× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Iskolai Tevékenységünk

A cooranbongi iskolában takarékoskodjunk az anyagiakkal, máskülönben amerikai iskoláink hibáit ismételjük meg. Az iskola vezetői őrködjenek minden ponton, állítsanak meg minden fölösleges kiadást, nehogy adósság terhelje az iskolát. Mint Krisztus munkatársai, a tanulók, akik mindenekfölött szeretik Istent, segíteni fognak a felelősség hordozásában... {SpM 53.1}   

Világos fényben részesültetek, hogy milyen hibákat követtek eI a tanítók nevelésénél. Nem tartják szükségesnek azt a képzést, melyre a tanítók szert tehetnek. Nem nyernek ismeretet a gyakorlati életről, hogy miként dolgozzanak, s miként tanuljanak. Ennek a hibának nem szabad kihatni a készülő iskolánkba járó tanulókra. {SpM 53.2}   

Sokan a könyvek tanulását tartják iskolai életük főcéljának. Alig tudnak valamit a gyakorlati ügyintézésről, ezért egyoldalúak. Képességeik nem fejlődtek ki arányosan. Nem szántottak mélyen, hogy megértsék jellemük gyönge pontjait, s nincsenek tudatában elégtelenségeiknek. Rosszul kezdenek. Nem bánják, ha adósságba keverednek. Nem tekintenek bírálón a tartozás kimenetelére. Mi a hit? Az igaz hit az egész embert fölöleli. Képesíti a lelket, hogy kiemelkedjék tökéletlen, fejletlen állapotából, s megértse, mi a bölcsesség. Lásd Példabeszédek nyolcadik fejezetét. {SpM 53.3}   

Ha a tanítást Isten gondolataival és akaratával egyezve végeznék, akkor ma nem függne súlyos adósság intézményeink fölött. Ha a tanulók egyaránt fejlesztenék agyukat, csontjaikat és izmaikat, jobban tudnának tanulni. Sok tanuló mégis a maga elképzeléseit követte, hogy miből áll a műveltség, ezért nem határozták el, hogy maguk erejéből lett férfiakká, nőkké akarnak válni. Sokan esődőt mondtak, mert nem érveltek októl okozatig. Megelégednek azzal, hogy vigyék őket, ahelyett, hogy maguk találják meg útjukat; és sokan az ő példájukat követik. {SpM 53.4}   

Mikor a tanulókat mások pénze segíti át az évekig tartó tanuláson, elveszítik a gyakorlati éleinek azt a tapasztalatát, melyet nehéz lesz visszaszerezniük. Aki sok ízben oktatóként jelent meg, egy ifjú vállára helyzete kezét, és így szólt: "Süllyesszed mélyebbre az aknát, hogy elnyerd a mennyei kincset. Jézusba vetett hit által tanulj meg ragaszkodni az igazsághoz. Barátkozz tapasztalt emberekkel, akiket Isten tanított, s akiknek gyakorlati tapasztalatuk van a megmentő hitben." {SpM 53.5}   

Annak dacára, hogy mennyi mindent leírtam Isten nevelés-tervéről, még mindig nem vették be teljesen a tárgyat. Úgy van ma is, mint Krisztus napjaiban volt. Gyakran papok és rabbik mondásait állították előtérbe igazságként és világosságként. Bizonyossággal ismételték el a szavakat, mert rabbiról rabbira szálltak. Az emberek eltávolodtak Istentől. Igazságként befogadott hamis elméleteket emeltek Isten igéi fölé, mert a rabbik ajkáról származtak. Krisztus mondta e tanítóknak: "Nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát." {SpM 53.6}   

Így van ez napjainkban is. Sötétség borítja a földet és sűrű sötétség a népeket. A főiskolások hibás neveléssel lépnek ki iskoláinkból. Egyesek azt gondolhatják, hogy mindent tudnak, amit érdemes, s hogy intézmények igazgatására minősítettek. Holott sokat kell tanulniuk, és sokat elfelejteni. Többet kell tudniuk Istenről. Meg kell érteniük hiányosságaikat. Meg kell tanulniuk, miből áll a kereszténység. {SpM 54.1}   

Semmi sem emelheti föl az embert, semmi sem teheti őt tisztává, s tarthatja meg tisztának, csakis az igazságba vetett hit, és az igazság gyakorlása. Egye Isten Fiának húsát, és igya az ő vérét. Ezt a leckét kell mindenkinek megtanulnia. Lássuk be, hogy megszenteltnek lenni többet jelent az igazság elméleti ismereténél. Rendelkezzünk élő hittel. Tanuljunk többet, mint mások helytelenségeit elítélni; küzdjünk ezek ellen lelkünkben. Legyünk teljes, éplelkű keresztények. Rendelkezzünk Krisztustól nyert buzgósággal, élő erővel. {SpM 54.2}   

Tanítsuk meg a fiatalokat, hogy az élet- és egészségtant tekintsék egyik legfőbb tantárgyuknak. Ne elégedjenek meg a puszta elmélettel, hanem gyakorolják a könyvből nyert ismereteket. Ezt a kérdést még nem dolgozták ki türelmesen és kitartóan. Akik elhanyagolják ezt a tudás-ágat, mely oly sokat ölel magába, azok vaktában fognak tanítani. Nem minősítettek iskoláink igazgatására, hisz azért kell megtanulni az Úr útját, hogy gyakoroljuk. {SpM 54.3}   

Sokan távoznak iskoláinkból valamelyes tudással bár, de a sokoldalú, kiegyensúlyozott jellem nélkül, mely az elvek tanítóivá tenné őket. {SpM 54.4}   

Nagyon szegényesen valósították meg az igaz nevelés elveit, mely előkészíti a tanulókat, hogy gyakorlati ügyvezetők legyenek. Lélekmentő vállalkozásainkban erre a nevelésre van szükség. S ha tanítóink. az írva van szerint, eleget tesznek kötelességüknek, erkölcsileg értékes embereket küldhetünk ki iskoláinkból, akik tudják, miként kezdjenek munkába új területen, s használják eszüket, csontjukat, izmukat, arányos egésszé téve azt. {SpM 54.5}   

Az iskolánkban végzettek közül sokan nem használják a fejüket. Valamicskére mennek másült, de látszik, hogy nem tanították őket gyakorlati munkára. A tanulók ne feledjék, hogy első a gyakorlatiasság, ezzé kell tenni magukat, sokoldalú hasznos férfiakká és nőkké, akik szorult helyzetben azt teszik, amit kell. Mikor a tanulók ilyen nevelésben részesülnek, nem kell embereknek ezer kilométerekre utazgatni, hogy iskolákat, imaházakat, főiskolákat tervezzenek. Serkentsük a fiatalokat, hogy végezzenek mind testi, mind szellemi munkát. A testi erőt a szellemi készséggel párhuzamosan kell fejleszteni. Ez elengedhetetlen a sokoldalú neveléshez. Az ilyenek bárhol föltalálják magukat. Tudjanak építkezésre, földművelésre tanítani. Az embernek ragyogó szellemi képessége, gyors fölfogása lehet, ez mégis keveset ér neki és másoknak, ha nincs fogalma a gyakorlati munkáról, ha nem tudja, miként valósítsa meg eszméit. Az ilyen csak félig művelt. {SpM 54.6}   

A legjobb módszerekben jártas tanító, aki nem csupán elméletre tud tanítani, hanem meg tudja mutatni, miként kell megvalósítani valamit, sosem lesz munka nélkül. Az ifjak ne legyenek mindig szolgák, akiknek elő kell írni, mit tegyenek, s akik egy munka elvégzése után nem néznek körül, hogy mi vár még elvégzésre. Nézzenek szembe a helyzettel, s szóljanak így: "Ez nem helyénvaló. Hacsak meg nem tanulok dolgozni, nehéz kérdéseket megoldani, súlyos bajokkal megküzdeni, nem lesz gyakorlati értékem. Föl kell, föl is fogok emelkedni. Az alsó fokról a legfölsőre." Aki ilyen eltökélt, az megbízható munkás lesz, mert tudásban való növekedés a célja. Lehet rá számítani, figyelmes. {SpM 55.1}   

Vannak, akik gyorsan megértik az eszméket, de nem mérlegelik minden pontját, és nem alkalmazzák elgondolásaikat a legjobb eredmény elérésére. Nem gondolkodók, nem nyilvánítanak véleményt, nehogy vissza kelljen vonni. Ha nem vigyáznak, pályájuk egyenetlen és bizonytalan lesz. Nem egyengetnek sima ösvényt lábuknak, nehogy a sántát letérítse az útról. Biztosan helytelen útra vezetik azokat, akik csodálják ragyogó ötleteiket és éles eszüket, hacsak el nem tökélik, hogy megtudják, miért nem jártasak a dolgokban, melyekről állítják, hogy jártasak. Vigyázzanak, miként rendezik léptelket. Imádkozzanak sokat, féljenek hibát elkövetni. Hacsak körültekintőn nem járnak, vesztesek lesznek. {SpM 55.2}   

Isten igéje megadja azokat az elveket, melyek a világi és lelki dolgok helyes intézésének mértékét alkotják. Tegyük Isten akaratát az emberi eszköz akaratává, s ezt tartsuk meg legfőbbnek. Senki se viselkedjék úgy, mintha más szabály vonatkozna a mesterre, mint a szolgára. Krisztus szolga volt. Nem a maga gyönyörűségére élt. Szolgáló életével magasztossá tett minden szolgálatot. {SpM 55.3}   

E. G. White {SpM 55}