× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Parancsoló Hajlam És Központosítás

{SpM 33}   

1896. május 31. {SpM 33}   

Kedves Olsen testvér! {SpM 33}   

{SpM 33}   

Keresztényeket megszégyenítő jeleneteket tárt elém az Úr, amelyek a minneapolis-i összejövetel utáni megbeszéléseken történtek. A vitatkozás hangos zaja, a felhevült lelkület, a nyers szavak politikai összejövetelre hasonlítottak inkább, mintsem olyan helyre, ahol keresztények gyűltek össze imádkozni és tanácskozni. Az ülést föl kellett volna oszlatni, hisz bántó volt az ég szemében. A tanácskozók nem tisztelték az Urat megbecsült vendégként. Miként várhatnák hát el, hogy isteni fény ragyogjon rájuk, miként érezhetnék, hogy Jézus jelenléte alakítja a terveket? Nem tartották szentnek az összejövetel helyét, hanem közönséges ügyintéző alkalomnak. A résztvevők miként nyerhetnék el az ihletést, mely az igazság trónra ültetésére vezetne szívűkben, hogy a Mester gyöngéd, nyájas lelkületével kiejtett szavakat teremjen? {SpM 33.1}   

Bizottsági üléseken döntéseket hoznak, terveket ecsetelnek és véglegesítenek, melyek, megvalósításukkal, ráütik pecsétjüket az egész munkára. Ilyenkor a nyersesség árnyékának se szabad jelentkeznie. Sohse szabad hangos, türelmetlen szónak elhangoznia. Ne feledjétek, hogy a tanácskozáson égi vigyázó van jelen. Egyetlen hiábavaló szó se hangozzék, hiszen isten számára rendelkeztek, aki ezt mondja: "Csöndesedjetek, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" {SpM 33.2}   

Ha bizottsági üléseitek nem állnak közvetlen Isten Lelkének fölügyelete alatt, a döntések földiek lesznek, nem méltóbbak a figyelemre, mint bárki fiának javaslatai. Krisztus mondja: "Nélkülem mit sem tehettek." Ha nem őt tisztelitek legfőbb tanácsadóként, terveitek csupán az emberi értelem szintjéről erednek. {SpM 33.3}   

Olsen testvér, Amerikába való visszatérésemet emlegeted. Előzőleg három évig álltam Battle Creeken az igazság tanújaként. Akik akkor nem voltak hajlandók elfogadni az Istentől számukra küldött bizonyságtételeket, azoknak most sem válna javára visszatérésem. {SpM 33.4}   

Írni írok neked, de ha visszatérnék Battle Creekre s hordoznám bizonyságomat azoknak, akik nem szeretik az igazságot, hitetlen szívükből mindig kész a szavuk: "Valaki megmondta neki!" Így is hitetlenséget fejeznek ki: "Ki írta meg a testvérnőnek?" Holott senkiről sem tudok, aki úgy ismerné őket, mint én, és senki sem írhat arról, amiről nincs tudomása. Igen, valaki megmondta: Aki nem torzít, nem ítél tévesen, és semmit sem nagyít föl. Minneapolis-ban szobáról szobára hívott, hogy halljam, mit beszélnek. Nagyon az ellenség kedvére folytak az ügyek. Ima hangját nem hallottam, nevemet viszont igen, rosszalló, gáncsoló hangon. {SpM 33.5}   

Azt hiszem, sosem leszek annyira a Szentlélek irányítása alatt, mint akkor. Jézus jelenléte volt velem. Az összegyűlteknek alkalmuk volt az igazság oldalán foglalni állást a Szentlélek befogadása által, akit Isten a szeretet és könyörület gazdag áramlataival küldött. Sok szobában mégis csúfolódást, akadékoskodást, nevetségessé tételt, gúnykacajt hallottunk. Ki kutatta az írásokat, mint a nemes béreabeliek, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok? Ki esedezett isteni vezetésért? Az összejövetel jelenetei szégyenre késztették a menny Istenét, hogy testvéreinek nevezze a résztvevőket. A mennyei vigyázó mindezt megjegyezte, s be vannak írva a menny emlékkönyvébe. {SpM 34.1}   

Az Úr eltörli azok gonoszságát, akik azóta őszinte bűnbánattal megtértek. De valahányszor ugyanaz a szellem ébred a lélekben, szentesítik akkori cselekedeteiket. Elkövetőik Istennek tartoznak számadással, s meg kell felelniük ítélő trónja előtt. Amely szellem Krisztus elnémítóit késztette, az é1 szívükben, s ha Krisztus napjaiban éltek volna, hasonló lelkülettel lettek volna iránta, mint az istentelen és hitetlen zsidók. {SpM 34.2}   

Isten szolgáinak nincs mára szelídített bizonyságtételük, akár meghallgatják az emberek, akár nem. Aki elveti az Isten által bőven nyújtott világosságot és bizonyítékot, Krisztust utasítja el; holott nincs más megváltó. {SpM 34.3}   

Battle creek-i tevékenység

Az Úr Lelke ecsetelte az Advent szemle és szombat hírnök szerkesztőségében uralkodó állapotokat. Isten Ézsaiáson át mondja: "Mert nem örökké perelek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem elepedne, és a leheletek, akiket én teremtettem." {SpM 34.4}   

Pontosan ez történik a battle creek-i kiadóban. Az intézmény összes ügyébe irigykedést, féltékenykedést írtak bele, s az egyének is ezt gyakorolják. Befolyásuk poklosságként terjedt, míg csak be nem szennyezte, meg nem rontotta az egészet. Amint a kiadó megromlott, a Világtanács közbelépett, s javasolta, hogy átveszi és gondozza a beteg gyereket. Holott a Világtanácsnak csapda, ha vállalja a kiadót. Ez nem áraszt különösebb szentséget a tevékenységre, viszont olyan terhet rak a Világtanácsra, mely lehúzza, megbénítja és gyöngíti hatékonyságát, hacsak szilárd, elvhű emberek szeretettel elegyítve nem irányítják az ügyeket. {SpM 34.5}   

E lépéssel eltolódott a felelősség, de a helytelen elvek nem változtak. A Világtanács nevében ugyanaz folytatódik. A tanács szent jellege gyors ütemben eltűnik. Mit tisztelhetünk akkor, mint tisztát, szentet és makulátlant? Lesz-e hang, melyet Isten népe tiszteletre méltónak tarthat? Bizonyos, hogy jelenleg semmi sincs, ami az isteni hitelesítést viselné magán! A szent dolgokat a világi ügyekkel elegyítik, melyeknek semmi közük Istenhez. {SpM 35.1}   

A Világtanács nagymértékben elvesztette szent jellegét, mert a minneapolis-i értekezlet óta tagjai semmiben sem változtattak vélekedésükön. Némely felelős tisztséget betöltő továbbra is szíve szerint halad. Néhány Dél-Afrikából és más helyekről minősítésért jött testvért olyan szellemmel itattak át, olyan szellemet vittek haza, hogy tevékenységük nem a helyes gyümölcsöt termi. Emberek vélekedését fogadták el, ami még most is poklosságként ragad rájuk; s fogas kérdés, vajon akiket ez a battle creek-i lelki poklosság átitatott, fölismerik-e valaha az itt magukba szívott lelkületet? Ők sokat elkövettek, hogy hátráltassák a munkát Dél-Afrikában. {SpM 35.2}   

A dolgok mai battle creek-i álfása mellett lehetetlen a helyes alapon előbbre vinni a munkát. Meddig tartanak ezek az állapotok? A Szentlélek munkálkodása mikor teszi tisztává és élessé a fölfogást? Az ott levők közül többen nem veszik észre a tervek romboló hatásait, melyek évek óta alattomosan működnek. A vezetők közül páran világosságban járnak, melyet elfogadtak, s a tőlük telhető legjobbat végzik. Munkatársaik azonban oly nyomasztóvá teszik számukra az ügyeket, hogy alig érhetnek el valamit. Az emberek lelkének emberek által rabszolgává tevése csak tovább sűríti a már meglevő sötétséget, mely elnyelte őket. Ki lehet most bizonyos, hogy biztonságos hallgatnia Világtanács hangjára? Ha gyülekezeteinkben népünk megértené azok igazgatását, akik maguk csiholta szikrák fényében járnak, tisztelnék-e a döntéseiket? Ezt felelem: Nem, pillanatra sem. Az Úr elém tárta, hogy népünk nem tudja, hogy Battle Creeken lebetegítik, megrontják a mű szívét. Népünk közül sokan levertek, nyugtalanok, közönyös állapotban vannak, s olyan tervekhez járulnak hozzá, melyeket nem értenek. Hol a hang, honnan fog jönni, melyre népünk hallgathat, tudva, hogy az igaz pásztortól, Krisztustól jön? Isten Lelke fölszólít, hogy tárjam ezt eléd, s ezek a hithű szavak több év gyakorlatát festik le. {SpM 35.3}   

A könyvkiadás központosítása

Az Úr olyan dolgokat tárt elém, melyek miatt reszketek battle creek-i intézményeinkért. Elém tárta, s nem leszek következetes, ha nem törekszem elnyomnia battle creek-i szellemet, mely hatalomra tör, mivel évek óta nincs olyan személy, aki keresztény igazmondással elnökölhetne hatáskörein, melyekkel már rendelkezik. {SpM 36.1}   

A központosítás rendszere hátrányos a jelen igazság ügyére. Battle Creek már mindazzal a hatalommal rendelkezik, mellyel rendelkeznie kell. Némelyek ott önző terveket valósítanak meg, s ha a munka bármely ága sikert ígért, nem a békében hagyás szellemét gyakorolták, hanem a nagy egészhez törekedtek csatolni azt. Mindenáron túl sokat akartak fölölelni, s mohón mindig többet szeretnének. Mikor be tudják bizonyítani, hogy e terveket a Szentlélek irányítása alatt alkották, a beléjük vetett bizalom helyreállhat. {SpM 36.2}   

Húsz évvel ezelőtt megleptek az óvások és intések, melyeket a Csendes-óceáni kiadóval kapcsolatban kaptam, hogy örökre függetlennek kell maradnia minden más intézménytől; hogy más intézmény nem ellenőrizheti, hanem az Úr irányítása és védelme alatt kell végeznie az Úr munkáját. Az Úr mondja: "Mindnyájan testvérek vagytok;" nem szabad hát irigyelni, féltékenyen és gyanakodva tekinteni a Csendes-óceáni kiadóra. E kiadónak meg kell tartani egyéniségét, szigorúan őrizve azt a romlottságtól. Nem szabad egybeolvasztani más intézménnyel. Battle Creek karja és ellenőrzése ne nyúljon át szárazföldünkön, hogy ő igazgassa. {SpM 36.3}   

Később, közvetlen férjem halála előtt, többeket foglalkoztatott intézményeink egy központi vezetés alá rendelése. A Szentlélek ismét elém tárta, amit az Úr előzőleg kijelentett nekem. Megmondtam férjemnek, hogy azt felelje a javaslatokra, hogy az Úr nem tervez ilyen lépést. Aki kezdettől ismeri a véget, jobban átlátja az ügyeket, mint a tévelygő ember. {SpM 36.4}   

Még később az oaklandi kiadó helyezte lett elém tárva. Az Úr megmutatta, hogy az ott elvégezendő munka mindenkor Isten dicsőségére lesz, ha a munkások mindenkor az Úr dicsőségét tartják szem előtt; most épp hibát követnek el, mert olyan munkát vállalnak, mely az intézmény megrontását idézheti elő. Az Úr utasított, hogy a kiadó maradjon független, csakis Isten irányítása alatt megvalósítva Isten terveit. {SpM 36.5}   

Az Úr elém tárta, hogy e tevékenység ágai más helyekre lesznek ültetve, s a C.sendes-óceáni kiadó felügyelete alatt végezve. De ha eredményesen végzik, féltékenység, aljas gyanúsítás és irigység támad ellene. Erőfeszítéseket tesznek az ügyek menetének megmásítására, és, más érdekeltségekkel együtt, Battle Creek akarja magához ölelni. Vannak, akik nagyon ráadták magukat, hogy megváltoztassák a dolgok menetét, holott az Úr tiltja a központosítást. Az ágazatokat hagyjuk élni, és végezni munkájukat. {SpM 36.6}   

Hibák fognak előfordulni minden intézményben, de ha a vezetők megtanulták a megtanulandókat, s körültekintőn haladnak, a hibák nem ismétlődnek meg, és Isten elnököl majd a munka fölött. Intézményeink munkásai tegyék Isten szavát tetteik mértékévé. Akkor az Úr áldása fog megnyugodni rajtuk. Nem vethetik félre, csak veszély árán, Isten igazságát, mint vezetőjüket és fölügyelőjüket. Ha az ember egyetlen lélegzetet vesz Istentől való teljes függés nélkül, félre is teheti Isten szent igéjét, mint vezetőjét. Minden tevékenységnél az igazságnak kell átvenni a parancsnokságot a lelkiismereten és értelmen. A Szentlélek elnököljön minden gondolaton, szón és tetten. Ő irányítson minden földi és lelki lépést. {SpM 37.1}   

Istennek tetsző, ha imádkozunk, énekkel magasztaljuk őt, és istentiszteleteket tartunk, ámde a Biblia vallását bele kell vinnünk minden tettünkbe; az ige emeljen szentté minden köznapi kötelességet. Az Úr akarata váljék az ember akaratává mindenben. Izrael szentje szabályokat állított föl mindenki irányítására, s ezeket szigorúan kövessük, mert ezek képezik a jellem mértékét. Senki sem távozhat el az igazságosság, igaz élet, krisztusi jellem mértékétől, anélkül, hogy bűnt ne követne el. Pedig jelenleg a hívők rosszul értelmezik s megvetik vallásukat, mert igen sok igazságot valló hívő, embertársaival való bánásmódjánál, nem ülteti át a gyakorlatba az igazság elveit. {SpM 37.2}   

Battle creek-i testvéreinknek ezt mondom: Teljesen alkalmatlanok vagytok a központosításra. Ez semmivel sem jelentene kevesebbet, mint a mű egészét a battle creek-i intézmények alá helyezni, közel és távol. Isten művét nem vihetik előre sikeresen olyanok, akik szembeszegülnek a világossággal, oda helyezkedve, ahol semmi sem hat rájuk, hogy bűnbánatot tartsanak és megváltoztassák tetteik irányát. A battle creek-i munkások közül némelyek szíve nem szentelődött meg; nem Isten ellenőrzi őket. {SpM 37.3}   

Ha az Isten munkájában levők nem készek meghallani az Úr hangját, és az Úr akaratát cselekedni, el kell távolítanunk őket a műből. Istennek nincs szüksége ártalmas hatásukra. Világosan beszélek, hiszen ideje, hogy nevén nevezzük a dolgokat. Akik teljes szívükkel szeretik és félik őt, egyedül ezekben bízhat meg. Akik viszont elkülönítették szívüket Istentől, őket is el kell különíteni Isten művéből, mely oly igen komoly, oly igen fontos. {SpM 37.4}   

Ellen G. White {SpM 37}