× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Az Istennel Járás Szükségessége

{SpM 205}   

1898, augusztus 11. {SpM 205}   

Az Isten intézői előtt álló munka hitet, bátorságot és reményteljességet követel. Erkölcsi veszedelmek közt kell áthaladni, s Krisztus az egyedüli reménységünk. Ő egy munkását sem hagyja el. Minden lélekre szükség van, hogy erőt és lelki tapasztalatot gyűjtsön. Az Úr fáradozni fog népéért, ha megfelelnek Krisztus imájának. {SpM 205.1}   

Nagy tiszteletlenséget tanúsítunk Isten iránt, ha nincs hitünk, és nem tiszteljük egymást. Ápolnunk, értékelnünk kell Krisztus képmását. Isten nem tudja nevének dicsőségére használni az önelégült önhitteket. Előre kell haladnunk, de nagy megfontoltsággal. Isten műve ne viselje az ember tökéletlenségeit. Szilárdan és egészségesen kell haladnunk, olyan munkát végezve, melyet nem kell szétbontani elejtett öltések miatt. {SpM 205.2}   

Ebben a munkában Isten szavát biztos és hasznos útmutatónak találjuk. Szegénység kötözheti meg a művet, mivel engedelmeskedünk Isten egyszerű igazságának; akkor is szilárdan ragaszkodnunk kell az igazsághoz. Lehet, hogy el kell ejtenünk egyeseket, mégsem szabad föladnunk egyetlen igazság szálat sem. A nagy tanító mondja: "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Isten szájából származik." Igazságot, örök igazságot kell élnünk mindennapi életünkben. Szigorúan ragaszkodnunk kell üdvösségünk szerzőjének utasításához. Az élő elvek - akár az élet fájának levelei, az emberi nyomorúságok gyógyítására valók. {SpM 205.3}   

Örökkévaló bölcsesség az így szól az Úr. Annak ellenére, hogy Isten szavát oly kevéssé gyakorolják, ez az egyedüli gyógyír, az egyéni és nemzeti bajokra. Az ember nem borulhat térdre az utcán vagy a piactéren, hogy imát ajánljon föl Istennek, de bárhol van, sohase feledje, hogy van Isten, akihez bármikor kiálthat bölcsességért. Az Úr kijelentette Jánosnak: "Íme, nyitott ajtót állítottam eléd, melyet senki be nem zárhat, mert van egy kis erőd és megtartottad igémet, és nem tagadtad meg nevemet." {SpM 205.4}   

Énok együtt járt a láthatatlan Istennel. A föld legforgalmasabb helyein, mennyei társa vele volt. Akik egyszerűen, őszinte odaadással és szeretettel megtartják az igazságot, ne feledjék, hogy akiknek a legtöbb a dolguk, azoknak legszükségesebb Istent tartani maguk előtt. Mikor a Sátán sugallatot akar erőltetni értelmükre, ha ápolják az így szól az Úr-t, akkor a Magasságos titkos sátrába lehetnek elrejtve. Ő ígéri, hogy védelmük lesz. A sok zűrzavar és gyors ügyintézés közepette, csöndes pihenőhelyet találnak. Ha Istenbe vetik bizodalmukat, ő lesz a nyugvóhelyük. {SpM 205.5}   

Vigyétek magatokkal Istent mindenüvé. Isten minden fia és lánya előtt tárva az ajtó. Az Úr közel van az őt keresőkhöz. Azért maradnak oly sokan magukra a kísértés helyén, mert nem az Urat állítják maguk elé. Ahol a legkevésbé gondolnak Istennel, ott kell hordoznod az élet lámpását. Ha szem elöl engedjük veszni Istent, ha megszakítjuk hitünket és vele való közösségünket, lelkünk kimondottan veszélyben forog. Nem fogjuk fönntartani a megkörnyékezhetetlen becsületességet. {SpM 206.1}   

Az Úr a segítőnk és védelmünk. Isten gondoskodott róla, hogy az ellenség egyetlen benne bízó lelket se győzhessen le. Krisztus akkor is annyira a benne hívőkkel van, mikor a világgal kénytelenek érintkezni, mint mikor az imaházban találkoznak vele. Gondoljunk ezekre a szavakra: "Van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg a ruháikat. Fehérben fognak velem járni, mert méltók arra. Aki győz, az fehér ruhába öltözik; és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám és az ő angyalai előtt." {SpM 206.2}   

Ezeket a szavakat népének adta, mikor a világgal érintkeznek, kitéve a kísértéseknek és elámító, eltévelyítő ráhatásoknak. Míg rá rögzítik gondolataikat, aki a napjuk és pajzsuk, az őket körülvevő fekete sötétség egyetlen foltot vagy szeplőt sem hagy öltözékükön. Krisztussal fognak járni. Imádkozni, hinni és munkálkodni fognak a pusztulásra kész lelkekért. Szét próbálják törni a Sátán által rájuk helyezett béklyókat, és nem szégyenülnek meg. Hit által Krisztus lesz a társuk. A nagy ámító szüntelen kísértéseket és félrevezetéseket hoz elő, hogy megrontsa az emberi eszköz fáradozását, de ha Istenben bízik, ha szerény, szelíd és alázatos szívű, megtartva az Úr útát, a menny örvendezni fog, mert a hívő kivívja a győzelmet. Isten mondja: "Velem fog járni fehérben (makulátlan öltözékben), mert méltó rá." {SpM 206.3}   

Izrael Istene az ő népének egyedüli reménye és menedéke. Isten népe, mely megfogadja Úr igéit, és megbízik ígéreteiben, látni fogja szabadítását. Mivel kevés hitet gyakorolunk, kevés a mély, buzgó, tartós lelki élet. Az Istentől való szüntelen függésre van szükség, valamint állandó hitre, a lélek buzgó odaadására. Az egész menny szívén viseli azokat, akik befogadták Krisztust, bármi életkörülményekbe is lettek helyezve. {SpM 206.4}   

Némely gazdasági fejedelmek közé számított ember, állást fog foglalni az igazság iránti engedelmesség mellett. Isten szemmel tartja a rendelkezésükre álló világosság szerint cselekvőket - akik fönntartják becsületességüket. Kornélius, a magas tisztséget betöltő férfi nem hanyagolta el lelki életét, hanem szigorúan a világosság szerint járt, melyben részesült. Isten figyelemmel kísérte őt, s angyalával üzenetet küldött neki. A mennyei hírnök, elmellőzve az önigazultakat, elment Kornéliushoz és nevén nevezte őt. Kornélius megkérdezte: "Mi az, uram, s az angyal így szólt hozzá: Imáid és alamizsnáid Isten elé jöttek megemlékezésül." Majd utasította őt, hogy mit tegyen, hogy nagyobb világosságban részesüljön. Meg kellett ismerkednie Krisztus tanítványaival. {SpM 206.5}   

Ezeket különösen azok épülésére jegyezték föl, akik az utolsó napokban élnek. Sokan nagy világosságban részesültek, de nem értékelik, s nem használják föl, mint előjoguk lenne. Nem gyakorolják az igazságot. Ezért az Úr azokat hozza be, akik az összes rendelkezésükre álló világosság szerint élnek. Akiknek előjoguk volt megérteni az igazságot, de mégsem engedelmeskednek elveinek, azokat Sátán kísértései megingatják, az önző előremenetel vágyával. Meg fogják tagadni az igazság elveit a gyakorlatban, és szégyent hoznak Isten ügyére. Krisztus kijelenti, hogy kiveti őket szájából, s hagyja, hogy kövessék útjukat - tűnjenek ki. Ez az útjuk valóban föltűnővé teszi őket, mint hűtlen gazdákat. Az Úr azoknak fogja adni ezt az üzenetet, akik a rendelkezésükre álló világosság szerint élnek. Igaznak és hűnek ismeri el őket az Isten mértéke szerint. Ezek fogják átvenni azok helyét, akik noha világossággal és ismeretekkel rendelkeztek, nem az Úr útjain jártak, hanem megszenteletlen szívük képzelgése szerint. {SpM 207.1}   

Az utolsó napokban élünk, mikor szólnunk kell az igazságot; mikor, intve és figyelmeztetve, közölnünk kell azt a világgal, tekintet nélkül a következményekre. Ha némelyek megbántódnak és elfordulnak az igazságtól, ne feledjük, hogy ugyanazt tették Krisztus napjaiban is. Mikor a legnagyobb tanító, akit valaha is ismert a világ, szólta az igazságot, sok tanítványa megbotránkozott és nem járt többé vele. {SpM 207.2}   

Mégis az igazságé lesz a diadal. Akik a következményekkel nem törődve fönntartják az igazságot, megbotránkoztathatnak némelyeket, akiknek szíve nem áll összhangban az igazsággal, amint az Jézusban él. Ezek a maguk elméleteit melengetik, ami nem az igazság. Az igazság nem egyezik elképzeléseikkel. Eltávolodnak az igazságban járóktól, mintsem föladják eszméiket. Mégis vannak, akik befogadják az igazságot, s ezek veszik át a megbotránkozottak és az igazságtól eltávolodottak helyét. {SpM 207.3}   

Krisztus kijelentette: "Eltávoztak közülünk, de nem voltak közülünk valók." Az, igaz keresztény elvekkel bírók elfoglalják helyüket s hűséges, megbízható gazdák lesznek, hogy hirdessék Isten szavát igaz jelentőségében, és egyszerű, őszinte odaadásában. Az Úr úgy fog munkálkodni, hogy a kiábrándultak elkülönüljenek az igazaktól és hűektől. Ezek, akik, akár Kornéliusz, félni fogják Istent, és őt dicsőíteni, elfoglalják helyüket. A sorok nem fognak gyérülni. A szilárdak és igazak betöltik az üresedéseket, azokét, akik megbotránkoztak és hitehagyók lettek. {SpM 207.4}   

Isten csodálatos működése rávezette Kornéliuszt, hogy erőteljes, hűséges életét Krisztus követőihez csatolja. Így lesz az utolsó napokban is. Sokan minden földi előnynél többre fogják értékelni Isten bölcsességét, s engedelmeskedni fognak Isten szavának, mint legfőbb mértéknek. Az Úr nagy világosságra fogja vezetni őket. Eljutnak az igazság ismeretére, s törekedni fognak azoknak az ismerőseiknek is tudomására hozni az igazságnak ezt a világosságát, akik szintén szeretnék megismerni az igazságot. Így a világosság lelkiismeretes hordozóivá válnak a világ számára. Maguk Isten szerelme által kényszerítve lévén, másokat is késztetni fognak, s kiaknázzák az alkalmakat, hogy meghívjanak és unszoljanak másokat, hogy jöjjenek, ismerjék meg az igazság szépségét, és adják képességeiket Isten műve előbbre vitelére. {SpM 208.1}   

Magasztos munka vár elvégzésre. Az anyagi ügyek világos áttekintése minősíteni fog embereket, hogy Isten ügyének gazdasági ügyeit intézzék, magasztos és szent alapokon tartva azt. A lélekmentés összes ágazatának bölcs, gondos, eszes emberekre van szükségük, akiknek képességük és tapasztalatuk van a pénzügyek intézésére - akik megbízhatónak bizonyulnak, hogy az emberek elé tárják az igazságot a főutakon, s akik jártasságuk összes előnyét, elveik megbízhatóságát, tántoríthatatlan becsületességüket, egyenességüket elhozzák a munkába, mellyel megbízzák őket. Tetetés nélküli hitre, annak nagyságában és teljességében - erre van most szükség. {SpM 208.2}   

E. G. White {SpM 208}