× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Gyülekezeti Iskola

Tanítóknak és szülőknek

A gyülekezeti iskola megalapítása és helye a lehető legjelentősebb kérdés, ezért gondos megfontolást követel. Csak miután a legbölcsebb, legátgondoltabb terveket lefektették, akkor szabad ilyen iskolákat alapítanunk. Hibákat követtek el, mikor elhamarkodva alapították és helyezték el a gyülekezeti iskolákat. {SpM 183.1}   

Az iskola sikere jórészt a tanítók megválasztásától függ. A gyülekezeti iskolák tanítói ne legyenek éretlen fiatalok, akik csak gyöngén tudnak tanítani, s ahol elég sok a tanuló, kisegítőket a tanulók közül lehet választani. Így ők is értékes tapasztalatra tehetnek szert. {SpM 183.2}   

A gyülekezeti tanítók legyenek szerény véleménnyel magukról, ne legyenek önhittek. Legyenek alázatos, megbízható munkások, valódi lélekmentő lelkülettel telítve, akik megtanultak Istenben bízni, és az Úr nevében végezni munkájukat. Rendelkezzenek Krisztus jellemvonásaival - türelemmel, nyájassággal, irgalmassággal és szeretettel, s hozzák be napi tapasztalataikba az Üdvözítő igazságosságát, békéjét és kegyességét. Majd jóillatú légkörrel fáradozva, bizonyítékát nyújtják, hogy a kegyelem mit tud elérni az ember gyöngeségén át, ha Istent teszik bizalmukká és támaszukká. {SpM 183.3}   

Az Úr megmutatta nekem, hogy mit tehetünk a fiatalabb gyermekekért, ha Isten félelmében és szeretetében neveljük őket. Minden gyülekezeti iskolát vezessetek úgy, hogy Krisztus a jelenlétével tisztelhesse meg a tantermet. Sok munkát kell elvégeznünk a mesterért. Az "Úrnak félelme a bölcsesség kezdete." Aki gyülekezeti iskolában akar tanítani, tanuljon meg a helyes elvek szerint fáradozni. {SpM 183.4}   

Elvet elv után, sort sor után, itt is kicsit, ott is kicsit. Így kell nevelni a gyülekezeti iskolába járó gyerekeket. A tanítók legyenek gyöngédek és megértők a gyermekekkel való bánásmódjukban. Tanúsítsák irántuk Isten szeretetét. Szóljanak hozzájuk nyájas és bátorító szavakat. Akkor, tanítványaikért fáradozva, micsoda átalakulást érnek el a durva jellemeken, azokén, akiket nem neveltek helyesen odahaza. Istennek szavakban és tettekben megnyilvánuló kegyelme meg fogja érinteni szívüket. {SpM 183.5}   

A tanítók ne vágyjanak a maguk erejéből csodálatos dolgokat elérni. Minden szolgálatukban tanúsítsák Jézus szeretetét. Igaz önbecslést kell elegyíteni minden tettükbe. Az Úr az ifjabb tanítókat is kegyelme kinyilatkoztatásának eszközévé teheti. {SpM 184.1}   

A tanítók ne tűrjék meg magukban a lobbanékonyságot. Ne mérgelődjenek. Ne büntessék szigorral a javulásra szoruló gyermekeket. A tanítók elsősorban értsék meg, hogy énjüket, az ó embert alávetve kell tartani. Gondoljatok Krisztusnak az emberek iránt tanúsított határtalan szeretetére. Sose feledjétek, hogy isteni tanító áll fölöttetek, az ő alattvalói vagytok, akinek az ellenőrzése alatt kell mindenkor állnotok. Alázzátok meg szíveteket Isten előtt. Meglágyítja és lecsillapítja szíveteket, ha arra gondoltok, hogy Isten milyen gazdagságot áraszt gyermekeire. Megértetek majd valamit a szavakból: "Titeket is, kik hajdan elidegenültetek és ellenségek valótok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett, az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket maga elé." {SpM 184.2}   

Néhol kiderül, hogy az iskolát olyan helyen alapították, ahol a gyerekek közt levő neveletlen és rakoncátlan réteg nagyon megnehezíti a munkát. Az odahaza gyatra nevelésben részesült gyerekek sok bajt okoznak az iskolában, s romlottságuk elszomorítja a tanítók szívét. Mégse csüggedjenek el. A próba és vizsga tapasztalatot hoz. Ha a gyerekek engedetlenek és fegyelmezetlenek, csak még nagyobb a szükség a komoly erőfeszítésre. Az ilyen jellemű gyerekek az egyik oka, amiért iskolákat hozunk létre. A szülők által elhanyagolt és nem fegyelmezett gyerekeket meg kell menteni. {SpM 184.3}   

Ahol gyülekezeti iskolát alapítottunk, sohase adjátok föl a munkát, hacsak Isten világosan ezt nem jelzi. Az ő segítségével a tanítók nagyszerű megmentést végezhetnek a dolgok rendjének megváltoztatása által. Ha a tanító türelmesen, buzgón és kitartón fáradozik Krisztus vonalain, az iskolákban elkezdett javulás ki fog terjedni a gyerekek családjára is, tisztább, finomultabb, krisztusibb légkört teremtve. Az így munkálkodó tanítók Isten szolgálatát végzik, erre és az örök életre. {SpM 184.4}   

A szülőkre is föladat hárul ezen a téren. Ne feledjék, hogy az iskola működése sokkal többet ér el, ha megértik, hogy az ilyen iskola milyen előnyökben részesíti a gyerekeket. Értsék meg, hogy változtatniuk kell a gyerekek irányításán, mielőtt kicsiny gyermekeik azt a békét és szeretetet tanúsítják, mely Isten megtérítő kegyelméből fakad. {SpM 184.5}   

Ha a szülők megértik, hogy kötelességük elhanyagolása súlyos bűnt jelent, melyet meg kell bánniuk, melyből meg kell térniük; ha összefognak a gyerekeik üdvösségén fáradozó tanítóval, csodálatos munkát végezhetnek el a gyermekekért. Imával, türelemmel, hosszútűréssel a szülők sokat tehetnek, hogy helyesbítsék a türelmetlenségükkel és balga, elnéző kényeztetésükkel okozott kárt. A gyülekezeti iskola legyen az a hely, ahol a tanítók és szülők is nevelve lesznek. A szülők és tanítók ragadják meg együttesen ezt a munkát. Szülők, ne feledjétek, hogy a komoly, buzgó istenfélő tanító jelenléte nektek is javatokra lesz. {SpM 184.6}   

Az Úr azt kívánja, hogy a gyülekezetek szorgalmasabban lássanak a gyülekezeti iskola létrehozásához, bőkezűn adakozva a tanítók eltartására. Fölmerült a kérdés: Nem lehetne-e második tizedet használnia gyülekezeti iskolára? Nos, az adakozást nem lehetne jobb célra fordítani. {SpM 185.1}   

A szülők találjanak utakat és módokat, hogy hasznosan lekössék, foglalkoztassák gyermekeiket. Adjatok nekik kis kertet megmunkálásra. Akkor nekik is lehet valamijük, amit önkéntes adományokra adnak. A szülők ne feledjék, hogy lelkiismeretesen kell fáradozni magukért és kicsinyeikért, ha azokat is begyűjtik magukkal a biztonság bárkájába. Még mindig az ellenség országában élünk. A szülők törekedjenek magasabb mérték elérésére, és gyermekeiket is iparkodjanak magukkal emelni. Vessétek el a sötétség cselekedeteit s öltsétek magatokra a világosság fegyverzetét. {SpM 185.2}   

Bizonyítsátok be készségeteket, hogy megtesztek minden tőletek telhetőt, hogy a legkedvezőbb helyre állítsátok gyermekeiteket, olyan jellem kialakításához, melyet Isten elvár szolgáitól. Vegyetek igénybe minden lelki izmot és ínat, hogy megmentsétek kicsiny nyájatokat. A pokol hatalmas seregei pusztulásotokat tervezik. Imádkozzatok sokkal többet. Szeretettel, gyöngéden tanítsátok gyermekeiteket, hogy jöjjenek Istenhez, mint mennyei Atyjukhoz. Tanítsátok őket segítőkészségre a családi körben. Tanítsátok őket önuralomra a család igazgatása terén mutatott példátokkal. A Szentlélek a legnemesebb gondolatokkal tölt meg, amint a magatok és gyermekeitek üdvösségén fáradoztok. {SpM 185.3}   

Szülők, gyűjtsétek össze az isteni fény ösvényetekre hulló sugarait. Járjatok a világosságban, amint Krisztus is a világosságban van. Amint hozzáfogtok gyermekeitek megmentéséhez és a ti szentség országútján való megtartásotokhoz, a leg idegekre menőbb próbák törnek rátok. Mégse essetek vissza. Ragadjátok meg Krisztust. Ő mondja: "Ragadja meg erősségemet s kössön békét velem. békét énvelem." Nehézségek fognak támadni. Akadályokba fogtok ütközni. Tekintsetek folyton Jézusra. Mikor vészhelyzet támad, kérdezzétek meg: "Uram, most mit tegyek?" Ha nem vagy hajlandó földühödni, nyugtalankodni és szitkozódni, az Úr megmutatja a kivezető utat. Megtanít olyan krisztusi módon használni a beszéd tehetségét, hogy a türelem, megnyugvás és szeretet tulajdonságait hozod a családi körbe. {SpM 185.4}   

Szülők, nem mind vívtátok ki a győzelmet a beszéd tehetségének fölhasználásánál. Óvjon meg az Úr, nehogy a dühös, megfontolatlan szavak szólásával leszállítsd magad gyermekeid tiszteletében. Kövess el mindent, hogy előnyös talajon állj gyermekeid előtt, Krisztus cselekedeteit és magaviseletét követve, szilárdan megragadva Isten ígéreteit, örömhírhirdetők, lélekmentők lehettek a családban - a kegyelem szolgái gyermekeitek számára. {SpM 185.5}   

Tanuljátok meg a leckét, melyet Krisztus nyújtott az ötezer táplálása után. "Gyűjtsétek össze a maradékot, hogy semmi el ne vesszen." Az Úr szüntelen gyakorolja csodatevő hatalmát, mikor a szülők gyermekeiket hozzá vezetik. {SpM 185.6}   

Apák, anyák szóljatok gyermekeiteknek Isten csodatevő hatalmáról. Vigyétek ki őket a kertbe, magyarázzátok meg nekik, hogy az Úr miként serkenti az elhintett magot a növekedésre. Amint a gyerekek tanulmányozzák a természet nagy tankönyvét, Isten benyomást tesz értelmükre. A gazda fölszántja a földet, elhinti, de nem tudja növekedésre késztetni a magot. Az Úr ülteti életadó lelkét a magba, életre késztetve azt. Gondoskodása alatt az életcsírája tör át a kemény burkon s növekszik, hogy magot hozzon. Először fűszál, aztán a kalász, majd teljes mag a kalászban. Amint elmondjuk a gyermekeknek, hogy mit tesz Isten a magért, megtanulják a kegyelemben való növekedés titkát. {SpM 186.1}   

A természet tele tanításokkal Isten szeretetéről, melyek a természetről a természet Istenére mutatnak, megtanítva az egyszerű, szent igazságokat, melyek megtisztítják a gondolatokat, közeli érintkezésre hozva Istennel. E leckék hangsúlyozzák, hogy a tudományt és vallást nem lehet elválasztani. {SpM 186.2}   

Krisztus eljött a világra, hogy megtanítsa az embereket Isten országának titkaira. Az ember emberi érveréssel mégsem érti meg leckéit. Emberi bölcsesség nem lehet az isten tudomány eredője. {SpM 186.3}   

A nagy tanító eljött a mennyből, hogy a világosság fáit ültesse el a világon. Fölszólítja a természetet, hogy tükrözze az emberi értelembe a menny küszöbéről áradó fényt, hogy az emberek engedelmeskedjenek igéjének. S a természet engedelmeskedik Isten akaratának. Az Isten kegyelme által meglágyított szív számára a nap, a hold, az égbe nyúló fák, a mezei virágok tanács szavait suttogják. A magvetés a lelki magvetést juttatja eszünk be. A fák hirdetik, hogy a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Még a konkoly is leckére tanít. Ezek a Sátán maghintései, s ha nőni engedjük őket, erős növekedésükkel megfojtják a gabonát. {SpM 186.4}   

Mikor az ember Istenhez békül, a természet mennyei bölcsességgel szól hozzá, bizonyságot téve Isten szava örök igazságairól. Amint Krisztus a természet dolgainak jelentéséről szól, az igaz vallás tudománya tündöklik elő, megmagyarázza Isten tevékenyégének összefüggését a természet és a létek világában. {SpM 186.5}   

Kegyetlennek tűnik városokban alapítani iskoláinkat, ahol a tanulók nem tudják megtanulni a természet értékes leckéit. Tévedés városokba hívnunk embereket, ahol a gyermekek és fiatalok a romlottság levegőjét szívják, a bűn, erőszak, mértéktelenség és istentelenség levegőjét. Borzalmas tévedés megengedni a gyerekeknek, hogy azzal érintkezzenek, ami félelmetes benyomást tesz rájuk. A gyerekeket és fiatalokat lehetetlen teljesen megőrizni, {SpM 186.6}   

hogy hozzá ne szokjanak a városokban mindennapos gonoszság látványaihoz. {SpM 186}   

Évekkel ezelőtt kellett volna tágas telkeken iskolákat alapítani, ahol a gyermekeket jórészt a természet könyvéből lehet tanítani. Ha megtettük volna, mennyire más állapotok uralkodnának gyülekezeteinkben. Föléledésre, megtisztulásra, szentté tételre van szükségünk. Beszélgetésünk, magaviseletünk mindenestől közönséges és hétköznapi. Konkoly növekedik a búza közt, s a konkoly gyakran a búza nyakára nő. {SpM 191.1}   

Örvendeztem, mikor hallottam, hogy a battle creek-i iskolát vidékre helyezik át. Tudom, hogy kevesebb kísértés éri ott a hallgatókat, mint a városokban, melyek gyors ütemben Sodomává és Gomorává válnak, készen a megégetésre. Az a népszerű eszme, hogy a városokat kell választani iskoláink számára. Ezzel szemben Isten azt mondja, hogy hagyják el a városok bűnszennyezte légkörét. Célja, hogy iskoláinkat tisztább légkörben hozzuk létre. {SpM 191.2}   

Ellen G. White {SpM 191}