× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

A Családi Kör Iskolája

{SpM 239}   

Megígértem, hogy ma szólni fogok annak szükséges voltáról, hogy kivegyük gyermekeinket a nyilvános iskolákból, s megfelelő helyekről gondoskodjunk, ahol helyesen lehet tanítani, nevelni őket. Meglepett némelyek látszólagos közönye, a gyakran hangoztatott figyelmeztetések dacára, hogy a szülőknek föltétlen gondoskodni kell családjukról, nem csupán jelen jólétükről, hanem különösképpen jövőjükről, örök jólétükről. A mai életben kialakított jellemünk dönti el örök sorsunkat. Isten életéhez fogható életben részesülhetünk, ha azt választjuk. {SpM 239.1}   

A keresztény család egyúttal gyülekezet is. A család tagjainak minden tette krisztusi legyen. Az apa tartson fönn olyan szoros kapcsolatot Istennel, hogy megértse kötelességét, hogy olyan nevelésről és fegyelmezésről kell gondoskodnia a család tagjai számára, mely alkalmassá teszi őket a jövő, halhatatlan életre. A gyerekeket a menny elveire kell tanítani. Az apa a család papja. Helyezze családját a legelőnyösebb körülmények közé, hogy ne érje őket kísértés, hogy világi szórakozásokhoz, gonosz viselkedéshez és laza erkölcsükhöz szabják magukat. {SpM 239.2}   

Helyes példával járva elől a családi körben, a szülők áldásos hatást gyakorolhatnak a gyülekezetben. Így nem visznek a gyülekezetbe izgága lelkületet, mely viszályt támaszt, csaknem lehetetlenné téve két tagnak, hogy megegyezzenek, hacsak az egyik a másik eszméihez és útjaira nem tér. A tagok ne feledjék, hogy nincs két egyforma levél a fán. Értsék meg, hogy habár mint Jézus Krisztusban testvérek, össze varrnak kapcsolva egymással és Krisztussal, mint falevelek az ágakkal és törzzsel, mégsem egy mintára szabottak. Minden szülőnek külön egyénisége, személyisége van. Épp annyi joga van személyes függetlenségre, mint minden uralkodónak. Mert hisz Isten félelmében neki kell kormányozni családi körét. Mennyei rendet kell bevezetni családjába. Ez alkalmassá tesz minket a gyülekezeti kapcsolatokra, mint Isten munkatársai, s példává tesz a világ számára. {SpM 239.3}   

Az Úr azt kívánja, hogy megértsük, hogy gyermekeinket föltétlenül a helyes kapcsolatra kell állítanunk a világgal, gyülekezettel és Istennel. Családjával való kapcsolata az első szempont. Tanítsuk őket előzékenynek lenni egymás és előzékenynek Isten iránt. Mit jelent ez? Azt, hogy tanítsuk őket, hogy tiszteljék mennyei Atyánkat, és tiszteljék a Krisztus által értünk hozott végtelen nagy áldozatot. Krisztus az emberiség élére állt, hogy példát mutasson, mivé lehet az ember, ha Istennel kapcsolódik össze. Tanítsátok családotokat, hogy veletek együtt előjoguk Isten gyülekezetének tagjai - gyönyörű templomának élő kövei lenni. A szülők és tanítók tartsanak föl olyan közeli kapcsolatot Istennel, hogy mennyei angyalok érintkezzenek velük. E mennyei hírnökök sok családi körből ki vannak zárva, ahol gonoszság és Isten iránti tiszteletlenség honol. Szívjuk magunkba Isten igéjéből a menny légkörét, s vegyük be idelenti életünkbe. {SpM 239.4}   

Némelyek megkérdezhetik, hogy "ha hiszünk a Bibliában, Isten miért nem tesz csodát értünk"? Csodát fog tenni, ha engedjük. Mikor engedjük, hogy értelmünk Isim ellenőrzése alatt álljon, az értelem Isten csodatevő hatalmát fogja nyilvánítani; olyan a működő értelem ereje, mint Isten csodatevő hatalma. {SpM 240.1}   

Imáinkban hit által ragadjuk meg gyermekeinket; végezzük hűségesen irántuk való kötelességeinket. Az Isten által nekem adott világosságból tudom, hogy az apa és anya legyen a családban lelkipásztor, orvos, ápoló, tanító, magukhoz és Istenhez kötve gyermekeiket, nevelve, tanítva őket, hogy kerüljenek el minden szokást, mely bármi módon küzdeni fog testükben Isten munkálkodása ellen, tanítva őket, hogy vigyázzanak élő szervezetük minden részére. A szülők a legünnepélyesebb kötelezettség alatt állnak, hogy jó testi erőnlétben és Lelki egészségben tartsák magukat, hogy a menny fénye ragyoghasson értelmükbe, és bevilágítsa az élő templomot. Az ilyen szülők babakortól tanítani tudják gyermekeiket, hogy mit vár el tőlük Isten. Igéjét téve meg tanácsadójuknak, az Úr tanításai, intelmei szerint nevelik föl őket. Az Úr azt akarja, hogy értsük meg, hogy gyermekeinket a helyes kapcsolatra kell hoznunk a világgal, a gyülekezettel és a családdal. {SpM 240.2}   

Sok szülő megengedi, hogy gyermekei ide- s tova sodródjanak. Ez helytelen. A szülők felelősek gyermekeik megmentéséért. Ők felelősek testi egészségükért is. Minden lehetséges módon segítsenek nekik erős szervezettel nőni föl. Tanítsátok őket, hogy ne elégítsék ki bűnösen étvágyukat, és helytelen szokásokkal se sodorják veszedelembe testi és szellemi képességüket, mert Isten akarja fölhasználni valamennyit. {SpM 240.3}   

Az apák és anyák minden szava kihat gyermekeikre - jó vagy rossz irányban. Ha a szülők indulatosan szóinak, ha a világ lelkületét tanúsítják. Isten nem a fiainak és lányainak, hanem a világ gyermekeinek számítja őket. {SpM 240.4}   

Szülők, a mennyország számára való újjászületésünk percétől Isten szolgálatában állunk. Legyen olyan az életünk, hogy Isten jóváhagyhassa. Hozzuk a menny elveit a csatád igazgatásába. Tanítsuk a gyermekeket jólneveltnek, szánakozónak, szeretetteljesnek, irgalmasnak, előzékenynek, gyöngédszívűnek lenni. Péter szól a kereszténynek eme tulajdonságairól, s egyúttal utasít, miként szabaduljunk meg minden gonoszságtól, a hozzáadás terve szerint élve. "Ugyanerre teljes igyekezetet is fordítván, hitetek mellé ragasszatok jócselekedeteket, a jócselekedetek mellé tudományt. A tudomány mellé mértékletességet, a mértékletesség mellé tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet. A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé szeretetet." {SpM 240.5}   

Az Úr Jézus ismeretére törekszünk. Mindenikünk számára legjobb, ha udvariasnak, előzékenynek neveljük gyermekeinket a családtagok és Isten iránt. Ezt jelenti Isten munkatársainak lennünk, s ez elkötelezettségünk is. {SpM 241.1}   

Az Istentől nyert világosságból tudom, hogy népének családi körei nagyon rászorulnak a megtisztításra. A vég közelebb van, mint mikor hinni kezdtünk. Mint szülők, tisztítsuk meg magunkat, amint Krisztus is tiszta, vagyis legyünk tökéletesek a magunk hatáskörében, amint Isten is tökéletes az övében. Ahelyett, hogy visszaesnénk, szabjuk magunkat a menny akaratához, a menny mennyeiességéhez. Tegyük félre a morgolódás és nyavalygás szellemét, nem feledve, hogy ezzel a lelkülettel tiszteletlenek vagyunk Isten iránt. Az ő lakóhelyén élünk, családjának tagjai vagyunk a teremtés és megváltás révén. Ápoljuk a tisztelet szellemét és a gyöngédséget ismerőseink iránt. Egymással való kapcsolatunkban vigyázzunk, sohase éktelenítsük el mások életét. Mikor életünkkel és jellemünkkel kimutatjuk Isten csodatevő hatalmát, a világ főlfigyel rá, hogy Jézussal voltunk, és tőle tanulunk. {SpM 241.2}   

Engem leterhelnek ezek a dolgok. Az este hajnali kettőig nem bírtam aludni. Kora reggel írtam erről, érthetőn próbálva ecsetelni. Ne érezzük, hogy elértük a tökéletességet. Újonnan meg kell olvasztani bennünket, hogy kiégjen a salak. Ama gazdag áldásokra van szükségünk, melyet a menny oly készségesen ránk áraszt - melyet az Úr minden hívőnek megígért. {SpM 241.3}   

Az Úr semmi jót sem tart vissza tőlünk. Ő mondja: Kérjetek és adatik. Nem mondja, hogy korlátozzátok kéréseiteket bizonyos dolgokra, hanem biztosít, hogy kegyelmének gazdagsága szerint fog megáldani benneteket. Készségesebben adja Szentlelkét azoknak, akik kérik őt, mint szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek. Készsége bizonyítására a gyöngéd kapcsolatra mutat, mellyel az apa élteti fiát. "Avagy ki az közületek, aki ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? És ha halat kér, vajon kígyót ád-e neki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?" {SpM 241.4}   

A szülők teljes jelentőségével megtanulhatják ezt a leckét. Ha a gyermek olyat kér, ami nem válna javára, nem szabad összeszidni, hanem nyájasan megmondani neki, hogy amit kér, nem lenne javára. "Nem kaphatod meg, mert ártana neked. De, noha ezt nem adhatjuk meg, minden módon boldoggá próbálunk tenni." {SpM 241.5}   

Az apa viseltessék mindenkor szeretettel gyermekei iránt. Mily szomorú, hogy az apa viselkedése nem mindig az, aminek lenni kellene! Legyen mindig meghitt kapcsolatban fiaival, átadva nekik szélesebb körű tapasztalata előnyeit, s olyan őszintén és gyöngéden szóljon hozzájuk, hogy szívéhez kösse gyermekeit. Láttassa meg velük, hogy szívén viseli legjobb javukat, boldogságukat, minden időkre való tekintettel. {SpM 242.1}   

Szülők, folyvást emlékeztessük gyermekeinket a mennyei Atyával fönntartandó kapcsolatra. Mondjuk meg nekik, hogy az Úr gyermekei vagyunk, s úgy kívánsz bánni velük, mint Isten bánik velünk. Az Úr nem engedélyezi, ami ártalmas. Azt adja nekünk, ami leginkább javunkat szolgálja: "Kérjetek, és adatik néktek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik." {SpM 242.2}   

Mindnyájan Istennek vagyunk felelősek. Mikor meggondoljuk, hogy felelősek vagyunk minden cselekedetért, mikor nem feledjük, hogy "látványosságai lettük a világnak, angyaloknak és embereknek is," akkor meg kívánunk tisztulni minden idegeskedéstől és nyersességtől, egymás iránti szeretet és gyöngédség hiányától. Ezek a gonoszságok, akár a konkoly a búza közt. Ki kell azokat pusztítani. {SpM 242.3}   

Óvjuk a gyerekeket a szennyező hatásoktól

Az apákra és anyákra hárul a felelősség, hogy a rájuk bízott gyerekeket keresztény nevelésben részesítsék. Sose hanyagolják el a gyermekeket. Sose engedjék, hogy a sokféle elfoglaltság, világi ügy annyira lekösse gondolataikat, idejüket és képességeiket, hogy gyermekeiknek, akiket Istennel való összhangra kellene vezetniük, megengedjék, hogy addig sodródjanak, míg csak el nem különülnek az Úrtól. Ne engedjék meg gyermekeiknek, hogy kezükből a hitetlenek kezébe csússzanak. Kövessenek el mindent, hogy megóvják őket, nehogy a világ szellemévei itatódjanak át. Neveljék gyermekeiket, hogy Isten segítői legyenek. Ők az Úr emberi keze, fölkészítve magukat és gyermekeiket a mennyei otthon véget nem érő életére. {SpM 242.4}   

A gyermekek nevelése a családi körben kezdődik. Az anya az első tanítójuk. Mikor elég idősek iskolába járni, engedjük-e őket nyilvános iskolába? {SpM 242.5}   

Sok évvel ezelőtt férjem és én nyilvános iskolai tanítóval a városi iskolákról beszélgettünk Oaklandon. Ezt mondta: "Ha a szülők tudnának az iskolákban gyakorolt gonoszságról, olyan fölháborodás támadna, melyet egyikünk sem tud elképzelni. A fiatalok rothadtak; milyen a családi körük, az több, mint amit a tanítók el tudnának mondani. {SpM 242.6}   

Ez több mint húsz éve hangzott el. A nyilvános iskolákban az óta sokkal rosszabbak az állapotok. {SpM 243.1}   

Némelyik szülő annyira közömbös, annyira hanyag, hogy azt gondolják, mindegy, hogy a gyermekek gyülekezeti vagy világi iskolába járnak-e. A világban élünk, mondják, nem tudunk kilépni belőle. Dehát, szülők, ha a kilépést választjuk, jó messze el tudunk távolodni a világtól. Elkerülhetjük a sok gonoszság látványát, melyek gyorsan sokszorozódnak ezekben az utolsó napokban. Elkerülhetjük, hogy sokat halljunk a gonoszságról és bűnözésről. {SpM 243.2}   

Kövessünk el mindent, hogy oda helyezzük magunkat és gyermekeinket, ahol nem látjuk a világban gyakorolt gonoszságot. Gondosan őrizzük szemünket és fülünket a látástól és hallástól, hogy ezek a borzalmak ne jussanak agyunkba. Mikor a napilap megérkezik, úgy érzem, el kell rejtenem, hogy senki se lássa a kirívó, s félreérthető dolgokat. Úgy látszik, hogy az ellenség rejtőzik sok-sok minden alapjánál, ami az újságokban napvilágot lát. Minden föllelhető gonoszságot fölfednek a világ előtt. {SpM 243.3}   

Maradjon mindig jól felismerhető a válaszvonal az Istent szolgálók, és azok között, akik nem szolgálják őt. A hívők és hitetlenek közti különbség legyen oly nagy, mint a fény és a sötétség között. Mikor Isten népe arra az álláspontra helyezkedik, hogy ők a Szentlélek temploma, hogy maga Krisztus lakozik bennük, olyan világosan Urukat fogják tanúsítani lelkületben, szavaikkal és tetteikkel, hogy összetéveszthetetlen különbség lesz köztük és a Sátán követői közt. {SpM 243.4}   

Némelyek megkérdezhetik: Ha különálló nép akarunk maradni, miért hívunk meg mindenkit kórházainkba? Ezt válaszolom: Más felekezetűeket kórházainkba hívva megmondjuk nekik, hogy igenis felekezetiek vagyunk. Ha letagadnánk, Isten törvényét tagadnánk meg. Felekezetiek vagyunk, mégis szélesre tárjuk a kapukat, szeretnénk, ha mindenki eljönne. "Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt - mondta a Megváltó - hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Törekedjünk visszaállítani a betegek és szenvedők testi egészségét. Sokakat helytelenül tanítottak az élet szokásaira. Sok gyerek beteg, mert nem tanították őket az emberi gépezet tárvényeire - mely gépezet erre a fölkiáltásra késztette Dávidot: "Csodálatosan és félelmesen alkottál!" {SpM 243.5}   

Tanulság Izraeltől

Mikor Isten csapásai Egyiptomra hullottak, az Úr utasította Izraelt, hogy tartsák gyermekeiket házukban, sőt, állataikat is hozzák be a mezőkről. Az elsőszülöttek megölése előtt az Úr Mózes által így szólt a néphez: "Vegyetek magatoknak bárányt családaltok szerint és öljétek meg a páskhát. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, amely az edényben van; ti közületek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az egyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófelem elmegy az Úr az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni házaitokba." {SpM 243.6}   

Amint az Izraeliták gyermekeiket házukban tartották, mikor Isten csapásai Egyiptom földjét sújtották, úgy a veszedelemnek mai idején is tartsuk gyermekeinket külön, megkülönböztethetőn a világtól. Tanítsák őket, hogy Isten parancsolati sokkal többet jelentenek, mint gondolják. Akik megtartják azokat, nem követik Isten törvénye megrontóinak gyakorlatait. {SpM 244.1}   

A szülők tartsák tiszteletben Isten törvényeit, engedelmeskedjenek tanításainak. A mai szülőknek csakúgy, mint az izraelitáknak Isten kijelenti: "Vegyétek szívetekre és lelketekre e szavakat, és kössétek azokat jegyül kezetekre, és homlokkötőül legyen a szemetek közt; és írd föl azokat házad ajtófeleire és a te kapuidra." {SpM 244.2}   

A világos utasítás dacára Isten népe közül némelyek nyilvános iskolába engedik járni gyermekeiket, ahol erkölcsileg romlottabbakkal elegyednek; ahol se a Bibliát nem kutatják, sem elveit nem tanulják. Keresztény szülők, hassatok oda, hogy gyermekeiteket a Biblia elvei szerint tanítsák. Ne elégedjetek meg, hogy csupán a gyülekezeti iskolákban tanulják az igét. Ti is tanítsátok nekik az írásokat, mikor leültök, mikor kimentek, mikor bejöttök, mikor úton jártok. Sokkal gyakrabban sétáljatok gyermekeitekkel. Beszélgessetek velük. Indítsátok el gondolataikat a helyes vonalakon. Akkor majd meglátjátok, hogy Isten világossága és dicsősége jön házatokba. De miként várhatnátok el áldásait, ha nem nevelitek helyesen őket? {SpM 244.3}   

Csak néhány pontot érintek a gyerekek tanításának és nevelésének tárgyköréből. Később bővebben ki fogom fejteni, mert fölrázott az Úr, hogy ezeket népünk elé tárjam. A hetediknapi adventistáknak mindenestől másképp kell haladniuk, mint eddig, ha azt szeretnék, hogy Isten helyeslése nyugodjon meg családi körükön. {SpM 244.4}   

Minden hű szülő hallani fogja a Mester ajkáról a szavakat: Jól vagyon, jó és hű szolgám, lépj be Uradnak örömébe! Segítsen az Úr, hogy jó és hű szolgák legyünk egymással való bánásmódunkban. Azt mondja, hogy "ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jócselekedetre való késztetés végett, segítve és erősítve egymást." {SpM 244.5}   

Gyülekezeti iskolára van szükség Crystal Springsnél

Már csaknem hazaérkeztünk. Az örökkévaló világ mezsgyéjén állunk. A méltónak bizonyultak rövidesen belépnek Isten országába. Nincs vesztegetni való időnk. A helyes vonalakon kell megalapoznunk itt a munkát Crystal Springsnél. Itt vannak gyermekeink. Engedjük-e, hogy a világ továbbra is megfertőzze őket gonoszságával és Isten parancsolatainak semmibevevésével? Megkérdem azokat, akik a nyilvános iskolába tervezik küldeni gyermekeiket, ahol ki lesznek téve a fertőzésnek: Hogyan vállalhattok ekkora kockázatot? {SpM 245.1}   

Iskolaépületet szeretnénk emelni gyermekeinknek. Mivel sokfelé szükség van anyagiakra, nehéznek látszik elég pénzt biztosítani, vagy kellőképp fölkelteni az érdeklődést, hogy alkalmas kis iskolákat építsenek. Megmondtam az iskola bizottságának, hogy kiadok nekik elég földet, amíg iskolai célokra akarják használni. Remélem, elég érdeklődést keltünk, hogy iskolát építhessünk, ahol a gyermekeket Isten igéjére tanítják, ami Isten Fiának vére és húsa. "Aki eszi az én húsomat - mondja - és issza az én véremet, annak örök élete van.... A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. A szavak, melyeket szólok nektek, lélek és élet." Együk és igyuk az élet igéit, sokkal pontosabban megvalósítva utasításait, mint eddig. {SpM 245.2}   

Szíveteken fogjátok-e viselni az iskolaépület emelését, ahol Isten igéjét fogjuk tanítani? Valakit megkérdeztünk, mennyit lenne kész dolgozni az iskolán, azt mondta, hogy napi három dollárért és ellátásért segítene nekünk. De mi nem ilyen ajánlatokat kérünk. Segítség fog érkezni számunkra. Elvárjuk, hogy iskolák legyenek, ahol a Bibliát tanítják, ahol imákat lehet fölajánlani Istennek, s ahol a gyermekeket a Biblia elveire lehet tanítani. Azt várjuk, hogy aki csak eljut hozzánk, segíteni akar az iskola építésénél. Kicsiny munkás-hadsereget akarunk kiképezni itt, ezen a domboldalon. {SpM 245.3}   

Tudjuk, hogy mindenki szívén viseli ezt a vállalkozást. Akinek szabadideje van, ajánljon fel néhány napot az építésnél való segítségre. Nem jött még elég pénz össze az épületanyagra. Örülünk, hogy már ennyit összegyűjtöttek, s most kérünk mindenkit, vegyék komolyan az ügyet, hogy legyen hely, ahol gyermekeink tanulmányozhatják a Bibliát, ami minden igaz nevelés, tanulás alapja. A legelső lecke, melyet tanítani kell, hogy az Úrnak félelme a bölcsesség kezdete. {SpM 245.4}   

Nincs rá ok, hogy ez az ügy elhúzódjék. Mindenki lásson hozzá lankadatlan igyekezettel, míg az iskolaépület el nem készül. Mindenki tegyen valamit. Némelyeknek talán már négykor föl kell kelniük, hogy segítsenek. Én rendszerint már hamarabb elkezdem munkámat. Amint kivirrad, egyesek elkezdhetnék az építkezést, egy-két órát végezve reggeli előtt. Mások talán nem képesek erre, de mindenki tehet valamit kimutatni szíve vágyát, hogy a gyermekek olyan iskolába járhassanak, ahol Isten szolgálatára fegyelmezik és nevelik őket. Isten áldása fog megnyugodni minden ilyen igyekezeten, segítségen. {SpM 245.5}   

Mikor Cooranbongon építettük az imaházat, Enterfer testvérnővel elmentünk az ácsokhoz, hogy mennyiért vállalnák a munkát. Sokan megígérték, hogy a szokásos bérnél sokkal kevesebbért dolgoznak. Néhányan időt ígértek. A családosak megígérték, hogy másfél dollárért eljönnek. Az imaház fölépült, s most Isten emlékműveként áll, csodaként, melyet az Úr hatalma tett. Sok hívő éppen csak elkezdte megtartani a szombatot. Néhányan nagyon szegények voltak, eleinte segélyezni kellett őket. Most már valamennyi önellátó. Fönntartják a gyülekezet költségeit, és bőséges tizedet fizetnek. Így építtettük föl imaházainkat Ausztráliában sokfelé. {SpM 246.1}   

Testvérek, mit szándékoztok tenni, hogy fölépítsétek a gyülekezeti iskolát? Hisszük, hogy mindenki előjognak és áldásnak tekinti, hogy meglegyen az épület. Ragadjon el minket a munka szelleme és mondjuk: Fölkelünk és megépítjük. Ha egyesülten nekifogunk, hamar lesz iskolaépületünk, ahol gyermekeink napról-napra tanulhatják az Úr útját. Amint a tőlünk telhető legjobbat tesszük, Isten áldása fog megnyugodni rajtunk. Keljünk hát föl és építsünk. {SpM 246.2}   

Ellen G. White {SpM 246}