× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Függelék - Munkatársak Vagyunk

{SpM 462}   

1906, június 13. {SpM 462}   

Dr. C.E. Steward, {SpM 462}   

Kedves Testvérem! {SpM 462}   

Megkaptam leveledet, melyben érdeklődsz, hogy bizonyságtételeimben mit jelent a szó: én, mi, és a többi. Munkámban segítőim vannak, és közeli kapcsolatban állok tanítómmal és más mennyei lényekkel. Akiket Isten elhívott, kapcsolatban kell állniuk vele a Szentlélek munkálkodása által, hogy az taníthassa őket. {SpM 462.1}   

Magamban, magamtól, mit sem tehetek. Úgy érzem, minden dicséret a magasabb erőket illeti, akinek akaratát és szavát megvalósítom, hogy mennyei lényekkel egyesülve világos fölfogásom legyen a lelki és az örökkévaló dolgokról. Krisztus mondta: "Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi." {SpM 462.2}   

Ismét, a munka összes ágában gyakorolnunk kell Isten útját, máskülönben az igazság ügye, mint tanítva tettem, emberek tökéletlenségeit és lenyomatát fogja viselni, és helytelenül lesz képviselve. Eggyé kell válnunk Krisztussal, összhangban imájával: "De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem." {SpM 462.3}   

Nem mindig mondhatom, hogy én. Nem vagyok ehhez szokva. Krisztus rendkívüli világossága és kegyelme nélkül magamban mit sem tehetek. Továbbá együtt fáradozom munkásaimmal. Az Úr éjjel gyakran mély benyomást tesz rám előttem elvonuló jelképekkel, s rendszerint, bármi legyen is az idő, azonnal fölkelek, leírom az utasításokat. A kéziratot másolóim kezébe helyezem, s ők néhány példányt gépelnek belőle. Akkor visszaadják., s én gondosan ámézern, hogy lássam, minden helyénvaló-e. A kiadásra szánt ügyeket néha azonnal elküldjük egyik folyóiratunkhoz, másokat telreteszünk, hogy más ügyekkel adjuk ki később könyv alakban vagy másképp. {SpM 463.1}   

Ezért írom gyakran, hogy mi. Segítőim és én, munkatársak vagyunk, hogy szerteküldjük a világosságot, melyben részesültem, hogy áldás legyen a világnak. {SpM 463.2}   

Korinthus első levele első fejezetében olvassuk: "Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi. Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. {SpM 463.3}   

Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben, A mint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését, A ki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre, Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. {SpM 463.4}   

A keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek erejét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é az Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. {SpM 463.5}   

Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot. Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél; és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hivattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. {SpM 464.1}   

Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, aki bölcsességül lőn nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék." {SpM 464.2}   

Olvassuk el első Korinthus második fejezetét, s jegyezzük meg, miként használja Pál az egyes és többes számot. {SpM 464.3}   

A harmadik fejezetben ezt olvassuk: "Hát kicsoda Pál, és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." {SpM 464.4}   

Tehát ha azt mondom: mi, megérthetitek, mire gondolok: Istennek vagyunk munkatársai. Tanulmányozzuk gondosan első Korinthus harmadik fejezetét; mert sokat jelent ez neked, társaidnak, valamint nekem is. {SpM 464.5}   

"Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten lelke lakozik bennetek?" Miért ne mondhatnám többesben különleges és jelentős értelemben? Nekem és nektek is egyesülnünk kell gondolkodásunkban, szívünkkel, lelkünkkel, erőnkkel, a mennyei lényekkel. Ez eredményességünk egyedüli reménye. Minél kevesebbet mondunk az énről, annál helyesebb. {SpM 464.6}   

Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti. Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölcscsé lehessen. Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban. {SpM 464.7}   

Az Úr közölte velem, hogy hacsak határozott változás nem köszönt be azok között, akik nem készek engedelmeskedni a nekik adott figyelmeztetéseknek, hanem e helyett készségesen azon alakító hatások alatt maradnak, melyek mosta battle creek-i kórházban uralkodnak, semmi eredménye sem lesz megmagyarázni nekik amit a látomások eléjük tárnak. Némelyek évek óta ezek alatt a hatások alatt voltak, s a sok célozgatást és magyarázgatást, melyhez ott folyamodnak, átveszik ezek a félrevzetett lelkek s fölhasználják a bizonyságtételek ellen. Amíg nem készek engedelmeskedni az adott figyelmeztetéseknek, nem lehet megtörni a rajtuk nyugvó varázslatot. Istennek műve van, melyet előre kell vinni tisztán és értelmesen, a maga útján, teljesen elkülönülten a csábító lelkek hatásától, melyekkel némelyeknek közösségük van. {SpM 464.8}   

Utasításom, hogy így szóljak hozzád: "Az utolsó napok veszedelmei között élünk. Megbízatásom hordozni bizonyságtételemet. 'Legyetek azért ti is készen, mert amely órában nem gondoljátok, az embernek Fia eljövend. '" {SpM 465.1}   

Nekünk, népének, Istenünk különleges föladatot adott. Isten Fia testben jelent meg, hogy az ember értelmesen ismeretekben, utasításokban részesüljön az isteni-emberi tanítótól. Krisztus az ember hasonlatosságában jött el, hogy mindeneket magához vonzhasson. Követőinek az ő dicső példája szerint kell járniuk. {SpM 465.2}   

A könnyű élet, a jó hírnév bármi föláldozásával, bármilyen anyagi áldozattal vagy fáradozás árán is, a kereszténynek fönn kell tartani az evangéliumi örömüzenet jobbulást hozó, átalakító tanítását. Röviden, ha valaki föltámadott Krisztussal, Isten Fiába, mint megváltójába vetett hit megvallásával, akkor a legkomolyabb, legünnepélyesebb esküt, ígéretet tette, hogy fönntartja ezeket az újjá formáló tanításokat. Amint előrehalad a keresztény életben, örömmel vállalja a benn foglalt lemondást és önfeláldozást. "Istennek vagytok munkatársai." {SpM 465.3}   

Ellen White {SpM 465}