× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Vétséget Elkövetők Büntetése

Szeretném, ha tudomásul vennétek, hogy nem értek egyet a diákok kizárásával, ha csak a züllöttség vagy durva erkölcstelenség nem teszi szükségessé; nehogy a többieket is megrontsák. Tévedés volt diákokat kizárni az iskolából Connecticutban és más helyeken, mert nagyon gonosz következménye lett. Akivel így bántak, azok olyan cselekvési területre léptek, mely az ellenség sorainak biztosították őket, fölfegyverezett és fölszerelt ellenségként. {SpM 143.1}   

S ismét, ami a diákok eltévelyedéseinek az iskola előtt nyilvánossá tételét illeti, engem is bevontak, hogy tanúja legyek a kihirdetéseknek. Később az Úr megmutatta ezek későbbi hatását. Ártalmas volt ez minden tekintetben, s az iskolára sem volt jó hatása. Ha azok, akik szerepet játszottak ebben, a Krisztus lelki bölcsességével rendelkeztek volna, jobban a Krisztus hasonlatossága szerinti utat találtak volna a nehézségek gyógyítására. Sosem segít a tanulónak, ha az egész iskola előtt megalázzák. Ez megszégyenítő sebet üt rajta; és semmit sem gyógyít meg. {SpM 143.2}   

Egyeseket felfüggesztettek az iskolából. Ezzel Sátán harcmezejére lökik őket, hogy fegyverzet vagy védelem nélkül szálljanak szembe a fejedelemségekkel és hatalmasságokkal, így a Sátán könnyű zsákmányaivá legyenek. Hadd mondjak el valamit az Úr nevében. Mikor a helyes utat követitek, mikor a tanuló könnyen helytelen útra vezethetőnek tűnik, azt látjátok majd, hogy nincs szükség felfüggesztésre vagy kizárásra. Van helyes útja ennek, s az Úr Lelkének kell indítani az emberi eszközt, máskülönben súlyos hibákat követ el. A legszebb munka, melyet vállalhatunk, az emberi értelmekkel való bánás. A tanítók gondolják meg, hogy nem angyalokkal van dolguk, hanem emberekkel, akiknek hozzájuk hasonló indulataik vannak. A jellemek nem egy öntvényre szabottak. A gyerekek a jellem összes szakaszát öröklik. A jellemvonások hibái és erényei fölszínre jönnek. A tanítók vegyék ezt számításba. Az emberi jellem örökölt és belénevelt torzultságával csakúgy, mint a jellem szépségével tudni kell bánni. Sok erényt kell ápolni a tanítónak, hogy tudja, miként bánjon az eltévelyedett diákkal, a diák jelen és örök javára. Indulatosság, türelmetlenség, kevélység, önzés és önhittség, sok gonosz rombolást végez, ami a Sátán harcmezejére lökheti a lelket a bárka kormányzásának bölcsessége nélkül. Ezért az a veszély fenyegeti, hogy a Sátán ide, s tova löki őt, kísértéseinek játékszereként. {SpM 143.3}   

Minden tanító ügyeljen a maga külön jellemvonásaira, nehogy a Sátán eszközként használja őt, lelkek elpusztítására, a megszenteletlen jellemvonásaival. A tanító egyedüli biztonsága, ha naponta szelídséget, alázatosszívűséget tanul a Krisztus iskolájában. Akkor énje Krisztusban lesz elrejtve, s nem felejti, hogy az Úr örökségével van dolga. Ki kell jelentenem, hogy az Úr közölte velem, hogy nem mindig használtátok a legjobb módszereket a tanuló tévedései és hibáit illetően, ezért lelkeket sodortatok veszedelembe, s némelyek elestek. A tanítókban levő gonosz indulat, balga lépések, maguk nagyratartása - mindegyik gonosz következményt szül. Nincs olyan gonoszság, világiasság vagy részegeskedés, mely olyan rombolást végezne a jellemen, annyira megkeserítené a lelket, s elindítana a gonoszságot, hogy leteperje a jót, mint a nem Isten Lelke által ellenőrzött indulatosság. Harag, sértődöttség, fölindulás sohasem hoz jót. A magukat kereszténynek vallók visszataszító jelleme hány tékozló fiút zár ki Isten országából. Féltékenykedés, irigykedés, gőg, rideg érzület, önigazultság, mely könnyen haragra gerjed, gonoszt gondolás, nyersesség, hidegség, a szeretet, az együttérzés hiánya ezek a Sátán vonásai. A tanítók a diákokban találkoznak ezekkel a vonásokkal. Borzasztó valami ilyenekkel lenni kénytelen bánni. Hisz iparkodva kiűzni e gonoszságokat, a munkás sok esetben hasonló tulajdonságokat fejleszt ki, melyek azok lelkét csúfítják, akikkel foglalkoznak. {SpM 144.1}   

Kemény, érzéketlen, szeretetlen, rideg világban élünk. Sátán és szövetsége kiaknáz minden fogást, hogy elcsábítsa a lelkeket, akikért Krisztus drága életét adta. Aki őszintén és igazán szereti Istent, szeretni fogja azokat, akikért Krisztus meghalt. Ha jót akarunk tenni lelkekkel, eredményességünk azzal lesz arányban, hogy mennyire hisznek beléjük helyezett bizalmunkban és nagyrabecsülésünkben. Krisztus segítségével tisztelet tanúsítása a küzdő emberi lélek iránt, ez a biztos eszköz, mellyel helyreállítja az emberben az elveszett önérzetet. Ha fejlett elképzelésünk van arról, hogy az illető mily magasra emelkedhet, ez fölmérhetetlen segítség. Isten gazdag kegyelmére van szükségünk minden órán, s akkor gazdag gyakorlati tapasztalatunk lesz, mert Isten a szeretet. Aki a szeretetben lakik, Istenben lakik. Tanúsítsatok szeretetet azok iránt, akiknek legnagyobb szükségük van rá. A legszerencsétlenebbek, akiknek a legvisszataszítóbb a jelleme, szeretetünkre, gyöngédségünkre, szánakozásunkra szorulnak. Akik a leginkább próbára teszik türelmünket, szeretetünkre van szükségük. Csak egyszer megyünk át a földön; ami jót csak megtehetünk, tegyük meg a legbuzgóbban, legfáradhatatlanabbul, azzal a lelkülettel, melyet Krisztus viselkedése nyilvánít. Az Úr nem fáradt meg, és el sem csüggedt. A durva, konok, örökkön duzzogónak van a legnagyobb szüksége segítségre. Miként segíthetünk nekik? Csak ha azt a szeretetet tanúsítjuk irántuk, melyet Krisztus tanúsított a bukott ember iránt. Bánjunk velük - mondod - amint megérdemlik. Mi lenne, ha Krisztus így bánna velünk? Aki nem érdemelte meg, azzal bántak úgy, ahogy mi érdemeljük. Krisztus mégis kegyelemmel és szeretettel bánik velünk, amint nem érdemeljük, hanem amit ő érdemelt. Bánj az emberekkel, ahogy, szerinted, megérdemlik, s elvágod előlük a reménység utolsó fonalát, tönkreteszed áldásos hatásodat és megrontod lelkedet. Megéri-e? Már hogyan érné! Százszor nem és nem. Aki rászorul az összes segítségre, ami kitelik tőled, kötözd őt szorosan szerető, megértő, szánakozó szívedhez, túlcsordulva Krisztus szeretetétől, s megmentesz egy lelket a halálból, és sok bűnt elfedezel. Ugye jobb lesz, ha a szeretet ösvényét próbáljuk meg? {SpM 144.2}   

Vigyázzatok, mit tesztek a diákok felfüggesztése felől. Komoly ügy ez. Súlyos hiba követeli csak ezt a fegyelmezést, s akkor is gondosan mérlegeltétek az összes körülményt. Közeiről vagy messziről, esetleg ezer mérföldről jöttek, így meg vannak fosztva a családi kör előnyeitől. S ha kizárják, megfosztják őket az iskola előjogaitól. Kiadásaikat fedezni kell valakiknek, akik reménykedtek és megbíztak bennük, hogy nem hiába fektették be pénzüket. A tanuló kísértésbe megy, vagy kísértésbe esik, s meg kell büntetni helytelenségéért. Nagyon is tudatában van, hogy beszennyezte hírnevét, s csalódást okoz azokak, akik bíztak benne, hogy nevelése jellemet fejleszt ki iskolai életében, ami visszafizetné, amit beruháztak érte. Ám felfüggesztették balga cselekedete miatt. Mit tegyen? Bátorsága a legmélyebbre csökkent, s önérzetét sem ápolja. Csak pénzbe kerül, és drága időt veszít. Kicsoda gyöngéd és nyájas, ki érez felelősséget e lélekért? Nem csoda, hogy Sátán kihasználja az alkalmat! A diákokat az ő harcmezejére taszították, s ezzel a szív leggonoszabb érzéseit hívták életre, erősítették meg. {SpM 145.1}   

Úgy írom le, amint az Úr énelém tárta. Bárcsak mindenki úgy látná ezt, összes következményeivel, amint nekem mutatta. Azt hiszem sok szabályzaton, s az elmékkel való bánásmódon is alaposat változtatnának. Több orvos támadna, hogy gyógyítsa a lelket, aki tudja, miként kell bánni az értelemmel. Sokkal több megbocsátást, együttérzést és szeretetet, és sokkal kevesebb csüggesztő, romboló hatást gyakorolnának. {SpM 145.2}   

Tegyük föl, hogy Krisztus így bánna fiaival, lányaival, akik tőle tanulnak, mint az ember: a tanítók bánnak a felügyeletük alatt állókkal - hogy az Úr semmibe vett törvénye, szabályai, rendeletei kizárnák vagy felfüggesztenék a bűnöst, eltávolítva a hibázót megmentésétől, fölemelésétől, nevelő hatásaitól, hogy Krisztus isteni segítsége nélkül, maga válasszon utat. Mi lenne a lelkünkkel? Krisztus állandó, megbocsátó szeretete eggyé teszi szívét a mi javunkkal. Ó, a Jézus szeretetének hatalmas volta lenyűgöz, ha rá gondolok. Krisztus igája könnyű, terhe pedig édes. Mikor gyakorlása által teljesebben Krisztus szeretetébe lépünk, egészen más eredményeket látunk keresztény előrehaladásunkban, s azok jellemének alakítása terén, akikkel érintkezünk. Azt a legnehezebb föladni, amit helyesnek vélünk. A szeretet nem keresi a maga hasznát. A mennyei eredetű szeretet a fölszín alá ér. A szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Krisztus kegyelme által megerősítve, nem viselkedik éktelenül. Aki szeretetben lakozik, Istenben lakozik. Isten a szeretet. Mindnyájunknak szeretetre, gyöngédségre, szánakozásra, türelemre van szüksége. Űzzük ki lelkünkből az emberi méltóság dölyfének utolsó nyomait is. {SpM 145.3}   

Mikor a bűn miatt minden reménység ki volt zárva, mikor az igazság a tűnős halálát követelte, Krisztus odaadta magát áldozatul a világ bűnéért. A világ ítélet alatt áll. Krisztus minden ember helyettese és kezese lett. Odaadja életét a világért, melyet az egy nyájtól eltévelyedett, elveszett juh jelképez, kinek bűnössége, valamint tehetetlensége ellene volt, az útban, akadályozva visszatérését. Nem abban a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, ki-ki az á útjára tértünk, de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté. Isten gyermeke, ha bennlakó Üdvözítője van, Krisztusként fog viselkedni. Akinek nincs bennlakó Üdvözítője, Krisztusra nem hasonló jellemet nyilvánít. Nem ápolja, és nem viszi át az életbe a szeretetet. Emeljétek magasra a föltámadott Üdvözítőt szavaitokkal, viselkedésetekkel, és az eltévelyedettel való bánásmódotokkal. {SpM 146.1}   

A rám nehezedő teherből tudom, hogy sokan, akik az iskolákban rendelkeznek, maguknak kell Krisztus iskolájában szelídséget, az ő a tévelygőkkel szembeni gyöngéd bánásmódját, irgalmasságot és szeretetet tanulni. Míg meg nem olvadnak, s a salak el nem különül jellemüktől, addig ellenkezőleg fognak cselekedni. Nagyon szomorú a szívem, mert komoly következményekkel járt a bánásmódotok. Komolyabbal, mint sokan elismernék lelkiismeretük vagy Isten elölt. Sokak énje túl nagy, örökké uralkodásra tör. Sokan állítják, hogy ők a Jézus követői, holott sosem haltak meg énjüknek, sosem zuhantak a sziklára, nem törtek össze. Míg ez be nem köszönt, énjüknek élnek. S ha így halnak meg, örökre késő tesz helyrehozni helytelenségeiket. Szeretem a lelküket. Jézus is szereti lelküket, s jó munkát akar végezni értük, ha megalázzák magukat hatalmas keze alatt, bűnbánatot tartanak, megtérnek, s naponta átadják magukat Istennek. Ennek mindennapos átadásnak kell lenni. Hasznos férfiak és nőkké kell lennünk, mindenkor őrködve énünk fölött, s kihasználva minden lehetőséget a jócselekedetekre és csak a jóra - azok lelkéért, akikért Krisztus életét adta, hogy magáévá tegye őket. Mikor az emberi eszköz keményen bánik e lelkekkel, megszomorítják, és nyílt szégyennek teszik ki Krisztust, mert rosszul képviselik jellemüket és Krisztus jellemét. Valaki ezt mondta: "Gyöngédséged tett naggyá engem." Esedezem mennyei Atyátokhoz, hogy az iskola összes fölügyelője Krisztusban lehessen, amint az ág egy a tőkével. {SpM 146.2}