× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

A Déli Mező Tevékenysége

1902, december 26. {SpM 282}   

Kedves felelős tisztséget betöltő testvéreim! {SpM 282}   

1902. október 19-én házunkban a déli mezőkről tartott megbeszélés után az Úr közölte velem, hogy helytelen álláspontra helyezkedtem. {SpM 282.2}   

Délelőtti tanácskozásunkon kijelentések hangzottak el, melyet nem szükséges elismételnem, azt mutatva, hogy azért nem lehet Nashville-on eredményes munkát végezni, mivel Edson White-ot az anyja támogatja. Ez volt a megjegyzések alaphangja. Erőshangú beszédek hangzottak el a nashville-i kiadóban uralkodó rettenetes állapotokról. Kijelentették, hogyha támogatom Edsont munkamódszerében, mit sem lehet tenni a helyzet megváltoztatásáért. A testvérek kérdéseket tettek föl nekem és én válaszoltam, megengedve nekik, hogy Nashville-on tegyenek, amit jónak látnak, amit hasonló körülmények közt máshol tennének. Szívembe hasítottak a szavak. Azt gondoltam magamban, hogy miért ne engedjem meg? Ha helytelenségek vannak, mint a testvérek állítják, a legalaposabban helyre kell hozni azokat. {SpM 282.3}   

De miután szobámba mentem, élményen mentem át. Három egymást követő éjjelen az Úr utasított, hogy balgán szóltam; hogy nem a tényeknek megfelelően számoltak be nekem. Több részletet kihagytak; s nem kell hozzájárulnom, csak mert Edson a fiam. Engedni, hogy kárhoztassák, vagy hagyni, hogy Isten-adta munkáját akadályozzák, bántalmazzák, amint azt kétségkívül tették, és továbbra is tennék, hacsak az Úr déli mezőről nyújtott világosságát teljesen másképp nem értik, mint a testvérek használni akarták. Utasított, hogy a világosság szavait azok rontották meg, akik romlott lelkületüktől indíttatva nem tudták, mit beszélnek. Ha ők is azokon a tapasztalatokon mentek volna át, mint a testvérek Nashville-on egyikük sem ért volna el annyit, mint Edsonék elértek. Elcsüggedtek és otthagyták volna. {SpM 282.4}   

A déli munkával kapcsolatban olyan lépések történtek, amelyeknek nem lett volna szabad megtörténni. A pénzt, melyet a sosem munkált területeken a talaj föltörésére kellett volna fordítani, olyan helyek sajátították el, ahol a munka már jó ideje folyik. Helytelen volt nem odaadnia pénzt, melyet új mezők megnyitására gyűjtöttek, nem olyan helyeken használni, ahová az adakozók szánták. Minden előnyt, minden fölszerelést meg kell adni azoknak, akiket az Úr kijelölt, és alkalmassá tett új területekre belépni. Akik a múlt tapasztalatából tudták, miként tervezzenek és valósítsanak meg módszereket, hasonló munka végzésére, mint amit már több helyen végeztek. Minden kéz nyúljon ki, hogy bátorítsák a munkásokat és elkészítsék elöltük az utat. Nagylelkű ajándékokat kell adni a fölhívásokra, a nagy munka fejlesztésére, melyet végezni kell ezen a mezőn, ahol a legsúlyosabb nehézségekkel kell szembenézni, és legyőzni azokat. {SpM 283.1}   

Nashville legyen a gócpont

Évekkel ezelőtt Isten Lelke indította az emberek szívét, hogy Nashville-on tanintézeteket alakítsanak a déli színesek művelésére. Az Úr most azt akarja, hogy népe alapítson intézményeket ezen a gócponton, ahol már jó munkát végeztek. Itt már nem olyan könnyű felébreszteni az előítéletet. Épületeket lehet vásárolni, ahol megkezdjék a munkát. A színesekért fáradozók védve vannak, így biztonságban munkálkodhatnak, s épületeik, sincsenek olyan könnyen kitéve a rombolásnak. {SpM 283.2}   

Néhány testvér látta ezeket az előnyöket s elhatározták, hogy ezt teszik meg a déli államokért folyó munka központjává. Az Úr helyeselte e lépést. Ám sok testvér elégedetlen volt. Az ő eszméiknek nem felelt meg, hogy itt hívjanak életre gócpontot, ezért önzőn máshova törekedtek irányítani a pénzt, melyet északi testvéreink összeadtak a fölhívásokra a nashville-i munkára. Saját népünk gördített akadályokat a munkások elé, megnehezítve minden egyes lépést. Mennyivel könnyebb lett volna a munka, hogyha akiknek Isten nagy világosságot adott, nem hozták volna be elgondolásaikat, hogy akadályozzák a munkát. {SpM 283.3}   

Az akadályozás dacára az Úr fáradozott s a munka beindult. Valódi értékénél jóval olcsóbban sikerült házat venni és berendezni. Mire az intézet elkészült a megnyitásra, kitűnő munkáscsoport gyűlt össze. Az Úr kinyilatkoztatta nekem, hogy ezek közül némelyikre gondosan kell vigyázni, támogatni a hit karjával, nehogy a visszás hatások elcsüggesszék őket. {SpM 283.4}   

Rövidesen a bírálgatás és vádaskodás kovászát hozták be a kiadó alkalmazottai közé. Ez elég volt, hogy elszomorítsa és csüggessze a munka elkezdőit, de azért folytatták a munkát. Akik becsmérlőn szóltak az úttörők végezte munkáról, nem Isten akarata szerint szóltak, hisz a nekem nyújtott fényből tudom, hogy aki a felszín alatt olvas, látta, hogy akik a munka ellen gyűjtöttek hireszteléseket, nem értek volna el hasonló előmenetelt oly kevés beruházással, mint akik kész épületek fölhasználásával kezdték. {SpM 283.5}   

Annak ellenére, hogy hangok hallatszottak a kiadó máshol való elindítása mellett, az Úr világosságot és bátorítást adott a testvéreknek, hogy Nashville-n kezdjük el. E hangokat, melyek mindig a kérdés helytelen oldalán szólaltak meg, ez alkalommal az Úr dorgálása elhallgattatta, mert keze kezdettől fogva a munkában volt. Azonban az Úr által adott világosság ezeket a befolyásokat nem egészen hallgattatta el. Némely testvérünk olyan, mint akit akarata ellen győztek meg, s még mindig előző véleményükön vannak. {SpM 284.1}   

Az Úr munkálkodott a déli mezőn; de ha a világosságban részesültek a világosságban jártak volna, sokkal többet lehetett volna elvégezni. Mennyivel előrehaladottabb lenne a munka, ha ők használtak volna föl állítólag kiválóbb képességeiket, s megmutatták volna, hogy mit tudnak elérni a még sohasem munkált mezőn. Sokkal több a mondanivalóm a módról, mellyel a mező ügyeit intézték. Idő multával úgy fogjuk látni ezeket, amint vannak, s akik most nem értik, az októl az okozatig fognak érvelni. {SpM 284.2}   

Az Úr helyteleníti a lépéseket, melyet a Nashvielle-ra összpontosuló munkát ellenzők tettek, Az Úr olvas mindenki szívében. Akik szembeszegültek a tiszta világossággal, melyet adott e hely központtá tétele felől, ráébredtek volna, hogy kötelességük az áldásos hatás központjait hívni életre az Istennek emelt emlékművek által. Ha kinyilvánították volna segítőkészségüket, a munka nem lett volna olyan kemény és nehéz a munkások számára, akik közül némelyek, szüntelen gáncsolva és vádolva, csaknem életüket vesztették a túlmunkától és aggodalomtól. {SpM 284.3}   

A Lélek megnyilvánulása az első területi értekezleten Nashville-on

Hibát követtek el, hogy egy évvel ezelőtt be próbálták fejezni az egyik épületet, hogy vendégül lássák a déli területi értekezlet részvevőit. Hogy mindent kényelmessé tegyenek a résztvevőknek, a vezetők egy ideig súlyos nyomás alatt dolgoztak, túlerőltetve testi és szellemi erejüket, veszélyeztetve életüket. Azt gondolták, hogyha be tudják fejezni az épületeket, a testvéreket olyan jó benyomás éri a jó kezdet felől, hogy gáncsoskodásuk dicséretre változik. (285) {SpM 284.4}   

Az egyik irodának szőnyeget vettek, hetvenöt centért méterét. Irodaberendezést is vettek. Ezek vásárlását el lehetett volna halasztani, mégse tekintsük bűnnek. Ennek dacára ilyen kis ügyleteket több küldött megragadott és kárhoztatott. Értelmük nyitva állt a helytelen benyomások befogadására, átitatta őket a bírálgatás szelleme, s gyalázatot hoztak Istenre. Előítélettől megvakítva, nem látták, hogy jó szándék késztetett a vásárlásokra. A nashville-i munkások sok túlmunkával, sok éjjelezéssel hordozták a terheket, hogy lehetővé tegyék a gyűlést. Remélték, hogy munkájukat jóváhagyják. Megtettek mindent, hogy a vendégeket befogadhassák, s jól érezzék magukat. De mit látott, aki titkon néz? Kis csoport férfit, kis csoport nőt, amint átadták egymásnak a bírálgatás kovászát. Ha a Krisztus lelkülete élt volna bennük, dicsértek és nem akadékoskodtak volna. {SpM 285.1}   

Nagy örömömre szolgált, hogy szobámat azzal a bútorral rendezték be, mely régi házunkban szolgált. Láttam a heverőt, a széket, mely régen férjemé volt és több más mindent, amit régen odaadtam, hogy használják, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ezzel szemben sokan, akikről így gondoskodtak, szégyent hoztak Istenre gáncsoskodásukkal. Kevés bátorításban részesítették a férfiakat, akik csaknem az elviselhetőség határán túl is fáradoztak, hogy az idejötteknek kényelmes ellátásuk legyen. Ott voltam. Arról beszélek, amit tudok. Az Úr nem úgy ítélt, mint ez a sok szégyentelen. Nem tetszett neki a vádaskodás, a gonosz odaképzelése, ahol nincs gonoszság. {SpM 285.2}   

Megfontolás alatt levő változtatások

Az általános értekezleten, melyeket az óta tartottunk, határozatokat hoztak, melyeket nem lett volna szabad hozniuk. A férfiak, akik itt eddig a terhet és a nap hevét viselték, csalódottak és bizonytalanok voltak. Változtatásokat vezettek be, melyek nem javítottak a helyzeten annak szemében, aki kezdettől fogva látja a véget. {SpM 285.3}   

Némelyek azt gondolták, hogy legjobb lenne új emberek kezébe helyezni a kiadót. Ha akkor az Úr nem szólt volna, s nem állította volna a dolgokat más megvilágításba, a legnagyobb zavar állt volna be. Amint ezek az ügyek be lettek írva, tudom, hogy az Úr gondolatai jók, és nem gonoszak. Nem lett minden elvégezve, ami el lett volna, ha a déli mezőn több testvér lett volna a Lélek által indítatva, s készségesen együttműködött volna, betöltve helyüket a munka fölépítése által az Úr által központnak kijelölt városban. Mégis jó munkát végeztek. A kákán is csomót találók közül egy sem végezte volna jobban. {SpM 285.4}   

Legjobb lett volna a kölcsönvett tőkével dolgozni, s a testvéreknek kölcsönre sem lett volna szüksége, ha a hívők együttesen, egy céllal munkálkodtak volna. És most a kölcsönök miatt az ellenség által elénk állított kép az ellenségnek adja az előnyt. Ennek ellenére az emelt épületekben minden négyzetlábra szükség van, s máris, vagy a közeljövőben ki lesz használva. A jelen pénzügyi hátrányt fölnagyították oly módon, hogy megnehezítsék a munkát, és a rossz benyomást tegyék. Nem lenne meglepő, ha lelkek véreznének el ezek miatt a benyomások miatt. Jaj, mit meg nem tesz a gonosz gyanúsítás és féltékenykedések! Kegyetlenek ezek, mini a sír. Az ellenség által terjesztett hazug híreknek széthúzás és rombolás a következménye. Az Úr azt kívánja, hogy munkásai egyetértésben fáradozzanak, építve ügye javát. {SpM 285.5}   

A különböző helyeken levő intézményeinkről olykor néhány testvér egyoldalú, titkos beszélgetéseket folytat. Félreértések támadnak és szaporodnak. Hamis beállítások történnek, szavak hangzanak el becstelen munkáról, míg végül, ami eleinte puszta föltételezés, vagy kósza hír volt, olyan bizonyosnak tűnik, hogy az embereket a hazugság elhívésére viszi, hogy azt gondolják, hogy gyorsan tenniük kell valamit, orvosolni a föltételezett rosszat. Az Úr Jézus látja az egészet. Maga lép közbe, s változtatja meg a képzelt rossz gyógyítására javasolt terveket. {SpM 286.1}   

Így volt ez Nashville-on. Isten megtiltotta a felelős testvéreknek, hogy előzőleg elhatározott, elhamarkodott lépéseket tegyenek. Azt mondta, hogy semmi esetre se legyen megengedve, hogy ezt az utat kövessék, mert akkor nem tudnák kitörölni az emberekből a rájuk tett rossz benyomást. Ha változásokat eszközöltek volna ki a kiadóban, mikor a testvérek akarták, ha akik hűségesen munkálkodtak eddig, elítélték és elmarasztalták volna az emberek bölcsessége szerint, mély és tartós igazságtalanságot követtek volna el a helytelenül elítéltek ellen. {SpM 286.2}   

Túl sok helytelen lépést tettek már. Az ember nem Isten. A változtatásokat annyira óhajtó testvéreink ne feledjék az Izraelnek Zakariás prófétán át adott utasításokat: "Zorobábel keze veti meg e ház alapját, és az ő keze végzi el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Mert akik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ón követ. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, amelyek átpillantják az egész földet." {SpM 286.3}   

Éjjeli látomásban gyülekezésen voltam a testvérekkel a déli mezőn. Edson White egészen hátul állt a teremben. A csoportban mennyei megbízatású valaki volt, aki Edson vállára tette kezét és az első sorba vezette, mondván: Itt a helyed. Tekintélyeddel testvéreid mellett kell állnod. Legyen hangod a tanácskozásokon is. Kiérdemelted az összes jóváhagyást, melyben az részesül, aki a nap hevében hordozott súlyos terhet." A csoporthoz fordulva folytatta a hírnök: "A déli munka előbbre vitele érdekében sok áldozatot hozott, s csaknem életét vesztette. Most az egész gyülekezés teljes bizalmát érdemli. Nem mintha nem követett volna el hibákat, hanem akik elítélik és elmarasztalják, hasonló körülmények közt nem cselekedtek volna jobban. 'Aki közületek nem bűnös, az vesse rá az első követ. '" {SpM 286.4}   

Noha Edson lemondott bizalmi tisztjéről, nem azért tette, mert hűtlenségért kárhoztatták volna; noha némelyek úgy tüntették föl, mintha azért mondott volna le. Voltak, akik szívest-örömest helyébe léptek volna, de azt bizonyították volna, hogy alkalmatlanok ilyen felelősségek hordozására. {SpM 287.1}   

Az aggasztó ügyeket, az Úr el fogja rendezni. Testvéreim, ne váltsátok le a tisztségéről azokat, akiknek munkáját az Úr elfogadta, még ha nézetetek szerint hibákat követtek is el. Ne avatkozzatok olyasmibe, amit nem értetek, mert nem ismeritek a körülményeket. Közületek többeknek sok mindenről helytelen a fölfogása. Nem látjátok, hogy nem az Úr útját követitek többé? Eltértetek kötelességetek ösvényéről. Őrizzétek gondosan lelketeket. Végezzétek a munkát, melyet az Úr nektek adott. Hagyjátok meg neki megbízott munkásait. Megszenteletlen lépéseitek súlyos terheket róttak másokra. Sok idő és pénz költését tettétek szükségessé, hogy olyan dolgokat rendezzenek, melyek maguktól helyre jöttek volna, ha kotnyeleskedők nem a legrosszabb színben, hamis megvilágításban tüntették volna föl az ügyeket. {SpM 287.2}   

Nem értik, milyen komolyak a kérdések Isten ügyéhez való tartozásuk felől. Mikor emberek görbén végeznek dolgokat, az Úr fölszólítja őket, hogy egyengessék ki. Testvéreim, menjetek egyenesen előre. Ha elhanyagoljátok munkátokat, csakhogy elítélhessétek a másoknak adott, más által végzettet, sok időt és erőfeszítést igényel utolérni magatokat. Így próbákat alkottok, melyeknek sosem kellett volna előállni. Egyszerűen követnünk kell vezetőnket. A kötelesség útjáról való letérés próbát hoz. Senki sem hagyhatja el helyét anélkül, hogy el ne szenvedje az okozott zűrzavart. {SpM 287.3}   

Nashville központtá tételének ellenzése

Mikor Fernón voltam, látomásban három éjjel is összejövetelt láttam. Láttam, hogy mintegy szövetséget kötöttek Nashville-on akik egyet gondoltak, s akiket néhány graysville-i testvér is támogatott. E szövetkezés gonosz munkája föl lett tárva előttem. Többen sohasem törődtek bele, hogy Nashville legye a főhely. Neveket említhetnék, de most nem említek. Az Úr ismeri őket, s nem hagyja jóvá áskálódásukat. {SpM 287.4}   

Nem volt jó, vagy indokolható alapja, hogy miért ellenzik Nashville főhellyé emelését. Az Úr fölszólít, hogy álljak helyemen e megmozdulás ellen. Egy szembeszegülő se tudja, hogy mit tesz. Nagyon kevés tapasztalatuk van a déli úttörő munkában. Lehet, hogy évekkel ezelőtt új területekre hatoltak be. Akkor tapasztalatra tettek szert, de ezzel most nem rendelkeznek Az Úr fölszólítja őket, hogy álljanak félre, ha megalázkodó szívvel nem jönnek egyenesbe s ismerik el támadásuk gonoszságát, melyet oly keményen próbáltak elkövetni a Nashville-on összpontosuló munka ellen. Kinek lenne bátorsága célpontként állni a bírálgatás és elítélés elé, amelyet azok hoztak rájuk, akik értelmét megerjesztették azok félremagyarázó hazugságai, akik a Nashville-on folyó Isten munkájával való szembenállást választották? Ha akik a nashville-i munka ellen szövetkeztek, nem hajlandók a bűnbánatra, minél hamarabb eltávoznak a déli munkától, annál jobb lesz a mezőre nézve. Az Úr megjegyezett minden indulatot, mely az októl az okozatig vezetett. Senki se tudott volna jobb munkát végezni, mint a nashville-iek. {SpM 287.5}   

Valóban elképesztő látni, hogy milyen aljas félremagyarázásokat lehet elővarázsolni, s hogy mik e hamis beállítások következményei. Keserűséget és gyűlöletet táplálni, csak mert bizonyos javaslatokat és terveket nem fogadtak el, nem egyeztethető össze a józan ésszerűség, vagy a kereszténység elveivel. Mely igen balga ostrom alá venni egy munkát, melyre az Úr fölszólított, hogy előre vigyük és támogassuk! Ezek a hazug kijelentések megtették gonosz munkájukat. Akik a beszéd képességét az Isten által elrendelt munka lerombolására fordítják, nyilvánvalóvá teszik, hogy nem lehet megbízni bennük, hogy lélekmentő gócpontokat hozzanak létre. {SpM 288.1}   

A támadó elem erős, mégsem győzhet. Ha győzne, a legrosszabb fejezet lenne népünk tapasztalatában. Az ellenszegülés dacára Nashville-t gócponttá építik. Mennyi erőfeszítésbe került ez azoknak, akiket Isten ezzel bízott meg, nem tudom megmondani. A följegyzés a meny könyveiben van, s az angyalok által lejegyzett szavakat nem lehet hazugsággá rontani. {SpM 288.2}   

Megtérésre való fölhívás

Mi egy gyülekezet valódi ereje? Nem a tagjai, akiknek állítólag ismerete és tapasztalata van. A kiművelt szellemi képesség, megszenteletlenül, semmit sem jelent. Miért ne győzedelmeskedne az igazság Nashville-on, csak mert megszenteletlen szívek törnek a felsőbbségre? Mivel megszenteletlen nyelvek hazug híreket szólnak? Isten munkásokat hív, akik készek Krisztus igáját viselni: "Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos-szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." {SpM 288.3}   

Üzenetem van a déli munkások számára. Az önzés elismerést és támogatást keres. Nashville mellett más központokat is létesíteni fognak; ti mégis ezt a gócpontot tegyétek most gyülekező helyetekké. A küszöbön álló értekezletet ne helyezzétek át a Graysville-be, hanem gyertek egyenesen a tusa közepébe. Akkor, ha bűnbánattal és bűnvallomással mindenki megalázza szívét Isten előtt, az Úr meg fog bocsátani. {SpM 288.4}   

Akik a rombolás munkáját végzik Nashville-on azokat nem Isten Lelke, hanem más szellem vezet. {SpM 288.5}   

Csak hadd fejlődjön ki az ellenállás, hisz ilyeneket látni fogunk eme utolsó napokban. Ezek dacára Isten műve előre fog haladni, hátrahagyva azokat, akik el akarják állni az utat; mert az igazság, az igazság, a hazugság pedig hazugság. A hazugság nem igazság. Sok hamis beállítás van forgalomban, de miért lenne az igazság eltakarva. Távolítsátok el a takarót. Miért ne győzedelmeskedne az igazság? Kételkedhetünk-e Isten szavában? Mit mondott valaha, amit nem tett meg. "Szavam...nem tér hozzám vissza üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahova küldöm." {SpM 289.1}   

Az idő túl rövid, munkánk túl fontos, hogy bárki lerombolásával foglalkozzunk, más ember építéseivel, akit Isten bízott meg a szolgálattal. Testvéreim, az előttetek alkalmasnak látszó elgondolások nem Isten terve. Sátán fölbujtat, akit csak tud, hogy csüggesszen, hogy elvonja a tehetségeseket Isten igéjének hirdetésétől, az igazság kiadásától, s kiadásaink széleskörű terjesztésétől. Nincs időtök az ellenség támogatására a törekvésében, hogy kiűzze Isten munkásait a déli mezőkről. Isten nem ezt bízta rátok. {SpM 289.2}   

Az Úr nevében így szólok azokhoz, akik valami nagyot szeremének tenni. Lelki jólétetek szerelméért kérlek, ne nyúljatok Isten frigyládájához. Van valaki, aki mindenkor munkálkodik. Ő gondoskodni fog szent munkájáról. {SpM 289.3}   

Miben rejlik a gyülekezet ereje? Egységben, alázatban, tökéletes alkalmazkodásban az Úr igéjéhez. Önző felsőbbséggel emberek foglalnák el a trónt, mintha nem lenne Isten, hogy irányítson és erőt adjon munkásainak. A kiadóknál, iskolákban és kórházakban levők legyenek Isten által választott férfiak és nők, újjáélesztve Szentlelke által, megújhodók. Kutassanak az igazság, mint rejtett kincs után. {SpM 289.4}   

Testvéreim, sokan közületek elhagyták első szeretetüket. "Emlékezzél meg azért, honnét estél ki és térj meg és az előbbi cselekedeteket cselekedd." A meg nem térőknek meg Krisztus kijelenti: "Hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." Vessétek el az emberi kitalálásokat és emberek elméleteit. Ne kövessétek többé a magatok csiholta szikrák fényét. Ne feledjétek a szavakat: "Ha meg nem térsz", "hamar eljövök ellened és kimozdítom helyéről gyertyatartódat." {SpM 289.5}   

Az Úr szólít, mondjam meg azoknak, akik ellenzik, hogy a munka Nashville-on összpontosuljon: Ismerjétek fel lelki állapototokat. Térjetek vissza első szeretetetekhez, melyet elhagytatok. Sátán mindenkit föl akar bujtogatni, hogy hagyja el első szeretetét, s szenteljék az ellenség szolgálatára Istenadta tehetségeiket, lerombolva, amit az Úr föl kíván építeni. Megkérdem a nashville-i és greysville-ieket, akiket nem neveztem meg, hogy keressék az Urat, míg megtalálható. Hívjátok segítségül, míg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útját és a bűnös férfiú az ő gondolatait és térjen az Úrhoz és könyörül rajta és a mi Istenünkhöz, mert bővölködik a megbocsátásban. (290) "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok és nem a ti útaltok az én útjaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaltoknál, és gondolataim gondolataitoknál." {SpM 289.6}   

Testvéreim, olvassátok el János 17. fejezetét; lássátok, fölismeritek-e, mikor hagytátok el első szereteteteket. Krisztus imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek, amint ő is egy az Atyával. "Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra," mondta Atyjának, "És én őérettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd bennem. Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye á világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennük és te én bennem; hogy tökéletesen egyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél. Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy meglássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. Igazságos Atyám! És e világ nem ismer téged, és ezek megismerik, hogy te küldtél engem. És megismertettem ő velük a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen bennük, amellyel engem szerettél, és én is ő bennük legyek." {SpM 290.1}   

A világosság ragyogjon elő

Világosság fog ragyognia nashville-i munkára. A gócpontból világosság fog ragyogni az ige szolgálatával, a kis és nagy könyvek kiadásával. Még alig érintettük a déli mezőt. "Az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, amint víz borítja be a tenger." A hang, mely kezdetben ezt mondta: Legyen világosság, az utolsó napokban is kijelenti, hogy igéjének ismerete nem lesz kevés helyre korlátozva. {SpM 290.2}   

A lélekmentő lelkületű munkások előre fognak menni, mint hajnalhírnökök. Krisztus, a menny hódítója, közöttetek van. Mindenki tanulhat a tapasztalatból, melyen most mentek át délen. Az igazság és igazságosság él, s továbbra is tündökölni fog romlott korunk sötétsége közepette. {SpM 290.3}   

Nashville-i testvéreim, mikor bármi kísérlet történik, hogy elterelje gondolataitokat a munkáról, melyet az Úr bízott rátok, hangotok csendüljön tisztán, érthetőn. Egyértelmű eltökéltséggel mondjátok: Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszűnnék a munka, ha attól eltávozva, hozzátok mennék." Ha körül is vagytok véve azokkal, akik el szeretnék oltani az utolsó fényt, melyet Isten elétek tárt, soha, soha ne egyezzetek bele ilyen javaslatba. {SpM 290.4}   

Akiket az igazság szabaddá tesz, azok valóban szabadok. Ne legyünk senki rabszolgája. A Szentlélek irányítására van szükségünk. Eleget követtük az emberek bölcsességét. Elkerülhetjük e bölcsesség követésének következményeit, ha azonnal az Úr követését választjuk. Emberi bölcsességnél nagyobbra van szükségünk, hogy megerősítsük a többieket, akik halófélben vannak. {SpM 290.5}   

Bátorító szavak

Palmer testvérnek ezt mondom: Ne csüggedj. Mikor munkatársaid az ellenség sugallatára hallgatnak, s bántó dolgokat tesznek és mondanak, semmit se szólj, mert ez a te erőd. Mikor rosszul ítélnek, örökké kínoznak, ne feledd, hogy nem egyedül téged sebeztek meg. Szentjei személyében Krisztust érik az ellenünk irányuló sértegetések. Tekints Jézusra, lásd kezét, lábát - érted verték át. Mondd el szívedben: "Az én bűnömért sebesítetett meg, az én vétkeimért rontatott meg, békességemnek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulok meg." {SpM 291.1}   

Vannak nyomorúságos időszakok, mikor nem látsz nyugalmat vagy megnyugtatót, mikor tehetetlennek érzed magad a rád fogott bűn nyomása alatt. A zavarban nem tudod, merre fordulj. Ti, Edsonnal, sohase szóljatok bosszúállásról. Imádkozzatok együtt. Emlékezzetek a galileai viharra. A tanítványok mindent elkövettek, hogy hajójukkal megmeneküljenek, de erejük és tudásuk mit sem ért. A vihar korbácsolása alatt tehetetlenül egymásra néztek, de csak csüggedést és kétségbeesést láttak. A hajó megtelt vízzel. {SpM 291.2}   

A menekülés erőfeszítéseitől lekötve, feledték, hogy Jézus is velük volt. Hirtelen észköz tértek. Eszükbe jutott, ki parancsára vágtak neki a tengernek. Egyedüli reményük Jézus volt. "Mester, Mester", kiáltottak. De nem jött válasz hívásukra. Újra szóltak, de most se jött válasz. Hirtelen villanásnál látták, hogy Jézus alszik. Felébresztették és kérték: Urunk, ments meg, elveszünk! Az Úr ezt felelte: "Miért féltek, kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálta a szeleket és a tengert, és lőn nagy csöndesség. Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki?" {SpM 291.3}   

Vannak bajok időszakai, mikor a világon senki sem segíthet rajtunk. A tanítványok ilyen időhöz értek, amikor eszükbe jutott, hogy Jézus is a hajón volt. {SpM 291.4}   

Ha megnyitna a szemünk, lámánk Sátánt, alkalomra várva, hogy fölkavarja az emberi indulatokat. Olyan szavak szólására késztet embereket, amitől a megkísértettek elvesztik Isten oldalán az előnyös helyet, s az ellenség földjén állnak, ahol a Sátán ámításai legyőzik őket. Így a testvérek egymásba vetett bizalma csorbát szenved, elpusztul. Mindenki tekintsen Jézusra, s tartsa vissza nyelvét a szólástól, kivéve, amit Jézus mondott, mikor hozzánk hasonlóan mindenekben megkísértetett. Mindig ezekkel a szavakkal szállt szembe a kísértővel: Írva van. Mi is ezt tehetjük. Mikor az indulatok fölkorbácsolódtak, árva szót se szóljunk; kihívó kérdésre se. {SpM 291.5}   

Van idő, mikor, akik állítják, hogy ők az Isten gyermekei, nagyon fárasztók, felingerlők, mert a Sátántól ihletve romlott, konok szellemet tanúsítanak, nagyon megnehezítve másoknak, akik a helyeset akarják cselekedni. De a megpróbáltak és megkísértettek ne feledjék, hogy a menny fönségese mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan, amint az emberi család tagjai megkísértetnek. S ő tudja, miként segítse azokat, akiket a sötétség hatalmasságai ostromolnak. (ragaszkodjunk hitvallásunkhoz) {SpM 292.1}   

Pál írja a zsidókhoz írt levélben: "Mert minden főpap emberek közül választván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért. Aki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldoznia bűnökért. És senki sem veszi magának a tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is. Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged. Miképpen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezések kel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki édes megszabadítani őt a halálból, és meghallgatatott az ő istenfélelméért. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet. És tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek." {SpM 292.2}   

"Lévén annakokáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." {SpM 292.3}   

Testvéreim, ne feledjétek, hogy annak jelenlétében vagytok, "aki képes együtt érezni a tudatlannal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal." Munkásaink sose feledjék ezt. Aki Krisztusba veti bizodalmát, ember sohasem szakíthatja el az Úrtól. "Húzódjatok közelebb Istenhez, s Ő is közelebb húzódik hozzátok. " Higgyétek ezt, mikor erősen megkísért is a vádló, hogy balgán szóljatok. Szót se szóljunk, hogy olyan gondolatokat keltsünk, melyek kibillentenek valakit egyensúlyából, csak ha Krisztust is megsebezzük családtagja személyében. {SpM 292.4}   

Mily ravaszul ügyködik a Sátán, hogy elhidegülést, viszályt támasszon a testvérek közt! Akik készek bírálgatni és elítélni, tanulmányozzák Bibliájukat. Krisztus mondja: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak őrök élete van... A Lélek az, amely megelevenít, a test nem használ semmit. A beszédek, melyeket szólok nektek, lélek és élet." {SpM 292.5}   

Ébredjünk az emberi bölcsesség semmiségére. Krisztus személyesen így szól hozzánk: Ügyed az én őrizetem alatt áll. Ameddig együttműködsz velem, teljes biztonságban vagy. (293) Nyugalmad, békéd nem embereken múlik, nem függ szövetkezéseiktől. Akik készek viselni igámat, s megtanulni tőlem szelídségemet és alázatomat, nyugalmat találnak, mivel engem tesznek meg bizalmukká és támaszukká. "Ó, szűnjetek meg hát emberben bízni, akinek egy lehelet az orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?" Nyugalmad és békéd nem az elsőbbségre való törekvésben, sem önző előnyök kicsikarásában rejlik. {SpM 292.6}   

Az ő vezetése alatt álló munkások minden fejedelemségek és hatalmasságok fölött állnak. Nyugalmuk és békéjük Jézus Krisztusban van. Nem figyelik, vannak-e hibák testvéreikben. Nem állnak a Sátán oldalán a vitában, testvéreink, "az atyafiak" vádolóiként gyöngítve, pusztítva Isten gyermekeinek tekintélyét, hírnevét, áldásos hatását. {SpM 293.1}   

Az elvégezendő munka az Úré, s ő ezt emberre bízta. Szolgálatra elhívásunk nem emberektől jön. Isten tűzte ki mindenki föladatát. Mily óvatos legyen hát mindenki, hogy ne hanyagolja el Istentől kapott föladatát azzal, hogy értelmét, nyelvét, tekintélyét más, Isten alkalmazásában levő munkás csüggesztésére, s a jó munka széttúrására fordítsa. Ez nem más, mint Isten ellen harcolni. {SpM 293.2}   

Mikor Krisztus arcának világossága visszatükröződik munkásai arcán, mikor a krisztusi jellemzi szellemüket és lelkületüket, ez olyan félreérthetetlenül világos lesz, hogy mindenki látni fogja, hogy Jézussal voltak, s tőle tanultak. {SpM 293.3}   

Ellen G. White {SpM 293}