   

Isten is így bánt gyermekeivel. Az ember azonban vakságában szem elől téveszti az istentelenek undokságait, és figyelmen kívül hagyja azok szüntelen hálátlanságát, lázadását és merész bűneit, akik megtapossák Isten törvényét és ellenszegülnek tekintélyének. De még itt sem állnak meg, mert örömet lelnek Isten népe zaklatásában, és fortélyaikkal igyekeznek rávenni őket arra, hogy vétkezzenek és mutassanak nyílt ellenállást Jahve bölcs rendelései iránt. {2SM 334.3}   

Némelyek csak a pusztítást látják, mely irgalmatlannak és kegyetlennek tűnik előttük. A másik oldalt nem figyelik meg. De örök hála legyen érte Istennek, hogy az események végrehajtása és irányítása nem a hirtelenkedő és kiszámíthatatlan ember kezében van. „Az istentelenek szerető tettei kegyetlenek" (Péld 12:9 - angol ford.) (Spiritual Gifts, 4. kötet, 49-52. oldal). {2SM 334.4}   

A KATONAI SOROZÁS

Arról kérdezel, hogyan kellene biztosítanunk népünk jogait, hogy azok saját lelkiismeretük szerint imádhassák Istent. Egy időre annak terhe nyomta lelkemet, hogy vajon ez [amiről szó van] hitehagyás és annak a bizonyítéka lenne-e, hogy bizalmunkat nem teljesen helyeztük Istenbe. De sok olyan dologra szeretnék emlékeztetni, amelyeket Isten a múltban feltárt előttem, mint például a sorozás és hasonlók. Isten félelmében kijelenthetem: helyes dolog minden erőt megmozgatni annak érdekében, hogy elkerüljük azt a nyomást, melyet népünkre kívánnak gyakorolni. {2SM 334.5}   

KATONAI KIKÉPZÉS

Most búcsúztunk el három felelős beosztású férfitől, akiket az állam háromhetes kiképzésre hívott be. Nagyon fontos munkánk volt a Kiadónál, az állami felhívások viszont nem a mi időzítésünkhöz alkalmazkodnak. Megkövetelik, hogy az általuk katonaként elfogadott fiatalemberek vegyenek részt a katonai szolgálathoz szükséges kiképzésen. Örömmel láttuk, hogy ezek a megbízható fiatalemberek kitüntetéseket viseltek hűséges munkájukért. {2SM 335.1}   

Nem saját választásból mentek, hanem a nemzet törvényei így írták elő. Biztattuk őket, hogy legyenek Krisztus keresztjének hűséges katonái. Imáink követni fogják ezeket a fiatalembereket, hogy Isten angyalai mellettük legyenek és őrizzék meg őket minden kísértéstől (33. Kézirat, 1886, Bázel, 1886. szeptember 2.) {2SM 335.2}