× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Ellen White Utolsó Napjai

(1915 február 13.-án baleset érte White testvérnőt, halála előjeleként, mely 1915 július 16.-án, pénteken délután következett be. A következő részbeszámolókat és cikkeket közöl; melyek ezután elmondott utolsó tanácsait tartalmazzák) {SpM 451.6}   

Levél Willie White véntől

(Advent szemle és szombat hírnök, március 11.) {SpM 451}   

Az elmúlt néhány hónapban anyám általános állapota olyan kedvező volt, mint az ő korában elvárhatjuk. Azt mondta, hogy soha életében nem volt ennyire mentes a fájdalomtól, s bár fokozatosan gyöngült, balesete előtt nem kellett ágyban tölteni napjait. Le-fel tudott járni a lépcsőn az emeletre, és szép időben naponta kikocsizott, olykor kétszer is. {SpM 451.7}   

Jókedélye soha sem csökkent. Mikor korára és testi erejére hivatkozott, gyakran háláját fejezíe ki Istennek gondoskodásáért. Az Úrba vetett bizalma sohasem ingott meg. Mindig figyelmes lévén mások iránt, a közelmúltban még inkább gondoskodó lett barátai és testvérei jóléte felől. Nagy örömére szolgáltak a mű fejlődéséről érkező jelentések az Advent szemle és szombat hírnökben régi barátai tollából. Mély érdeklődéssel követte kéziratai kiadásra való előkészítését. {SpM 451.8}   

Január 27-én, hatheti távollét után szerdán hazaérkeztem dél és kelet vidékeiről. Anyámat jó kedélyállapotban találtam: Érdeklődve hallgatta munkáról szóló beszámolómat a meglátogatott helyek felől. Ugyanolyan jó erőben tevőnek látszott, mint távozásomkor, októberben. {SpM 452.1}   

12-én, pénteken délután, mikor elhagytam a kiadót, hogy gyors látogatást tegyek Szent Helenára, anyám kijött, tíz percet sétáltunk a ragyogó napsütésben, s az üzenet világszerte való haladásáról beszélgettünk. {SpM 452.2}   

Szombat reggel olyan jól volt, mint előzőleg. Dél körül, amint belépett a az előszobából a könyvtárba, megbotlott és elesett. Ápolója, May Walling, aki ott volt közel, segítségére sietett és lábra akarta állítani. Mikor anyám fájdalmasan felkiáltott, May fölemelte őt hintaszékébe, behúzta a hintaszéket az előszobán át anyám hálószobájába, s lefektette. Majd távbeszélőn átszólt dr. Klingermannak a kórházba, s forró pakolást tett a csípőre, ahol a legjobban fájt. {SpM 452.3}   

Az orvos, mikor megjött, azt mondta, hogy vagy erős ficam vagy törés, s röntgenezést javasolt a kórházban. A vizsga csípőtörést mutatott ki. Anya türelmesen viselte a fájdalmas utazást a kórházba és vissza. {SpM 452.4}   

Sara McEnterfer, aki közel harminc évig utazótársa és titkárnője volt, vele ment. Ugyanúgy May Walling is, akit ő nevelt föl, s aki, mintegy két éve, hű ápolója. Hungerford-né, a kórház képzett ápolója is velük tartott. {SpM 452.5}   

Anya az írószobában tartózkodik, ahol az utóbbi tíz munkás évben írásai zömét végezte. Olykor félálomban kérdezi, meddig tart még az utazás, mikor érünk haza. Ha egészen fölébredt, így szól: Itthon vagyok, a szobámban. {SpM 452.6}   

Imaóráinkon szokásos buzgóságával és világos gondolkodásával velünk van, tele bizalommal, és teljes belenyugvásnak adva hangot. {SpM 452.7}   

Balesete után azt mondta, úgy érzi, befejezte munkáját, s kész elaludni a föltámadás hajnalhasadásáig, hacsak az Úr munkát nem tartogat számára. {SpM 452.8}   

Nem új gondolat ez, de tökéletesen megegyezik az elmúlt év folyamán gyakran kifejezett gondolatával. Rendíthetetlen hitéről és bátorságáról szólva, Crisler testvér ezt írta nekem 1914. december 23-án: {SpM 452.9}   

"Még mikor rendkívül fáradtak is a gondolatai, anyád nagy megnyugvást látszik találni az ige ígéreteiben, s gyakran folytatja az idézetet, melyet mi elkezdtünk. Olyankor még lelki gondolkodóbbnak tűnik előttem, mint rendszerint; hosszasabban időzik személyes tapasztalatain, hitén, és reménységén, s elbeszél gondviseléseket, melyek megújítják Istenbe vetett bizalmát. Ilyenkor megnyugvást és segítséget keres; gyakrabban kéri, hogy imádkozzunk vele, mint máskor. {SpM 453.1}   

"Nem észlelem, hogy csüggedne, se maga, se az aratás mezejének általános képe felől, ahol testvérei fáradoznak. Erős bizodalommal látszik lenni, hogy az Úr meghiúsítja az ellenség szándékait, s eléri örökkévalő célját azok erőfeszítésén át, akiket elhívott, hogy kivegyék részüket a nagyszerű tevékenységből. Fölülemelkedik a kicsinyes akadékoskodásokon, még a megintettek bukásain is, s kifejezi meggyőződését, mely látszólag rendíthetetlen hittel viseltetik az élő Isten gyülekezete iránt, hogy testvérei hűek fognak maradni a műhöz, melyet magukévá tettek, s az Úr továbbra is velük lesz, mindvégig, s teljes győzelemben részesíti őket az ellenség minden mesterkedése fölött. {SpM 453.2}   

"Hisz Isten hatalmában, hogy átsegíti őt az öregséggel járó sok gyöngeségen; hisz Isten szavának ígéreteiben; hisz testvéreiben, akik a munka terhét viselik; hisz a harmadik angyal üzenetének végső diadalában - ez a teljes hit, melynek anya örvendezni látszik minden napon, minden órán. Ez a hit tölti meg szívét örömmel és békével, még mikor súlyos testi gyöngeséget szenved is el, s nem tud előrehaladni írásaival. Az ilyen hit ihletéssel hatna bárkire, aki tanúja ennek." Willie White {SpM 453.3}   

W. C. White {SpM 453}