× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Vasárnapi Munka És Szembeszállás A Tévedéssel

1895. november 20.-a reggelén az avondale-i nagysátorban gyűlést hívtak össze megbeszélni a vallásszabadság-kérdéseket. Néhány testvérünk állásfoglalása mutatta, hogy jobban meg kell értenünk a munkánkat igazgató elveket. {SpM 19.1}   

Jelen voltak Prescott, Daniells, Willie White, Israel, Rousseau, Colcord, Kellogg, Sainsbury, Smíth, E.G. White, és Burnham testvérek. {SpM 19.2}   

Néhány e kérdést érintő levelet olvastak föl, majd White testvérnő A.T. Joneshoz 1894-ben írt levelét, melyet idáig elkerülhetetlenül visszatartott. {SpM 19.3}   

A levélben megemlítette, hogy igehirdetőink úgy fejtsék ki az igazságot, olyan egyszerű módon, hogy még a kisgyermekek is megérthessék a tanítást. White testvérnő a következőket írta erről: "A nekem adott világosság szerint, mikor a mennyei lények látják, hogy az emberek nem hajlandók többé egyszerűen hirdetni az igazságot, mint Jézus, a Szentlélek gyerekeket fog indítani, hogy ők hirdessék a jelen igazságot." {SpM 19.4}   

Meghívtuk a testvéreket, hogy tárgyaljuk meg a levél pontjait, de mindenki továbbiakat akart hallani White testvérnőtől. Ő ezeket mondta: {SpM 19.5}   

Borzalmas válság áll közvetlen előttünk, melyen mindnyájunknak át kell esni, de különösen - re fog lesújtani. Nyugtalanított az álláspont, melyre némely testvérünk helyezkedett a déli színesek közti munkáról. Egy szempontot szeretnék a déli mezőn dolgozók elé tárni. A színesek közt másképp kell fáradozni, mint északon. Délen nem tárhatják fel a való helyzetet a vasárnap-ünneplés, mint fenevad bélyege felől, nem bátoríthatják a színeseket, hogy dolgozzanak vasárnap, mert a színeseket rabszolgaságban tartó szellem ma is él; kész életre kelni. Délen sok fehér még mindig elnyomást melenget, ami kegyetlen tettekben nyilvánulna meg, vallásos buzgalmuk képében. Némelyek mindenképp elleneznek bármi törekvést a színesek fölemelésére, és önállóságra tanítására. {SpM 19.6}   

Mikor fehérek próbálják az igazságra tanítani a színeseket, féltékenység támad, s mind a fehér, mind a színes lelkészek keserűen ellenezni fogják az igazságot. A színes lelkészek úgy érzik, hogy a fehérek kiveszik kezükből a munkát. Hazugsággal a legerősebb ellenállást teremtik, s az igazságot ellenző fehérek segíteni fognak; képtelenül megnehezítik az üzenet előre vitelét. {SpM 20.1}   

Mikor délen hirdetjük az igazságot, jelentős nézetkülönbség lesz azok között, akik a vasárnap tisztelete miatt ellenzik az igazságot, ezért legyünk óvatosak, nehogy felébresszük előítéletüket. Másképp akár el is hagyhatjuk a mezőt, mert a munkásak az egész fehér közösséggel szemben találják magukat. Az igazság ellenzői nem nyíltan ügyködnek, hanem titkos társaságokon át fogják minden módon akadályozni az örömhírt. Dolgozzatok csönden, igyekezve a nép előtt föltárni a jelen igazságot, nem feledve, hogy Krisztus szeretete megolvasztja az ellenállást. {SpM 20.2}   

A nyert világosságból látom, hogy ha a déliek elé akarjuk tárni az igazságot, nem szabad vasárnapi munkára biztatnunk a színeseket, Értsük meg ezt, de ne nyomtassuk ki lapjainkban. Szót se szóljunk, hogy előítéletet támasszunk. Mert a fehérek által a színesekhez intézett bármi meggondolatlan beszédet, a fehérek elleni bármi előítélet keltést, vagy a fehérekben a színesek ellen, az ellenség fölhasználja az engedetlenség fiaiban. Így ellenségeskedést támasztanak, mely akadályozza az üzenet hirdetését s veszélyezteti a munkások és hívők életét. {SpM 20.3}   

Ne tanítsuk a délieket arra, hogy vasárnap is dolgozzanak. Amit több testvérünk írt erről, nem a helyes elveken alapszik. Mikor az emberek gyakorlata nem ellenkezik Isten törvényével, akkor alkalmazkodhattok hozzá. Ha a munkások nem ezt teszik, nemcsak saját munkájukat akadályozzák, hanem botlás kövét helyezik azok útjába, akikért fáradoznak; akadályozva az igazság elfogadását. Vasárnap a legkitűnőbb alkalom a lélekmentőknek, hogy vasárnapi iskolát tartsanak, s a néphez fordulva a lehető legegyszerűbb modorban szóljanak nekik az Üdvözítő bűnösök iránti szeretetéről, tanítva őket a Szentírásból. Sok módja van mind a fehérek, mind a feketék elérésének. Keltsük föl érdeklődésüket Krisztus élete iránt gyermekkortól fölnőtt korig, s végig az életén, szolgálatán, a keresztig. Nem munkálkodhatunk mindenhol egyforma módszerrel. Engedjük a Szentlelket vezetni; mert a férfiak és nők nem tudják meggyőzni egymást rossz jellemvonásaikról. Míg az igazság hirdetésén fáradozunk, alkalmazkodjunk, amennyire lehet, a mezőkhöz, azok körülményeihez, akikért fáradozunk. {SpM 20.4}   

Kérdés: A délieknek nem kellene vasárnap is dolgozni? {SpM 21.1}   

Ha dolgoznak, az a veszély támadhat, hogy a szembeszegülők az első kínálkozó alkalommal fölkavarják egymást, hogy üldözzék a vasárnap-dolgozókat, lelőjék, akiket gyűlölnek. Jelenleg nem a vasárnaptartás a próba. Eljön az idő, amikor nem csupán a vasárnapi munkát tiltják meg, hanem szombaton dolgozásra próbálják kényszeríteni az embereket. Fölszólítják őket, hogy tagadják meg a szombatot, s helyeseljék a vasárnapünneplést, máskülönben elveszítik szabadságukat és életüket. Ez az idő még nem jött el. Előbb teljesebben az emberek elé kell tárni az igazságot, tanúságul. Amit erről mondtam, ne alkalmazzátok a régi szombattartókra, mert ők értik az igazságot. Ezek úgy lépjenek, amint az Úr irányítja őket. Másrészt gondolják meg, hogy a legjobb lélekmentést vasárnap végezhetik. {SpM 21.2}   

Délen újra élesztgetik a rabszolgaságot, mert lelkülete még mindig él. Azért nem jó, ha a színesek közt oly merészen és nyíltan hirdetik az igazságot, mint máshol lehet. Maga Krisztus is jelképekbe és hasonlatokba öltöztette tanításait, hogy elkerülje a farizeusok ellenzését. Mikor a színesek úgy érzik, hogy a szombat-kérdésben velük az Isten szava s azok jóváhagyása, akik elhozták nekik az igazságot, némelyik elhamarkodott megragadja az alkalmat, hogy dacoljon a vasárnap törvényekkel s elnyomóikkal. Keményfejűséggel sok bajt okoznak maguknak. Hűen tanítsuk a színeseket, hogy legyenek olyanok, mint Krisztus, türelmesen szenvedjék el a helytelenségeket, az igazság fényének fölismerésére segítve felebarátaikat. {SpM 21.3}   

A dolgok borzalmas állapota tárul ki előttünk. A déli terület felől nyert világosságból tudom, hogy itt a lehető legbölcsebben és óvatosan, Krisztus módszereivel kell fáradozni. Az emberek hamar megtudják, mit hisztek a vasárnapról és szombatról, mert kérdezni fognak. Akkor megmondhatjátok nekik, de úgy, hogy ne hívjátok föl figyelmüket munkátokra. Ne szabjátok rövidre munkásságotokat azzal, hogy vasárnap dolgoztok. Jobb lenne Krisztus szeretetéről s az igaz megtérésről szóló tanításra fordítani a napot. {SpM 21.4}   

Kérdés: Ugyannak az elvnek kell igazgatnia munkánkat és viselkedésünket más országokban is, ahol erős az előítélet? {SpM 22.1}   

Igen, annak. Világosságom szerint Isten szolgái munkálkodjanak csöndben, hirdessék a Biblia csodálatos, drága igazságait, rámutatva, hogy Krisztus azért halt meg, mert Isten törvénye megváltoztathatatlan, örök. Isten Lelke föl fogja ébreszteni a lelkiismeretet és értelmet azokban, akikért fáradoztok, emlékezetükbe idézve a parancsolatokat. Aligha tudom ecsetelni, hogy az Úr miként tárta ezt elém. Ő mondja Jelenések 22:16-ban: "Én, az Úr, küldöttem angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyek nektek a gyülekezetekben." Láttátok ezt az angyalt? Mennyei hírnökök állnak közvetlen azok mögött, akik a nép előtt állnak, kínálva az élet igéit. Az igazság hirdetésekor, nem mindig a legjobb az erős, előítéleteket kiváltó pontokat hangsúlyozni, különösen, ahol olyan érzések uralkodnak, mint a déli államokban. Határozottan hirdetnünk kell a szombatot, de óvatosan bánnunk a bálvánnyal, a vasárnappal: "Egy szóból is ért a bölcs." {SpM 22.2}   

Átadtam az elém tárt világosságot. Ha követitek, megváltoztatja sokak útját, bölcs, óvatos tanítóvá teszi őket. A munkától való tartózkodás még nem a fenevad bélyegének fölvétele, s ahol a mű javát szolgálja, ne dolgozzatok. Ne akarjunk mindenáron dolgozni vasárnap. {SpM 22.3}   

A szombat megszentelése után, ahol olyan erős az ellenzés, hogy ha vasárnap dolgozunk, üldözést váltana ki, tegyék a testvérek a lélekmentés idejévé. Látogassák meg a beteget és szegényt, gondoskodjanak róluk, s majd kedvező alkalmat találnak a Szentírás egyének és családok előtti megnyitására. Így a lehető leggyümölcsözőbb munkát végezhetik a Mesterért. Mikor a szombat világosságának hallói és barátai úgy döntenek, hogy megtartják az Úr szent napját, nehézségek támadnak, mert erőfeszítéseket tesznek ellenük, hogy Isten törvényének áthágására kényszerítsék őket. Itt szilárdan kell állniuk. Ne legyenek hajlandók áthágni Isten törvényét, s ha az ellenzést és zaklatást fönntartják, engedelmeskedjenek Krisztus szavainak: "Ha egyik városban üldöznek, fussatok a másikba, mert bizony mondom nektek, be sem járjátok Izrael városait, míg az Emberfia eljövend." {SpM 22.4}   

Nem jött el az idő úgy dolgoznunk, mintha nem lenne előítélet. Krisztus mondta: "Legyetek bölcsek, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok." Ha látjátok, hogy bizonyos dolgok, melyekhez tökéletes jogotok van, akadályoznák az igazság munkáját, ne tegyétek azokat. Ne tegyetek olyat, ami bezárja mások értelmét az igazság előtt. Világ vár megmentésre, s mit sem nyerünk vele, ha elvágjuk magunkat azoktól, akiken segíteni akarunk. Minden megengedett lehet, de nem minden célszerű. Nincs jogunk olyat tenni, ami akadályozza a mennyei fény ragyogását; mert a helytelen lépésekkel veszélyeztethetjük a munkát, és bezárhatjuk az ajtót, melyet Isten nyitott az igazság behatolása előtt. Még nem jött el a szombatkérdés végső kimenetele. Balga lépésekkel idő előtti válságot idézhetünk elő. Nálatok lehet a teljes igazság, mégsem kell egyszerre mindent az emberek elé tárni, nehogy ez sötétség legyen számukra. Krisztus ezt mondta tanítványainak: "Sok mondanivalóm lenne, de nem bírjátok elviselni." Ne tárjunk mindent egyszerre az emberek elé. Munkálkodjunk óvatosan, fokozatosan tárva föl az igazságot, amint a hallgatók el bírják hordozni, s közel maradni az Úrhoz. {SpM 22.5}   

A valdensek tanutóként mentek a világ iskoláiba. Szegények voltak. Látszólag senkire se ügyeltek; hanem élték hitüket. Sohasem áldoztak föl elveket, s elveik gyakorlata hamar ismertté vált a többi tanuló előtt. Más volt ez, mint amit a tanulók valaha is láttak, s kérdezgetni kezdték egymást, hogy mit jelentenek ezek a dolgok? Míg ezen gondolkoztak, hallották őket szobájukban imádkozni, nem szűz Máriához, hanem a Megváltóhoz, akit egyedüli közbenjáróként szólítottak meg. A világi tanulókat késztették, hogy tegyenek föl kérdéseket, s elmondták nekik az igazság egyszerű történetét, amint az Jézusban van, s az ifjak megértették az igazságot. {SpM 23.1}   

Ezeket próbáltam elmondani máshol is. Akikben Isten lelke él, akik egész lényükbe beleszőtték az igazságot, a megfontoltak, a mások elérésében bölcsek, íratkozzanak be főiskolákba, s éljék az igazságot, amint József Egyiptomban, Dániel és Pál Babilonban és Perzsiában, illetve a Római Birodalomban tették. Tanulmányozzák a helyzetet, hogy mi a legjobb út az igazság képviseletére, hogy az előragyoghasson. Mutassák meg, hogy tisztelik az iskola szabályait. A kovász hatni kezd, mert sokkal többet támaszkodhatunk Isten gyermekei életében megnyilvánuló hatalmára, mint bármely kiejtett szóra. De a kérdezősködőknek feleljenek meg, a lehető legegyszerűbb nyelven, a Biblia tanításai, hitelvei felől. {SpM 23.2}   

Némely igazságban meggyökerezett, megalapozott ifjú iratkozzék be a főiskolákba. Megtarthatják az igazság élő elveit és a szombatot, s alkalmuk lesz a Mesterért munkálkodni, az igazság magját hintve az értelmekbe és szívekbe. A Szentlélek hatására a magok kikelnek és gyümölcsöt teremnek Isten dicsőségére. Lelkek megmentése lesz az eredmény. Nem kell főiskolára menni hittudományért; mert ott a tanítóknak is tanulni kellene. Ne elegyedjenek nyílt vitákba, de ha alkalom nyílik a Biblia tanításairól szólni, világosság fog villanni sokak értelmébe; s a kérdezősködés-tudakozódás szellemét is fölkeltik. {SpM 23.3}   

Ezt a módszert alig merem elétek tárni, mert az a veszély, hogy akiknek nincs határozott kapcsolatuk Istennel, ahelyett, hogy helyesbítenék a tévelygést, ahelyett, hogy világosságot terjesztenének, őket vezetik félre. Ezt mégis végezni kelt, s végezni is fogják, akiket Isten tanít és vezet. {SpM 23.4}   

Jézus tizenkét éves korában már tanított. Bement a törvénytudókhoz tanulóként, kérdéseket tett föl, melyek meglepték a tudós tanítókat, és tudásszomjat tanúsított. Minden kérdéssel világosságot öntött elsötétült értelmükbe. Ha gyanakodtak volna, hogy tanítani akar, visszautasították volna. Így volt ez egész életében. Tisztasága, szerénysége, szelídsége megrótta a bűnt. A körülötte levők nem találtak benne bűnt, melyért elítélhették volna, s ő egyre munkálkodott. Otthon munkálkodott, míg csak nem volt otthona. Sorsa nem volt kellemesebb, mint a mai fiataloké, akik nyomdokain akarnak járni. {SpM 24.1}   

Ha népünk Krisztus módján munkálkodna, milyen áldás is lenne az! Sokféleképp lehet világosságot árasztani, és sok úton lehet nagy munkát végezni, melyeket ma nem használnak. "Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek elölt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat." Ez a lelkület másokat is ihletni fog, hogy komoly, buzgó, önfeláldozó igyekezettel végezzék az Úr munkáját. {SpM 24.2}   

A világ Isten tulajdona. A gonoszokat csak addig engedi élni benne, míg be nem telik gonoszságuk pohara. Az Úr Ábrahám gyermekeire bízta világot, s Isten népe nemsokára birtokba is veszi. Ne gondoljuk, hogy környezetünk segíteni fog a lélekmentésben. Jézussal való szoros kapcsolatunk által nekünk kell ott lennünk, ahol segíteni tudunk rajtuk. Előre az igazsággal! Ismerőseidnek nyújts lehetőséget, hogy megtanulják, mi az igazság, s megtérhessenek. Mégse véld, hogy világosságod engedélyezi, hogy lerohand a tévedésben levőket. {SpM 24.3}   

Mikor országgyűlésekkel, s magas kormánytisztviselőkkel kezdünk munkálkodni, az ellenség föltámad, teljes erejét latba veti ellenünk, megnehezítve a munkát. Ne tedd közismertté igyekezetedet, csak amennyire szükséges. Legjobb, ha elkerüljük az ellenszegülést. Minél kevesebbet szólunk mások balga tévedéséről, annál jobb. Ne szóljatok türelmetlenül a kormány tagjairól. Sátán és seregei érvénytelenné törekszenek tenni Isten törvényét. Mikor vitatott vonalakon kezdünk dolgozni, elhiteti az emberekkel, hogy nem tiszteljük törvényeiket, vagy nem engedelmeskedünk rendelkezéseiknek. Ezt híve, a legnehezebbé teszik az életet a vasárnapjuk bálványa előtt nem hódolók számára. {SpM 24.4}   

Ne teregessük ki összes célunkat, tervünket. Sátán kihasználja a legkisebb elszólásokat. Nem nyíltan, láthatón dolgozik, hanem alattomosan; s ezen túl is úgy fog. Mielőtt a nép fölkészülne rá, embereket erős mozgalom elindítására vezet, értelmükön munkálkodva. {SpM 24.5}   

Kérdés: Nem közölhetjük az igazságot az országgyűlés tagjaival csöndben, könyvekkel? {SpM 24.6}   

A nekem adott világosságból látom, hogy félnünk kell, hogy a vezetők munkánk ellen foglalnak állást. Ha ezt teszik, úgy cselekszenek majd, mint a minden jó ellensége. Ragadjunk meg minden alkalmat, hogy megismerkedjünk velük. Mégse tegyünk semmit, ami előítéletet kelthetne. Sok mindent jelent okosnak lenni, mint a kígyók, és ártalmatlannak, mint a galambok. Annyi a buzgalom bennünk, hogy elhamarkodva cselekszünk. Úgy kell feltűnnünk ezek előtt, mint akik a keresztény segélyezés vonalain próbálnak támogatni másokat. Amint látják jótetteinket e téren, előítéletük egy része elpárolog; szívük megnyílik az igazság előtt. Ne hozakodjunk elő hirtelen a szombattal. Szóljunk Krisztusról. Ha ellenezni kezdenek, mondván: Hetednapi adventista vagy, magasztald föl Krisztust még magasabbra. {SpM 25.1}   

Kérdés: Nem lenne jobb inkább elveken időznünk, mintsem, hogy mit fog tenni a kormány? {SpM 25.2}   

Semmi közünk se legyen a kormányok cselekedeteihez. A mi kötelességünk Istennek engedelmeskedni. Ha letartóztatnak, ne aggódjatok, hogy mit mondotok, vagy tesztek. Kövessétek Krisztust lépésről-lépésre. Ne készüljetek hetekkel előre, hogy megvizsgáljátok a kérdést, s hogy mit tesztek, ha a hatóságok azt, meg amazt teszik. Sem, hogy mit mondjatok. Értelmünk legyen Isten szavával telt kincsesház. {SpM 25.3}   

Mikor az ellenség munkába kezd, ne hagyjuk érzelmeinket uralkodni; ne folyamodjunk idegen tűzhöz. Ne váljunk harciassá. Ezzel elárulhatjuk az ügyet, mikor a győzelem már csaknem a mienk. Ha elengedjük Jézus kezét, s magunkban bízunk, hónapokat, talán éveket vesz igénybe ellensúlyozni az egy rossz lépést. Ha nem vagyunk megtértek, s nem válunk kisgyermekké, sohasem látjuk meg Isten országát. Vannak leckék, melyeket be kell hoznunk iskoláinkba. A tanulóknak nagyobb szükségük van az elvekre, mint a közönséges tantárgyakra. Tanítsátok őket, miként vigyék előre az igazságot, amint az Jézusban van. {SpM 25.4}   

Ne ítéljük el a világot, míg nem hirdettük a világosságot. Hirdessük a kereszt egyszerű történetét. Szánjuk őket, s amennyire lehet, lágyítsuk meg az üzenetet, mert hozzájuk visszük. Ez meglágyítja szívüket, úgy hogy Isten Lelke alakítani tudja őket. Egész életükben hamis elméleteket fogadtak be. Ha közel jövünk hozzájuk, s Krisztus szeretetéről szólunk nekik, sokat tehetünk értük. {SpM 25.5}   

Kérdés: Helyes-e, ha testvéreink ledolgozzák pénzbírságukat? {SpM 25.6}   

Krisztus, a dicsőség királya, vitte a keresztet, melyre fölszögezték. A népnek semmi, de semmi joga sem volt ezzel is bántalmazni őt, mégsem utasította vissza. Krisztus szenvedett és meghalt értünk. Ne lennénk készek részt venni szenvedéseiben? A szolgák fizessék meg a járulékot, ahol mesterük adózott, nehogy mások megbotránkozzanak. {SpM 25.7}   

Mikor bíróságok elé visznek, mondjunk le jogainkról, hacsak ezzel Istennel nem kerülünk összetűzésbe. Nem a mi jogunkért küzdünk, hanem Isten jogáért a szolgálatunkra. "Mikor üldöznek titeket e városban, fussatok a másikba. Bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, mielőtt az emberfia eljő." {SpM 26.1}   

Ellen G. White {SpM 26}