× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

A Tanítókhoz

Egyik éjjel tanítókkal beszélgettem az iskola nagy kápolna-termében. A tanítókhoz szóltam, és ezt mondtam nekik: "Üzenetem van számotokra...", s lényegében azt tártam eléjük, amit most írok. Arról a felelősségükről szóltam, hogy az ő föladatuk a mindenható Isten Lelkének fölügyelete alatt állni. Elismételtem e szavakat: "Maradjatok én bennem, és én tibennetek." "Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőn marad, ti sem teremhettek, hanemha megmaradtok énbennem." "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad s én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." {SpM 104.1}   

Az Úr Jézus a példaképünk mindenben. X-helyen több tanító tartósan árt a gyerekeknek, mert nem tanulnak naponta a Krisztus iskolájában. Egyet valóban meg kell tanulniuk. Ha nem Krisztus a bennlakozó elv a lélek templomában, akkor be fogja szennyezni a türelmetlenség, a szeszélyes, elhamarkodott tettek, csak mert érzéseik ezekre sodorják őket. Pedig aki a fiatalabbak osztályában tanít, gondolja meg, hogy a gyerekeket érzékenyen érinti a légkör, akár kellemes, akár kellemetlen. {SpM 104.2}   

Ha a tanító Istennel áll kapcsolatban, ha Krisztus lakozik szívében, a gyerekek megérzik az általa táplált lelkületet. Mikor a tanító türelmetlen, vagy ideges a gyerekkel, talán félig sem a gyerekben a hiba, hanem a tanítóban, akinek magát kellene megfékezni és nevelni, s akit súlyosabban meg kellene büntetni, mint a gyereket, hiszen elég idős, hogy jobban viselkedjék. A tanítók belefáradnak munkájukba, s akkor, ha a gyerekek szólásában vagy cselekvésében valami nem egyezik meg érzéseikkel, a Sátán szellemét engedik be, hogy beléjük jöjjön, s rávezesse őket, hogy olyan érzéseket támasszanak a gyermekekben, mely nagyon kellemetlen, csak mert a tanítókban nincs tapintat, sem Istentől jövő bölcsesség. Nem szabad tanítót fogadnunk, csak ha próbával és vizsgával meggyőződünk róla, hogy szereti és féli az Istent. Ha a tanítók naponta Krisztus iskolájában tanulnak, akkor az ő módján fáradoznak. Akkor Krisztussal fognak győzni, vele egyazon igát húzni, mert minden gyerek érték és becses. {SpM 104.3}   

A tanítónak Krisztusra van szüksége, hogy hit által szívében lakozzék. igaz, önmegtagadó, önfeláldozó lelkületre van szükség a Krisztus szerelméén. Valakinek elég elméleti tudása és műveltsége lehet, hogy tanítson, de meggyőződtetek-e róla, hogy tud-e úgy viselkedni, elég bölcs-e, hogy emberi értelmekkel bánjon? Ha a tanítóknak nem Krisztus szeretete lakik a szívében, nem alkalmasak, hogy gyerekekkel foglalkozzanak, s viseljék a súlyos felelősséget - neveljék a gyerekeket és fiatalokat. Ez esetben nincs magasabb benső műveltségük, figyelmességük, s nem tudják, miként bánjanak az emberi értelmekkel. Szívük engedetlen, bűnös lelkülete tör uralomra, s ilyennek vetni alá a gyerekek alakítható értelmét és jellemét azt jelentené, hogy soha el nem múló sebhelyeket hagyunk életükön. Az Úr sokféleképp tárta elém ezt a kérdést, az októl az okozatig következtetve, s míg az Úr Lelke ismét elém hozza és sürgeti, nem merem elhallgatni a gonosz dolgokat. {SpM 104.4}   

Ha nem lehet rávinni a tanítót a felelősségre és elővigyázatra, mellyel emberi értelemmel foglalkozva mindenkor rendelkezni kell, nevelése némely esetben igen hibás volt, családi köre ártalmas volt jellemére. Szomorú lenne sokszorosítani jellemét, rábízni a gyerekek igazgatását. Vizsgázva s próbára téve állunk Isten előtt, hogy lássa, megbízhat-e bennünk, hogy annak a családnak tagjai legyünk, mely az üdvözültekből áll a mennyben. "Látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állam Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd más könyv nyittaték meg, amely az élet könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint." {SpM 105.1}   

A nagy fehér trónt látjuk itt, és aki rajta ül, kinek arca elől menekül a föld és ég. A tanító ne feledje, hogy a mennyei mindenség szemeláttára végzi föladatát. A gyermekeket Isten egyszülött Fiának vére váltotta meg, s aki életét adta értük, azt akarja, hogy mint az ő tulajdonával, bánjunk a gyerekekkel. Tanítók, gyerekekkel való kapcsolatotok legyen olyan, hogy ne kelljen szégyenkeznetek, mikor találkoztok velük ama napon, mikor minden szó és cselekedet Isten elé kerül fölülvizsgálatra, s a következmények terhével lesznek elétek állítva. "Áron vétettetek meg." Jaj, milyen áron! Ezt csak az örökkévalóság deríti ki. Az Úr Jézus végtelenül gyöngéd azok iránt, akiket kimondhatatlan szenvedése árán váltott meg, hogy ne kelljen elveszniük az ördöggel és angyalaival, hanem hogy övéiként tarthasson igényt rájuk. Szeretetének megváltottai az ő tulajdonai, kimondhatatlan szeretettel tekint rájuk, s szentségének jó illatát adja szeretteinek, akik hisznek benne. Tapintatot, bölcsességet, emberi szeretetet és megszentelt hajlandóságot kíván a nyáj drága bárányai iránt, hogy ránevelhessük őket, hogy lássák és megbecsüljék azt az előjogot, hogy átadják magukat a hű pásztor gyöngéd irányításának. Isten gyermekei Krisztus gyöngédségét fogják gyakorolni. {SpM 105.2}   

Tanítók, Jézus minden nap iskolátokban jár. Szerető, nagy szíve kinyúlik nem csak a legjobb környezetben élő gyerekek után, hanem azok után is, akik a jellem kifogásolható vonásait örökölték. A szülők sem értették meg, mennyire felelősek a gyerekekben kifejlesztett jellemvonásokért, s nincs meg bennük a gyöngédség és bölcsesség, hogy jól bánjanak e szegény gyerekekkel, akiket ők tettek azzá, amivé váltak. Nem következtetnek vissza a csüggesztő fejlemények okaira, melyek próbák a számukra. Jézus azonban szánakozva és szeretettel tekint ezekre a gyerekekre, mert ő fölismeri, és megérti az ok és okozat összefüggését. {SpM 105.3}   

A tanító szívéhez kötheti a gyerekeket Krisztusnak szeretetével, mely édes, életre éltető illatként lakozik szívében. A tanítók a Krisztus kegyelme által élő emberi eszközök lehetnek, Isten munkatársai, hogy fölvilágosítsák, fölemeljék, bátorítsák és segítsék megtisztítani a lelkeket az erkölcsi szennytől. Akkor Isten képmása fog megmutatkozni a gyermekek lelkében s Krisztus kegyelme által a jellem átalakul. {SpM 106.1}   

Az evangéliumi örömüzenet Isten hatalma és bölcsessége, ha akik állítják, hogy keresztények, helyesen képviselik azt. A bűneinkért megfeszített Krisztus tényének minden lelket meg kellene aláznia a maga szemében Isten előtt. Krisztus föltámadt a halálból, fülszállt a mennyekbe, s most élő közbenjáró Isten előtt. Ez az üdvösség tudománya, melyet meg kell tanulnunk, és a gyerekeknek és fiataloknak is tanítanunk. Krisztus mondta: "Megszentelem magam, hogy ők is szentek legyenek." A tanítóknak mindig ez a föladata. Ne legyen semmi összevissza munka ezen a téren, mert a nevelés a nappali iskolákban nagyon megköveteli Krisztus kegyelmét és énjük lecsillapítását. Akik természettől idegesek, könnyen fölbosszanthatók, és melengetik a gáncsoskodó hibáztatást, a gonoszt gondolást, azoknak más hivatást kell keresni, nehogy a gyermekekben szaporítsák tovább jellemük visszataszító vonásait; mert hisz az Úr nagy árat fizetett értük. A menny a fejletlen férfit és nőt látja bennük, képességekkel és lehetőségekkel, akik, helyesen irányítva, s menyei bölcsességgel fejlesztve, emberi eszközökké vállnak, melyeken át a mennyei áldásos hatások munkálkodhatnak, hogy így Isten munkatársai legyenek. Az éles szavak s az állandó gáncsoskodás megzavarja, de sohasem javítja meg a gyerekeket. Az ingerült szavakat nyeld le. Tartsd Jézus fegyelme alatt lelkületedet. Így megtanulod, miként szánjad őket s érezz együtt a hatáskörödbe kerültekkel. Ne légy türelmetlen és nyers, mert ha a gyermekek nem szorulnának nevelésre, nem lenne szükségük az iskola előnyére. Vezessétek őket türelmesen, nyájasan, szeretettel a haladás lépcsőjén, lépésről lépésre emelve őket ismeretek megszerzésében. {SpM 106.2}   

Mindennapos munkálkodó eszköz ez, melyet működésbe kell hoznotok a hit, mely szeretetből fakad, szeretetből munkálkodik, és megtisztítja a nevelő lelkét. Emeld legnagyobb tekintéllyé Isten kinyilatkoztatott akaratát. Ha Krisztus alakul ki bennetek a dicsőség reménységeként, Isten igazsága úgy hat a rossz vérmérsékletekre, hogy átalakító ereje megváltozott jellemben tűnik elő. Akkor nem fogjátok megszenteletlen szívetek és viselkedésetek megnyilvánulásaival hazugsággá változtatni Isten igazságát a tanulók előtt. Sem önző, türelmetlen, keresztényietlen kitörésekkel viseltezni a gyermekek iránt - azt nyilvánítani ki, hogy Krisztus kegyelme nem elégséges számotokra minden időben, minden helyen. Akkor majd azt bizonyítjátok, hogy Isten tekintélye nem csupán névleges fölöttetek, hanem valóság és igazság. Különüljetek el minden kifogásolhatótól és keresztényietlentől, bármilyen nehéz lehet is ez az igaz hivőnek. {SpM 106.3}   

Tanítók, akik nem az ideiglenesért, hanem az örökkévalóságra végzitek munkátokat, vessétek föl a kérdést: "Isten szeretete szorongatja s fékezi-e meg szíveteket, mikor a drága lelkekkel bántok, kikért Jézus életét adta?" Krisztus csillapító fegyelme alatt elmúlnak a jellem régi, nem Isten akaratával összhangban álló vonásai; az ellenkezője veszi át helyüket. "Új szívet adok nektek." Ujjá lett-e minden az Úr Jézushoz való megtérésetek által? Szavakkal és gondos, figyelmes igyekezettei, oly magokat vetettetek-e az ifjú szívekbe, hogy megkérhetitek az Urat, öntözze meg, hogy betudott igazságossága által gazdag aratássá érjenek? Tegyétek fel magatoknak a kérdést: "Megszenteletlen szavaimmal, türelmetlenséggel, s a fölülről származó bölcsesség hiányával megerősítem-e bennük a romlott szellemet, mivel azt látják, hogy a tanítójukban nem krisztusi lelkület él? Ha bűneikben halnának meg, nem leszek-e felelős üdvösségükért?" Aki szereti Jézust, aki nagyra értékeli kegyelme megmentő hatalmát, olyan Krisztushoz közel húzódást fog érezni, hogy Krisztus vonalain kíván fáradozni. Nem engedheti, nem meri Sátánra hagyni, hogy az uralkodjék lelkén, és mérgező légkör vegye őt körül. Félre fog tenni mindent, ami megrontja jó hatását, mivel az ellenszegül Isten akaratának, és veszélyezteti a drága juhok és bárányok lelkét. Az Úr elvárja tőle, hogy őrködjék a lelkek fölött, mint akikkel el kell számolnia. Ahova Isten gondviselése helyezett, az Úr megtart bennünket. Amilyen a napunk, olyan lesz az erőnk is. {SpM 106.4}   

Aki szabadjára engedi megszenteletlen érzéseit és indulatait, az gyöngévé és megbízhatatlanná teszi magát; mert eszközzé válik, melyen át a Sátán kihat, hogy sok lelket beszennyezzen, megrontson. Ezek az embert ellenőrző, szentségtelen kitörések félresöprik elveit, aminek szégyen és zavar a biztos következménye. Krisztus Lelke mindenkor megújító, gyógyító erővel hat a lélekre, mely megérezte gyöngeségét, s a változhatatlan Istenhez menekül, aki kegyelemben és erőben részesíti a gonosznak való ellenálláshoz. Megváltónknak széles, átfogó volt az emberiessége. Szívét mindig megérintette a kisgyermek nyilvánvaló kiszolgáltatottsága, akivel durván bántak. Urunk szerette a gyermekeket. Az emberi szenvedés leghalkabb kiáltása sohasem ér fülébe hiába. S aki vállalja a felelősséget a fiatalok tanításáért, találkozni fog makacs szívekkel, romlott akarattal, s az ő föladata, hogy együttműködjön Istennel, hogy minden gyermekben visszaállítsa Isten képmását. Jézus, drága Jézus, a szeretet egész forrása buzogott szívében. A tanítók legyenek az elv emberei. Sok, magát kereszténynek valló vallásos élete azt bizonyítja, hogy nem keresztények. Mindenkor rosszul képviselik Krisztust, meghamisítják jellemét. Nem érzik a jellem átalakításának fontosságát, s hogy Isten képmására kell átalakulniuk. Időnként a kereszténység hamis képét állítják a világ elé, ami tönkre fogja tenni a lelkeket, akik érintkeznek velük, mivel, noha állítják, hogy keresztények, nem állnak Jézus irányítása alatt. Az örökölt és beléjük nevelt jellemvonásaikat értékes minősítésként gyakorolják, tűrik meg, holott halálra vezetők másokra gyakorolt hatásukkal. Szóval, maguk csiholta szikrák fényében járnak. Vallásukat a körülmények igazgatják, a körülményeknek alávetett. Ha minden kedvükre történik, ha nincs idegesítő körülmény, hogy fölszínre hozza féktelen, keresztényietlen természetüket, akkor megnyerők, szívélyesek és nagyon vonzók. S ha olyan valami történik családjukban, vagy ismerősökkel, ami fölborzolja békéjüket és fölszítja indulataikat, ha minden körülményt Isten elé tárnak s folytatják kéréseiket, kegyelméért esedeznek, mielőtt napi föladatukhoz kezdenének, mint tanítók; s megismerik Krisztus kegyelmét, erejét és szeretetét, hogy szívükben lakozzék, mielőtt munkába állnak, akkor Isten angyalait hozzák magukkal a tantermekbe. De ha megbántott és ideges lelkülettel lépnek be, a lelküket körülvevő erkölcsi légkör mély benyomást tesz a gyerekekre, s ahelyett, hogy fölkészülnének, hogy a gyerekeket tanítsák, nekik van szükségük oktatásra, mely megtanítja őket Krisztus leckéire. Ébredjenek rá napi munkájukban, hogy ezen a napon híjával voltak Krisztus bennlakó jelenlétének. A gyermekek helyett őket kellett volna megróni és megbüntetni romlottságukért, mert a gyerekek csupán a tanító lelkületét vették át - a tanítók lelkét körülvevő sátáni szellem munkálkodik a gyerekekben; a gyerekek csupán visszatükrözik e hatásokat. {SpM 107.1}   

A gyerekek és fiatalok nevelésének felelősségét vállaló tanítók, vizsgálják meg magukat, s következtessenek figyelmesen az októl az okozatig: Birtokba vette-e lelkemet Isten igazsága? A Jézustól származó bölcsességet, mely "először is tiszta, azután békeszerető, gyöngéd, könnyen kérlelhető, tele van irgalmassággal és jó gyümölcsökkel, nem képmutató és nem részrehajló," beépítem-e jellemembe? Míg a nevelő felelős tisztségében állok, ápolom-e az elvet, hogy az igazságosság, a szent élet, a Krisztusi jellem magját békességben vetik el a békeszeretők? Ne csak akkor gyakoroljuk az igazságot, mikor kedvünk támad erre, hanem mindenkor, mindenhol. {SpM 108.1}   

A tanítótól minden területen jól kiegyensúlyozott gondolkodást és jellemet követelnek meg. Ne bízzátok ezt fiatal férfiakra és nőkre, akik nem tudják, hogyan bánjanak az emberi értelmekkel. Beleestünk ebbe a hibába, ami gonosz következményeket zúdított a gyerekekre és fiatalokra, akiket ilyenek tanítottak. Olyan keveset tudnak a kegyelem szívükön és jellemükön gyakorlandó, ellenőrző hatalmáról, hogy el kell felejteniük dolgokat, és teljesen új leckéket elsajátítani a keresztény tapasztalatokról. Nem tanulták meg Jézus Krisztus fegyelme alatt tartani lelküket, és jellemüket meg gondolataikat is Krisztus fogságába adni. Ó, bárcsak akinek beleszólása van a fiatalok megváltoztatásába, istenfélőbbek lennének, s jobban megbizonyosodnának, hogy bölcsen döntenek-e, a fiatalok javára és Isten dicsőségére. Akkor megjavult állapotok köszöntenének be minden területen. A gyerekek közt sokféle jellemmel kell foglalkozniuk. A fiatalok értelme érzékeny a benyomásokra. Ami csak indulatos kitörésnek, elhamarkodottságnak nevezhető a tanító részéről, elpusztítja a tanulókra tett áldásos hatását, akiket állítólag nevel. A tanulók jelen és örök javát szolgálja-e az ilyen nevelés? Lelki jólétük érdekében, a helyes benyomást kell tenni a fiatalokra. Állandóan tanítani kell a gyerekeket, hogy a helyes szokásokat alakítsák ki beszédben, hangnemben, viselkedésben. {SpM 108.2}   

Sok gyereket rosszul neveltek odahaza. Sajnálatosan elhanyagolták őket. Némelyeket magukra hagytak, hogy azt tegyenek, amit akarnak. Másokat örökké gáncsoltak és csüggesztettek. Alig tanúsítottak nyájasságot és vidámságot irántuk. Kevés dicsérő szóval illették őket. A szülők hibás jellemét örökölték, s a hibás jellemektől nyert fegyelmezés ártalmas volt jellemük alakulására. Nem hoztak erős gerendákat jellemük építéséhez. Nincs fontosabb föladat, mint a gyerekek és az ifjak nevelése és fegyelmezése. Az Úr szőlőjének e részében fáradozó tanulók tanulják meg először is az önfegyelmet; ellenőrzés alatt tartani indulatosságukat és érzéseiket, Isten Szentlelkének alávetve. Bizonyítsák be, hogy nem féloldalas a lelki életük, hanem jól kiegyensúlyozott a gondolkodásuk és jellemük, s meg lehet bízni bennük, mert lelkiismeretes keresztények a főtanító fölügyelete alatt, aki ezt mondta: 'Tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek.' Akkor, naponta Krisztus iskolájában tanulva, nevelni tudják a gyerekeket és fiatalokat. {SpM 108.3}   

Önművelten, önuralommal rendelkezve, Krisztus iskolájának fegyelme alatt, élő összeköttetéssel bírva a mindenható tanítóval, értékes ismeretük lesz a gyakorlati vallásról, s lelküket Isten szeretetében tartva, tudni fogják, miként gyakorolják a türelem és a keresztény hosszútörés erényeit. Amint türelmet, szeretetet, hosszútűrést és gyöngéd együttérzést gyakorolnak, fölismerik, hogy az Úr szőlőjének egyik legfontosabb részét kell művelniük. Emeljék szívüket Istenhez őszinte esedezéssel: Légy a példaképem, s akkor Jézust szemlélve a Jézus munkáját, cselekedeteit fogják végezni. Ő mondta: "A Fiú semmit sem tehet magától, csak amit az Atyánál lát." Így van ez Isten fiaival és lányaival; állhatatosan és taníthatón Jézusra tekintenek, semmit sem cselekszenek a maguk módján, a maguk akarata és kedve szerint, hanem amint Jézus példáján látták, aki a példaképük, azt teszik ők is. Így a tanulók előtt mindenkor Krisztus jellemét képviselik. Átveszik az igazságosság napjának sugarait, s a gyerekekre és fiatalokra tükrözik a drága sugarakat. A helyes utat gyakorolják. Sokat jelent a gyermekeket Isten Lelkének közetlen hatása alá hozni, az Úr intelme és tanítása szerint a helyes szokások kialakítására nevelni s fegyelmezni őket. A helyénvaló igaz lelkület tanítása komoly erőfeszítést követel a Jézus nevében és erejével. A tanító legyen kitartó, tanítva sorról-sorra, elvről-elvre, itt is kicsit, ott is kicsit, teljes hosszútűréssel és türelemmel, együttérzéssel és szeretettel, szívéhez kötve a gyerekeket a benne megnyilvánuló Krisztus szeretete által. {SpM 109.1}   

Ezt az igazságot a gyerekek előtt élheti, a legmagasztosabb értelemben példaképp állíthatja. "Aki együtt tud érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. És ezért köteles, amiképpen a népéért, azonképpen önmagáért is áldozni a bűnökért." A tanítók ne felejtsék el ezt, sohse veszítsék szem elől, mikor indulataik föl akarnak támadni a gyerekek és ifjak rosszalkodása miatt. Ne feledjék, hogy Isten angyalai szánakozva tekintenek rájuk, hiszen ha a gyerekek hibáznak és csintalankodnak, akkor még fontosabb, hogy a föléjük helyezett tanítók szavaikkal s példájukkal tanítani tudják őket. Semmi esetre se veszítsd el önuralmadat vagy tanúsíts türelmetlenséget, nyersességet, a szeretet és szánakozás hiányát, mert a gyerekek Krisztus tulajdonai, s a tanító legyen óvatos és istenfélő, hogy milyen lelkületet melenget, milyen szavakat szól, mert a gyerekek átveszik, legyen az jó vagy gonosz. Súlyos és szent felelősség ez. {SpM 109.2}   

A tanítók legyenek figyelmesek, nem feledve gyöngeségüket, tökéletlenségeiket és bűneiket. Ne legyenek basáskodók, s ne csüggesszék el a fiatalokat. Imádkozzanak sokat, legyen sok hitük, hosszútűrésük, bátorságuk, amit az Úr készségesen ad. Mert Isten lát minden próbát, s a tanítók csodálatosan áldásos hatással lehetnek, ha gyakorolják a Krisztus által adott leckéket. A tanítók gondolják meg a maguk gyarló útját, azt, hogy nagyon lanyhán iparkodnak, hogy a Krisztus iskolájában tanuljanak, krisztusi szelídséget, és alázatos-szívűséget gyakoroljanak. A tanítók maguk legyenek engedelmesek Jézus iránt, mindenkor gyakorolják tanításait, hogy megtestesítsék Jézus jellemét a tanulók előtt. Fényljék a ti világosságotok jócselekedetekkel, hű őrködéssel és gondoskodással a nyáj, a bárányok iránt, türelemmel, gyöngéden s Jézus szeretetével szívetekben. Soha, soha ne neveljétek őket indulatos, türelmetlen beszédre, mivel a tanítók ezt teszik. Sose neveld őket valaki tévedéseiről, helytelen tetteiről beszámolva, mert erénynek fogják tartani mások helytelenségeinek kiteregetését. Sose alázz meg tanulót hibái, bűnei és gyarlóságai iskola előtti kiteregetésével. Nincs ennél jobb mód szívük megkeményítésére s a gonoszságukban való megerősítésükre. Beszélj és imádkozz velük egyedül, és tanúsítsd azt a gyöngédséget irántuk, melyet Krisztus tanúsított irántatok, tanítók iránt. Sohse bátorítsd a tanulókat, hogy bírálgassanak, mások hibáit emlegessék. Minden lehető módon sok bűnt takarjatok el, Krisztus útját követve meggyógyításukért. Ez a nevelés áldásos lesz, jelentős hatással mind erre, mind az eljövendő, halhatatlan életre. {SpM 110.1}   

Nem helyes fiatal férfiakat és nőket állítani ilyen mezőre, akik nem fejlesztettek ki buzgó szeretetet Isten és a lelkek iránt, akikért Jézus meghalt. A következmény sok drága lélek elvesztése lesz. A tanító tárja ki lelkét Isten Lelkének hatása előtt. Aki türelmetlen és ideges, ne legyen nevelő. A tanítók ne feledjék, hogy nem fölnőttekkel, hanem gyerekekkel bánnak, akiknek mindent tanulniuk kell, és hogy némelyek számára sokkal nehezebben megy a tanulás, mint másoknak. A nehéz fölfogásúnak sokkal több bátorításra van szükség a tanuláshoz, mint amennyiben részesül. Ha olyan tanítókat helyezünk különböző gyerekek fölé, akik természettől szeretik a rendelkezgetést, a parancsuralmat, és felfújni magukat, a tekintélyüket; akik részlehajlók, másokkal pedig követelőzők és szigorúak, ez a zavar és lázadás állapotát termi meg. Amelyik tanító nem részesült kellemes és kiegyensúlyozott tapasztaltban, azt a gyerekek és ifjak fölé helyezhetik, ám súlyos hibát követünk el a tanulók ellen. Akik ilyen személyeket fogadnak el tanítókul, felelősek a tanításukat követő gonosz következményekért, az ifjú értelemnek helytelen alakításáért. Feltöretlen mezőhöz, parlaghoz lehet ezt hasonlítani. S mikor konkolyt vetnek el, tövis és bogáncs lesz a hibás keresztény nevelés következménye. {SpM 110.2}   

Az elhanyagolt mező elhanyagolt értelmeket jelent. A szülők lássák más megvilágításban e kérdéseket. Tartsák kötelességüknek együttműködni a tanítóval, bátorítani a fegyelmet, és sokat imádkozni a tanítókért. Nem segítetek a gyerekeknek idegeskedéssel, gáncsoskodással, sem ha elcsüggesztitek őket. Azzal sem játszol jó szerepet, ha segítesz nekik lázadozni, engedetlenkedni, rakoncátlankodni, tiszteletlennek és visszataszítóknak lenni a lelkületeddel, melyet kifejlesztesz. Ha valóban keresztény vagy, Krisztus lakozik benned s annak szelleme, aki életét adta a bűnösökért. Isten bölcsessége megtanít minden kényszerhelyzetben, hogy milyen utat kövess. Krisztus azonosítja magát az emberiség minden csoportjával, s ne tegyetek helytelenítő kijelentéseket, mely még a romlott gonoszkodót is elriasztja. Sose szidj össze oly módon, mely növeli a megátalkodottságot, (hacsak ilyen bánásmódot nem akarsz kiváltani Jézusból magad ellen) s ezzel megerősíteni a tanulót gonosz útján. A gyerekeknek az igazságosság, krisztusi élet egyenletes, szilárd, élő elvére van szükségük, melyet gyakorolnak fölöttük és megtestesítenek előttük. Mindenkor valóban fényljék világosságod a tanulók előtt. A menny fényére van itt szükség. Sohse tedd azt a benyomást a világra, hogy lelkületed, ízlésed és vágyaid nem magasztosabbak és tisztábbak, mint a világiaké. Ha viselkedéseddel és cselekedeteiddel ezt a benyomást teszed rájuk, akkor hamis, félrevezető világossággal fénylesz, mely romlásba visz. Hallasson határozott hangot a harsonád. Az örökkévaló Isten vastag, világos, mély vonalat húzott az igazak és gonoszok, az istenfélő és az istentelen közé, a parancsai iránt engedelmesek és az engedetlenek köré. {SpM 111.1}   

A Jákob által látott létra, melynek lába a földön nyugodott, felső vége pedig fölért a magas mennyekbe, ahol maga Isten állt a létra fölött, az Úr dicsősége ragyogott minden létrafokra és angyalok jártak föl-alá a ragyogó létrán - állandó érintkezés jelképe ez a világ és mennyei helyek közt. Isten a mennyei angyalok igénybevételével teljesíti akaratát, amint az angyalok szüntelen érintkeznek az emberekkel. Ez a létra jelzi a föld lakosaival való közvetlen érintkezést, kapcsolatot. A Jákobnak mutatott létra a világ megváltója, aki egybekapcsolja a földet az éggel. Aki fölismerte az igazság bizonyítékát és világosságát, s elfogadja az igazságot, megvallva Krisztusba vetett hitét, az a szó legmagasztosabb értelmében lélekmentővé válik. A mennyei kincs elfogadója ő, s kötelessége továbbadni, amiben részesült. {SpM 111.2}   

Akiket tanítónak fogadtak el iskoláinkban, azok előtt mező nyílik megmunkálásra; magvetésre és az érő gabona betakarítására. Mi lehetne kielégítőbb, mint Isten munkatársának lenni a gyerekek és fiatalok arra nevelésében, hogy szeressék Istent és tartsák meg parancsolatait? Vezessétek a gyerekeket Jézushoz. Mi lenne örömteljesebb számotokra, mint látni, hogy a gyermekek Krisztust, a nagy pásztort követik? Mi ragyogtathatna több napsugarat az odaadó munkás lelkébe, mint látni, hogy kitartó, türelmes munkája nem hiábavaló, s látni a tanulókat, hogy az öröm napsugara világít lelkükbe, mert Jézus megbocsátotta bűnüket. Mi lenne boldogítóbb Isten munkatársa számára, mint hogy a fiatalok Isten Lelkének lenyomatát veszik magukra, a jellem igazi nemessége, Isten erkölcsi képmásának visszaállítása által? A gyermekek a béke fejedelmétől származó békét keresik! Az igazság szolgasága? Igen, bizonyos értelemben Jézus foglyává teszi a készséges lelkeket, meghajtva fejüket Jézus gyöngédsége előtt. Mégis sokkal többet jelent ez, mint véges eszük megérthetne, lélekmentő igyekezettel hirdetni Jézust, a megfeszítettet. "Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulónk meg." "Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őbenne." Ez legyen tevékenységeink felelőssége. Ha valaki azt gondolja, hogy tanítani tudna a szombatiskolában vagy tantárgyakat a nappali iskolában, először tanulja meg félni az Urat, ami a bölcsesség kezdete, hogy a legmagasabb tudományt tudja tanítani. {SpM 111.3}   

Bárcsak az Úr sok szemet megnyitna, mely most vak, hogy úgy lássák magukat, amint az Úr látja őket. Bárcsak átéreztetné velük az elvégezendő munkát. Mégsem remélem, hogy az összes fölhívásom eredményes lesz, hacsak az Úr nem szól a lélekhez és írja követelményeit a szív tábláira. Minden emberi eszköznek legyen magasztos és emelkedett érzete, hogy mit jelent a tágas hazai lélekmentő terület. Nem kell távoli országokba menniük ehhez. Noha némelyeknek a távoli országokban, sokaknak viszont a közel élők számára kell hirdetniük az üzenetet. Iskoláink legyenek nevelő iskolák, hogy mind tanítással, mind példamutatással minősítsék a fiatalokat a lélekmentésre. A tanító ne feledje, hogy a fiatalság az Isten - Fiának vére által - megváltott tulajdona. Vezessétek el őket Istenhez, mint személyes üdvözítőjükhöz. Minden hívő neve a tenyerébe van metszve. A főpásztor letekint a mennyei szenthelyről legelőjének juhaira. Nevükön szólítja és vezeti őket. "Ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz." Ó, drága, áldott igazság! Ő egy esetet sem kezel közönnyel. {SpM 112.1}   

A jó pásztor fontos példázata minden lelkész és minden keresztény felelősségét jelenti, aki iskoláinkban tanító hivatást vállal, s a fiatalok és öregek tanítását, megnyitva előttük a Szentírást. Ha valaki eltévelyedik a nyájtól, nem szabad nyers szavakkal és ostorral, hanem megnyerő hívásokkal szólítani a visszatérésre. A kilencvenkilenc el nem tévelyedett nem váltja ki a pásztor gyöngéd, szánakozó szeretetét és együttérzését. Hanem azt a juhot és bárányt követi, amelyik a legnagyobb aggodalmat okozza neki, aki így kiváltotta szánakozását. Az önzetlen, hű pásztor elhagyja az egész nyájat, s teljes szívvel-lélekkel, és erejével keresi az elveszettet. Majd a pásztor magasztaljuk Istent! - visszatér a báránnyal. Karjában hozza őt, s minden lépésnél örvendezik. Így szól: "Örüljetek velem, megtaláltam elveszett juhomat." S pontosan ezt a leckét kell megtanulnia pásztornak, hogy eredményes legyen a juhok és bárányok visszahozásánál. {SpM 112.2}   

Krisztus nem állította képzeletünk elé a juha nélkül visszatérő pásztor képét, hanem a pásztor boldogságát és örömét hirdette, melyet a mennyei angyalok között szerez. Tehát mikor a gyerekek vagy fiatalok eltévelyednek a nyájtól, ne mondjunk le róluk, ne zárjuk ki őket az iskolából. Ne lássák, hogy meg akarod alázni őket, hisz tudod, hogy az egész menny veled van igyekezetedben, hogy visszahozd őt a nyájhoz. Az Úr nektek, nevelőknek hirdeti ezeket a tanításokat. Annyira szívén viseli minden gyermek sorsát, akiket megváltott, hogy nem hagyja őket veszélynek kitéve elpusztulni a kísértés pusztájában, mert ti oda űztétek őket Sátán számára, hogy kegyetlen akaratát érvényesítse rajtuk. Isten bölcsessége, hatalma és szeretete páratlanul áll. Ez az isteni jótállás, hogy egyetlen eltévedt juhról vagy bárányról sem feledkezik meg, egyet sem hagy támasz nélkül. Arany láncot, az isteni hatalom kegyelmét és szánakozását fonja minden veszélyben forgó lélek kóré. Az ember tehát működjék együtt Istennel. Legyen maga is bűnös, gyarló, hibás jellemű, nem törődve a pusztulásra kész lélekkel? Krisztus az örökkévaló trónhoz láncolta őt, élete fölajánlása által. {SpM 113.1}   

Tanítók, akik vállaljátok az emberi értelemmel való foglalkozás felelősségét, ne feledjétek, hogy minden tévedésre hajlamos lélek, melyet könnyű megkísérteni, Krisztus különleges figyelmének tárgya. Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. A szánakozó közbenjáró könyörög, s a bűnös, esendő ember akár egyetlen lelket is elutasítson? {SpM 113.2}   

Melyik férfi és nő legyen közömbös a lelkek iránt, akikért Krisztus a mennyei udvarokban esedezik? Viselkedésetekkel a farizeusokat kövessétek talán, akik könyörtelenek voltak; és Sátánt, aki vádol és öl? Alázzátok meg lelketeket Isten előtt, legyen megtörve nyakasságotok és vasakaratotok! {SpM 113.3}   

Távozzatok messze a Sátán hangjától és akaratának teljesítésétől. Álljatok Jézus oldalára, rendelkezzetek az ő tulajdonságaival, aki gyöngédebb érzékenységű, aki a maga ügyévé teszi a megsebzett szenvedő ügyét. Akinek sokat bocsátottak meg, az tud nagyon szeretni. Jézus az irgalmas közbenjáró, a szánakozó és hűséges főpap. Ő a menny fönségese. A dicsőség királya letekinthet a Sátán kísértéseinek kitett véges emberre, tudva, hogy ő is érezte a Sátán fortélyait. "Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz (istenségét emberi létbe öltöztetve), hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek." {SpM 113.4}   

Fölszólítalak hát, testvéreim, azokat a vonalakat gyakoroljátok, melyeken Jézus munkálkodott. Sose öltsétek magatokra a szigor palástját, sose ítéljétek el, tapodjátok meg és űzzétek el a nyájtól a szegény, megkísértett halandókat. Hanem Isten munkatársaiként, gyógyítsátok a lelki betegeket. Ha a Krisztus értelme lesz bennetek, ezt fogjátok tenni. "Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt." {SpM 113.5}   

E. G. White {SpM 113}