× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Az Iskola Pénzügyei

Kedves testvér, {SpM 132}   

megkaptam leveledet. Az utolsót, a főiskoláról, ma reggel. Nem tudtam, hogy húszezer dollár adósságuk van. Ez föltétlen szükségessé teszi, hogy adományokat kérjünk. {SpM 132.1}   

Jelentősek a túl sok felelősség Battle Creekre összpontosítása okozta hátrányok. Nagyok a veszélyei is. Megszenteletlen elemek csak alkalomra várnak, hogy a rossz oldalán vessék be tekintélyüket. Sohse érzem magam egészen biztonságban Battle Creeken, és az ottani főiskola felől. Nem tudom most felsorolni az okokat. Az késztetett írásra, hogy nagy szükség van pénzügyi igazgatókra, istenfélő, odaadó férfiakra, hogy vállalják, és istenfélő módon végezzék a föladatot. {SpM 132.2}   

Bármiért szabták alacsonyra a tandíjakat, a súlyos adósság elegendő ok, hogy emeljenek rajtuk hogy ez ne forduljon elő ismét a jövőben. Az alacsony ár nem szól mellette, még ha a magasabb díj kevesebb hallgatót eredményez is. Akik valóban részesülni akarnak az iskola előnyeiben, erőltessék is meg magukat, hogy elérhessék. A tanuló többlet, akiket az alacsony árak ide csalogatnának, nem lennének a többi hallgató, sem a gyülekezet javára. Minél nagyobb az osztály, annál több tapintatra, rátermettségre, éberségre van szükség, hogy rendben tartsák őket, s le ne zülljenek. {SpM 132.3}   

Gondoskodni kellene ugyan, hogy szegény tanulók kölcsönt vehessenek föl, ha föl akarnak készülni a lélekmentésre, s némely esetben adományban is részesülhetnek. Mégis ki kell kötni, hogy dolgozzanak, amennyit tudnak, s részben fedezzék költségeiket. {SpM 132.4}   

A gyülekezetek érezzék át komoly felelősségüket, hogy neveljék az ifjúságot, s lélekmentésre képezzék a tehetségeket. Ha látunk valahol jó munkásnak ígérkezőket, akik nem tudják fedezni tandíjukat, a gyülekezetek vállalják ezt a felelősséget, küldjék főiskolára őket, hogy tanítva legyenek és kifejlődjenek, azzal a céllal, hogy Isten ügyének munkásaivá váljanak. A gyülekezet tartsa előjogának, hogy vállalja kiadásaikat. {SpM 132.5}   

A tandíjat emelnetek kell, s ha van, aki segítségre szorul, segítsétek, mint már említettük. Mikor a főiskolát megalapítottuk, alapot helyeztek az Advent szemle és szombat hírnök kiadójánál, azok javára, akik tanulni szeretnének, de nincs fedezetük. Ezt vette igénybe néhány hallgató, hogy jó kezdetben legyen része, s eleget keressen, hogy visszafizethesse, amit kölcsön vett, hogy másoknak is javára legyen. Ami kevésbe kerül, kevésre értékelik, de ami tényleges értékbe kerül, azt megbecsülik. {SpM 132.6}   

Ha kevesebb s reményteljes jellemű hallgató lenne, ez áldást jelentene Battle Creek számára. Ha vannak jól kiegyensúlyozott tanítók a főiskolán, akik tudják, miként kell bánni az értelmekkel, akikben igaz lélekmentő lelkület él és erős az erkölcsi jó hatásuk, akkor, ha a főiskola zsúfolva van, hogy további épületre lenne szükség, ugyanolyan nagyra, ez lenne a legkitűnőbb lélekmentő terület a világon. Ez az a képesség, melyre oly igen nagy szükség van a főiskolán. {SpM 133.1}   

Ha ezek a kiemelkedő minőségek meglennének a kiadónál Battle Creeken, kecsegtető lenne a kilátás. Nagy és fontos érdekeltségek forognak az eltorzulás veszélyében, abban, hogy nyomorékként kerül ki kezükből. Ha némelyek jobban átéreznék tudatlanságukat, s kevésbé támaszkodnának magukra, akkor kevésbé lennének önelégültek, szelídséget és alázatosságot tanulnának a nagy tanítótól. {SpM 133.2}   

A főiskoláról ezt mondom: Emeljétek a tandíjat, fogadjatok be jobb minőségű hallgatókat. A meglevő tanulókról viszont a legjobban kell gondoskodni. Biztosítsatok számukra egészségi, szellemi és erkölcsi előnyt. További diákszálló szükségét látom, s még másik épületét a hallgatók számára. Nem tudom elképzelni, mi másként folytathatjátok, minthogy emelitek a tandíjat és adakozásra hívtok föl, míg a főiskola adóssággal él. Nem kellene adósságnak lenni, ha a főiskola által erre alkalmazottak élelmesebbek és szélesebb látókörűek lennének. Gyakorolni kellene ügyességüket és eszüket, módokat találni, hogy a főiskolának ne legyen adóssága. {SpM 133.3}   

Ha fontos intézményeinkben lennének odaadó, lelki gondolkodású munkásaink, akik maguknál többre támaszkodnak, bizony sokkal nagyobb jólétnek nézhetnénk elébe, mint eddig. De ahol határozott hiánya van az őszinte bizalomnak, a teljesen Istentől függésnek, ott semmiben sem lehetünk bizonyosak. Nagy szükségünk van ma olyan emberekre, akiket Isten Lelke megkeresztelt, akik nem oly szűklátókörűek, hogy fejlesztése helyett gúzsba kötik a munkát, akik nem mondják, hogy a vallás az vallás, az üzlet meg üzlet. Olyónokra van szükség, akik átlátják a helyzetet, messzire tekintenek, s az októl az okozatig érvelnek. {SpM 133.4}   

Kivonatot közlök egy 1880-ban írt levélből: "A mű valamennyi részének jóléte olyan drága számomra, mint az életem. A mű minden ága igen fontos. Az Úr elém tárta, hogy az a veszély, hogy a kiskönyvterjesztést és hittérítő munkát annyira lekötővé teszik, hogy zavarba ejtő lesz s minden más érdekeltséget elnyel. Elém tárta, hogy túl sok a gép a kiskönyv és hittérítő osztályon és a szombatiskola-részlegen. Van külalak és rendszer, de a munkások kevés őszinte odaadást éreznek s gyakorolnak. Kevesebb gépre, másrészt több szívből fakadó igyekezetre, valódi istenfélelemre, igai megszentelődésre, tisztaságra és bölcs vezetésre van szükség. Akkor kevesebb költséggel több és sokkal jobb munkát végeznének el. {SpM 133.5}   

"Széles terület álla munkások előtt; sokan azonban a mű egyszerűsége, őszinte odaadása fölé pöffeszkedtek. Most jött el a munka ideje, Isten bölcs tanácsa szerint. Ha meg nem szentelt életű személyeket hoz hittérítő állomásainkhoz és szombatiskoláinkhoz, a munka puszta formasággá fog változni. A munkások kutassák, miként végezhetnék gazdaságosan a munkát a mező minden részén, valamint a Krisztus őszinte odaadásával, egyszerűségével. S azt is, hogy mint érhetjük el legjobban az emberek szívét." {SpM 134.1}   

"Az a veszély fenyeget, hogy szélesebb területekre terjeszkedünk, s több vállalkozásba kezdünk, mint amennyit jól el tudnánk végezni. Az a veszély, hogy elhanyagoljuk a mű fontos részeit, mert túl sok figyelmet szentelünk más részeire. Ha annyit vállalunk el, hogy semmit sem tudunk tökéletesen végezni, akkor rosszul terveztük. Előre kell törnünk, igen, mégsem szabad annyira a munka egyszerűsége fölé emelkednünk, hogy ne tudnánk gondoskodni az összes vállalkozásról anélkül, hogy föl ne áldoznánk legjobb segítőinket, hogy működésképesen tartsák a dolgokat. Ne vegyük semmibe az emberek életét és egészségét." {SpM 134.2}   

E. G. White {SpM 134}