× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Házi Nevelés

Bismark, Tasmánia, {SpM 9}   

1895, április 22. {SpM 9}   

Kedves Olsen testvér! {SpM 9}   

Bőven írtam arról, hogy a tanulók indokolatlanul hosszú időt töltenek iskolázással, de remélem nem értetek félre, hogy mit tartok elengedhetetlen művelődésnek. Nem azt mondom, hogy felületes munkát kell végezni, ami azzal szemléltethető, hogy itt miként művelik a földet. Az ekét csak néhány hüvelykre nyomják a földbe, a talaj nincs előkészítve a magnak, a termés szűkös lesz, mely megfelel a föld felületes előkészítésének. {SpM 9.2}   

Isten érdeklődő értelmet adott az ifjúságnak és gyermekeknek. Értékes tehetségként bízta rájuk érvelő képességüket. A szülők kötelessége, hogy nevelésük ügyét valódi jelentőségében tartsák előttük; hisz sok oldala van. Krisztus szolgálatában kell használni ezeket, a bukott emberiség fölemelésére. Iskoláink az Úr különleges eszközei, hogy lélekmentő munkára képezzék a gyerekeket és fiatalokat. A szülők értsék meg felelősségüket, és segítsenek gyermekeiknek megbecsülni a nagy áldásokat és előjogokat, melyeket Isten a tanulás előnyeivel nyújt nekik. {SpM 9.3}   

Ám a házi nevelés tartson lépést a könyvtanulással. Gyermek és ifjúkorban elegyítsük a gyakorlati és elméleti nevelést, s az értelmet töltsük meg ismeretekkel. A szülők érezzék, hogy ez komoly föladat, és lelkiismeretesen fogjanak hozzá. Szoktassák és alakítsák gyermekeik jellemét. Ne elégedjenek meg felületes munkával. A gyermekek előtt a legmagasztosabb életlehetőségek nyílnak; mert Krisztusban egésszé kell tenni őket, az Isten által nyújtott eszközökkel. A szív talaját eleve el kell foglalni, az igazság magvát a kezdeti években elhinteni benne. Ha a szülők elhanyagolják ezt, az Úr elszámolásra vonja őket hanyagságukért. A gyermekekkel bánjunk gyöngéden és szeretettel, s tanítsuk őket, hogy Krisztus a személyes megváltójuk, hogy szívük és értelmük átadásának egyszerű folyamatával az Úr tanítványaivá lehetnek. {SpM 9.4}   

Oktassuk őket, miként segítsenek apjuknak, anyjuknak az apró kötelességekben, melyeket ők is végezni tudnak. Neveljük értelmüket gondolkodásra, és emlékezetüket, hogy ne feledjék a rájuk bízott föladatot. S hasznosságra nevelve őket a családban, rászoktatjuk őket, hogy korukhoz mért gyakorlati kötelességeket végezzenek. Ha a gyerekek helyes házi nevelést kapnak, nem találjuk kint őket az utcákon, hogy - mint oly sokan - megbízhatatlan nevelésben részesüljenek. Akik értelmesen szeretik gyermekeiket, nem engedik őket fölnőni lusta szokásokkal, s a házi kötelességek végzése felől tudatlanul. A tudatlanság nem Istennek tetsző, s kedvezőtlen az Úr munkájának végzéshez. Ne tekintsük a tudatlanságot az alázat jelének, se dicséretre méltónak. Akiknek nem volt lehetőségük tudásra szert tenni, vagy nem használták ki lehetőségeiket, majd megtértek Istenhez, a Szentlélek munkálkodása által hasznosak lehetnek Isten szolgálatában. De akik tanultak, és Isten szolgálatára szentelik magukat, többféleképp szolgálhatják Istent, és sokkal több munkát végezhetnek el az igazság ismeretére vezetés terén, mint a műveletlenek. Előnyösebb helyzetben vannak, mivel gondolat-fegyelmezésben részesültek. {SpM 10.1}   

Ne becsüljük le a tanulást. Mégis azt tanácsolom, hogy az idő rövidségének, és a Krisztus eljövetele előtt elvégezendő nagy munka teljes tudatában folytassuk. Nem akarjuk, hogy a főiskolások azt gondolják, hogy sok évet tölthetnek tanulással. Használják a tudást, melyre indokolt idő alatt szert tesznek, Isten munkájának előbbre vitelére... {SpM 10.2}   

Ellen G. White {SpM 10}