× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Tanácsok A Javulásra

1902, július 10. {SpM 232}   

Évek óta a bölcsesség hiányát tanúsítják azokkal szemben, akik nehéz helyeken vállalják és viszik előre az Úr munkáját. Ezek gyakran messze erejükön túl fáradoznak. Kevés a pénzük, melyet beruházhatnának a munkába, s áldozni kénytelenek, hogy folytatni tudják. Alacsonyabb fizetésért dolgoznak, és a legszigorúbb takarékosságot gyakorolják. {SpM 232.6}   

Fölhívásokat intéztek népünkhöz anyagiakért, s maguk mutattak példát a nagylelkűségre. Istennek adják a dicséretet az elvégzettekért, tudva, hogy ő hitünk kezdője és bevégzője, s hogy az ő hatalma képesíti őket az előrehaladásra. {SpM 233.1}   

Olykor, miután ezek a munkások hordozták a terhet, elviselték a nap hevét, s türelmes, kitartó erőfeszítéssel iskolát és kórházat alapítottak, vagy más érdekeltséget a munka előbbre vitelére, a testvérek úgy döntenek, hogy mások jobban érvényesülnének, s azok vegyék át a munka vezetését, melyet eddig ezek végeztek. Némely esetben azok kellő figyelembevétele és elismerése nélkül döntöttek, akik a munka kellemetlen részét hordozták, akik fáradoztak, imádkoztak, s törekedtek, teljes erejüket a munkába vitték; és nem fáradtak meg és el sem csüggedtek. {SpM 233.2}   

Istennek nem tetszik, hogy így bántatok ezekkel a munkásokkal. Fölhívja népét, támogassa azok karját, akik új és nehéz helyeken építik fői a munkát, szóljanak hozzájuk vidító és bátorító szavakat. {SpM 233.3}   

A mű fejlesztéséért érzett buzgóságukban és lelkesedésükben e munkások hibákat követhettek el. Javakra akarva szert tenni az ínséges vállalkozások támogatására, olyan kezdeményezésekbe bocsátkoztak, melyek nem szolgálták a mű legjavát. Az Úr látta, hogy a kezdeményezések elterelnék őket attól, amit el akart velük végeztetni, engedte hát, hogy csalódások érjék őket, összezúzva kedvelt reményüket. Pénz veszett el, ami nagy bánat azoknak, akik hőn remélték, hogy anyagiakat szereznek a mű támogatására. {SpM 233.4}   

Mikor a munkások minden ideget megfeszítettek, hogy anyagiakat szerezzenek, átsegíteni őket a szorult helyzeten, néhány testvérünk ott állt, gáncsoskodott, gonoszat gondolt, előítéleteket ragasztva a súlyosan leterhelt munkások indítékaira, megnehezítve munkájukat. Önzéstől megvakítva a hibakeresők nem értették meg, hogy testvéreiknek azok gáncsoskodása nélkül is elég a bajuk, akik nem viselnek súlyos terheket. A csalódás nehéz próba, ám a keresztény szeretet győzelemre változtathatja a vereséget. A kudarcok óvatosságra tanítanak. Abból tanulunk, amit elszenvedünk. Így teszünk szert tapasztalatra. {SpM 233.5}   

Mikor olyan munkásokkal foglalkozunk, akik bár hibákat követtek el, de buzgó, önfeláldozó lelkülettel fáradoztak, tanúsítsunk figyelmet és bölcsességet. Testvéreik szóljanak így: "Nem súlyosbítjuk a helyzetet azzal, hogy mást teszünk a helyedbe, anélkül, hogy lehetőséget ne adnánk, hogy kiküszöböld a hibát, és előnyös helyzetben állj, mentesen az igazságtalan akadékoskodásoktól." Adjanak nekik időt, hogy összeszedjék magukat, legyőzve a nehézségeket, s méltó munkatársként álljanak emberek és angyalok előtt. Némelyek hibákat követnek el, de a kérdésessé tevők, az akadékoskodók eredményesebbek lettek volna-e? Krisztus így szólt a vádaskodó farizeusokhoz: "Aki közületek nem bűnös, az vesse rá az első követ." {SpM 233.6}   

Némelyek javítani kívánnak a dolgokon, melyek hibának tűnnek előttük. Azt gondolják, hogy őket kellene a hibát elkövetők helyére választani. Alábecsülik, amit azok elvégeztek, miközben mások csak néztek és vádaskodtak. Tetteikkel mondják: "Nagy dolgokra vagyok képes. Sikeresen tudnám előre vinni a munkát." Akik azt gondolják, hogy oly igen tudják, miként kell elkerülni a tévedéseket, utasítottak, hogy így szóljak hozzájuk: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek." Lehet, hogy elkerülnék a hibát egy ponton, de másikon súlyosan melléfognának, amit igen nehéz lenne helyrehozni, s zavart okozna a munkában. Ezek a hibák talán több kárt tennének, mint a testvéreitek által elkövetettek. {SpM 234.1}   

Azt az utasítást kaptam, hogy akik lefektetik az alapokat, s az előítélet ellenére előre küzdik magukat, ne legyenek kedvezőtlen megvilágításba állítva, csak hogy mások foglalhassák el helyüket. Buzgó, komoly, lelkiismeretes munkások ők, akik vádaskodásokkal dacolva haladtak a munkában, melyről Isten mondta, hogy el kell végezni. Ha eltávolítanák őket felelősségük helyéről, a legigazságtalanabb benyomást keltenék, legkedvezőtlenebbet a munkára nézve, mert a változtatások úgy néznének ki, mintha igazolnák az igazságtalan vádaskodást és előítéletet. Az Úr azt kívánja, hogy ne legyen változtatás, mert igazságtalan lenne azok iránt, akik régóta és buzgón fáradoztak, hogy fölépítsék a rájuk bízott munkát. {SpM 234.2}