A prófétai írások ihletettsége

ISTEN SZAVÁNAK IHLETETTSÉGE

Olyan időket élünk, amikor joggal tehetjük fel a kérdést: "Mindazonáltal, az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet a földön?" (Lk 18:8.) {1SM 15.1}   

Lelki sötétség borult a földre és sűrű homály az emberekre. Sok egyházban kétkedéssel és hitetlenül értelmezik a Szentírást. Sokan, nagyon sokan megkérdőjelezik a Biblia igazságát. Az emberi fejtegetés és a halandó szívek képzelgései aláaknázzák Isten Szavának ihletettségét, továbbá a titokzatosság felhője veszi körül mindazt, amit magától értetődőnek kellene venni. Semmi nem rajzolódik ki tisztán, élesen. Ez az utolsó napok egyik jellemzője. {1SM 15.2}   

E szent könyv kiállta Sátán támadásait, aki gonosz emberekkel szövetkezett, hogy minden isteni eredetű dolgot homályba és sötétségbe burkoljon. Az Úr azonban - csodatevő hatalma által - megőrizte a Szentírást, hogy az irányjelzőként mutathassa a mennybe vezető utat az emberi családnak. {1SM 15.3}   

Az isteni kijelentéseket azonban olyan mértékben figyelmen kívül hagyták, hogy mai világunkban nagyon kevesen vannak azok - még a magukat tanítóknak vallók között is -, akik a Biblia Isten szerinti ismeretével rendelkeznek. Vannak magas végzettségű, tanult emberek, de e pásztorok nem táplálják Isten nyáját. Figyelmen kívül hagyják, hogy a Szentírás lapjai kincseket tartogatnak, melyek folyamatosan napvilágra jönnek a fáradhatatlanul kutatók előtt. {1SM 15.4}   

Vannak, akik eredetiségre törekedve az írottakon túl bölcselkednek. Az ilyenek bölcsessége balgaság. Idő előtt csodálatos dolgokat fedeznek fel, de elgondolásaik azt igazolják, hogy valójában nagyon távol vannak az isteni akarat és cél megértésétől. A halandó emberek elől elrejtett titkok feltárására igyekezve, ahhoz a mocsárban vergődő emberhez hasonlíthatók, aki maga ugyan képtelen kiszabadulni, másoknak mégis azt magyarázza, hogyan menekedhetnek ki sártengerükből. Azokat példázza ez a leírás, akik a Szentírás vélt tévedéseit próbálják kijavítani. Senki nem teheti jobbá a Szentírást olyan gondolatok közvetítése által, melyek szerint az Úr ezt így és így értette, vagy hogy ezen és azon ezt és azt gondolta. {1SM 16.1}   

Némelyek komolyan tekintenek ránk és azt mondják: "Nem gondoljátok, hogy a másolók vagy fordítók esetleg elkövettek néhány hibát?" Ez valóban lehetséges, és az a szűk látókörű személy, aki meginog és megbotlik ennek lehetőségén és valószínűségén, az ihletett Ige titkaiban is meg fog botlani, mivel nem képes megérteni Isten céljait. Igen, az ilyenek az egyszerű gondolkodással könnyen belátható, világos tényeken is megbotlanak, és velősnek és nehéznek tekintik az Istentől származó világos és gyönyörűséges kijelentéseket. Az összes hiba sem okozhat gondot vagy botránkozást az olyan lélek számára, aki nem kíván bonyodalmat támasztani a legvilágosabban kijelentett igazságok körül. {1SM 16.2}   

Isten halandó emberekre bízta Igéjének összeállítását. Az Ige, mely az Ó- és az Újszövetség könyveiből áll, az elveszett világ lakóinak szánt útjelző. Isten örökül hagyta az embernek, hogy az irányelvek tanulmányozása és betartása által egyetlen léleknek se kelljen eltévednie a mennybe vezető úton. {1SM 16.3}   

Mindazok, akik a Szentírás kritikus helyeit úgy akarják tisztázni, hogy saját véges tudásukkal megállapítják, mi az ihletett és mi nem, jobban tennék, ha befednék arcukat, mint Illés, amikor a szelíd és halk szót meghallotta. Az Isten és a szent angyalok jelenlétében vannak, akik korokon át ismeretet és világosságot hoztak az embereknek. Ők mondták el nekik, mit tegyenek és mit ne, érdekfeszítő színhelyeken vezetve és mérföldkőtől mérföldkőig kísérve őket szimbólumok, jelek és illusztrációk által. {1SM 17.1}   

Isten, miközben megjelentette az utolsó napokra váró nyomorúságot, nem bízott meg halandó embereket azzal, hogy elrejtett titkok kifürkészésére törekedjenek. Egyetlen embert sem késztetett arra, hogy megítélje, hogy mi az, ami ihletett, és mi az, ami nem. Előfordul, hogy véges ítélőképességű emberek a Szentírásnak olyanféle vizsgálatát tartják szükségesnek, mely szerint meg kívánják húzni az ihletett és a nem ihletett közti határvonalat. Az ilyenek Jézus elé állnak, hogy megmutassák Neki, hogy van annál jobb út, mint amin Ő vezet bennünket. {1SM 17.2}   

Én Isten ihletett szavának tekintem a Szentírást, melynek kijelentéseit elejétől a végéig hiszem. Vannak emberek, akik azt hiszik, van mit kritizálniuk Isten Igéjében. Gondolataikat másokkal is megosztják, ezzel mintegy bizonyítván felsőbbrendű bölcsességüket. Közülük sokan jó képességű, tanult, szónoki tehetséggel megáldott emberek, akik egész életművükben mások gondolkodásának megingatásán fáradoznak a Biblia ihletettségét illetően. Sokakat megnyernek, hogy ők is hasonlóképpen gondolkodjanak. Az egész folyamat így terjed egyiktől a másikig, úgy amint azt Sátán tervezte, mindaddig, míg felismerhetjük Krisztus szavainak teljes értelmét: "Mindazonáltal, az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet a földön?" (Lk 18:8). {1SM 17.3}   

Testvérek, nehogy a Biblia kritizálásába kezdjetek szóval vagy tettel! Nem az Úr munkája az, Sátán viszont nagy örömmel venné tőletek. {1SM 17.4}   

Az embernek Istenre kellene bízni a saját Könyvéről, az élő kijelentésekről való gondoskodást, aki azt eddig is tette. Némelyek megkérdőjelezik a kinyilatkoztatás bizonyos részeit, és két kijelentés látszólagos ellentmondását hibaként értelmezik. Mózes első könyvétől kezdve elutasítják azt, amit kérdésesnek tartanak, majd így haladnak tovább. Sátán mindaddig elvezeti őket, ameddig kritikájukban elmenni készek, és ameddig csak valamiféle cáfolnivalót találnak a Szentírásban. Kritikai lelkületüket a gyakorlat élesíti és semmi felől nem nyugszanak meg bizonyossággal. Érvelhetsz ilyen embernek, de csak az időt vesztegeted. Magát a Bibliát is nevetségessé próbálják tenni. Még gúnyolódókká is válnak, és ők volnának a legjobban meglepve, ha ezt tudtukra adnád. {1SM 17.5}   

Testvérek, ragaszkodjatok a Bibliához úgy, ahogyan azt olvassátok! Hagyjatok fel a Biblia érvényességére vonatkozó kritikával! Engedelmeskedjetek az Igének, és egyikőtök sem fog elveszni! Az emberi bölcsesség korokon át saját véges értelmével és korlátolt felfogóképességével méricskélte az Isten Szavát. Ha az Úr, az élő kijelentések szerzője, felemelné a függönyt és feltárná előttük bölcsességét és dicsőségét, akkor ők semmivé válnának, és úgy kiáltanának fel, mint Ésaiás: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom" (Ésa 6:5). {1SM 18.1}   

Az olvasni nem tudó, a szegény és a gyermek épp úgy megérti az egyszerű és világos kijelentést, mint a felnőtt ember vagy a szellemi óriás. A kivételes szellemi talentumokkal rendelkezők az igazság gyönyörű és értékes kincseit találhatják az isteni kijelentésekben. Nehézségekkel, titkokkal és meglepő dolgokkal fog találkozni, melyek tanulmányozása a legnagyobb megelégedéssel töltheti el egész életén keresztül, Isten végtelenségét mégsem merítheti ki. {1SM 18.2}   

Alázatos emberek, akiknek csak korlátolt képességeik és lehetőségeik vannak arra, hogy a Bibliát kiválóan megismerjék: az élő kijelentésekben vigaszt, vezetést és tanácsot találnak. A megváltás terve olyan világos lesz számukra, mint a napsugár. Senkinek sem szükségszerű elvesznie az ismeret hiánya miatt, hacsak nem tudatosan választja a vakságot. {1SM 18.3}   

Köszönjük meg Istennek, hogy a Szentírás éppúgy íródott a szegény, mint a tanult ember számára. A Szentírás minden kor és minden társadalmi réteg embereihez szól (16. Kézirat, Minneapolis, 1888 ősze). {1SM 18.4}   

KIFOGÁSOK A BIBLIÁVAL KAPCSOLATBAN

Az emberi elmék különbözőek. Eltérő neveltetésű és gondolkodású személyek más és más benyomást nyernek ugyanazokról a szavakról. Még ha egy gondolat egészen tiszta és világos is valakinek az elméjében, akkor sem könnyű feladat, hogy azt a nyelv útján pontosan adja át egy más vérmérsékletű, neveltetésű és gondolkodású egyénnek. Mégis, ha őszinte, egyenes emberekhez szól, akkor bármilyen gyakorlati célból egyszerűen és világosan képes közölni mondanivalóját. Ha beszélőtársa nem őszinte és nem akarja belátni, megérteni az igazságot, akkor az mindenben a saját céljainak megfelelően forgatja majd szavait és nyelvezetét. Beleköt szavaiba és kiforgatja azokat valódi értelmükből, hitetlenségbe sodorja magát és azt állítja, hogy társa kijelentései nem igazak. {1SM 19.1}   

Az én írásaimat is ilyen módon kezelik mindazok, akik félre kívánják érteni és el akarják ferdíteni azokat. Meghazudtolják Isten igazságát. A szkeptikusok és hitetlenek ugyanúgy bánnak a Szentírással, mint ahogy némelyek azt az én írásaimmal, a könyveim és folyóiratcikkeim kapcsán teszik. Saját céljuknak megfelelően olvasnak, hogy így megcsorbítsák és félreértelmezzék a kijelentések valódi értelmét. Állítják, a Bibliával bármi alátámasztható, a Bibliából a legkülönbözőbb tanítások is igazolhatók, és minden szekta tudja bizonyítani a maga igazát. {1SM 19.2}   

A Biblia íróinak emberi nyelven kellett kifejezniük gondolataikat, de a Szentlélek ihlette őket írásra. Nagyon sokan saját tetszésüknek megfelelően olvassák és értelmezik a Bibliát. Ennek oka egyrészt az ember tökéletlensége, hogy megértse a nyelvet, másrészt pedig az, hogy az igazságot a romlott emberi elme oly zseniálisan képes megcsorbítani. A hiba nem a Szentírásban van. Egymással szembenálló politikai felek is vitáznak a törvényekről, és ellentétes nézeteket vallanak a törvények alkalmazását illetően. {1SM 19.3}   

A Szentírás nem egymástól elválaszthatatlan kinyilatkoztatások folyamatos láncaként került az emberekhez, hanem fokról fokra, egymást követő nemzedékeken keresztül, ahogyan az isteni gondviselés megfelelő lehetőséget látott némelyek késztetésére - különböző időkben és különböző helyeken. Az emberek a Szentlélek vezetése szerint írtak. Először rügy fakad, majd bimbó, s végül a gyümölcs; "terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban". Pontosan így van ez a Biblia kijelentéseivel is. {1SM 19.4}   

A Szentírásban nincs mindig tökéletes szabályszerűség vagy kézzelfogható egység. Krisztus csodái nem pontos időrendi sorrendben követik egymást, hanem olyan körülményekből adódnak, melyek megkívánták Krisztus hatalmának természetfeletti megnyilvánulását. A Biblia igazságai az elrejtett gyöngyökhöz hasonlók. Erőfeszítések árán kell kutatni, ásni utánuk. Azok, akik csak felszínesen gondolkodnak a Bibliáról, felületes tudásukkal - amit ők igen alaposnak vélnek - a Szentírás ellentmondásairól beszélnek és megkérdőjelezik annak tekintélyét. De azok, akiknek szíve összhangban van az igazsággal és látják kötelességüket, nyitott szívvel kutatják és fogadják el a Bibliát és az isteni késztetést. A világosságot nyert személy lelki egységet, az egészet átszövő fényes aranyfonalat lát a Bibliában. A drága aranyfonal lefejtéséhez pedig türelemre, gondolkodásra és imára van szükség. A Biblia körül kiélezett viták késztettek kutatásra némelyeket, s közben az igazság drágakövei tárultak fel előttük. Sokak könnye hullott, sok ima hangzott el arra kérve az Urat, hogy segítse Igéjének megértését. {1SM 20.1}   

A Szentírás nem valamiféle magasztos, emberfeletti nyelven íródott. Jézus, hogy saját szintjükön érje el az embereket, magára vette az emberi természetet. A Bibliának emberi nyelven kell szólnia. Minden emberi egyben tökéletlen is. Különböző fogalmakat ugyanazzal a szóval fejezünk ki. Nincs külön szavunk minden egyes elgondolásra. A Biblia gyakorlati célokat szolgál. {1SM 20.2}   

Az emberek gondolkodása különböző. Nem mindenki érti egyformán a kifejezéseket és a kijelentéseket. Néhányan saját helyzetüknek és gondolatviláguknak megfelelően értelmezik a Szentírás szavait. Elfogultság, előítélet és szenvedélyek határozottan zavarják a megértést és ködösítik az elmét még a Biblia olvasásakor is. Az Emmaus felé igyekvő tanítványoknak bibliaértelmezésüket illetően helyreigazításra volt szükségük. {1SM 20.3}   

Jézus magát leplezve csatlakozott hozzájuk, és emberként beszélt velük. Mózestől és a prófétáktól kezdve a Vele kapcsolatos dolgokra tanította őket. Egész életét, küldetését, szenvedéseit és halálát illetően minden úgy alakult, ahogyan azt Isten Igéje előre megmondta. Jézus megnyitotta a tanítványok értelmét, hogy megérthessék a Szentírást. Milyen hamar kiegyengette az összekuszálódott végeket és megmutatta a Szentírás egységét és isteni igazságát! Mily nagy szükség van a ma élő emberek értelmének is a megnyitására! {1SM 20.4}   

A Bibliát ihletett emberek írták, de nem Isten gondolkodás- és kifejezésmódja szerint, hanem emberi módon. Isten, mint író nincs jelen lapjain. Az emberek gyakran mondják, hogy ilyen vagy olyan kifejezés nem vall Istenre. De Isten nem helyezte magát a szavak, a logika vagy a retorika próbája alá a Szentírásban. A Szentírás írói Isten tollforgatói voltak, nem pedig tolla. Figyeljük meg milyen különbözők voltak a Biblia írói! {1SM 21.1}   

Nem a Biblia szavai, hanem az írók voltak ihletettek. Az ihletettség nem a szavakra vagy kifejezésekre hat, hanem magára az emberre, akit a Szentlélek befolyása bizonyos gondolatokkal tölt el. A szavak azonban az egyéniség jegyét hordozzák. Az isteni elme és szándék összefonódik az emberivel, s így lesz az emberi kijelentés: Isten Igéje (24. Kézirat, Európa, 1886). {1SM 21.2}   

EGYSÉG A KÜLÖNBÖZŐSÉGBEN

Minden fának sajátos jellemzői vannak, és a levelek között aligha találnánk két egyformát. Egy fa változatossága hozzájárul annak egységes egészként való tökéletességéhez. {1SM 21.3}   

Feltehetnénk a kérdést: miért van szükség arra, hogy Máté, Márk, Lukács és János az evangéliumokban - vagy az Apostolok cselekedetei és más írók a különböző levelekben - ugyanazokról a dolgokról beszéljenek? {1SM 21.4}   

Az Úr úgy küldte el Igéjét, ahogy akarta, hogy az eljusson hozzánk. Különféle írókon keresztül szólt hozzánk, akiknek saját egyénisége volt, még akkor is, ha ugyanazt a történelmet jelentették meg. Egy értekezlet beszámolóihoz hasonlítható bizonyságtételeik egy és ugyanazon Könyv lapjain olvashatók, stílusuk azonban különböző. Mindegyik más tapasztalatokkal rendelkezik. Ez a változatosság mélyíti el azt az ismeretet, aminek különböző gondolkodású embereket kell elérnie. A gondolatoknak nincs előre meghatározott formájuk, nem öntvényformából kerülnek ki. Ez igen egyhangúvá tenné olvasásukat. Az efféle egység a báj és a megkülönböztető szépség elvesztését jelentené... {1SM 21.5}   

A minden gondolatok Teremtője különböző embereket ugyanarra az elgondolásra vezethet, mégis mindegyikőjük másképpen fogja azt kifejezni, anélkül, hogy ezzel ellentmondásba kerülnének. Nem szabad, hogy ennek a különbözőségnek a ténye megzavarjon bennünket. Nagyon ritka az, amikor két ember ugyanazon a módon lát és fejez ki egy igazságot. Minden egyén azokat a pontokat ragadja meg, amiket jelleme és műveltsége folytán értékelni képes. A különböző tárgyakra eső napfény különböző színárnyalatot ad a tárgyaknak. {1SM 22.1}   

Lelkének ihletése által az Úr olyan igazságot bízott az apostolokra, melyet a Szentlélektől kapott értelmi képességeik szerint kellett kifejezésre juttatniuk. Az elme tehát nincs megkötözve, mintha valamiféle öntvényformába lenne kényszerítve (53. Levél, 1900). {1SM 22.2}   

AZ ÚR A TÖKÉLETLEN BESZÉD HANGJÁN SZÓL

Az Úr a tökéletlen beszéd hangján szól az emberekhez. Azért tesz így, hogy a föld lakói - elsatnyult érzékeik és homályos, földi befogadó készségük ellenére is - képesek legyenek szavai megértésére. Ebben mutatkozik meg Isten leereszkedése, aki ott találkozik az emberrel, ahol az éppen van. Az egyszerűségében tökéletes Biblia nem ad választ Isten nagy eszméire, mert a végtelen eszme nem fejezhető ki pontosan a gondolat véges eszközével. Sokan úgy gondolják, hogy a Biblia kifejezései túlzottak, valójában azonban még ezek az erős kifejezések is megtorpannak a gondolat nagyszerűsége előtt, melyet közvetíteniük kell, noha az író a lehető legkifejezőbb nyelvezetet választotta a legmagasabb iskola igazságainak közvetítésére. A bűnös ember tekintete a mennyei dicsőség világosságának árnyékát képes csak elhordozni (121. Levél, 1901). {1SM 22.3}   

SENKI NE MONDJON ÍTÉLETET ISTEN IGÉJE FELETT!

Mind az imaházban (Battle Creek), mind a főiskolán az ihletettség kérdéséről volt szó. Néhányan fontosnak tartották azt mondani, hogy a Szentírás egyes részei ihletettek, más része viszont nem. Az Úr feltárta előttem, hogy nem Ő ihlette a Review-ban [Az utalás olyan cikksorozatra vonatkozik, melynek írója szerint az ihlettségnek "különböző fokai" vannak. Lásd: Review and Herald, 1884. január 15. - Szerkesztők.] megjelent, ihletettségről szóló cikkeket, és hogy azoknak a főiskola ifjúságával való megismertetését sem helyeselte. Amikor emberek bírálni kezdik Isten Igéjét, szent területre lépnek. Sokkal jobban tennék, ha félnének és rettegnének, s bölcsességüket bolondságként rejtegetnék. Isten egyetlen embert sem hívott el arra, hogy Igéje felett ítéletet mondjon azáltal, hogy egyes dolgokat ihletettnek nevez, másokat pedig nem. A bizonyságtételekkel hasonlóképpen bántak, és mindez nem Istentől van (22. Levél, 1889). {1SM 23.1}