A Szentlélek elnyerésének jelentősége

A Newcastle-i összejövetel első szombatjának éjjelén álmomban a gyülekezetben voltam, és a Lélek befogadásának jelentőségéről és szükségességéről beszéltem. Az volt üzenetem lényege, hogy nyissuk meg szívünket a Szentlélek előtt. Egy alkalommal Krisztus azt mondta tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." Véges befogadóképességük korlátozta Jézust. Nem tárhatta fel előttük azokat az igazságokat, amelyeket annyira vágyott kinyilatkoztatni, mert amíg szívük zárva volt azok előtt, addig törekvése hiábavaló lett volna. Mielőtt teljességgel megérthették Krisztus leckéit, el kellett nyerniük a Szentlelket. "Ama Vigasztaló pedig - mondta Krisztus, - a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek" (Jn 14:26). {1SM 109.1}   

Álmomban egy őrálló állt egy fontos épület ajtajánál, és minden bebocsátásra várót megkérdezett: "Befogadtad a Szentlelket?" Mérőszalag volt a kezében és csak kevesen, igen kevesen nyertek bebocsátást az épületbe. "Emberi mérték szerint nem vagy magas" - mondta. "De ha - kapott ismereteidnek megfelelően - teljes férfiúságra jutottál Krisztusban, akkor meghívást fogsz nyerni arra, hogy Krisztussal együtt részt vegyél a Bárány menyegzői vacsoráján. Örökkévaló korokon át sem fogod abbahagyni a számodra készített menyegző áldásairól való tanulást. {1SM 109.2}   

Noha magas és jó alkatú vagy, mégsem léphetsz be ide. Azok a felnőtt gyerekek nem léphetnek be ide, akik a gyerekekre jellemző tulajdonságokkal, szokásokkal és jellemvonásokkal rendelkeznek. Ha feltételezéseket, kritikát, haragot és önméltatást ápoltál, nem jöhetsz be, mert elrontanád az ünnepet. Mindazoknak, akik ide belépnek, mennyei szövőszéken készült ünnepi ruhájuk van. Akik arra szoktatják magukat, hogy másokban hibát keressenek, olyan fogyatékosságot mutatnak, ami családokat tesz boldogtalanná, és ami arra késztet lelkeket, hogy az igazság helyett a mesékhez forduljanak. Bizalmatlanságod kovásza és gáncsoskodó jellemed elzárja előled a belépés lehetőségét. Ezen az ajtón senki nem léphet be, aki esetleg megcsorbíthatná az ott lakók boldogságát azáltal, hogy kikezdi az egymásba vetett tökéletes bizalmukat. Nem csatlakozhatsz a mennyei udvar boldog családjához, mert minden könnyet eltöröltem szemeikről. Soha nem láthatod a Királyt szépségében, ha nem vagy az Ő jellemének képviselője. {1SM 110.1}   

Majd ha feladod saját akaratodat és saját bölcsességedet, majd ha Krisztustól tanulsz, akkor nyersz beengedést az Isten országába. Isten teljes, feltétel nélküli átadást igényel. Add át életed neki, hogy Ő vezesse és alakítsa azt! Vedd nyakadba igáját! Vesd alá magad irányításának és tanításának! Ha nem válsz olyanná, mint egy kis gyermek, soha nem léphetsz be a mennyei országba. {1SM 110.2}   

Krisztusban lakozni annyi, mint jelleme mellett dönteni, hogy az Ő érdekei megegyezzenek a te érdekeiddel. Lakozz benne és csak az légy és csak azt tedd, amit Ő elvár tőled. Ezek a tanítványság feltételei, melyek teljesítése nélkül soha nem találhatsz nyugalmat. Pihenj meg Krisztusban! Rajta kívül nem találhatsz nyugalmat. {1SM 110.3}   

Abban a pillanatban, ahogy az iga a nyakadra kerül, minden könnyűvé válik. Akkor a legmegterhelőbb lelki feladat is elvégezhető, a legnehezebb terhek is elhordozhatók, mert az Úr adja hozzá erejét és hatalmát. Ő ad örömet a munkához. Figyelj fel Krisztus szavaira: ‚...tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok...' (Mt 11:29). Ki az, aki így beszél? - A mennyei Felség, a dicsőség Királya. Krisztus azt szeretné, hogy a lelki dolgokat illető megértésed megtisztuljon az önzés salakjától: a tisztességtelen, nyers és közönyös természet romlottságától. Szükséged van belső, mélyebb tapasztalatokra. Krisztusban lakozva növekedned kell a kegyelemben. Ha megtérsz, nem akadály leszel, hanem testvéreidet fogod erősíteni." {1SM 110.4}   

Mialatt ezek a szavak elhangzottak, néhányan szomorúan elfordultak és elvegyültek a gúnyolódók között. Mások, könnyekkel teli, megtört szívvel kértek bocsánatot azoktól, akiket megsebeztek. Nem törődtek saját méltóságukkal, hanem minden lépésnél ezt kérdezték: "...mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?" (ApCsel 16:30). A válasz ez volt: "Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy bűneitek előttetek mehessenek az ítéletre és eltöröltessenek." Olyan szavak hangzottak el, amik megfeddték a lelki büszkeséget, ami nem egyeztethető össze Isten Igéjével és hitvallásunkkal. Isten ezt nem tűri el. "Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van! Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban" (Ésa 55:7). {1SM 111.1}   

Amint az emberek elé tártam ezeket az alapelveket a szombati istentiszteleten, mindnyájukon az látszott, hogy úgy érzik, hogy az Úr szól gyönge eszközén keresztül (The Review and Herald, 1899. április 11). {1SM 111.2}   

Elérkezett az idő, amikor számítanunk kell arra, hogy az Úr nagy dolgokat fog tenni értünk. Törekvéseink nem hagyhatnak alább! Növekednünk kell az Úr kegyelmében és ismeretében! Mielőtt a munka lezárul és Isten népének elpecsételése befejeződik, részesülni fogunk Isten Lelkének kitöltésében. Mennyei angyalok lesznek köreinkben. Most van a mennyre való felkészülés ideje. Isten minden parancsa iránti teljes engedelmességben kell járnunk (30. Levél, 1907). {1SM 111.3}