Egyedüli reményünk Krisztus

Krisztus és a törvény {1SM 226}   

{1SM 226}   

A világ alapjainak letétele előtt, Krisztus, Isten Egyszülött Fia elkötelezte magát arra, hogy - amennyiben Ádám bűnbe esik - az emberiség megváltója lesz. Ádám elbukott és az, aki Isten dicsőségének részese volt a világ megalapítása előtt, levetette királyi palástját és koronáját. Leereszkedett fenséges helyéről, hogy betlehemi csecsemőként szülessen meg és azon a földön élve, melyen Ádám megingott és vétkezett, megválthassa az elbukott emberiséget. Minden kísértésnek alávetette magát, amit az ellenség az emberek útjába hozhat, de Sátán semmilyen támadása nem tudta megingatni Őt Atyjához való hűségében. Bűntelen életével Krisztus igazolta, hogy Ádám minden egyes fia és leánya ellent tud állni a bűnt a világunkba hozó Sátán kísértéseinek. {1SM 226.1}   

Krisztus erőt hozott a férfiaknak és nőknek a győzelemre. Emberi formában jött világunkba, hogy emberként éljen az emberek között. Felvette az emberi természet hajlamait, hogy azokban megpróbáltassék. Emberi mivoltában isteni természet részese volt. Megtestesülése által új értelemben nyerte el az Isten Fia címet. Az angyal így szólt Máriához: "A Szentlélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának" (Lk 1:35). Krisztus embertől született, s így új értelemben vált Isten Fiává. Noha Isten Fiaként jött világunkba, születése által mégis eggyé vált az emberiséggel. {1SM 226.2}   

Krisztus emberi formában jött el, hogy mind az el nem bukott világoknak, mind pedig a mi elbukott földünknek megmutassa, Isten megfelelően gondoskodott arról, hogy az emberek Teremtőjükhöz való hűségben éljenek. Kiállta Sátán - megengedetten - útjába hozott kísértéseit és minden támadását visszautasította. Sok fájdalomban és szorongatásban volt része, de Isten nem hagyta figyelmen kívül. Amikor János megkeresztelte a Jordánban, a vízből kilépve Isten Lelke szállt rá arannyal övezett galamb képében, és egy hang hallatszott a mennyből: "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm..." (Mt 3:17). Közvetlenül ez után az esemény után vezette a Lélek a pusztába Krisztust. Márk ezt írja: "És a Lélek azonnal elragadá őt a pusztába. És ott volt a pusztában negyven napig kísértve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki" (Mk 1:12-13). "És nem evék semmit azokban a napokban" (Lk 4:2). {1SM 227.1}   

VÁLASZ A KÍSÉRTÉSRE

Isten Lelke vezette Krisztust a pusztába amikor megkísértetett. Azért ment a pusztába, hogy egyedül legyen és elmélkedni tudjon munkájáról és küldetéséről. Böjtben és imában kellett felöveznie magát az előtte álló véres ösvényre. Hogyan kezdje el a romboló gyötrése alatt szenvedő foglyok megszabadításának munkáját? Hosszú böjtje idején ennek a munkának a részletes terve tárult fel előtte. {1SM 227.2}   

Isten dicsősége vette körül, amikor elérte a pusztát. Elmerülve az Istennel való érintkezésben, az emberi gyengeség nem vett rajta erőt. De a dicsőség eltávozott, s Krisztusnak le kellett küzdenie a kísértést, mely egy pillanatra sem hagyta el. Emberi természete visszariadt a rá váró harctól. Negyven napig böjtölt és imádkozott. Gyöngén és az éhségtől lesoványodva, fáradtan és a lelki kíntól meggyötörten "...rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt" (Ésa 52:14). Elérkezett a lehetőség Sátán számára, aki úgy gondolta, hogy ilyen körülmények között le tudná győzni Krisztust. {1SM 227.3}   

Úgy közelítette meg Jézust, mintha imáira hozta volna meg a választ. Világosság angyalának tüntette fel magát, és ezt az üzenetet hozta: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké." (Mt 4:3.) {1SM 228.1}   

Jézus így válaszolt Sátánnak: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik." (Mt 4:4.) Minden kísértésben Isten Igéje volt a fegyvere. Sátán csodát kért Krisztustól istenségének igazolására. De ami minden csodánál hatalmasabb: a szilárd hagyatkozás az "Ezt mondja az Úr" elvére volt az a jel, aminek nem lehetett ellentmondani. Sátán csak úgy tudott volna előnyhöz jutni, ha Krisztusnak ehhez az elvhez való ragaszkodása megingott volna. {1SM 228.2}   

Egyedüli reménységünk az Isten Szavában való jártasság lehet. Akik szorgalmasan kutatják az írásokat, nem fogják Isten igazságaként fogadni Sátán csalásait. Senkinek nem szükségszerű vereséget szenvednie a Krisztus és Isten ellenségének fondorlatai által. Nem szabad olyan dolgokon töprengenünk, melyek felől Isten Szava hallgat. Isten Igéjében minden benne van, ami a megváltásunkhoz szükséges. Tegyük a Bibliát tanácsadó testvérünkké naponta! {1SM 228.3}   

Krisztus az örökkévalóságtól kezdve egy volt az Atyával, és akkor is egy maradt vele, amikor felvette az emberi természetet. Krisztus az a láncszem, ami összeköti Istent az emberiséggel. "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak..." (Zsid 2:14). Egyedül általa válhatunk Isten gyermekeivé. Krisztus erőt ad mindazoknak, akik hisznek Őbenne, hogy Isten fiaivá váljanak. Ekképpen a szív az élő Isten templomává lesz. Férfiak és nők azért lehetnek az isteni természet részesei, mert Krisztus felöltötte az emberi természetet. Az evangélium által Krisztus bevilágítja az élet és a halhatatlanság ösvényét. (The Signs of the Times, 1905. augusztus 2.) {1SM 228.4}