× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Egyetértő Munkát A Tanítók Közt

{SpM 119}   

{SpM 119}   

{SpM 119}   

{SpM 119}   

Tanítók és tanulók, iskolában vagytok együtt, s ne feledjétek, hogy az újonnan megalapozott iskolák legyenek mindenestől másfélék, mint régebbi alsóbb és fölsőbb iskoláink. Iskoláinkban általában a népszerű iskolák és hittudományos intézmények mintájára való alakulás ment végbe; de az Úr gondviselése gondoskodik róla, hogy olyan iskolákat alapítsunk, melyekre ne hasson ki a helytelen elvekkel alakítottak példája. {SpM 119.3}   

Iskoláinkban bizonyos fokig bevezették a Bibliát, ennek ellenére a tanítók és tanulók túl sokat támaszkodtak félrevezető eszméjű és gondolkodású szerzők műveire. Mikor az utolsó napokra szóló igazságok hirdetése az első, második és harmadik angyal üzenetével elkezdődött, az Úr elénk tárta, hogy föltétlenül a dolgok más rendjét kell bevezetnünk iskoláink működésébe; ám sok időt vett igénybe, míg megértették, hogy milyen változásokat kell bevezetnünk a tanulmány és tanító módszer területén. A legnehezebb a helyes elveket követni, miután hosszú időn át a világ elveit követték. Mégis szívvel, lélekkel, akarattal javulásokba kell kezdenünk. Mindenestől túl sokáig követték a régi szokásokat és gyakorlatokat. {SpM 119.4}   

Isten szavát kell tankönyvünkké tennünk. Hogyan érjük ezt el? A tanítók ismételten azt kérdezték régi iskoláinkban. Kísérteteket tettek erre, de oly sok kérdést tettek föl, annyi tanácskozást tartottak, oly sok erőfeszítést tettek, hogy minden nehézséget fölismerjenek, hogy ez akadályként tornyosult a javulásra törekvők elé, és sokan megszűntek javításokat sürgetni. Nem tudták elállnia kérdések és bírálások árját. De ha a tanítók lépésről-lépésre haladtak volna a helyes irányban, amint fény ragyogott ösvényükre, a nagy tanítót követve, a nehézségek semmivé foszlottak volna. Isten jóváhagyása reményteljessé, bizakodóvá tette volna őket. Szolgáló angyalok működtek volna együtt az emberi eszközökkel, és ők világosságban, kegyelemben, bátorságban és örömben részesültek volna. {SpM 120.1}   

Isten munkát várt el eszközeitől, melyet ezideig nem végeztek el. A régi szokások megváltoztatására tett első kísérletek súlyos próbákat helyeztek azokra, akik az Isten által megmutatott úton törekedtek járni; de a tanítók értsék meg, hogy a katona élete a támadó hadviselés, a kitartás és szívósság élete. Valóságos küzdelemben veszünk részt. Isten küldötte mondja: "Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." {SpM 120.2}   

Ez nem játékharc. Hatalmas ellenfelekkel kell szembeszállnunk, s ehhez ott kell erőt találnunk, ahol az első tanítványok lelték meg erejüket. "Mindnyájan egy akarattal együtt valának," majd továbbra is "mindnyájan egy szívvel lélekkel foglalatosak valónak az imádkozásban és a könyörgésben." "Nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek. Megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelések mindnyájan Szentlélekkel, és kezdések szólni más-más nyelven, amint a Lélek adta nekik szólniok." {SpM 120.3}   

Más alkalomról olvassuk, hogy minekutána könyörögtek, "megmozdult a hely, ahol egybegyűltek, és betelések mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják. A hívők sokaságának szíve lelke egy volt." Erre van szükség iskoláinkban. Mikor énünket Krisztusba süllyesztjük, hatalma úgy megnyilvánul, hogy meglágyítja és lecsillapítja a szíveket. A megtört lelkek komoly imája fog Isten trónjához szállni. {SpM 120.4}   

Akik beléptek Krisztus seregébe, azoktól nehéz munka végzését, őérte próbák elviselését várja el. S most olyan tapasztalatra kell szert tenniük, mely egész hitüket, reménységüket és bizalmukat Krisztusra fogja összpontosítani. Akkor mit sem kell félniük, mikor viszályok törnek be, hogy kettészakítsák a lelkeket. Menedékük lesz. Erejüket ez a végsőkig megfeszítheti, ámde övék lesz a bizonyosság: "Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." {SpM 120.5}   

A harcoló sereg megzavarodna és meggyöngülne, ha nem mindnyájan küzdenének egyetértve. Ha a katonák a maguk ötleteit követnék, tekintet nélkül egymás helyzetére és föladatára, egymástól független parányi részek gyűjteménye lennének csupán. Nem tudnák elvégezni a szervezett hadtest föladatát. Ezért Krisztus katonáinak egyetértéssel kell cselekedniük. Nem egyedül magukat kell melengetni. Mert az Úr népe a tökéletes egyetértés helyett - az egy akarat, egy szándék, s egy nagy célnak való odaszenteltség helyett-gyümölcstelennek találna erőfeszítéseit és elpazarolva a képességeit. Egységben az erő. Néhány megtért lélek, egyetértéssel cselekedve, egyazon nagyszerű célra törve, egy fő irányítása alatt, minden összecsapásnál győzelmeket fog aratni. {SpM 121.1}   

Némelyek így szólhatnak: "Szeretem az Urat, de nem tudom úgy szerezni testvéreimet, amint kellene." A testvérnek próbára tevő szokásai lehetnek; balga dolgokat cselekedhet. De ha hosszabb tapasztalatfal s kiegyensúlyozott ítélőképességgel rendelkező testvérei nem készek egyesülni azzal, aki megszomorítja, s próbára teszi lelküket, azt tanúsítják, hogy ők nem a Krisztus követői. Nyilvánvalóvá teszik, hogy nem követik annak példáját, aki emberi léttel födte el istenségét, hogy dicsőségének és királyi megtiszteltetésének letevésével, elérhesse az emberiséget. Krisztus a mennyben maradhatott volna, megtarthatta volna minden külső dicsőségét és fölségét; de nem tette. Hogy jelenlétével és példájával az emberiség áldására lehessen, emberként jött a földre. Eljött fölhívni az emberiséget, hogy egyesüljenek vele munkájában, váljanak a vállalkozás tagjaivá a megváltás csodálatos tervében. Ebben a munkában olyan nincs, hogy mindenki független. A menny csillagai törvény alatt állnak, mindegyik kihat a többire, hogy Isten akaratát cselekedje, közös engedelmességgel hódolva a törvénynek, mely ellenőrzi cselekedeteiket. S hogy az Úr munkája egészségesen és szilárdan haladhasson előre, Isten népének közel kell húzódni egymáshoz. {SpM 121.2}   

A magukat kereszténynek vallók alkalmi, neki-nekirugaszkodó megmozdulását találón ecseteli az együvé befogott erős, de be nem tört lovak fogata. Mikor az egyik előre húz, a másik visszaránt, s mesterük hangjára az egyik előre rúgtat, a másik nem mozdul. Ha az emberek nem mozdulnak összhangban időnk nagy és főfontosságú munkájában, akkor zűrzavar lesz. Nem jó jel, mikor emberek nem akarnak egyesülni testvéreikkel, hanem egyedül szereznek cselekedni; mikor nem veszik bizalmukba testvéreiket, mivel azok nem pontosan felelnek meg elképzeléseiknek. Ha Krisztus igáját akarjuk viselni, nem húzhatunk kétfelé, hanem Krisztussal kell húznunk. {SpM 121.3}   

Egyesek teljes Isten-adta erejükkel húznak, de nem értik meg, hogy ne húzzanak egyedül. Ne szigeteljék el magukat, hanem húzzanak együtt munkatársaikkal. Hacsak nem ezt teszik, tevékenységük rossz időben, rossz irányban fog hatni, gyakran az ellen, amit Isten el akar végeztetni. Így munkájuk rosszabb, mintha elpazarolnák. {SpM 121.4}   

Jézus eljött az átok által kiégett és elcsúfított földre, s végtelen áldozat által meghívta az embert összes hibáival, hogy viselje igáját. Mindenkinek szólnak e hívó szavak, s aki egyazon igát vállal vese, mind együttműködik Krisztussal, egy lesz a megváltás csodálatos tervében. Aki hisz a mai időknek szóló igazságokban, ha megszentelődik az igazság által, Krisztus igáját fogja viselni. Magára vállalja a felelősség terhét. Senki se lehet bölcs és jó harcos, ha Krisztus igáját nem viseli. Ha önfejűségből, vagy eszességének, módszereinek és terveinek túl nagyra tartásával a maga elképzelése szerint akar munkálkodni, nem lehet Krisztus jó harcosa. A keresztény harcosnak egyetértéssel kell cselekedni, egyszerre lépni társaival. Nem szabad megsértődnie, ha nem mindenki gondolkodik úgy, mint ő. Mindenkor önfegyelemre van szükség, hogy fönntartsuk az egyetértő cselekedeteket. Isten nem a viszály szerzője, hanem a békességé... {SpM 122.1}   

Ha Krisztussal állunk közösségben, testvéreinkkel is közösségünk lesz, s megtanuljuk megtartania hívők között élő összhangot. Ápolni kell az egymás iránti szeretetet, a gyülekezet megerősítéséért, és hogy a legjobb benyomást tegyük a világiakra hitünk felől. "Új parancsolatot adok nektek mondta Krisztus - hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Erről ismerik meg az emberek, hogy a tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." {SpM 122.2}   

Ellen G. White {SpM 122}