[A négy fia közül kettő kiskorában meghalt — az idősebb Henry tizenhat, és Herbert a fiatalabb három hónaposan. Férjét James White-ot is utolérte a halál, rövid betegség után 1881-ben, hatvan éves korában. Ezekről a szomorú tapasztalatairól olvashatunk ebben a fejezetben.] A szenvedés fegyelmezése, meglágyító és szelídítő befolyása jutott részemül, s ez kivette az ellenségeskedést szívemből, és helyét együttérzéssel és szeretettel töltötte be. Gyásszal, fájdalommal és szenvedéssel teli életem nem telt a Megváltó jelenlétének csodálatos megnyilatkozásai nélkül. Szemeim a menny felé szegeződtek, mely gyönyörűségben ragyog felettünk. Betekintést nyertem az örökkévaló világba, ahol bőséges jutalomban lesz részünk. Amikor minden sötétnek tűnt, mindig volt egy rés a felhőkön, melyen át a trónról érkező napsugarak eloszlatták a szomorúságot. Isten egyikünk esetében sem akarja, hogy néma fájdalom, fájó és sajgó szív nyomasszon bennünket. Azt szeretné, ha feltekintenénk és megragadnánk az ígéret szivárványát, és világosságot árasztanánk másokra. {2SM 257.1}
Az áldott Megváltó ott áll sok olyan lélek mellett, akinek a szemét annyira elvakítja a könny, hogy nem ismeri fel Őt. Krisztus erősen szeretné tartani kezünket, miközben mi egyszerű hittel belé kapaszkodunk és vezetésért esedezünk. Kiváltságunk van az Istenben való örvendezésre. Ha Jézus vigasztalását és békéjét beengedjük életünkbe, akkor közel maradunk nagy szeretetéhez (The Review and Herald, 1884. november 25.). {2SM 257.2}
Amikor a legidősebb fiam tizenhat éves volt, leverte lábáról a betegség. Esetét kritikusnak tartották, és oda hívott bennünket ágyához. „Apa, anya, nehéz lesz megválnotok legidősebb fiatoktól. Ha az Úr jónak tartja megtartani életemet, örülni fogok miattatok. Ha viszont javamat és az Úr dicsőségét szolgálja, hogy életem befejeződjék, azt mondom: nem fájlalom. Apa, menj külön egyedül, és te is anya, és imádkozzatok úgy! Akkor majd választ kaptok a mennyei Atya akarata szerint, akit mindhárman egyformán szeretünk.” Attól félt, hogy ha együtt imádkozunk, szánalmunk felfokozódik és olyat kérünk az Úrtól, melyet nem lenne jó megadnia. {2SM 258.2}
Kérése szerint cselekedtünk, és imánk minden ponton hasonlított a tiédhez. Nem kaptunk bizonyítékot arról, hogy fiunk meg fog gyógyulni. Fiunk teljes bizalmát a Megváltó Jézusba helyezve meghalt. Elhunyta nagy csapást jelentett számunkra, de a halálban győzelem volt, mert fiunk élete el volt rejtve Krisztussal együtt Istenben. {2SM 258.3}
Legidősebb fiam halála előtt kisgyermekem is megbetegedett. Imádkoztunk és úgy véltük, hogy az Úr megmenti számunkra kicsinyünket. Azonban le kellett zárnunk az ő szemeit is. Eltemettük őt a Jézusban való nyugalomra, amíg az Életadó el nem jön, hogy dicsőséges halhatatlanságra ébressze szeretteit. {2SM 258.4}
Azután férjem, Jézus Krisztus hűséges szolgája vétetett el tőlem, aki mellettem állt harminchat évig. Egyedül maradtam a munkában. Féljem Jézusban alszik. Nem ontok könnyeket sírja fölött, de milyen nagyon hiányzik! Mennyire vágyom bölcs és tanácsadó szavai után! Mennyire hiányoznak együtt elmondott imáink, melyben világosságot, vezetést és bölcsességet kérünk a munkában való terveinkhez. {2SM 259.1}
Emlékezz a próféciára: „Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek. Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földéből térnek vissza. Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra” (Jer 31:15-17). {2SM 259.4}
Ez az ígéret a tiéd. Az Úrban vigaszra és bizodalomra lelsz. Az Úr gyakran megmutatta nekem, hogy sok kisgyermeknek el kell hunynia a nyomorúság ideje előtt. Újra meglátjuk majd gyermekeinket. Találkozunk velük és rájuk ismerünk a mennyei udvarokban. Helyezd bizalmad az Úrba és ne félj! (196. Levél, 1899). {2SM 259.5}
Ezen a földön gyakran meghiúsulnak szép reményeink. Szeretteinket elveszi telünk a halál. Szemeiket lezárva és a sírba helyezve őket nem látjuk őket többé. De a reménység felbátorítja lelkünket. Nem válunk meg egymástól örökre, mert találkozni fogunk a Jézusban alvó szeretteinkkel. Vissza fognak térni az ellenség földjéről. Az Életadó újra eljön. A szent angyalok tízezrei kísérik majd útján. Jézus elvágja a halál köteleit, megtöri a sír bilincseit, és az áldott foglyok előjönnek egészségben és örök szépségben. {2SM 259.6}
Amikor a kicsiny gyermekek előjönnek a halhatatlanságra porágyukból, azonnal anyjuk karjaiba repülnek. Újból találkoznak, és soha többé nem kell elválniuk. Azonban sok kicsinek nem lesz ott az édesanyja. Hiába várunk az anya kitörő diadalénekére. Az angyalok magukhoz veszik az anyátlan gyermekeket, és az élet fájához vezetik Őket. {2SM 260.1}
A Szentírás vigasztalása nagyszerű. Bővelkedik a szenvedőkhöz, a gyászolókhoz és a betegekhez szóló vigasztaló szavakban. D. édesapa és édesanya! Mintha látnám Jézust, amint így szól hozzátok: „Támaszkodjatok rám erősen és én felemellek benneteket. Karom soha nem gyengül el. Erősen fog támogatni a rögös és nehéz helyeken. Csak bízzatok bennem, és én biztonságos ösvényen vezetlek és szorosan tartalak benneteket.” {2SM 260.4}
Talán nem leltek magyarázatot jelenlegi szenvedésetekre. Talán minden áthatolhatatlan titokban marad mindaddig, amíg a tenger ki nem adja halottait. De ne csüggedjen el szívetek a fájdalom miatt, mert ők az Úr tulajdona, és az Úr azt tesz az övéivel, amit jónak lát. Egyet tudunk, hogy az Ő szeretete nagyobb a miénknél, és Jézus úgy szerette őket, hogy életét adta üdvösségükért. Hadd nyugodjanak a gyerekek békében. Jézus iránti szeretetetek legyen határozott! Tőle várjátok a lelki éhség és minden más szükséglet kielégítését... {2SM 260.6}
Bármilyenek a körülményeitek, bármilyen sötét és titokzatos az isteni gondoskodás útja, vezessen bár az ösvény mély vizeken át, sújtson a nehézség és gyász újra és újra, a bizonyság mindig a mienk:,Azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van" (Róm 8:28). „Tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra” (2Tim 1:12), (32. Levél, 1893). {2SM 261.1}
Olvastam a leveled ... édesanyád haláláról, és csak annyit mondhatok: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg” (Jel 14:13). Édesanyád sokáig gyöngélkedett, és te vigyáztál rá szüntelen. Nagy bánat lesz számodra, hogy többé nem láthatod arcát. Ha közelebb laknánk hozzád, azt mondanánk, hogy jöjj el, és pihenj meg egy kissé. Azonban vár rád a kötelesség. Bízzál az Úrban! {2SM 261.2}
Édesanyád halálát nagyon mélyen át fogod érezni, de hadd mondjam el neked, hogy nem az igaz halottakért fáj szívem, hanem az élőkért. Tudom, hogy abban a reménységben helyezted sírba édesanyád, hogy a trombitaszóra majd hamarosan előjön... Tudom, mit jelent eltemetni a szeretteinket. Édesapám, édesanyám, testvéreim, férjem és két gyermekem a sírban nyugszik. Csak Mary nővérem, én és két fiam maradtunk az élők sorában (98. Levél, 1903). {2SM 261.3}
Ha gyermekeidre tekintesz, akikre nézve feleséged olyan hűségesen végezte kötelességét, megvan az okod az örömre, mert az Úr félelmében nevelte Őket. A drága Megváltó, aki karjába vette és megáldotta a kis gyermekeket, nem hagy vigasz nélkül se téged, se a gyerekeket. Kettős felelősség nyugszik válladon. Az Úr késztesse gyöngéd és szeretetteljes bánásmódra azoknak szívét, akik foglalkoznak majd velük, hogy fiatal és tapasztalatlan lábaik biztonságos ösvényen járjanak. {2SM 262.3}
„Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jel 14:12-13). {2SM 262.6}
Imádkozunk érted és a kicsikért, hogy folyamatos jócselekedetek által mindig a menny felé irányítsd orcád és lépteidet. Imádkozunk, hogy sikerrel és jó befolyással vezethesd gyermekeidet, hogy velük együtt elnyerhesd az élet koronáját, és a fenti otthonban, mely most készül számunkra, a feleséged, a gyermekeid és te örömteli és boldog családként egyesüljetek, és soha többé ne váljatok el. {2SM 262.7}
Láttam, hogy feleséged elpecsételtetett, Isten szavára előjön majd a földre, és együtt lesz a 144 000-rel. Láttam, hogy nem kell őt gyászolnunk. A nyomorúság idején pihenni fog, és mindössze a felett a veszteség felett szomorkodhatunk, melyet hiánya okoz. Láttam, hogy halála jót hoz majd a jövőben. {2SM 263.3}
F. és a többi gyerek készüljön a Jézussal való találkozásra, s akkor majd újból meglátják édesanyjukat, hogy soha többé ne váljanak el. Gyerekek! Tegyetek eleget édesanyátok hűséges figyelmeztetéseinek, hogy értetek mondott imái ne legyenek hiábavalóak! Készüljetek a Jézussal való találkozásra, és minden rendben lesz! Adjátok át szíveteket Istennek, és egy nap se nyugodjatok meg mindaddig, míg teljes szívre nem juttok Jézus szeretetében! {2SM 263.4}
Ne bánkódj úgy, mint a remény nélkül valók! A sír csak egy kis időre tarthatja fogva feleséged. Kedves Testvérem! Remélj Istenben, légy vidám, és nemsokára újra látod feleséged! Nem szűnünk meg imádkozni azért, hogy Isten áldásai nyugodjanak meg családodon és rajtad. Isten lesz napod és pajzsod. Melletted fog állni ebben a nagy próbában és szenvedésben. Tarts ki jól a próbában, hogy társaddal együtt elnyerd a dicsőség koronáját Jézus megjelenésekor! Ragaszkodj az igazsághoz, hogy feleségeddel együtt megkoronáztass dicsőséggel, tisztességgel, halhatatlansággal és örök élettel (10. Levél, 1850). {2SM 263.6}
Együttérzünk megözvegyült szomorúságodban. Én is megjártam ezt az utat, és tudom, mit jelent ez. Mennyi bánat és fájdalom van világunkban! Milyen sok sírás! Nem szabad azt mondani a lesújtottaknak, hogy ne sírjanak, mintha az helytelen lenne. Az ilyen szavak nem vigasztalóak számukra. A sírás nem bűn. Ha az elhunyt sokáig szenvedett is a gyengeségtől és fájdalomtól, az még nem törli le a könnyet szemeinkről. {2SM 264.1}
Szeretteink meghalnak, és sorsuk végleg elpecsételtetik. De miközben komoly és ünnepélyes dolognak tartjuk a halált, az életet még ünnepélyesebbnek kell tartanunk. Életünk napjai telve vannak felelősséggel. Személyes törekvésünk, szavaink és tetteink benyomást tesznek a körülöttünk levőkre. Jézus Krisztusban kell vigaszra találnunk. Drága Megváltónkat mindenkor megindította az emberi szenvedés... Kapaszkodj az erő Forrásába (103. Levél, 1898)! {2SM 264.2}
Veled együtt szenvedek bánatodban. Noha nem számítottam arra, hogy még valaha látni fogom férjedet ebben az életben, halála mégis igen elszomorított. Rád maradt a családodról való gondoskodás nagy felelőssége. Együttérzünk veled és gyakran fogunk imádkozni érted és gyermekeidért. Férjed elaludt Jézusban. „És 2^5 hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jel 14:13). {2SM 264.3}
Az Atya szereti a tettek és az igazság híveit, mint annak a testnek a tagjait, melynek feje Krisztus. Ülj le Krisztus árnyékába, és fogadd be békéjét! Gondolkodj Krisztusról! Tekints rá hitben, higgy ígéreteiben! Légy bizodalommal, és Krisztus lesz támaszod. Bízd rá magad, támaszkodj rá! Ne légy túlságosan szomorú, ne csüggedj el, mert nagy felelősség terhe nyugszik válladon. Helyezd magad annak bizalmába, akinek karjai soha nem hagynak el. {2SM 265.1}
Ha átadjátok szíveteket az Úr Jézusnak, Ő elfogad benneteket. Tegyetek meg minden lehetségest azért, hogy enyhíthessetek édesanyátok gondján és terhén! Az Úr megígérte, hogy Atya lesz az apátlanok számára. Ha átadjátok neki szíveteket, Ő erőt ad nektek arra, hogy Isten fiai és lányai legyetek. Az Úr meg fogja áldani az idősebb gyerekeket, ha lehetőségeikhez mérten megkönnyítik az anya terhét, és kedvesen bánnak a fiatalabb testvéreikkel, helyes viselkedésre és engedelmességre tanítva Őket. {2SM 265.5}
Adjátok át szíveteket a szerető Megváltónak, és csak a szemében kedves dolgokat cselekedjétek! Semmivel ne szomorítsátok meg édesanyátokat! Emlékezzetek, hogy az Úr szeret benneteket, és mindegyikőtök tagja lehet Isten családjának. Ha hűségesek lesztek, akkor Jézus eljövetelekor újra láthatjátok majd édesapátokat, és a család ismét egyesül. {2SM 265.6}
Testvérem! Az Úr nem akarja, hogy a szomorúság felemésszen. Férjedet sokkal tovább megtartotta számodra az Úr, mint gondoltam volna. Isten kegyelmesen megtartotta őt, és most, sok szenvedés után, kegyelmesen megpihenteti Jézusban... Mindkettőnk férje elnyugodott. Nincs több fájdalmuk és szenvedésük. Pihennek. {2SM 266.3}
Vigasztalódj meg az Úrban. „Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal...” (lPt 4:1) Arra kérlek, hogy bízd lelkedet Istenre szenvedésedben. Az Úr lesz segítséged, erőd és vigaszod. Krisztusban kell vigaszra találnunk. Tanulj iskolájában szelídségéről és alázatos szívűségéről! Minden szavad mutassa azt, hogy felismered Isten jóságát, irgalmát és szeretetét! Legyél eltökélve arra, hogy az otthonodban levők áldására és vigasztalására vagy. Teremts kedves, tiszta és mennyei légkört... {2SM 266.5}
Nyisd meg lelked ablakait a menny felé, és engedd be az Igazságosság Napjának sugarait. Ne panaszkodj! Ne a tövisekre tekints! Uralkodjék Isten békéje lelkedben, és lesz erőd a szenvedések elhordozására. Örvendeni fogsz a kegyelemben, mely kitartáshoz segít. Dicsérd az Urat, beszélj jóságáról és hatalmáról! Édesítsd meg a lelked körülvevő légkört! {2SM 266.6}
Bánatom idején közelről láttam az örökkévalóságot. Egy nagy fehér trón előtt álltam, és megláttam életemet úgy, ahogyan az majd ott megjelenik. Nincs mivel dicsekednem, és semmilyen érdemre nem hivatkozhatok. „Kegyelmed legkisebb megnyilvánulására is méltatlan vagyok, Istenem!” — kiáltok fel. Egyedüli reménységem a megfeszített és feltámadt megváltóban van. Krisztus vérének érdemeire hivatkozom. Jézus mindenképp üdvözíteni fogja azokat, akik belé helyezik bizalmukat. {2SM 267.3}
Néha nehezemre esik jókedvűnek mutatkozni, miközben a szívem meghasad a fájdalomtól. De nem engedem, hogy fájdalmam gyászos hangulatot vonjon körém. A szenvedés és a gyász ideje gyakran azért fájdalmasabb és csüggesztőbb a kelleténél, mert a szokásnak engedve átadjuk magunkat a határtalan szorongásnak. Jézus segítségével eltökéltem, hogy nem fogok engedni ennek a gonosznak, de elhatározásom szigorú próbának lett alávetve. Férjem halála súlyos csapás volt számomra, melynek hirtelensége csak tetézte bánatomat. Amikor megláttam rajta a halál jeleit, érzéseim szinte kibírhatatlanok voltak. Fájdalmamban szerettem volna felkiáltani, de tudtam, hogy az úgy sem mentené meg szeretett férjemet, és éreztem, hogy nem lenne keresztényi dolog, ha átadnám magam a szomorúságnak. Felülről vártam segítséget és vigasztalást, és Isten ígéretei beteljesedtek számomra. Az Úr keze megsegített. Bűnös dolog átadni magunkat a határ nélküli gyásznak és siralomnak. Krisztus kegyelme által nyugodtak, sőt derűsek lehetünk a keserű próba idején is. {2SM 267.4}
Tanuljuk meg a bátorság és állhatatosság leckéjét Krisztus és az apostolok utolsó találkozásából. Közeledett az elválás ideje. Megváltónk rálépett arra a vérrel hintett ösvényre, mely a kálváriáig vezetett. Egy esemény sem volt még olyan megpróbáló, mint amelyet neki kellett végigjárnia. Az apostolok hallották Krisztus szavait, melyekben beszámolt szenvedéseiről és haláláról. Szívüket lehúzta a fájdalom, elméjük megtelt kétséggel és félelemmel. Mégsem volt helye a hangos siralomnak. Nem adták át magukat a szomorúságnak. Azokat az utolsó ünnepélyes és nevezetes órákat Megváltónk a tanítványok vigasztalásával és biztatásával töltötte, majd hálaénekben egyesültek. {2SM 268.1}
Amikor nehézségek és próbák vesznek körül, meneküljünk Istenhez és váljunk tőle segítséget bizalommal, mert neki hatalma és ereje van üdvözíteni és megszabadítani minket. Isten áldását először is kérnünk kell. Az imádság szükségszerű kötelességünk, de a hálaadást se hanyagoljuk el! Nem kellene-e gyakrabban hálát adnunk áldásaink adományozójának? Ápolnunk kell a hálaadás lelkületét! Elmélkedjünk és beszéljünk Isten irgalmáról! Magasztaljuk és dicsőítsük szent nevét, még akkor is, amikor fájdalmunk van és szenvedésen megyünk keresztül... {2SM 268.2}
Az Úr hozzánk való irgalma hatalmas. Soha nem hagyja el a benne bízókat. Ha kevesebbet gondolkodnánk és beszélnénk nehézségeinkről, és többet Isten irgalmáról és jóságáról, akkor azon vennénk észre magunkat, hogy magasan a szomorúság és gondok felett állunk. Testvéreim! Ha ösvényeteket sötétnek érzitek, és hárfáitokat a babiloni foglyokhoz hasonlóan a fűzfákra kell akasztanotok, próbáljatok meg énekelni! Talán azt kérdezitek: hogyan lehetne énekelni ilyen sötét kilátásokkal és a fájdalomnak és gyásznak ezzel a lelki terhével? A földi fájdalom soha nem szakít el mindenható Barátunktól, Jézustól. Legyen szüntelen örvendezésünk tárgya Isten csodálatos szeretete és drága Fiának odaajándékozása. Amikor kéréseinket a kegyelem trónja elé tárjuk, ne felejtkezzünk meg a hálaadás felajánlásáról sem. ,^ki hálával áldozik, az dicsőít engem” (Zsolt 50:23). Amíg Megváltónk él, okunk van a szüntelen hálaadásra és dicséretre (The Review and Herald, 1881. november 1.). {2SM 268.3}
Múlt héten csütörtökön szomorúan értesültünk nagy bánatotokról. Fájó szívvel hallottuk, hogy McCoy testvér családja meghalt. Együttérzünk mindazokkal, akiket közelről érint ez a szomorúság. Részvétünket küldjük a gyerekeknek és a családtagoknak is, de közben Jézusra szeretnénk irányítani figyelmeteket, mint egyedüli reményetekre és vigasztalásotokra. McCoy testvér kedves segítőtársa, és a szeretett gyermekek anyja hallgat a sírban. Miközben azonban együtt sírunk a sírókkal, örülünk is szívünkben, mert ez a szeretett anya, valamint lánya, Young testvér, a gyülekezet véne, és mások, akiket talán elszólított a halál, hittek Jézusban és szerették Őt. {2SM 269.1}
Vigasztaljanak Pál apostol szavai: "Nem akarom továbbá, atyámfiái, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel” (IThess 4:13-18). {2SM 269.2}
Nem vagyunk olyanok, mint a pogányok, akik több éjen és napon át gyászolnak, s közben csak komor énekeket kántálnak a halottakért, így kívánva felébreszteni az emberek együttérzését. Nem öltünk gyászruhát, és nem mutatunk gyászos ábrázatot, mintha barátaink és rokonaink mindörökre távoztak volna tőlünk. János így ír: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jel 14:12-13). {2SM 270.1}
Mennyire ide illőek János szavai most, amikor szeretteitek elaludtak Jézusban. Az Úr szereti őket. Az életükben kimondott szavak és szeretetteljes tetteik meg fognak ismétlődni mások által. Isten művében való odaszentelődésük követendő példát nyújt másoknak, mert a Szentlélek munkálta bennük az akarást és a véghezvitelt jókedvéből. {2SM 270.2}
„De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által” (Róm 8:11). Milyen sokat jelentenek ezek a szavak minden gyászoló lélek számára! Krisztus a Vezetőnk és Vigasztalónk, aki minden nehézségünkben támogat. Amikor keserű italt ad innunk, vele együtt mindig ajkunkhoz nyújtja az áldás poharát is. Betölti szívünket engedelmességgel, örömmel, hitbeli békével, és képessé tesz arra, hogy alázattal kimondjuk: Ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg, Uram. „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!” (Jób 1:21). Ezzel az alázattal feltámad a remény, és a hit karja megragadja a végtelen hatalom karját. „Aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által” (Róm 8:11). {2SM 270.3}
Krisztus magáénak vall mindenkit, aki hitt az Ő nevében. A halandó testben lakozó Lélek éltető ereje minden hívő lelket egybeköt Jézus Krisztussal. A Jézusban hívők szentek az Ő szívének, mert életük el van rejtve Krisztussal az Istenben. Az Életadó parancsa így szól majd: „Serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa 26:19) {2SM 271.1}
Az Életadó az első feltámadáskor elő fogja hívni megvásárolt tulajdonát. Addig a dicsőséges óráig, amikor az utolsó trombitaszó felhangzik és az óriási sereg előjön az örök győzelemre, Isten drágakőként és biztonságban őriz minden alvó szentet, akiket név szerint ismer. A Megváltó bennük lakozó hatalma által, és mert az isteni természet részeseivé lettek, Isten előhívja Őket a halottak közül. {2SM 271.2}
Krisztus az Atya egyszülött Fiának vallotta magát, de az ember elzárkózott hitetlenségében, körülbástyázta magát előítéletekkel, és megtagadta azt, aki szent és igaz. Jézust istenkáromlással vádolták és szörnyűséges halálra adták, de Ő megtörte a halál bilincseit, és diadalmasan feltámadt a halottak közül. József megnyílt sírja fölött kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11:25). A menny és a föld minden ereje az Övé lett, és az igazak Jézusban szintén előjönnek majd sírjukból. Méltónak találtatnak majd arra, hogy elnyerjék azt a világot és feltámadjanak a halottak közül.,„Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában” (Mt 13:43). {2SM 271.3}
Milyen csodálatos lesz a feltámadás reggele! Milyen csodálatos lesz, amikor Krisztus eljön és a hívők tiszteletében részesül! Akik részesek voltak Krisztus alázatában és szenvedéseiben, dicsőségé- 2j2 ben is részesülnek majd. Krisztus feltámadása által minden szent, aki elaludt Jézusban, győzedelmesen elő fog jönni börtönéből. A feltámadt szentek így szólnak majd: „Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (lKor 15:55)... {2SM 271.4}
Kedves szomorúságban levő Testvéreim! Isten nem hagyott el benneteket, hogy Sátán kísértéseinek játékává legyetek. Nyissátok meg bánatos szíveteket, hogy befogadjátok a szánakozó Megváltó vigasztaló szavait. Jézus szeret benneteket. Fogadjátok be az Igazságosság napjának ragyogó sugarait, és vigasztalódjatok meg! Adjatok hálát annak, aki a halottak közül feltámadt, és aki mindenha él, hogy közbenjárjon értetek. Jézus Krisztus élő Megváltó számunkra, aki már nincs József új sziklasírjában. Jézus feltámadott, Jézus feltámadott! Örvendjetek még ebben a szomorúságban is annak, hogy olyan Megváltótok van, aki minden bánatotokban együttérez veletek. Jézus sírt Lázár sírjánál, és ma is azonosul szenvedő gyermekei bánatával. {2SM 272.2}
Minden küzdelmetekben, az élet nehézségei és próbái idején Istenhez forduljatok tanácsért! Az Istennek való engedelmesség ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig. Haladjatok lépésről lépésre a kötelesség ösvényén! Lehet, hogy néha kapaszkodni kell, de menjetek előre alázatban, hittel és önmegtagadással, magatok mögött hagyva a kételkedés felhőjét. Az Úr seregének tagjai vagytok, legyetek hát Jézus Krisztus bátor katonái! Küldjétek bűnbánó és hálaadó szavakat Isten mennyei szentélyébe jó illatként! {2SM 272.3}
Talán csalódtatok, akaratotok és tervetek meghiúsult, de legyetek biztosak afelől, hogy az Úr szeret benneteket. A kemence tüze nem azért hevül körülöttetek, hogy elpusztítson titeket, hanem hogy eltávolítsa a salakot, s hétszer megpróbált aranyként jöjjetek elő. Emlékezzetek arra, hogy Isten éneket ad nektek az éjszaka idején. A sötétség látszólag körülölel, de ne tekintsetek a felhőkre. A legsötétebb felhő mögött is világosság ragyog. Az Úr mindenkinek adhat világosságot. Nyissátok meg szívetek ajtaját a reménység, a békesség és az öröm befogadására! Jézus ezt mondja: „Ezeket beszéltem nektek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék” (Jn 15:11). {2SM 272.4}
Isten mindenkinek ad személyre szóló munkát, melyet jól el is végezhet. Egyedül attól kell félnünk, hogy szemünket nem függesztjük szüntelen Jézusra, és nem Isten dicsősége a legfontosabb számunkra, mert ebben az esetben, a halálban való elalvás előtt nem lennénk készen számot adni bizodalmunkról. Egy pillanatra se felejtkezzetek meg arról, hogy Krisztus tulajdona vagytok, végtelen áron vétettetek meg, és meg kell dicső-ítenetek Őt lelketek- ben és testetekben, mely az Övé! {2SM 273.1}
A szenvedőknek üzenem, hogy vigasztalódjanak meg a feltámadás reggelének reménységében. Olyan keserűnek hatott számotokra a kiivott pohár, mint Izrael számára Mára vize a pusztában, de Jézus megédesítheti azt szeretetével. Amikor Mózes az Úr elé tárta Izrael gyermekeinek szomorú nehézségeit, Ő nem valamiféle új gyógyszert adott nekik, hanem felhívta figyelmüket egy közelükben levő dologra. Volt ott egy bokor, melyet Ő teremtett, és mely a vízbe kerülve megtisztította és megédesítette a kutat. Ez után a szenvedő nép biztonsággal és örömmel ihatott a vízből. {2SM 273.2}
Isten gondoskodott balzsamról minden seb esetében. Van orvos és balzsamolaj Gileádban. Tanulmányozzátok úgy a Szentírást, mint soha azelőtt! Kérjetek az Úrtól bölcsességet minden veszélyben! Minden próbában kérleljétek Jézust, hogy mutasson kiutat gondjaitokból, és akkor szemetek megnyílik a gyógyszerre, és alkalmazni tudjátok a Szentírásban lejegyzett gyógyító ígéreteket. Ily módon az ellenség nem hajthat titeket szomorúságba vagy hitetlenségbe, mert hitetek, reménységetek és bátorságotok lesz az Úrban. A Szentlélek világos látást ad nektek arra, hogy felismerjetek és alkalmazzatok minden áldást, mely szomorúságotok ellenszereként és gyógyító ágként hat az ajkatokhoz helyezett keserűség ellen. A keserűség feloldódik Jézus szeretetében, és a keserűségről való panaszkodás helyett felismeritek, hogy Jézus szeretete és kegyelme annyira áthatja a szenvedést, hogy az alázatos, szent és megszentelt örömre fordul. {2SM 273.3}
Amikor legidősebb fiunk, Henry White halálos betegen feküdt, azt mondta, hogy a fájdalom ágya csodálatos hely, ha azt Jézus jelenléte veszi körül. Amikor kénytelenek vagyunk inni a keserű vízből, fordítsuk figyelmünket a keserűről a csodálatos és ragyogó felé. A próbában a kegyelem bizonyságot ad az emberi léleknek, és amikor megállunk a halálos ágy mellett, és látjuk, hogy a keresztény el tudja hordozni a szenvedést és át tud menni a halál árnyékának völgyén, erőt és bátorságot nyerünk a munkára, és töretlenül, csüggedés nélkül vezetünk lelkeket Jézushoz (65a. Levél, 1894). {2SM 274.1}
Gyakran azok nyújtják a legnagyobb vigaszt mások számára, akik maguk is hatalmas szenvedésen mentek keresztül. Az ilyenek mindenüvé napfényt visznek. A szenvedések megdorgálták és megfinomították őket. A nehézség idején nem veszítették el Istenbe vetett bizalmukat, hanem közelebb húzódtak az Úr oltalmazó sze- retetéhez. így ők élő bizonyságai Isten gyöngéd gondoskodásának, aki olyanná teszi a sötétséget, mint a világosságot, és megdorgál minket a mi érdekünkben. Krisztus a világ világossága. Nincs benne sötétség, hanem drága világosság! Köszönjetek el a szomorúságtól és panaszkodástól! Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek! (Health Reformer, 12. kötet, 10. szám, 1877. október 10.). {2SM 274.2}
