× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Déli Úttörők

{SpM 377}   

1905, július 19. {SpM 377}   

Evans és Washburn vénhez, {SpM 377}   

Kedves testvérek! {SpM 377}   

Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy a százezer dolláros alap elkészült s előjogunk jókora és megfelelő iskolaépületet emelnetek Takoma Ligetben. {SpM 377.5}   

A Világtanács ülésének vége felé az Úr éjnek idején sok mindent föltárt előttem Washington és Nashville felől. Minthacsak tanácskozáson lettünk volna. Haskell, Butler és néhány más testvér beszélgetett. Haskell testvér a lehetőségről szólt, hogy jó gyülekezet épületet tudtak venni kitűnő helyen. Azt mondta ötezer dollári kértek a templomért, s hogy a Nashville és környékbeli nép nem tudta összeadni a pénzt. {SpM 377.6}   

Elhangzott a kérdés: Összegyűlt-e a washingtoni alap teljes összege? Így hangzott a válasz: "Igen, összejött, s néhány ezer dollár többlet folyt be." Ima és hálaadó szolgálatot tartottak. Az összejövetel után valaki cédulát tett Haskell vén kezébe. Ezt olvasta a lapon: "Értesítünk, hogy bölcsnek és kereszténynek ítélték, hogy nashville-i testvéreinknek juttatjuk az első ötezer dollárt; Isten hű szolgái kezébe, hogy megvegyék a nashville-i imaházat, melyre igen nagy szükségük van. Úgy véljük, az felebarátaink - mint magunk - szeretete, hogy oda adjuk ezt az összeget, ahol nagy szükség van rá." {SpM 378.1}   

Ezután fölébredtem, vártam, hogy megtörténik, amit az Úr elém tárt. Mikor Haskell vén elmondta nekem a nehézséget, mellyel a déli mű küszködik, így szóltam: "Hiszek Istenben. Elvisszük az összejövetelről az ötezer dollárt a templomvételre." {SpM 378.2}   

Pár sort írtam Daniells vénnek, javasolva, hogy ezt tegyék. De Willie nem hitte, hogy így lehetne intézni a dolgokat, mert Daniells vén és mások akkoriban nagyon elcsüggedtek a battle creek-i állapotok miatt. Úgyhogy azt mondtam, hogy nem kell átadnia az üzenetet. {SpM 378.3}   

Mégsem nyughattam. Nem találtam békét. Az Úr utasított, hogy hordozzak üzenetet vezető testvéreinknek, Daniells, Prescott, Washburn és Evans testvérnek. Utasított, hogy számoljak be nekik Haskell és Butler vén áldozatos munkájáról, s mondjam: "Vigyázzatok, milyen benyomást tesztek Isten e kipróbált szolgáira, akiknek áldásos hatása a legmagasztosabb érték. Munkánk legkorábbi időszakától ismerik az igazságot, s mindig áldozatot hoztak az igazságért." {SpM 378.4}   

Az Úr utasított továbbá, hogy hívjam föl a figyelmet az emberek közti tevékenységünkre, mikor a két koros úttörő buzgó, szívós munkás volt. Most megvan a föladatuk - fontos föladat. Bizonyságtevésük zs igyekezetük még az ő korukban is tanúságot tesz, hogy a gondviselés kerekei nem állásra vagy visszagördülésre épültek. Munkájuk az örömük és boldogságuk. Nem a munka nyüvi el az embert, hanem a szomorúság, aggodalom és gond. Ha Haskell és Butler vén összeroppan, a zavartság miatt lesz, mely rájuk tör, mikor elegendő anyagi forrás vagy segítők nélkül próbálnak elvégezni sürgős munkát a déli mezőn. {SpM 378.5}   

A mindenható orvos-lélekmentő, aki vérével váltotta meg az embereket, tudja mit jelent csüggedés és aggodalom terhe alatt munkálkodni. Urunk sok terhet hordozott, s fáradhatatlan tevékenysége kimerítette. {SpM 379.1}   

Krisztus hatalmas gyógyító volt. Róla olvassuk: "Jézus szertejárt egész Galileában, tanítván a zsinagógákban s hirdetvén az ország evangéliumát és meggyógyítva mindenféle betegséget a nép között." Az ő módszere a példa, miként munkálkodjunk. Lélekmentő igyekezetünk ne legyen pár központra korlátozott. Az egész világon hirdetnünk kell Isten országának örömhírét. {SpM 379.2}   

Butler és Haskell vénnek segítséget és előnyöket kell nyújtani, melyek eredményessé teszik igyekezetüket. Támogatni kell őket munkájukban. Az Úr azt akarja, hogy népe közül, akik készek anyagiakat adni a mű fejlesztésére, fordítsák most figyelmüket a déli munkára, pülanamyilag különösen Nashville-ra. Hányszor annyit elérhettünk volna délen, mint végeztünk, ha a kórház fölépült volna, s a szükséges iskolákat megalapították volna. {SpM 379.3}   

Az Úr kipróbált szolgáit a csalódás meríti ki. Kevesen értik meg e szívós, öreg katonák értékét. Olykor nem adják meg nekik az őket megillető elismerést. A műnek ezek az úttörői hordozzák Keresztelő János üzenetét. {SpM 379.4}   

{SpM 379.5}   

{SpM 379.6}   

Ezek az ügyek frissek az emlékezetemben, mert ezeket néztük át és ismételtúk át szombat este óta. Leveleml3en csak morzsányt tudok elétek tárni az áldozathozatal és lemondás történelméről, mellyel a kezdetkor a munkát végezték, s hogy a munkások milyen buzgón munkálkodtak, hogy szembe nézzenek a szorult helyzetekkel. Haskell testvér önzetlenül, fáradhatatlanul munkálkodott, hogy pénzt teremtsen elő a Világtanács, az Advent szemle és szombat hírnök, s az intézmények számára. Kitartó, önfeláldozó buzgalma messze távolságokra vitte őt, a nyár hevétől a tél hidegéig. Egy alkalommal nagy távolságra utazott. Azt hiszem, ekkor fagyott meg a keze, ami súlyos szenvedéseket okozott neki, de megszerezte a pénzt, amire szükség volt. Bár fáradt és kimerült volt, eszébe se jutott letenni a fegyverzetet, hanem végigküzdötte útját minden nehézségen. {SpM 379.7}   

Olvassátok el 1Thessalonika 1:1-4-et, s képzeljétek magatokat az író lelkületébe: "Pál, Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeliek gyülekezetének, amely van az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálákat adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban: Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten előtt, a mi Atyánk előtt. Tudván, Istentől szeretett atyámfiai, hogy ti ki vagytok választva." {SpM 380.1}   

Haskell és Butler vénről mondja Isten: "Én irányítom őket. Kegyelmemet helyezem szívükbe. Mivel nem fordultak el az igazságtól, hogy csábító lelkekre hallgassanak, hanem szilárdan álltak, hirdetve a rájuk bízott üzenetet, nagyon becsüljétek meg őket. Nem cserélik föl a hitet, melyet bátran és buzgón hirdettek, más tanítással, mely nem igaz." {SpM 380.2}   

Örvendek, hogy ez a két férfi még mindig megbízható, jelentős munkát tud végezni. Nagyobb bátorításra van szükségük a pénzügyi támogatás terén munkájukban a déli mezőn. Igyekezetük sok lelket vezetett az igazsághoz, s nem szabad engedni, hogy elkoptassák lelküket a csüggedéssel. A déli mező nagyon nehéz, ínséges terület, s támogatásban kell részesülnie. Választott férfiakat kell megbízni, hogy összegyűjtsék a pénzt. Fölhívás megy most ki a vállalkozások számára. Ennek most az előtérbe kell jönni eme legínségesebb mezőn. {SpM 380.3}   

Ismételten világosságban részesültem, hogy rendkívüli munkát kell elvégezni Huntsville-on. Igazságban összes oldalról megalapozott és meggyökeresedett férfiakat kell a mű élére állítani. Elkezdtek megalapítani egy árvaházat a színes gyerekek számára, de befejezetlenül áll. A gyönyörű, több mint háromszáz hektáros majorságon Isten hatékony lélekmentőképző iskolát szándékszik vezetni, mely sok munkást fog kiképezni a színesek számára. {SpM 380.4}   

A huntsville-i iskola mellett kis kórházat is kell alapítani. A kórházépület ne legyen hitvány kinézésű, se keskeny vagy szűkös. Meglehetős épü1et kell ide, hogy legyen benne hely az orvosoknak és nővéreknek a kezelésekre, valamint helyes életelvekre tanítani a betegeket és tanulókat. {SpM 380.5}   

Most fölhívlak benneteket, hogy küldjétek az áldozatokat Nashville-ra, hogy az örömüzenet jócselekedetekben váljék láthatóvá. Olyan emberek ügyeljenek a munkára, akik tudják, mi a teendő, s takarékoskodni is tudnak. {SpM 380.6}   

Most a déli mezőnek kell szentelni a figyelmet. Elég ideje állt már befejezetlenül. Most elvárom, hogy meglássák s megértsék a munka szükségleteit. S népünk mindenfelé buzdítva legyen kis és jelentős adományok küldésére Nashville-ra. A munkások türelmesen vártak, míg Washington elkészül. Az alap teljes összegű lett, s most Nashville-nak kell segítséget nyújtanunk, hogry végezzék, amint végezni kell. {SpM 380.7}   

{SpM 381}