× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Imádkozás A Betegekért

Az egészség elveire való tanítás szükséges volta

Betegségem alatt elgondolkoztam a betegekért való könyörgésről, s hiszem, hogy ha bárhol imát ajánlunk föl a betegekért, a kórházban föl kellene ajánlanunk a szenvedés enyhítéséért és a gyógyulásért. {SpM 5.1}   

A betegekért való imádkozás kérdésében mégsem haladnék azokon a vágányokon, melyeken testvéreim. Sok mindenen elgondolkoztam, amit az elmúlt időkben e kérdés felől az Úr elém tárt. Tételezzük föl, hogy húsz férfi és nő jelentkezik egy tábori összejövetelen, hogy imádkozzunk értük. Ez nem valószínűtlen, mert a szenvedők bármit megtesznek enyhülésért és gyógyulásért. A húsz közül csak kevesen törődtek a jó erkölccsel és az egészségügyi megújulással. Elhanyagolták a helyes elveket mind az evésben-ivás, mind a testükre való vigyázás terén. A házasok buja szokásokat vettek föl, a nem házasok felelőtlenek voltak egészségük és életük iránt. A fény világos sugarakban ragyogott, mégsem tartották tiszteletben a fényt, és nem jártak körültekintőn. Mégis Isten népének imáit kérik, s a gyülekezet véneit hívják. Ha visszanyernék az egészség áldását, folytatnák a természet törvényeinek felelőtlen semmibevevését, hacsak meg nem világosodnak és alaposan át nem alakulnak. {SpM 5.2}   

Isten népének imáit kérik, és a véneket hívják; de mi keveset tudunk magánéletükről. A bűn juttatta őket betegségre, az értelem és a test gyöngeségéhez. Imát ajánljunk föl a menny Istenének, hogy minden esőfeltétel nélkül, ott és akkor, gyógyító hatalma szálljon rájuk? Nem, határozottan nem. {SpM 5.3}   

Mit tegyünk tehát? Tárjuk esetüket az elé, aki mindenkit nevéről ismer, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Tárjátok ezt az imáitokat kérők elé: "Emberek vagyunk, nem olvasunk a gondolatokban és szívekben. Csak ti, és Isten ismeri életetek titkait. Ha most bűnbánatot tartotok, ha látjátok, hogy valamiben az Isten által adott világossággal ellentétben jártatok; ha nem tartottátok tiszteletben testeteket, az Isten templomát, s helytelen szokásokkal züllesztettétek testeteket, a Krisztus tulajdonát- valljátok be Istennek". {SpM 5.4}   

Hacsak Isten Lelke különleges módon nem késztet, hogy embernek valljátok be magánjellegű bűneiteket, senkinek se suttogjátok el. Krisztus a megváltótok, ő nem él vissza megalázó vallomásotokkal. Ha magánjellegű bűnöd van, valld be Krisztusnak, aki egyedüli közbenjáró Isten és az ember között. "Ha valaki bűnt követ el, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz." Ha a tized és áldozatok visszatartásával vétkeztél, valld be bűnödet Istennek és a gyülekezetnek, és engedelmeskedj az utasításnak: "Hozzátok be a tizedet tárházamba, hogy legyen eleség házamban, és ezzel próbáljatok meg engem - mondja a Seregek Ura - ha nem nyitom meg az ég csatornáit, és ha nem árasztok rátok áldást bőségesen, hogy nem lesz elég hely csűrötökben." {SpM 5.5}   

A betegekért mondott ima a legkomolyabb valami; nem szabad hanyagul és elhamarkodottan belefognunk. Végezzünk vizsgálatot, vajon akik az egészség áldását kérik, nem ereszkedtek-e gonosz beszédbe, elidegenedésbe, széthúzó viszályba. Civódást hintettél a testvérek közt a gyülekezetben? Ha igen, valld be Isten és a gyülekezet előtt. A bűnvallomás után a beteget komoly hittel Isten elé lehet hozni, amint a Lélek késztet erre. {SpM 6.1}   

Nem mindig biztonságos föltétel nélküli gyógyítást kérni. Imánk foglalja magában a gondolatot: "Uram, te a lélek minden titkát ismered. Ismered e személyeket, hiszen Jézus, a szószólójuk, életét adta értük. Jobban szerette őket, mint amilyen szeretetre mi vagyunk képesek. Ha tehát dicsőségedet szolgálja, Jézus nevében kérünk, gyógyítsd meg őket." {SpM 6.2}   

Az ilyen kérelemmel nem nyilvánul meg hit hiánya. Vannak világos esetek, s az Úristeni hatalommal munkálkodik gyógyulásukon. Isten akarata tisztán meglátszik, nem lehet félreérteni. Az Úr nem szívesen sújtja le és szomorítja az emberek gyermekeit. Miként az Atya szíve megesik gyermekein, az Úr megszánja az őt félőket. Ismeri alkatunkat, megemlékezik róla, hogy csak por vagyunk. Ismeri szívünket, mert olvassa a lélek minden titkát. Tudja, hogy akikért imádkozunk, el bírnák-e viselni a próbát, mely rájuk következne, ha életben maradnának. Ő kezdettől fogva ismeri a véget. {SpM 6.3}   

Mielőtt a nyomorúság idejének tüzes próbája a világra tör, sokan elalusznak Jézusban. Ezért is így kell szólnunk buzgó kérések után: "De ne az én akaratom legyen meg, ó Uram, hanem a tied." Az Úr nem tekinti az ilyen kérést hitetlen imának. Az apostolt ezek írására késztette: "Boldogok, akik mostantól fogva az Úrban halnak meg. Igen, mondja a lélek, hogy megpihenjenek fáradtságaiktól; cselekedeteik követni fogják őket." Ebből láthatjuk, hogy nem mindenkit ítélnek örök életre méltatlannak. Ha Jézus, a világ megváltója, így esedezett: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár." Majd hozzáfűzte: "De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te." Mennyire helyénvaló a szegény, véges halandónak Isten akarata alá vetni bölcsességét és akaratát. {SpM 6.4}   

A betegekért való imádkozásnál esedezzünk, hogy ha az az Isten akarata, gyógyuljanak meg. Ha nem, az Úr támogassa őket kegyelmével, vigasszal és jelenlétével, hogy megtartsa őket szenvedésükben. Akiknek rendezni kellene ügyeiket, nem rendezik, mert abban reménykednek, hogy imára feleletül meggyógyulnak. Hamis reménységtől támogatva, nem tartják szükségesnek, hogy intések szavait szólják gyermekeiknek, szüleiknek és barátaiknak, ami súlyos hiba. Elfogadva a biztatást, hogy meggyógyulnak az imára, nem merik felhozni, hogy mint rendelkeznek vagyonukkal, miként gondoskodnak családjukról, vagy hogy óhajaikat fejezzék ki, melyeket megemlítenének, ha azt gondolnák, hogy a halál eltávolítja őket. Így szerencsétlenséget zúdítanak családjukra és barátaikra. Sok mindenről hallgatnak, mert attól tartanak, hogy ha szólnának, ez hitük megtagadásának tűnne. Bíznak, hogy az ima meggyógyítja őket, ezért nem tesznek egészségvédő lépéseket, melyeket különben tennének, attól tartva, hogy ez hitük megtagadása lenne. Hálát adok az Úrnak, hogy előjogunk együttműködni vele a gyógyulásban, minden rendelkezésre álló módot igénybe véve az egészség visszaszerzésére. Nem a hit megtagadása, ha a lehető legkedvezőbb állapotba helyezzük magunkat a gyógyuláshoz. {SpM 7.1}   

Az Úr nem rendelte el gyógyszerek használatát, hanem külön fényt nyújtott egészség-intézményeinkről, utasítva népét, hogy gyakorolják és ápolják az egészség elveit. Akik nem ismerik ezeket, tanítsuk őket, miként álljanak összhangban a tiszta elvekkel, azokat gyakorolva, amelyek egészséges állapotban tartják meg a testet. Az embernek együtt kell működnie Istennel a tőle nyert képességei által. Ne legyen tudatlan, hogy mi a helyes evésben, ivásban, s az élet összes szokásainál. Az az Úr terve, hogy emberi eszköze minden tekintetben ésszerű, felelős lényként cselekedjék. {SpM 7.2}   

Erről a kérdésről csaknem harminc éve világosság ragyog népünkre, sokan mégis messze a világosság mögött késlekednek. Gyülekezeteink nem ismerik az egészséges elveket és szokásokat. Legyünk messze előrehaladottak a bölcsességben, megértve, hogy mi az Úr ránk vonatkozó akarata. Tudnunk kell, miként tartsuk meg értelmünket tisztán, s testünket egészséges állapotban. {SpM 7.3}   

De noha bűnt követtünk is el, Krisztushoz jöhetünk bűnbánattal, és bocsánatot nyerhetünk. Egy Istentől jött fénysugarat sem hanyagolhatunk el. A szorgalmat követelő ügyekben lanyhának lenni, bűn elkövetését jelenti. Az ember működjék együtt Istennel, s tartsa féken a szenvedélyeket, melyeknek alávetve kell tartani. Ennek eléréséhez ne fáradjon bele az imába, mindenkor kegyelmet nyerve, hogy uralkodni tudjon lelkén, indulatosságán és tettein. {SpM 7.4}   

Ellen G. White {SpM 7}   

{SpM 7}