Hogyan szembesüljünk egy tantételbeli vitaponttal?

További világosság {1SM 406}   

{1SM 406}   

Értenünk kell az időt, amelyben élünk. Jelenleg félig sem értjük azt. A szívem beleremeg, amikor arra gondolok, milyen ellenséggel kell szembeszállnunk, és milyen készületlenek vagyunk erre. Isten újra és újra elém tárta, hogy Izrael gyermekeinek küzdelme és közvetlen Krisztus első eljövetele előtti magatartása Isten népének a helyzetét ábrázolja Krisztus második megjelenése előtt. Az ellenség igyekezett megragadni minden alkalmat arra, hogy irányítása alá vonja a zsidók gondolkodását, és ma is Isten népének megvakítására törekszik, hogy ne ismerhessék fel a drága igazságot. {1SM 406.1}   

Amikor Krisztus világunkba jött, Sátán a földön működött és Krisztus ösvényének minden egyes lépésénél ellenszegült a jászoltól a Kálváriáig. Sátán azzal vádolta Istent, hogy miközben önmegtagadást követel az angyaloktól, Ő maga mitsem tud annak jelentéséről és nem is akar semmiféle áldozatot hozni másokért. Ezt a vádat emelte Sátán Isten ellen a mennyben, és miután kivettetett a mennyből, szüntelen azzal vádolta Istent, hogy olyan szolgálatot követel, amit Ő maga sem tenne meg. Krisztus eljött a világba, hogy szembenézzen e hamis vádakkal és bemutassa az Atya jellemét. Nem tudjuk felfogni, milyen megaláztatást hordozott el Krisztus azáltal, hogy magára vette természetünket. Nem mintha eleve alacsonyrendű dolog lenne az emberi fajhoz tartozni, Jézus azonban a menny magasztaltja, a dicsőség királya volt, mégis megalázta magát, hogy a földre szülessen és elhordozza a halandók nehézségeit és bánatát. Nem a legmagasabb osztályhoz ereszkedett le, hogy hatalmas és gazdag ember legyen, hanem, noha gazdag volt, szegénnyé lett érettünk, hogy szegénysége által gazdaggá legyünk. Lépésről lépésre megaláztatásban volt része. Városról városra űzték, mert az emberek nem akarták befogadni a világ világosságát. Tökéletesen elégedettek voltak helyzetükkel. {1SM 406.2}   

Krisztus az igazság drágaköveit adta az embereknek, de azok a babonák és hamisságok szemétjébe csomagolták azokat. Átadta nekik az élet szavait, de ők nem éltek minden szóval, ami Isten szájából származik. Krisztus látta, hogy a világ azért nem találta meg Isten Igéjét, mert azt emberi hagyományokba rejtették. Eljött, hogy a világ elé tárja a menny és a föld jelentőségét és valódi helyére tegye az igazságot. Egyedül Jézus tárhatta fel azt az igazságot, amit az embereknek szükséges volt megtudniuk üdvösségük érdekében. Egyedül Ő helyezhette igaz keretekbe, és az Ő munkája volt, hogy megtisztítsa azt a hamisságtól és mennyei világosságban tárja az emberek elé. {1SM 407.1}   

Sátán ellene szegült, hiszen a bűnbeesés óta arra irányult minden igyekezete, hogy a világosságot sötétségként, a sötétséget pedig világosságként tüntesse fel. Miközben Krisztus arra törekedett, hogy az emberek elé helyezze az üdvösségükkel kapcsolatos valódi igazságot. Sátán a zsidó vezetőkön keresztül ügyködött, arra késztetve őket, hogy szegüljenek szembe a világ Megváltójával. Mindent elkövettek, ami hatalmukban állt, hogy megakadályozzák Jézusnak az emberekre gyakorolt befolyását. {1SM 407.2}   

Mennyire vágyott Krisztus arra, mennyire égett a szíve azért, hogy az igazság nagyobb kincseit nyújthassa a papoknak! De gondolkodásuk annyira eltorzult, hogy szinte lehetetlen volt feltárni előttük a Krisztus országával kapcsolatos igazságokat. Nem olvasták helyesen a Szentírást. A zsidók ugyan várták a Messiás eljövetelét, de azt gondolták, abban a dicsőségben kell eljönnie, amely majd második megjelenését fogja övezni. Mivel nem dicsőséges királyként jött, teljességgel elutasították. De nem egyszerűen azért utasították el, mert nem pompában jött el, hanem mert a tisztaság megtestesítője volt, ők pedig tisztátalanok voltak. Jézus folt nélküli tisztasággal járt a földön. Az ilyen jellem a gonoszság és romlottság közepette nem volt összhangban vágyukkal, ezért meggyalázták és megvetették Őt. Szeplőtelen élete bevilágított az emberek szívébe, és megmutatta számukra a bűn gyűlöletes jellegét. {1SM 407.3}   

Isten Fiát minden lépésénél a sötétség erői támadták. Keresztsége után a Lélek a pusztába vitte, ahol negyven napig szenvedte a kísértést. Olyan leveleket kaptam, melyekben azt állítják, hogy Krisztusnak nem volt emberi természete, mert ha az lett volna, akkor elbukott volna az emberéhez hasonló kísértésekben. - Ha nem lett volna emberi természete, akkor nem lehetne a példaképünk. Ha nem volt az emberi természet részese, akkor nem lett volna emberként kísérthető. Ha lehetetlen lett volna számára, hogy engedjen a kísértésnek, akkor nem lehetne a segítőnk. Ünnepélyes igazság, hogy Krisztus emberként jött el megvívni a harcokat az ember érdekében. Kísértése és győzelme arra tanít minket, hogy az embernek követnie kell a Mintát és isteni természet részesévé kell válnia. {1SM 408.1}   

A KRISZTUSBAN EGYESÜLŐ ISTENI ÉS EMBERI TERMÉSZET

Krisztusban az isteni és az emberi természet összekapcsolódott. Az isteni nem alacsonyodott az emberihez, hanem megtartotta a maga helyét, de az emberi természet - az istenivel egyesülve - kiállta a kísértés legtüzesebb próbáját a pusztában. Hosszú böjtje után, amikor megéhezett, e világ fejedelme Krisztushoz jött és arra ösztönözte, változtassa a köveket kenyerekké. Isten megváltási terve alapján azonban Krisztusnak meg kellett ismernie az éhséget, a szegénységet és az emberi élet minden tapasztalatát. Az embernek is rendelkezésére álló erővel Krisztus kiállta a kísértést. Megragadta Isten trónját, és nincs az a férfi vagy nő, akinek ne lenne lehetősége ugyanerre a segítségre Istenbe vetett hit által. Az ember isteni természet részesévé válhat. Nincs olyan lélek, mely ne hívhatná segítségül a mennyet a kísértések és próbák alkalmával. Krisztus eljött, hogy feltárja hatalmának forrását, hogy az ember soha ne támaszkodjék saját erőtelen, emberi képességeire. {1SM 408.2}   

A győzedelmeseknek meg kell feszíteniük lényük minden erejét. Gyötrődve kell könyörögniük térdükön Isten előtt az isteni hatalomért. Krisztus azért jött, hogy példaképünk legyen, és megismertesse velünk, hogy isteni természet részeseivé válhatunk. Hogyan? - Megszabadulván a romlástól, mely kívánság által, van a világban. Sátán nem aratott győzelmet Krisztus felett. Nem tette lábát a Megváltó lelkére. Noha megsebezte sarkát, fejét nem érintette. Krisztus saját példájával bebizonyította, hogy az ember képes bűn nélkül megállni. Az embernek lehet hatalma a gonosz megtagadására. Ezen a hatalmon sem a föld, sem a halál, sem a pokol nem vehet diadalmat. Ez a hatalom a Krisztuséhoz hasonló győzelemre képesíti az embereket. Az isteni és az emberi természet egyesülhet bennük. {1SM 409.1}   

Krisztus munkája az volt, hogy az evangélium szemszögéből mutassa be az igazságot és tárja fel azokat az előírásokat és alapelveket, melyeket Ő adott a bukott embernek. Minden feltárt gondolat a sajátja volt. Nem volt szüksége gondolatok kölcsönzésére, mert Ő volt minden igazság szerzője. Bemutathatta a prófétákat és a bölcseket úgy, hogy közben megőrizze eredetiségét, mert minden bölcsesség az Övé volt. Ő volt minden igazság forrása, kútfeje. Mindenki felett állt, és tanításai által minden kor lelki vezetőjévé vált. {1SM 409.2}   

Melkisédeken, a hatalmas Isten papján keresztül Krisztus szólt. Melkisédek nem volt Krisztus, de ő volt Isten szava a világban, az Atya képviselője. A múlt minden nemzedékén keresztül Krisztus szólt. Krisztus vezette népét, és Ő volt a világ világossága. Amikor Isten kiválasztotta Ábrahámot igazságának képviselőjeként, elvitte országából, rokonai közül és elkülönítette őt. Saját képére akarta alakítani és saját terve szerint tanítani Ábrahámot. A világ tanítóira nem volt szükség. Meg kellett tanulnia, hogyan parancsolja meg gyermekeinek és házanépének, hogy igazságot és törvényt cselekedjenek és őrizzék meg az Úr útját. Erre a munkára hív el bennünket Isten. Meg akarja tanítani nekünk, hogyan vezessük családunkat, hogyan irányítsuk gyermekeinket és hogyan parancsoljuk meg háznépünknek, hogy őrizzük meg az Úr útját. {1SM 409.3}   

JÁNOS KÜLÖNLEGES MUNKÁJA

János különleges munkára hívatott el: hogy elkészítse az Úr útját és egyengesse az Ő ösvényeit. Az Úr nem küldte Jánost a próféták és a rabbik iskolájába. Az emberek közegéből a pusztába helyezte őt, hogy tanulhasson a természetről és a természet Istenéről. Isten nem akarta, hogy a papok és vezetők tanításában részesüljön. Különleges munkára hívta el. Üzenetet adott neki. Elment-e a papokhoz és vezetőkhöz megkérdezni, hogy hirdetheti-e az üzenetet? - Nem. Isten távol tartotta tőlük, hogy lelkületük és tanításuk ne hasson rá. Kiáltó szó volt a pusztában: "...készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt." (Ésa 40:3-5.) Ugyanezt az üzenetet kell hirdetnie népünknek. Közel vagyunk az idők végéhez, és az üzenet ez: Tisztítsátok meg a király útját! Szedjétek fel a köveket! Tegyétek magasra a lelki szintet a nép előtt! Népünknek fel kell ébrednie. Nincs itt az ideje a béke és biztonság hirdetésének. Isten így buzdít bennünket: "Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit." (Ésa 58:1.) {1SM 410.1}   

Isten dicsőségének fénye ragyogott Képviselőnkön, és ez arról árulkodik, hogy Isten rajtunk is ragyoghat. Emberi karjával magához ölelte az emberiséget, isteni karjával pedig megragadta a Végtelen királyiszékét, egyesítve embert és Istent, a földet a mennyel. {1SM 410.2}   

Isten dicsőségének ránk kell áradnia. Szükségünk van a felülről való kenetre. Bármilyen értelmes és tanult legyen is valaki, ha nem kapaszkodik erősen Izrael Istenébe, nem alkalmas a tanításra. Aki kapcsolatban áll a mennyel, Krisztus munkáját végzi. Istenbe vetett hit által van ereje, hogy hatással legyen az emberiségre. Izrael elveszett juhának keresésére indul. Ha az emberi törekvéshez nem kapcsolódik isteni erő, akkor egy szalmaszálat sem adnék mindazért, amit a leghatalmasabb ember tenni képes. Munkánk híjával van a Szentléleknek. Semmi nem ijeszt meg jobban, mint amikor testvéreim közt a viszálykodás lelkét látom megnyilvánulni. Veszélyes helyzetben vagyunk, ha nem tudunk keresztényekként találkozni és udvariasan megvizsgálni a vitatott kérdéseket. Legszívesebben elmenekülnék, nehogy azok kovászában részesüljek, akik nem tudják elfogulatlanul kutatni a Biblia tanításait. {1SM 411.1}   

Azok, akik nem tudják elfogulatlanul megvizsgálni az övékétől eltérő véleményen lévők bizonyítékait, nem alkalmasak az Isten művében való tanításra. A Szentlélek keresztsége az, amire szükségünk van. Enélkül éppen olyan alkalmatlanok vagyunk a világ elé állni, mint a tanítványok Uruk megfeszítése után. Jézus tudott szűkölködésükről, és azt mondta, maradjanak Jeruzsálemben, amíg a felülről való erőt el nem nyerik. Minden tanítónak tanulónak kell lennie, hogy szemei felkentek lehessenek és meglássák Isten növekvő igazságának bizonyítékait. Az Igazság Napjának sugara először saját szívébe kell ragyognia, ha a világosságot meg akarja osztani másokkal. {1SM 411.2}   

A Szentlélek segítsége nélkül senki nem képes a Szentírás magyarázására. De amikor alázatos, tanítható kézzel veszitek kézbe a Bibliát, Isten angyalai mellétek állnak, hogy hatást gyakoroljanak rátok az igazság bizonyítékaival. Amikor Isten Lelke megnyugszik rajtatok, nem lesz irigység és féltékenység szívetekben egymás helyzetének mérlegelésekor. Nem lesz köztetek vádoló és bírálgató lelkület, mint amilyet Sátán teremtett a zsidó vezetők szívében Krisztus ellen. Azt mondom nektek, amit Krisztus Nikodémusnak mondott: "Szükség néktek újonnan születnetek!" "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3:7, 3). Szükségetek van az isteni jellemre, mielőtt az igazság szent kijelentéseit felismerhetitek. A tanító csak akkor alkalmas mások tanítására, ha önmaga is tanulóvá válik a Krisztus iskolájában. {1SM 411.3}   

ELLEN G. WHITE KÜLÖNLEGES MUNKÁJA

El kell jutnunk abba a helyzetbe, melyben minden nézeteltérés megsemmisül. Ha úgy gondolom, hogy világosságot kaptam, akkor elvégzem kötelességemet és megjelentem azt. Ha másokat kérdeznék azzal az üzenettel kapcsolatban, melyet az Úrtól kaptam és a nép elé kell tárnom, esetleg bezárulhatna az ajtó, hogy a világosság ne jusson el azokhoz, akikhez az Úr küldte. Amikor Jézus szamárháton bement Jeruzsálembe: "Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdte dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának neki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." (Lk 19:37-40.) {1SM 412.1}   

A zsidók véget akartak vetni az Isten Igéjében megjövendölt üzenet hirdetésének, a próféciának azonban be kellett teljesednie. Az Úr így szól: "Ímé, én elküldöm néktek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja" (Mal 4:5). Valakinek el kell jönnie Illés lelkével, és amikor ő megjelenik, az emberek így szólhatnak: "Túl komolyak vagytok és nem értelmezitek a Szentírást helyesen. Hadd mondjuk el mi nektek, hogyan kell tanítani az üzenetet." {1SM 412.2}   

Sokan nem tudnak különbséget tenni Isten és az ember munkája között. Elmondom az igazságot, ahogyan Isten adja nekem: ha továbbra is folytatjátok a hibakeresést és a viszálykodást, akkor soha nem ismeritek meg az igazságot. Jézus mondta tanítványainak: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." (Jn 16:12.) Nem voltak olyan állapotban, hogy értékelni tudták volna a szent és örök dolgokat, de Jézus megígérte a Vigasztalót, aki majd mindenre megtanítja őket és emlékezetükbe hozza mindazokat a dolgokat, amelyeket Ő mondott nekik. Testvérek! Nem szabad emberekbe vetnünk bizalmunkat! "Oh szűnjetek meg hát az emberben bízni, akinek egy lehelet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?" (Ésa 3:1.) Bízzátok Jézusra gyámoltalan lelketeket! Nem válik javunkra a völgy forrásából innunk, amikor a hegyen is van forrás. Hagyjuk el az alacsonyabb folyamokat és térjünk a magaslati forrásokhoz! Ha az igazság valamely pontját nem értitek vagy nem látjátok egyformán, akkor kezdjetek kutatni, vessetek össze Igét Igével, mélyítsétek az igazság tárnáját az Isten Igéje bányájának legbensőbb részeibe. Isten oltárára kell helyeznetek magatokat és véleményeteket! Szabaduljatok meg minden előítélettől! Vezessen el benneteket a menny Lelke minden igazságra! {1SM 412.3}   

Fivérem azt mondta egyszer, semmit nem akar hallani tanításunkról, mert fél, hogy meggyőződésre jutna. Nem jött el a gyülekezeti alkalmakra és nem hallgatta meg a beszédeket. Később azonban kijelentette, hogy éppolyan bűnös volt, mintha meghallgatta volna azokat. Isten lehetőséget adott neki az igazság megismerésére, és ezzel felelőssé tette a lehetőség elmulasztásáért. Sokan vannak köztünk, akiknek előítéleteik vannak a most hirdetett tanításainkkal szemben. Nem akarják meghallgatni azokat, nem akarnak higgadtan vizsgálódni, ellenvetéseiknek azonban hangot adnak. Tökéletesen elégedettek helyzetükkel: "Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg." (Jel 3:17-19.) {1SM 413.1}   

Ez az igehely azokra vonatkozik, akik az üzenet hallótávolságában élnek, de nem akarják azt hallani. Honnan tudjátok, hogy nem az Úr küldi igazságának új keretbe foglalt üzeneteit, hogy általuk elkészíthesse útját? Tettetek-e valamit annak érdekében, hogy új világosság hatolhasson Isten népének soraiba? Milyen bizonyítékotok van arról, hogy Isten nem küldött új világosságot népe számára? Tegyetek félre minden önelégültséget, beképzeltséget és büszkeséget. Jézus lábaihoz kell jönnünk, hogy attól tanuljunk, aki szelíd és alázatos szívű. Jézus nem úgy tanította tanítványait, mint a rabbik az övéit. Sok zsidó jött el és hallgatta meg Jézus beszédeit a megváltás titkairól, de nem azért jöttek, hogy tanuljanak, hanem hogy kritizálják és valamiféle következetlenségen érjék Jézust, ami által előítéletet ébresztenének az emberek vele szemben. Elégedettek voltak az ismeretekkel, Isten gyermekeinek azonban ismerniük kell a Jó Pásztor hangját. Nincs-e itt az ideje az Isten előtt való böjtnek és imának? A viszálykodás veszélye fenyeget bennünket. Ne legyünk részrehajlók a vitakérdéseket illetően! Keressük Istent komolyan és alázattal, hogy megismerhessük igazságát! {1SM 413.2}   

MENJETEK A FÜGEFA ALÁ!

Nátánael hallotta, amint János a Megváltóra mutatott és így szólt: "Íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1:29). Nátánael Jézusra tekintett, de csalódott a világ Megváltójának megjelenésében. Lehetséges, hogy ez a szegény és a nehéz munka nyomait magán viselő ember lenne a Messiás? Jézus egyszerű emberekkel együtt dolgozó munkás volt. Nátánael elment, de nem alkotott határozott véleményt Jézus kilétéről. Letérdelt a fügefa alatt és megkérdezte Istent, hogy valóban ez az ember-e a Messiás. Amíg a fa alatt volt, Filep odajött hozzá, és így szólt: "Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát." De a szó ‚Názáret' újra kétségeket támasztott Nátánaelben, aki ekként válaszolt: "Názáretből támadhat-é valami jó?" Tele volt előítéletekkel, de Fülöp nem akart ezekkel küzdeni. Egyszerűen csak ennyit mondott: "Jer és lásd meg!" Amikor Nátánael Jézushoz ment, Ő ezt mondta: "Ímé egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen!" Nátánael megdöbbenve kérdezte: "Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál." (Jn 1:46-49.) {1SM 414.1}   

Nem tennénk-e jól, ha mi is a fügefa alá mennénk és esedezve kérnénk Istent, hogy tárja fel számunkra az igazságot? Nem kísérne-e Isten szeme minket éppúgy, mint ahogy figyelte Nátánaelt? Ő hitt az Úrban és így kiáltott fel: "Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izrael Királya! Felelt Jézus és monda néki: Hogy azt mondám neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára." (Jn 1:50-52.) {1SM 415.1}   

Nekünk is részünk lehet ebben a tapasztalatban, ha kapcsolatban vagyunk Istennel. Isten elvárja tőlünk, hogy ne emberre, hanem Őrá hagyatkozzunk. Arra vágyik, hogy új szívet adjon nekünk és az Isten trónjától származó világosság kijelentéseiben részesítsen. Minden nehézséggel meg kell birkóznunk, de amikor valamilyen vitaponttal szembesültök, vajon emberekhez kell-e fordulnotok, hogy megkérdezzétek véleményüket és azok szerint alakítsátok ki a tiéteket? - Nem! Menjetek Istenhez! Mondjatok el neki mindent, vegyétek a Bibliát és kutassátok az elrejtett kincseket! {1SM 415.2}   

NEM ÁSUNK ELÉG MÉLYRE

Nem ásunk elég mélyre az igazság kutatásakor. Mindenki, aki hisz a jelenvaló igazságban, olyan helyzetbe fog kerülni, melyben számot kell adnia a benne élő reménységről. Isten népének királyok, fejedelmek, uralkodók és a világ nagyjai elé kell állniuk, és ezeknek meg kell tudniuk, hogy ők az igazság birtokában vannak. Isten férfi és női tanúságtevőinek megtért embereknek kell lenniük. Szentlelke által Isten többre taníthat meg titeket egy pillanat alatt, mint amit a világ nagyjaitól tanulhattok. Az egész világegyetem figyelemmel kíséri a földön zajló küzdelmet. Isten - végtelen áron - minden ember számára biztosította a lehetőséget annak megismerésére, hogy mi által válhat bölccsé az örök életre. Mily odaadóan várják az angyalok, hogy meglássák, kik azok, akik élnek e lehetőséggel. {1SM 415.3}   

Isten népének nem lenne szabad ellenszegülnie az eléje tárt üzenetnek. Forduljanak a Bibliához, vessék azt össze a törvénnyel és a bizonyságtétellel, és ha nem állja ki a próbát, akkor nem igaz. Isten gazdagítani kívánja értelmünket. Arra vágyik, hogy megnyugtassa rajtunk kegyelmét. Naponta örvendezhetnénk a csodálatos felismerésekben, hiszen Isten a menny teljes kincstárát megnyithatja előttünk. Ha eggyé válunk Krisztussal, miként Ő is egy az Atyával, akkor az Atya úgy szeret bennünket, mint Fiát. Nekünk is részünk lehet abban a segítségben, mint Krisztusnak, erőt kaphatunk minden veszély elhordozására, hiszen Isten a mi védőpajzsunk és oltalmunk. Minden oldalról körülvesz bennünket, és nem kell azon gondolkodnunk, hogy mit mondjunk majd akkor, amikor uralkodók és világi hatalmasságok elé állítanak. Segítsen most minket Isten, hogy Jézus lábaihoz jöjjünk és tőle tanuljunk, mielőtt mások tanításába kezdünk! (Reggeli áhítat, Battle Creek, Michigan, 1890. január 29. - The Review and Herald, 1890. február 18.) {1SM 416.1}   

HITVALLÁSUNK A BIBLIA

Amikor Isten Igéjét tanulmányozzuk, megértjük azt és engedelmeskedünk annak, akkor ragyogó világosság árad a földre. Új, elfogadott és megélt igazságok kötnek minket szorosan egybe Jézussal. A Biblia, csakis a Biblia a mi hitvallásunk és összetartó erőnk. Egységre fognak jutni mindazok, akik megalázzák magukat Isten Szent Igéje előtt. Saját vélekedéseink és elgondolásaink nem uralhatják törekvéseinket. Az ember esendő, Isten Szava azonban tévedhetetlen. Ahelyett, hogy egymással vetekednénk, magasztaljuk inkább az Urat. Fogadjunk úgy minden ellenszegülést, mint Mesterünk: "Meg van írva." Emeljük magasba a zászlót, melyen ez áll: Hitünk és ismeretünk vezére a Biblia! (The Review and Herald, 1885. december 15.) {1SM 416.2}