A törvény a Galátziabeliekhez írt levélben

Krisztus és a törvény {1SM 233}   

Többen kérdezik a Galátziabeliekhez írt levél törvény értelmezése kapcsán: "Melyik törvény a Krisztushoz vezérlő mester?" - "Mind a ceremoniális, mind pedig az erkölcsi törvény, azaz a Tízparancsolat" - válaszolom. {1SM 233.1}   

Krisztus volt az alapja a teljes zsidó rendszernek. Ábel halála Káin engedetlenségének következménye volt, aki nem fogadta el Istennek azt a tervét, mely szerint Jézus Krisztus - áldozatokban elővetített - vére szerezhet számára szabadulást. Káin elutasította a vérontást, mely Krisztus vérének a világért való kiontását jelképezte. A teljes szertartás Istentől származott, a rendszer alapja pedig Krisztus volt. A törvény tanítómesteri munkájának kezdete, hogy a bűnös embert elgondolkodtassa Krisztusról, a zsidó vallási életforma megalapozójáról. {1SM 233.2}   

A szentély szolgálatában valamiképpen résztvevők mindegyike folyamatos tanítást kapott Krisztus közbenjárásáról az emberek érdekében. Ez a szolgálat úgy lett eltervezve, hogy minden szívben szeretetet ébresszen Isten törvénye iránt, mely nem más, mint országának törvénye. Az áldozati szertartás Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetének példabeszéde az Ő szenvedéséről, áldozathaláláról, a bűnös emberiség vétkeinek felvállalásáról, valamint arról, hogy az ártatlan bűnné lett az emberekért. {1SM 233.3}   

A megváltás nagy témáján elmélkedve megértjük Krisztus munkáját. Nemcsak a Lélek megígért ajándékai, de a Krisztus áldozata és közbenjárása is olyan témák, melyeknek felemelő, szent és nagyszerű gondolatokat kellene ébreszteniük szívünkben az isteni törvényt illetően, mely elvárásait minden emberre kiterjeszti. Ennek a törvénynek egy olyan kis tettel való megrontása hozta az emberekre és a földre az Isten törvényének való engedetlenség következményeit, mint a tiltott gyümölcs megízlelése. {1SM 234.1}   

Világosan kellene látnunk, hogy mi a bűn, és el kellene kerülnünk a legkisebb közeledést is ahhoz a ponthoz, ahol átlépjük az engedelmesség és az engedetlenség határát. {1SM 234.2}   

Isten azt szeretné, ha teremtményei megértenék Isten dicsőséges Fiának munkáját, vagyis azt, hogy életét adta a világ megváltásáért. "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt" (1Jn 3:1). {1SM 234.3}   

A bűnös szívében hála ébred, amikor végtelen és érdek nélküli szeretetet és jóságot lát Krisztusban, s ez arra készteti, hogy engedjen az Ő vonzásának. (87. Kézirat, 1900.) {1SM 234.4}   

ELSŐSORBAN AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY

"Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg" (Gal 3:24). Ebben az igeversben elsősorban az erkölcsi törvényről beszél a Szentlélek az apostolon keresztül. A törvény rámutat bűneinkre és Krisztusra szoruló állapotunkra. Arra indít, hogy - Isten felé tanúsított bűnbánat és az Úr Jézus Krisztusban való hit által - Jézushoz meneküljünk bűnbánatért és lelki békéért. {1SM 234.5}   

Ennek az igazságnak az elfogadására, valamint az előre kialakított vélemények feladására való hajthatatlanság mutatkozott meg Minneapolisban az Úr küldöttei - E. J. Waggoner és A. T. Jones - ellenzőinek körében. Az ellenszegülés szítása révén Sátán sikerrel járt abban, hogy népünktől nagy mértékben elzárja a Szentlélek különös erejét, melyben Isten részesíteni kívánta őket. Az ellenség megakadályozta őket annak megszerzésében, ami felruházhatta volna őket azzal a képességgel, hogy elvigyék az igazságot a világnak, mint ahogy az apostolok tették pünkösd napját követően. {1SM 234.6}   

* * * * * {1SM 235}   

A Tízparancsolatot nem annyira a tilalom, mint inkább a kegyelem oldaláról kell szemlélni. A tiltások az engedelmességben való boldogság biztosítékai. Ha Krisztusban fogadjuk el azokat, akkor olyan jellemtisztaságot munkálnak bennünk, ami örökkévaló korokon át fog örömünkre szolgálni. Az engedelmesnek a védelem falaként szolgálnak. A Tízparancsolatban Isten jóságát szemléljük, aki az ember elé tárja az igazság változhatatlan alapelveit, s ezáltal pajzsot ad a törvényszegésből származó gonoszságok ellen. {1SM 235.1}   

Ne tekintsünk úgy Istenre, mint aki alig várja, hogy megbüntesse a bűnöst! A büntetést a bűnös hozza magára. Saját tettei olyan körülményeket vonnak maguk után, melyeknek meglesz a biztos következménye. A törvényszegés minden egyes tette visszahat a bűnösre, változást hoz jellemében, és könnyebbé teszi számára az újbóli vétkezést. A bűnt választva az ember elkülöníti magát Istentől, levágja magát az áldás csatornájáról, aminek biztos hatása romlás és halál. {1SM 235.2}   

A törvény Isten elgondolásának kifejezése. Amikor azt Krisztusban elfogadjuk, saját elgondolásunkká válik. A törvény természetes vágyaink és hajlamaink, valamint a bűnre vezető kísértések ereje fölé emel bennünket. "A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk" (Zsolt 119:165) - semmi nem okozhatja botlásukat. {1SM 235.3}   

Megigazulás nélkül nincs békesség. A bűnös harcban áll Istennel, de aki elfogadja a törvény igazságát Krisztusban, az összhangban van a mennyel. "Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt 85:11). (96. Levél, 1896.) {1SM 235.4}