× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Battle Creek És A Déli Mező

{SpM 13}   

1895. július 24. {SpM 13}   

Felelős amerikai testvéreinknek. {SpM 13}   

Mélyen aggódom, hogy semmibe veszitek a figyelmeztetéseket és fölhívásokat, melyeket szerény eszközén át a Szentlélek intéz hozzátok. Sok időt szenteltek összejövetelekre, hogy azokat oktassátok, aki már ismerik az igazságot. Pedig ha összetört szívvel elhagynák önzésüket, buzgón, imádkozva mennének, hogy hirdessék a világosságot a lelki sötétségben levőknek, sokkal magasabb rendű erőben részesülnének, mint amit a magukra költött sok pénz és idő eredményez. A tábori összejövetelek s a tanítás sok más alkalma áll rendelkezésükre. Ha ezek nem végzik el értük a munkát; a nagy és költséges intézmények sem fogják elvégezni. Az ezeken való részvétellel eltöltött időt jobbra fordítanák, ha behatolnának valamelyik sötét, megmunkálatlan mezőbe, hirdetnék az igazságot a pusztulásra készeknek. {SpM 13.1}   

A Battle Creeken az intézmények bővítésére szánt pénzt sokkal, de sokkal jobban költenétek el, ha az igazságnak a városokban és más föl nem világosított helyen való hirdetésére fordítanátok. Az Úr pénzt bízott emberekre, hogy beruházzák munkájába, odaadják a pénzváltóknak, hogy forgalmazással növeljék. Több ízben a tisztségeket betöltők elé tártuk, hogy egyenlőbben műveljék az Úr szőlőskertjét. A világ minden része az Úré, s mindet kellő figyelem illeti. Egy hely se nyelje el az összes rendelkezésre álló forrást, hogy egy gazdagítsa, növelje és szaporítsa eszközeit, miközben a mező nagy része ínséget szenved! Ezt nem Isten ihleti. A könyörület hívásait hirdessétek az egész világnak. Isten mezeje széles e világ... {SpM 13.2}   

Az irgalmas samaritánus példázatában a pap és a lévita, noha látta a bajba jutottat, akit kiraboltak és megsebeztek, nem látta kívánatosnak segíteni a magatehetetlen, elhagyatott, így segítségre szoruló sebesültet. A pap és lévita sokakat, nagyon sokakat jelképez Battle Creeken. Az Úr elém tárta, hogy ezrek vágyakoznak jobb után, mint amijük van. Sokat meg lehetne menteni, ha a déli mező legalább kicsiny töredékében részesülne annak, amit pazarlón Battle Creekre költenek, hogy délen tűrhetőbbé váljék a helyzetük. Érthetetlenül elhanyagolják az Úr örökségét, s Isten megítéli ezért népét. Fölhalmozott előnyeikkel kevélységüket elégítik ki, míg az új területeket érintetlenül hagyják. Isten helytelenítése nyugszik a vezetőkön részrehajlásuk, és Isten javainak önző eltulajdonítása miatt. {SpM 13.3}   

Tettetek már valamit a külföldi hittérítés terén, s valamelyest a belföldiért is, mégis sok területet hagytok megműveletlenül. A munka túlontúl központosított. A Battle creek-i érdekeltségek túlnövekedtek, ami azt jelenti, hogy megrabolják a mező más részeit az eszközöktől, melyekben részesülniük kellene. A nagyobb és nagyobb épületek emelése és bővítése sok embert hozott össze, ami nem Isten terve szerinti, hanem tervével homlokegyenest ellenkező. Vitatták, hogy számos nagy intézmény egy helyre építésének komoly előnyei vannak, hogy erősítik egymást, és támogatni tudják a tanulást és munkát keresőket. Ámde ez emberi érvelés. Elismerjük, hogy emberi szempontokból sok előnye az egy helyre zsúfoltságnak, hogy munkát kezdjenek a városokban, melyeket központokká kell tenni. Épületeket kell emelni, és felelősségeket összevonni sok helyen, melyeket most meglopnak a létfontosságú lelki előnyöktől, hogy nagyra duzzasszák a túlméretezett intézményeket. Az Úr nem dicsőül meg ilyen vezetés által. "Teljes lesz a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják." "Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." {SpM 13.4}   

A pogányok megmentését már régóta olyan ügynek tekintik, melyet a keresztényeknek szívükön kell viselni; s nagyon is méltányos, hogy világosságot vigyünk sötét határaikra. De a belföldi lélekmentés is ugyanolyan fontos. Hisz idehozzák a pogányokat közvetlen határainkra. Bálványimádó tudatlanságot találunk otthonaink árnyékában. Tesznek valamelyest a színesekért, de csaknem semmit, ahhoz képest, amiben mások részesülnek; akik pedig ismerik az igazságot, akiknek számtalan a lehetősége, de akik alig becsülik előnyeiket. Tárjátok Jézus szeretetét az igazságot nem ismerők elé, és kovászként fog hatni a jellem átalakulására. {SpM 14.1}   

Mit teszünk a déli mezőkért? Aggódva várok, vajon valamilyen tervet munkába állítanak-e, hogy jóvátegyék dél bűnös elhanyagolását, de nem látok se javaslatot, se döntést. Talán terveztek valamit, amiről nem tudok. Remélem, s magasztalom Istent, ha így van. De hát évek óta a leghatározottabban elétek lett tárva kötelességünk, a déli mezőt mégis csupán ujjunk hegyével érintettük. Most ismét a legkomolyabban elétek hozom az Úr szőlője eme részének elhanyagolását. Az Úr sokszor elém tárja ez ügyet. Éjjelente fölébredek, s ez a parancs érkezeik: "Írd le az eléd tárt dolgokat, akár hallgatnak rá, akár nem." {SpM 14.2}   

Férfiakat és nőket küldünk a távoli országokba, hogy súlyos kiadások árán, s gyakran életük föláldozásával fáradozzanak a pogány vadakért, pedig pogányok élnek közvetlen közelünkben. A rabszolgákat, akikkel úgy bántak, mintha nem lenne lelkük, hisz tulajdonosaik ellenőrzése alatt álltak, fölszabadították rengeteg élet föláldozása árán, mindkét oldalon. Észak be akarta szüntetni, dél állandósítani akarta a rabszolgaságot. Ha a háború után az északiak lélekmentő területté tették volna a déli részeket, ha nem hagyták volna a feketéket a romlásra, lelkek ezreit vezethették volna Krisztushoz. De ez nem sokat ígérő mező volt, s a katolikusok tevékenyebbek itt, mint bárki más. {SpM 14.3}   

Testvéreim, mit jelent ez a viselkedésetek? A munka vezetői fölfogják -e hanyagságukat? A battle creekiek mutassák ki, milyen buzgalomban, mennyi lélekmentő lelkesedésben részesültek a nagy előjogokért, hogy sorról sorra, elvről-elvre tanulhattatok. Isten Lelkének drága kitöltésével, milyen leckéket tanultatok meg? Intézményeink milyen önmegtagadást tanúsítanak, határt szabva képzelt szükségleteiknek? Továbbra is terjeszkedni fognak, s arra törni, hogy több és több kényelmet halmozzanak föl maguknak, míg a letiport déli színesek számára szánt összegek kicsinyek és semmire sem elegek? Felebarátaitok ezrei sínylődnek az ismeretek hiánya miatt; sokaságoknak kell meghallani a tiszta örömüzenetet. {SpM 15.1}   

Igazságot ismerő családjainkhoz fordulok. Mit tesztek ezekért? Isten szolgáivá válhattok, vállalva a munkát az elhanyagolt mezőn, melyet föl kell szántani és bevetni az örömüzenet magjával. Ki kész Krisztusért átadni magát a munkának? Sok éve lélekmentők lehetnétek ezeken a területeken. Isten fölhívott, hogy munkálkodjatok szőlőjében. Ti mégis elmentetek a mező legnyomorultabb, legreménytelenebbnek látszó része mellett. Embereket, akik a teremtés és megváltás jogán az Úréi, farkasokra hagytatok, hogy széttépjék őket, míg ti kényelmesen éltek, lakmározva a bőségből, melyet az Úr a másokkal való megosztásra adott. {SpM 15.2}   

A múltban próbálkozások történtek, hogy hirdessék a színeseknek a jelen igazságot, de a jelen igazságban állítólag hívő fehérek mégis falat akarnak építeni maguk és a feketék közé. Holott egy a megváltónk, aki nemcsak a fehérekért, a feketékért is meghalt. Akiben Krisztus lelkülete él, szeretni és szánni fogja azt, aki nem ismeri drága Üdvözítőnket. Képességük legvégső határáig fáradozni fognak, hogy letöröljék a gyalázatot mind a fehérekről, mind a feketékről. {SpM 15.3}   

Az Istentől nyert világosságból tudom, hogy a lelkek vére kétségkívül azok ruháján lesz, akik, a lévita és pap módjára, átmentek a másik oldalra. Népünk ezt teszi, Ettek a nagy kenyérből, de a déli területek szenvedő, elesett népét éhezni hagyták a nevelés és lelki előnyök hiánya miatt. Miközben ti jól ellátott asztalról táplálkoznak, a morzsákat sem hagyták lehullani a színesek számára. Cselekedeteikkel ezt kérdik: Testvérem őrizője vagyok-e? Kik azok, akik oly sok fényben, oly sok táplálékban részesültek, hogy elvesztették étvágyukat s nem értékelik az étet kenyerét? Ezek a gazdag kincsek, másoknak adva, életet, reményt, és üdvösséget nyújtanának. {SpM 15.4}   

Délen nem csupán a fehéreknek kell elfogadni az igazság üzenetét. Terveket és módszereket kell kidolgozni a színesek elérésére. Az isteni megvilágosodásnak hozzájuk is el kell érkezni. Ez munkásokat hív, s felelős vezetőinken nyugszik a kötelesség, hogy embereket küldjenek erre a területre, s hogy a világ minden részéből összegyűlt tizedekből és áldozatokból eltartsák a munkát. A Bibliát nem szabad egy helyre láncolnunk. El kell jutnia az egész világra. A szent igazságot mindenhol tanulmányozni kell. {SpM 16.1}   

Nem küldhettek munkásokat a déli mezőre egyszerűen ezt mondva: itt dolgozhatsz, vagy másnak: te ott. Berendezésekről kell gondoskodni, s olyanokat küldeni, akik tervezni tudnak e részek számára. Testvérek, ne vegyétek ki a munkát azok kezéből, akik megragadnak minden kínálkozó alkalmat, hogy anyagiakat szerezzenek a déli mű számára. Nincs jogotok elmarkolni minden tizedet, ajándékot, és belátástok szerint szétosztani. Isten tanít engem, s nem nyugszom; nem merek csöndben maradni. Unszollak, hogy lássátok el a régóta elhanyagolt mezőt táplálékkal a bőségetekből. {SpM 16.2}   

Isten nem hagyja jóvá az önző tervezést és igazgatást. Ne viselkedjetek úgy, mintha attól rettegnétek, hogy más eszköz néhány morzsában részesül Isten asztaláról. Akik minden erejükkel küzdenek, hogy a legelhagyatottabb és elcsüggedtebb rétegért fáradozzanak, bátorításra szorulnak. Ha valakinek rábízott javai vannak, s az Úr munkájának fejlesztésére használják azt, szent megbízatásnak tekintve Urunk pénzét, hogy az ő dicsőségére fordítsák, akkor Isten jóváhagyásával cselekednek. A délen megtérők munkálkodni fognak családjukban, rokonaik közt, barátaiknál, úgy hogy az elvetett mag bő termést hoz. Ha a szőlő legelhagyatottabb helyére külditek munkásaitokat, de megkötitek a kezüket, mert nem adtok nekik fölszerelést bármi jelentős lépéshez, azt hiszitek, ez tetszik Istennek? Nem egyenlők-e az Úr útjai? Csak Battle Creeket lássuk el mindennel, dollár ezreket költve, hogy még kényelmesebbé tegyük itt a dolgokat? {SpM 16.3}   

Már úgyis bőven van fölszerelésetek Battle Creeken. Épületeitek, nagy fizetésetek tanúk lesznek ellenetek, mikor mindenkit cselekedetei szerint ítélnek meg. A főiskola és a könyvkiadó igazgatói nem fognak oly elégedetten tekinteni széleskörű előnyeikre, mikor Isten kérdőre vonja őket a lelkek felől, akiket figyelem, munkálás és világosság nélkül hagytak. Akiket az igazság befogadására segíthettek volna, később máshol fáradoztak volna a sötétben levőkért. Ne folytassátok Isten megszégyenítését tétlenségetekkel, hanyagságotokkal, másik oldalra kerülésetekkel. {SpM 16.4}   

Évekkel ezelőtt a siker sokkal nagyobb kilátásával lehetett volna segíteni a színeseken. A munka most tízszerte nehezebb, mint akkor lett volna. De, kérlek, ne tekintsetek a nehéz helyekre, nyögve kissé, két-három munkást beállítva valahol, párat másutt, s néhány más helyen is, az élet legkevesebb szükségleteivel látva csak el őket. A délen munkálkodónak a legcsüggesztőbb, kilátástalan nyomorúságban kell helytállni, s bátorításra lesz szükségük. Látják a munka hiányosságait, s a bő battle creek-i tartalékból el kell látni őket előnyökkel, melyekre nem tudnak másképp szert tenni. {SpM 17.1}   

Rátermett emberek készek jelentéktelen összegért, heti két-három dollárért dolgozni, hogy eltartsák családjukat. Nekik is olyan értékes lelkük van, mint akik önzésük és irigységük miatt harminc dollárt keresnek hetente. A bőségben levők nyúljanak zsebükbe, s küldjenek valamit bőségükből felebarátaik fölszerelésére. Gondoskodjanak róla, hogy akik alig pár dollárért készek munkálkodni, legyen mivel munkálkodniuk. Sok évvel ezelőtt komoly munkát kellett volna itt végezni. Teljesen más lenne akkor a kép, mint amit most látunk. {SpM 17.2}   

Isten javai ne legyenek bőven alig néhány előjoggal bíróra ruházva, úgyhogy megteljenek kevélységgel, kiterjeszkedve, mint a zöld babérfa, míg a legínségesebb szenvedők vigasz, támasz nélkül maradnak. A felelős tisztséget betöltők ne legyenek elégedettek, ezt mondva a szegénynek: Melegedj meg, öltözz föl, lakj jól, miközben mit sem tesznek, hogy enyhítsék a szenvedők testi és lelki szükségleteit. {SpM 17.3}   

A tétlenség szégyenét nem törölik le a gyülekezetről, míg az igazságban hívők úgy nem kezdenek dolgozni, mint önfeláldozó Megváltónk. Krisztus nem nevezi jó és hű szolgának azokat, akik, noha a legnagyobb előjogokkal, a leggazdagabb áldásokkal bírnak, mégis engedik, hogy a magatehetetlen, függő nemzet lezüllött, fölvilágosítatlan maradjon. Testvérek, mikor a nevelésre szorulók segélyezését keresitek, hogy olvashassák Isten igéjét; mikor így szóltok mindenkihez: Ismerjétek meg az Urat a magatok számára, akkor a gyalázat le lesz törölve. Isten Lelke meg fogja áldani a fölhasznált eszközöket, még most is... {SpM 17.4}   

Tételezzük föl, hogy népünk önmegtagadást gyakorol s szereti az emberek üdvösségét, mint Jézus a földi életében. Tételezzük föl, hogy megkísérelnek sok gyümölcsöt teremni Isten dicsőségére, ahelyett, hogy azon fáradoznának, miként szívhatnák föl (nyomorban alapított) intézményeink összes hasznát a maguk növelésére, gazdagítására. Tételezzük föl, hogy Isten eszközeinek tekintik az intézményeket, s gondoskodnának, hogy az ínséges helyek imaházakat építhessenek, és ellátnák őket kissé a Battle Creeken oly bőségesen található mindenfélével. Az ilyen út, ugye, Isten áldásával járna, akinek a javait igazgatjuk. Nem biztonságosabb lenne helyénvaló tettekkel kísérletezni, mint önzőn oly sokat maguknak markolni, ahol nincs rá szükség, s ami más mezők meglopását és ínségét jelenti? {SpM 17.5}   

A színeseket elhanyagoltuk az aggasztó kérdés miatt, hogy miként építsünk a fehéreket színesektől elválasztó falat. Némelyek először a fehérek elérését javasolták, mert ha színesekért is fáradozunk, mit sem tehetünk a fehérekért. Ez nem a helyes álláspont. Krisztus követői ismerjék meg a szegények bajait közvetlen környezetükben és országukban. A szegény és barát nélküli, akiknek sötét és kellemetlen az életük, éppen azok, akiket reménykedésre kell szólítanunk, mert Krisztus a megváltójuk. Istennek ékkövei vannak a szemétdombon, s igaz követői meg fogják találni őket. {SpM 18.1}   

Akiben Krisztus lelkülete él, annak gyöngéd, szerető és bőkezű a szíve. Senki sem lehet önző, akit Krisztus szemlélése köt le. Az igaz hit szeretetből fakad s megtisztítja a lelket az erkölcsi szennytől. Szent ez a hit, magasztosabb az érzéki örömöknél. Erős is, képesíti a lelket, hogy eltökélten végezzen kellemetlen föladatokat, és önfeláldozó legyen a Mesterért. {SpM 18.2}   

Akik közel húzódnak Krisztus vérző oldalához, azokban az ő lelkülete és olyan természet él, mely gyorsan engedelmeskedik fölszólításának. Fáradozni fognak, hogy enyhítsék a szenvedő emberiség ínségét, amint Krisztus fáradozott az elbukott világ, az el nem bukott világok, s a mennyei seregek előtt, Isten útjait és tetteit képviselve. Krisztus életében látjuk, mit tehet a keresztény a bajok enyhítésére, mind a testi, mind a lelki ínséget szolgálva. A színesek közt, még a keresztény hitvallók közt is sokan tudatlanok nemcsak a Biblia tanításai, hanem a kereszténység elvei felől is. Vallásuk földiességgel, érzékiséggel elegyített. A méltányosság, irgalmasság és Isten szeretete követeli, hogy akik Krisztustól tanultak, adják tovább a fényt a leginkább rászorulóknak. Ragyogjon elő az a déli mező romlottsága közepette. {SpM 18.3}   

Ezen a mezőn nem fölszentelt igehirdetőre van elsősorban szükség. Bármilyen munkás ugyanolyan eredményes lehet. Az itt fáradozó alaposan ismerje meg az itteni állapotokat. Az igehirdető ritka látogatása keveset ér el, ha mások nem veszik át és folytatják a munkát. Lélekmentőkre van szükség, akiken át Isten munkálkodni tud a maga kijelölt útján, különböző képességeik szerint. Lélekmentőkre, akik tele vannak gyöngéd szeretettel, akiknek szívét lecsillapította és meglágyította Isten szeretete, akik beszélni és imádkozni tudnak az elveszettekkel, szívükön viselik jólétüket, ismerik családi és vallásos életüket. {SpM 18.4}   

Pásztorokra van szükség, akik a főpásztor irányítása alatt meglátogatják, és Krisztus egyszerűségével föltárják a jelen igazságot. Ez testi kényelmük föláldozását jelenti. Azt jelenti"hogy a munkások a nagy pásztort képviselik, aki elhagyta a kilencvenkilencet, és megkereste az elveszett juhokat és bárányokat. Ez gyöngédséget jelent az eltévelyedett iránt, Krisztus hosszútűrését, isteni szánakozását, mert az emberi eszköz Isten természetének részese lett. Azt jelenti, hogy van fül, mely hallgatni tudja a helytelenségek szívfájdító sorolását, a lealacsonyodottságról, a kísértésben elbukásról, a kétségbeesésről és nyomorúságról. Az ilyen munka önfeláldozást jelent. Ezért teszünk oly keveset a feketékért. {SpM 18.5}   

Ellen G. White {SpM 19}