× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Függelék - A Hírnök

{SpM 479}   

{SpM 479}   

Ma éjjel népünk gyülekezése előtt álltam, határozatt üzenetet hordozva a jelen igazságról és jelen kötelességről. A beszéd után sokan körém gyűltek és kérdéseket tettek föl. Olyan sok magyarázatot kívántak erről, arról és sok másról, hogy így szóltam: "Egyszerre csak egyet, ha lehet." {SpM 480.1}   

Aztán így folytattam "Évek óta sok bizonyítékban részesültem, hogy az Úr adott föladatot számomra. A bizonyságtételek aligha lehettek nehezebb fajsúlyúak, mint voltak. Félre akarjátok söpörni ezeket, mint pókhálót, egy ember hitetlenségének javaslatára? Azért fáj a szívem különösen, hogy a ma kételkedők és megkísértettek közül sokan éppen azok, akik bőséges bizonyítékban s lehetőségben részesültek, hogy átgondoljanak, imádkozzanak felőle. s megértsék. Mégsem ismerik föl az álokoskodások gonosz voltát, melyet azért tárnak eléjük, hogy elvessék az Istentől azzal a céllal küldött figyelmeztetéseket, hogy megmentse őket az utolsó napok ámításaitól. {SpM 480.2}   

Néhányan fennakadtak azon, hogy azt mondtam: nem állítottam, hogy próféta vagyok. Azt kérdzeték, miért? {SpM 481.1}   

Nem mondtam magam másnak, csak hogy az Úr közölte velem, hogy az ő hírnöke vagyok, hogy fiatalon elhívott hírnökének, hogy vegyem át tőle a szót, s világos, határozott üzenetet hirdessek az Úr Jézus nevében. {SpM 481.2}   

Fiatal koromban, több ízben megkérdeztek, hogy látnok, próféta vagyoke. Minden esetben azt feleltem, hogy az Úr hírnöke vagyok. Tudom, hogy sokan látnoknak hívnak, én mégsem tartottam igényt erre a címzetre. Üdvözítőm hírnökének nevezett engem. "Az a föladatod" - mondta - "hogy hordozd szómat. Furcsa dolgok fognak történni, s én fiatalon elkülönítelek, hogy hordozd üzenetemet a tévelygőknek, hirdesd az igét a hitetleneknek, s hogy tollal s élőszóval dorgáld a helytelenül cselekvőket. Ints az igéből. Megnyitom előtted szavamat. Nem lesz olyan számodra, mintha idegen nyelv lenne. Az egyszerűség, őszinte odaadás igaz ékesszólásával, attól hallják élőszóval és tollal a tőlem nyert üzeneteket, aki sohasem tanulta ezt az iskolában. Lelkem és erőm veled lesz. {SpM 481.3}   

"Ne félj emberektől, mert pajzsom védelmezni fog. Nem te fogsz szólni - az Úr adja a figyelmeztető és intő üzenteket. Sose térj el az igazságtól, bármi körülmények között. Továbbítsd a tőlem nyert fényt. Az utolsó időknek szóló üzentek le lesznek írva könyvekben, halhatatlanná lesznek téve, hogy tanúság legyen azok ellen, akik valamikor örvendeztek a világosságnak, de akiket a gonosz csábító ráhatásaival a fény föladására vezetett." {SpM 481.4}   

Miért nem mondtam magamat látnoknak? - Mert a mai időkben, akik elbizakodottan prófétának mondják magukat, szégyenek Krisztus ügyére; és mert a munkám sokkal többet magában foglal, mint a látnok szó jelezné. {SpM 481.5}   

Mikor a föladatot kaptam, esedeztem az Úrhoz, hogy tegye más valakire ezt a terhet. Olyan nagy, széles és mély volt ez a hivatás, hogy féltem, nem tudom végezni. Ám az Úr a Szentlélek által képesített a rám bízott föladat végzésére. {SpM 481.6}   

Isten világossá tette a különböző módokat, melyekkel fölhasznál, hogy végezzem különleges föladatomat. Látomásokban részesített az ígérettel: "Ha hűségesen kézbesíted üzeneteimet, s mindvégig állhatatos maradsz, enni fogsz az életnek fájáról." {SpM 481.7}   

Az Úr nagy világosságban részesített az egészségügy megújulása felől. Férjemmel együtt egészség lélekmentőnek kellett lennünk. Példát kellett mutatnom nőknek és gyermekeknek. Szólnom kellett a keresztény mértékletességről ivás, dohányzás ellen), mint az Úr megbízott hírnöke. Szívvel-lélekkel végeztem ezt a föladatom. Népes gyülekezetekhez szóltam a mértékletesség legátfogóbb és legigazabb jelentéséről. {SpM 481.8}   

Az Úr utasított, hogy unszoljam az igazságban állítólag hívőket az igazság gyakorlásának szükségére. Ez a megszentelődést jelenti, a megszentelődés pedig a képességek Úr szolgálatára való ápolását s kiművelését. {SpM 482.1}   

Megbízott, hogy ne hanyagoljam vagy hagyjam el a helytelenséggel vádoltakat. Különösen lelkemre kötötte, hogy védjem az örömüzenet igeszolgáit minden parancsuralmi vagy erőszakoskodó bánásmódtól a tisztségek viselői részéről. Bármilyen kellemetlen kötelesség is, dorgáljam meg az elnyomást - igazságot, méltányosságot kérve. Hirdessem az igazságos bánásmód és jogosság fönntartásának szükségét intézményeinkben. {SpM 482.2}   

Ha látom, hogy a tisztségek betöltői elhanyagolják az idős igehirdetőket, szóljak azoknak, akiknek kötelessége gondoskodni róluk. Ne feledkezzünk meg az igehirdetőkről, akik hűségesen végezték hivatásukat - ne hagyjuk el őket, mikor egészségük megromlik. Területeink ne hanyagolják el azok szükségleteit, akik ez idáig hordozták a mű terheit. Jánost akkor száműzték Pátmoszra, mikor az Úr szolgálatában megvénült. S az elhagyatott szigeten többet érintkezett a mennyet, mint egész életében. {SpM 482.3}   

Férjhez menésem után az Úr utasított, hogy különösen viseljem szívemen az anyátlan, apáttan gyerekeket, némelyeket egyidöre szárnyam aiá véve, míg otthont nem találok nekik. Ezz.el példát mutatnák másoknak, hogy ők is mit tehetnek. {SpM 482.4}   

Noha gyakran utazásra és sok írnivaló végzésére szólított, befogadtam 3-5 éves gyerekeket, neveltem őket, gondoskodtam róluk. Felelős tisztségek betöltésére neveltem őket. Időnként 10-16 éves fiúkat fogadtam be, anyai gondoskodásban s szolgálatra nevelésben részesítettem őket. Kötelességemnek tartottam, hogy népünk elé hozzam ezt a kötelességet, melyért minden gyülekezet érezze felelősnek magát. {SpM 482.5}   

Ausztráliában ugyanezt folytattam, árvákat fogadva otthonomba, akik ki voltak téve a kísértéseknek, melyek üdvösségük elvesztését vonta volna maga után. {SpM 482.6}   

Keresztény gyógyító lélekmentőként is fáradoztunk ott, időnként betegek és lesújottak menedékévé téve otthonomat. Titkárom, aki a battle creek-i kórházban nyert képesítést, mellettem állt, s lélekmentő ápolónőként fáradozott. Nem kértünk pénzt szolgálatunkért s megnyertük az emberek bizalmát, amiért szívünkön viseltük a beteget és szenvedőt. Idővel kis kórházat emeltünk Cooranbongon, s attól kezdve fölmentettek e teher alól. {SpM 482.7}   

Sohasem állítottam, hogy látnok, hogy próféta lennék. Ha mások annak neveznek, nem vitázom velük. De a munkám olyan sok vonalon folyt, hogy nem nevezhetem magam másnak, mint hírnöknek, akit az Úr népéhez szöló üzenetének hordozására hívott el, s bármilyen föladatot vállalni, melyet az Úr kijelöl. {SpM 482.8}   

Mikor utoljára Battle Creeken jártam, népes gyülekezet előtt kijelentettem, hogy nem vagyok prófétanő. Kétszer tértem vissza erre, kétszer jelentve ki, hogy nem vagyok prófétanő. Ha másképp szóltam, mindenki vegye most tudomásul, erre gondoltam, mikor ezt mondtam, hogy nem tartok igényt próféta címzetre. {SpM 483.1}   

Úgy hallom, némelyek nagyon szeretnék tudni, vajon White-né még mindig azt a nézetet vallja, melyet Battle Creek különböző előadótermeiben hirdetett. Biztosítom őket, hogy ma is ugyanazt az üzenetet hirdeti, melyet nyilvános szolgálatában hatvan éven át hirdetett. Ugyanazt a szolgálatot kell végeznie a mesterért, mint lány korában. Ugyanattól a tanítótól részesül utasításokban. "Közöld másokkal, amit közöltem veled. Írd le az üzenteteket, melyeket adtam, hogy eljuttasd a néphez" Ezt iparkodott végezni. {SpM 483.2}   

Sok könyvet írtam s ezeket széles körökben terjesztették. Magamtól nem tudtam volna megfogalmazni a könyvekben leírt igazságokat, de az Úr segítségül adta nekem Szentlelkét. Az Úrtól megadott hatvan év folyamán ezek a könyvek utasításokat - mennyei fényt tartalmaznak, s elviselik a megvizsgálás próbáját. {SpM 483.3}   

Hetvennyolc évesen még mindig fáradozom. Valamennyien az Úr kezében vagyunk. Megbízom benne, mert tudom, hogy sosem hagy el, s el sem távozik a benne bízóktól. {SpM 483.4}   

"Hálákat adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra." {SpM 483.5}   

{SpM 483}   

{SpM 498.1}