× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Szerzők És Tantárgyak Iskoláinkban

{SpM 10}   

{SpM 10}   

Némely ügyet elétek szeretnék tárni a tanítás felől. Tanítóink mélyen tisztelik az iskolák nagyobb részében kötelező szerzőket és műveiket. Az egész menny szívén viseli iskoláinkat, s azt kérdi, mi köze a polyvának a búzához. Az Úr a legértékesebb utasításokat nyújtja igéjében, tanítva bennünket, milyen jellemet kell kialakítanunk, hogy fölkészüljünk a jövő, halhatatlan életre. Olyan műveket és szerzőket vált szokássá magasztalni, melyek nem mutatják be a helyes alapokat az igaz neveléshez. Milyen forrásból merítették bölcsességüket, melynek nagy része nem méltó tiszteletünkre, még ha szerzőiket bölcseknek is tartják? Attól a legnagyobb tanítótól vettek-e, akit a világ valaha ismert? Ha nem, határozottan... (befejezetlen mondat). A mennyei lakóhelyekre készülőknek a Bibliát javasoljuk tanulmányozásra, legfőbb forrásként. {SpM 10.3}   

A népszerű szerzők nem vezetik a tanulókat az örök élet útjára. "Mert az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." Az iskoláinkban jelenleg ajánlott szerzőket művelt emberekként javasolják és magasztalják. Holott művelődésük hiányos és hibás, hacsak ők is Krisztus iskolájában nem nevelkedtek, s tapasztalati ismerettel tanúságot nem tesznek Isten igéje mellett, mint a gyermekek legfőbb tanulmánya tárgyáról. "Az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete." Könyveket kellett volna írni a tanulóknak, hogy ráneveljék őket az igazság és állhatatos becsületesség őszinte, tiszteletteljes szeretetére. Azt a tanulmánycsoportot tartsák szem előtt, mely elengedhetetlen az örök életre felkészítő jellem kialakításához. Krisztust kell fölmagasztalnotok, legnagyobb tanítóként, Isten egyszülött Fiát, aki az örökkévalóság óta az Atyával volt. {SpM 11.1}   

Kutassátok a jövendöléseket, s vessétek egybe Krisztus életét a látnokok írásaival. Urunk azonosítja magát a jövendölésekkel, több ízben elismételve, hogy rólam írták, bizonyságot tesznek rólam. Egyedül a Biblia ad megbízható, teljes leírást Krisztusról. S ha mindenki tankönyveként tanulmányozná s engedelmeskedne neki, egy lélek sem veszne el. {SpM 11.2}   

Az írásokból tündöklő minden sugár Jézusra mutat, róla tesz bizonyságot, összekapcsolva az újszövetséget az óval. Krisztust ecseteli, mint hitünk szerzőjét és bevégzőjét, akiben örök életünk reménysége összpontosul. "Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." {SpM 11.3}   

Milyen könyv fogható távolról is a Bibliához? Elengedhetetlen megérteni ezt minden gyermeknek, ifjúnak és idősnek, hiszen az Isten szava az; menny felé vezeti az emberi családot. Akkor miért nem az Istentói származó ige alkotja a nevelés fő elemeit? Istentől nem ihletett írókat adnak a fiatalok kezébe iskoláinkban - hogy ezekből művelődjenek. Hitetlenek műveit adják nekik, azzal kötve le drága idejüket, aminek sosem vehetik hasznát. Sok könyvet bevezettek, melyeket sohasem lett volna szabad bevenni. Hiszen semmilyen értelemben sem visszhangozzák János szavait: "Szemléljétek Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűnét." Iskoláink egész tananyagának a jövő, halhatatlan életre való fülkészülést kell céloznia... {SpM 11.4}   

Mely igen szükséges, hogy át és átkutassuk az igazságnak eme bányáját, fölfedezzük, és értékes ékkövekként magunkévá tegyük az igazság drága kincseit. Krisztus testté válása, istensége, áldozata, csodálatos élete a mennyben, mint szószólónk, a Szentlélek hatásköre - ezek a kereszténység élő, létfontosságú tárgykörei. Ezeket nyilatkoztatja ki Mózes első könyvétől a Jelenésekig. Az igazság arany láncszemei alkotják az üzenet igazságainak füzérét, s a legfőbb láncszemet Krisztus csodálatos tanításaiban találjuk. Tehát az ország összes iskolájában az igét kell nemesen fölmagasztalni! {SpM 12.1}   

Iskolásaink és gyülekezeti tagjaink közt sokan nem értik helyesen a kegyelem és igazság tanításait. Izraelt szellemi vakság érte utol. Ha félremagyarázzák, ha félig helytálló, titokzatos értelmezést erőltetnek Isten igéjére, ez veszélybe sodorja őket, és másokat is... {SpM 12.2}   

Hányan felelhetnek meg igazán a kérdésre; Mi a mai idők számára alkalmas, elengedhetetlen művelődés? A nevelés sokkal többet jelent, mint sokan gondolják. Magában foglalja a testi, szellemi, erkölcsi fegyelmezést, hogy a képességek legjobban kifejtődjenek Isten szolgálatára, s az emberiség fölemelésére. Aki hírnévre, dicsőségre törekszik, annak lelke híjával lesz Isten Lelkének, híjával a kegyelemnek és kegyességnek, mely Krisztus eredményes munkásává tenné őt. Akik viszont egyedül Isten dicsőségével törődnek, azok nem akarják előtérbe állítani képzelt érdemeiket, nem törekednek elismerésre, sem a legmagasabb helyre. Akik hallják a Megváltó hívását és engedelmeskednek, azokat mint megkülönböztethető, önfeláldozó, szent népet ismeri el... {SpM 12.3}   

Az ifjúságnak olyan nevelőkre van szüksége, akik élő elvekben előttük tartják Isten szavát. Ha mindenkor a Biblia elveit tartják tankönyvüknek, mélyebb benyomást tesznek az ifjúságra, mivel a tanítók is tanulók lesznek, élő érintkezésben lévén Istennel. Így egész idő alatt olyan eszméket és elveket oltanak a fiatalokba, mely Isten nagyobb ismeretére, mély, növekvő hitre vezet Jézus értük ontott vérében, urunk Jézus Krisztus kegyelmében és hathatóságában, hogy megtartsa őket az eleséstől - mivel az egészséges, jól kiegyensúlyozott keresztény tapasztalat erődjeit keresik, magukkal viszik jövő hasznavehetőségüket, értelmességüket és istenfélelmüket. A tanítók lássák be, hogy nem szabad beteges, félvallásos szolgálattal szennyezni ismerőseik, tanutóik értelmét. Vessük ki iskoláinkból a téves, romtolt irodalmat, nehogy a bűn magvaként befogadják ezek eszméit. Senki se vélje, hogy a nevelés olyan könyvek tanulmányozását jelenti, melyek olyan magokat elhintő szerzők eszméinek elfogadását jelentik, melyek kikelve olyan gyümölcsöt teremnek, melyet a világgal kell majd kévékbe kötni; a minden bölcsesség, eredményesség és hatalom forrásától elválasztva, a főámító sátáni hatalma játékszerévé téve őket. Ifjúságunknak a biztonságos, pogány bölcselettől föl nem hígított nevelés szükséges. {SpM 12.4}   

Ellen G. White {SpM 12}