× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Csecsemők Örökbefogadása

Időről-időre többen megkérdeztek, tanácsos-e kisgyermekeket örökbe fogadnunk. Többek közt több lelkészfeleség. Mielőtt felelnék, megpróbálom a lehető legalaposabban tanulmányozni a körülményeket. S nem mertem tanácsot adni, csak ha tudtam, hogy az Úr vezet. {SpM 114.1}   

Több házaspárnak nincs gyermeke, akik jót tehetnének gyermekek örökbefogadásával. Akiket nem terhel az igehirdetés szent felelőssége, s nem fáradoznak közvetlenül a lélekmentésen, más területen vannak kötelességeik. Ha Istennek szentelték magukat, és minősítettek az emberi értelem alakítására, az Úr megáldja őket, ha mások gyermekeiért fáradoznak. Elsősorban hívők gyermekeit vegyük számításba. A szombattartók között vannak igen nagy családok, akik nem tudnak kellőképpen gondoskodni gyermekeikről. Sok szülő azt bizonyítja, hogy nem tanulták meg Krisztus iskolájában a leckéket, melyek megbízható gyermekgondozóvá tenné őket. Gyermekeik nem részesültek helyes nevelésben. Sok az árva is közöttünk. Vannak, akik örökbe fogadhatnának a gyerekeket, s a Biblia elvei szerint alakíthatnák jellemüket. {SpM 114.2}   

Másrészt a lelkészeknek és más lélekmentőknek, hisz állandóan helyről-helyre járnak, nem merem tanácsolni, hogy gyerekeket, különösen magatehetetlen csecsemőket fogadjanak örökbe. Akiknek gyermekeik vannak, vállalniuk kell a felelősséget, hogy az Úr szolgálatára neveljék őket. A feleség kötelessége, hogy a gyermekekről és férjéről gondoskodjék. Az Úr erőt ad ennek végzéséhez, ha a feleség Istenbe veti bizalmát és engedelmeskedik az élet és egészség törvényeinek. A férj és feleség egyesüljenek Isten félelmével és szeretetével a gyermeknevelésben. A jól rendezett és fegyelmezett család erőteljes hatás lesz a jó oldalán. De ha nincs gyermeketek, az Úr talán bölcs szándékkal tartja vissza tőletek ezt az áldást. Ne vegyük ezt bizonyítéknak, hogy kötelességetek örökbe fogadni. Némely esetben ez tanácsos lenne. Mikor az Úr szólít, hogy gyermeket neveljetek, akkor a kötelesség túl világos a félreértéshez. De általában az az Isten akarata, hogy a lelkészfeleség ne terhelje magát ilyen felelősséggel. {SpM 114.3}   

Isten munkája megköveteli a leglelkiismeretesebb fáradozást, s az t,1r azt akarja, hogy a lelkész és felesége szorosan összefogjanak ebben a munkában. A férj és feleség úgy összeegyeztetheti fáradozását, hogy kiegészítik egymást. Az Úr elvárja, hogy együtt figyelmezzenek az ő hangjára, közelebb és közelebb húzódva hozzá, az ő igéivel táplálkozva, világosságban és áldásban részesülve, hogy továbbadják. Tegyék szabaddá magukat a tábori összejövetelekre (11~ s más közös gyülekezésekre. A feleség mindig komoly segítség lehet férjének a látogatásoknál és más személyes munkánál. {SpM 114.4}   

Ha a lelkészfeleség egyesül férjével a lélekmentésben, ez a legmagasztosabb munka, melyet végezhet. A csecsemőgondozás viszont elvonná őt ettől, így nem vehetne részt az összejöveteleken, s nem fáradozhatna eredményesen a látogatásokkal és személyes munkával. Még ha elkísérné is férjét, a kicsiny gyermek lekötné figyelmét, s a látogatásokat eredménytelenné tenné. Akiket Isten munkatársaiul hívott el, ne legyenek bálványaik, hogy lekössék gondolataikat és szeretetüket, melyet más területre terelhetnének... {SpM 115.1}   

Gondosan kutassuk szívünket és indítékainkat. Lehet, hogy önzés késztet olyat tennünk, ami látszólag önzetlen és dicséretre méltó. Sokat az a vágy késztet örökbefogadásra, hogy legyen kire kiárasztani szeretetüket, ami azt árulja el, hogy szívük nem Krisztusra összpontosul - nem köti le az Úrért végzett munka. Mikor hallom, hogy valamely feleség azt gyászolja, hogy férje nem tanúsítja iránta mindazt a szeretetet, melyet a feleség szerint árasztani kellene rá, csöndes ima száll szívemből Istenhez, hogy bárcsak az ige üdítené föl ezt a Lelket. Az Istentől nyert világosságból tudom, hogy a völgy zavaros patakjai helyett Libanon mély és hűs vizéből kellene innia. Mikor a nők az élet vizéből táplálkoznak, sokkal kevesebb érzelgősség, és sokkal több lelkiség lesz bennük. Akkor megtisztítják lelküket az igazság iránti engedelmesség által. Ha valamely asszony élete Isten egyik munkatársául választottjához fűződik, gondolja meg, hogy fáradttá teheti férje szívét, lelkét meg szomorúvá a megszenteletlen viselkedésével. Ha énjük türelmetlenül toporzékol a figyelemért, hacsak nagy odaadás nincs tanúsítva irántuk, a feleség boldogtalan lesz, és nagyon akadályozhatja férjét a munkában. A nőnek Krisztustól kell tanulnia, aki nem a maga kedvtelésére élt. Ő példaképünk mindenben. {SpM 115.2}   

Ha a feleség Krisztus munkatársa a lélekmentésben, együtt fog járni vele értelme és szíve művelésében. Törekedni fog egyenlő lenni férjével az igeismeretben, s Isten összes kívánalma iránti engedelmességben. Az Isten igéjével való táplálkozás, és az élet forrásából való ivás fölüdülten fogja tartani lelkét. Akkor szavait nem irigység és féltékenység fogja ihletni, hanem megszentelt szívből fakadnak, mely naponta leckéket tanul Krisztus lábánál. Így ahelyett, hogy lehetetlen teher lenne, hogy férje kényeztetéseinek tárgya legyen, s férje figyelmének oroszlánrészét lekösse, a feleség erősíteni tudja férjét, hogy a legmagasztosabb munkát végezze Istenért. {SpM 115.3}   

A lelkészfeleségekről nyert isteni fényből tudom, hogy ha életüket szorosan Istennek áldozzák, amint az Isten munkatársainak kötelessége, oly sok lelket találnak, akinek szolgálhatnak, hogy nem lesz idő az elhagyottságra, sem önzés melengetésére bármiben. Jézus mondja: "Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek." A hívásnak engedelmeskedőnek nem lesz ideje érzelgősségre, sem elhagyatottnak érezni magát. Krisztus akaratának teljesítése a föladatuk - így édes békességük és lelki nyugalmuk lesz. {SpM 115.4}   

Gyermek, különösen csecsemő örökbefogadása a legkomolyabb felelősséggel jár. Nem szabad ezt félvállról vennünk. Aki kisbabát fogadott örökbe fölnevelésére, azt gondolhatja, hogy hacsak nem követik más lelkészfeleségek példáját, hanyagok kötelességük iránt. Holott ez tévedés. Nem az szabja meg kötelességünket, hogy mások mit rónának ránk. Mindenki azt a kérdést rendezze, hogy ezt cselekedve óhajaimnak teszek-e eleget, vagy az Úr hárítja rám ezt a kötelességet? Ez-e az ő útja, vagy a magam választolla út. Legyünk Isten munkatársai. Ez alól senki sincs fölmentve. Képességeid, javaid nem a tied, hogy szeszélyeid szerint használd, hanem tudakozódjál, mit szeretne az Úr, hogy tegyek a rám bízott képességekkel? A lélek megmentéséért fáradozok-e? Követem-e Ézsaiás 58:6-11 utasításait? {SpM 116.1}   

Komoly leckét kell megtanulnunk, máskülönben énünk lesz a központunk, életünk ellenőrző hatalma. A jelen kötelessége az éber munkálkodás, a buzgó, lelkiismeretes várakozás az Úr megjelenésének komoly, ünnepélyes eseményére való tekintettel. Munkálkodás, őrködés, imádkozás - ebből áll az eszményi keresztény kötelesség és felelősség, kialakítja a tökéletes embert a Jézus Krisztusban. Életünk ne álljon puszta várakozásból, ne legyen mindenestől lendületes tevékenység és kapkodás, a személyes istenfélelem, áhítat elhanyagolása árán. Szívünk ajtaja álljon mindig nyitva Jézus felé, hogy mindenkor halljuk szavát és hívását: "Íme az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok és ő énvelem." Legyünk állhatatosak, az igyekezetünkben buzgó lelkűek, hisz az Úr az, akit szolgálunk. Mindenkor fönnáll a veszély, hogy olyan kötelességet vállalunk, melyet az Úr nem helyezett ránk, s elhanyagoljuk azt, amit nekünk adott elvégzésre, s mely jobban nevének dicsőségére szolgálna. Az ember szeme előtt éppen az lehet dicséretre méltóbb, amit az Úr nem a mi kezünkre bízott. Fontoljuk meg hát egyénenként a munka számos ágazatát. Többféle munka vár elvégzésre. Gondoljuk át, imádkozó szívvel, mi lenne előnyösebb Isten művére nézve. Ha alázatos, önzetlen a szívünk s megtört a lelkünk, s az Úr akaratát keressük, ő rávezet bennünket az ösvényre, melyen akarja, hogy járjunk. {SpM 116.2}   

Senki se tartsa kárhoztatottnak magát, mert nem fogad gyermekeket örökbe. Az Úrnak fontosabb munkája lehet számodra - azok tanítása, akik nem ismerik Isten akaratát. "Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljöjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: Boldog ember, aki ezt cselekszi és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik! aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz adá mayát: Bizony elszakaszt az Úr engem az ő népétől! ne mondja a herélt sem: Imé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: Akik megőrzik szombataimat és szeretik azt, amiben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nekik házamban és falalmon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész." (Ézsaiás 56: 1-5 versek.) {SpM 116.3}   

Azért írom e szavakat. hogy a Sátán ne csalogathassa lelkésztestvéreimet vagy élettársukat oly helyzetbe, ahol épp azt a munkát nem tudnák végezni, melyet az Úr kiszabott számukra. Vigyázzunk, vagyis őrködjünk és imádkozzunk, s mikor az Úr így szól: Kit küldjek el ennek elvégzésére, készek legyünk így felelni: Itt vagyok én, engem küldj el. Komoly munka vár elvégzésre. Önzetlen, odaadó munkásokra vár. Testvéreim, tárjátok ki szíveteket Isten Szentlelke előtt s szenteljétek képességeiteket, javaitokat, olyan munkálkodásra, mint akik élete attól függ, hogy kihúzzatok néhány lelket a tűzből. Maradjatok a világosság kerékvágásában, mert több közvetlen érintkezésnek kell lenni a jövőben a menny és föld között. Percnyi vesztegetni való időnk sincs. Menny vár elnyerésre, pokol az elkerülésre. {SpM 116.4}   

Fölhívom testvéreimet, siessenek az Úr segítségére a hatalmasok ellen. Fölhívom testvérnőinket, álljanak oldaluk mellett és segítsenek nekik munkájukban: "Nem vagytok a magatokéi, mert áron vétettetek meg. Dicsőítsétek azért az Istent a lelketekben és testetekben, amelyek az Istenéi." {SpM 117.1}   

E. G. White {SpM 117}