Ismertem egy családot, amelyik húsz dollárt keresett hetente, és azt az utolsó centig el is költötte, míg egy másik, ugyanakkora család tizenkét dollárt keresett, de abból egy-két dollárt félretett hetente. Ezt úgy tudta elérni, hogy nem vásárolt meg olyan látszólag szükségesnek tűnő dolgokat, melyeket mégis nélkülözni tudott (156. Levél, 1901). {2SM 329.2}
Ha megfelelően takarékoskodtál volna, mára már félretett pénzed lehetne, amit sürgős esetben használhatnál, vagy amiből az Úr művét megsegíthetnéd. Fizetésed egy részét minden héten félre kellene tenned, és ahhoz csak akkor lenne szabad nyúlnod, amikor valóságos szükségben szenvedsz, vagy amikor adományként visszaadod Istennek, akitől kaptad... {2SM 329.3}
Keresetedet nem bölcsen és takarékosan osztottad be. Nem tettél semmit félre arra az esetre, ha megbetegednél, és családodnak nélkülöznie kellene rendszeres anyagi gondoskodásodat. Családodnak szüksége van valamennyi pénzre, melyre támaszkodhat addig, amíg egyenesbe nem jössz (5. Levél, 1877). {2SM 329.4}
Bizonyára nem takarékoskodtál mindenben, máskülönben fel tudnál mutatni valamit annak a bölcs gazdálkodásnak a következményeként, mely bármely fiatalember részéről igen dicséretes dolog. Annak az elvnek kellett volna vezetnie, hogy gondosan félretegyél egy összeget hetente, melyhez soha nem nyúlsz... {2SM 330.1}
Szorgalmas munka, az élvezetek kerülése, és még nélkülözés is, amennyiben az egészséget nem veszélyezteti, kellett volna vezéreljen egy ilyen fiatalembert a te körülményeid között. Megmaradhatott volna egy kis pénzed érintetlenül, hogy ha esetleg megbetegedsz, ne kelljen mások jóindulatára szorulnod. Sok pénzt szükségtelenül elszórtál, mely most kamatozhatna, és valami jövedelmet jelenthetne számodra... {2SM 330.2}
Mivel a halandóknak testük, fejük és szívük van, melyekről gondoskodni kell, valamennyi pénzt félre kell tenni a testről való gondoskodásra, hogy a világban levő helyzetünk megfelelő lehessen. Nem a világ szintjét kell elérni. Nem, nem. Hanem jó befolyást kell árasztani a világban. Gyakoroljunk szeretetet, együttérzést és gondoskodást embertársaink iránt (41. Levél, 1877). {2SM 330.4}