Az Úr hírnöke, Ellen G. White tudta, mit jelent a szenvedés. Gyermekéveit beárnyékolta egy kilenc éves kori baleset, mely majdnem az életébe került. Négyszer ment át a gyermekszülés és nevelés tapasztalatán. Két fiát veszítette el. Nyilvános szolgálatának majdnem felét özvegyen töltötte. Tudta, mit jelent a hosszasan húzódó betegség. Saját tapasztalatából táplálkoztak azok az üzenetei, melyeket a szenvedőkhöz, a halálos betegekhez, az idősekhez és a gyászolókhoz intézett. {2SM 220.1}
Senki nem tudja megmagyarázni a gondviselés titkait, de azok, akik bíznak Istenben a próbák és nehézségek idején, tudják, hogy azok beilleszkednek az Úr terveibe. Ellen G. White tudta ezt, és meg is mutatta 1892-ben, naplótömörséggel írt leveleiben, hogy mit jelent számára egy tíz hónapig tartó szenvedés idegen földön. Elénk tárul csalódása, amikor nem gyógyult meg az imára és felkenetésre való válaszként, ugyanakkor Istenbe vetett megingathatatlan bizalma, jöjjön élet vagy halál. {2SM 220.2}
Ellen G. White különböző' körülmények között írt személyes üzenetei jelennek itt meg a szenvedők vigasztalására. Ezek az írások segítenek megválaszolni a kérdést, hogy miért van az, hogy Isten népének hosszú betegségekben kell szenvednie, ha Ő a szeretet Istene. Miért kell betegágyaikon feküdniük? Vigaszul és bátorításul szolgálnak ezek a szavak azok számára, akik az itt leírtakhoz hasonló jellegű tapasztalatokon mennek át. Az esetleges ismétlések csupán azt a célt szolgálják, hogy annyi személyes élethelyzetben nyújtsanak vigasztalást, amennyiben csak lehetséges. {2SM 220.3}
