József Egyiptomban

{PP 213}   

József ezalatt útban volt rabtartóival Egyiptom felé. Miközben a karaván délnek, Kánaán határa felé tartott, a fiú felismerte a távoli dombokat, amelyek között atyja sátorozott. Keservesen sírt, amikor megpróbáltatásában szerető atyjára gondolt. Ismét felidéződött benne a dótháni jelenet. Látta maga előtt haragos fivéreit, és érezte vad, gyűlölködő pillantásaikat. Könyörgéseire adott durva, sértő feleletük még mindig fülében csengett. Remegő szívvel gondolt a jövőre. Micsoda változás – a forrón szeretett, dédelgetett fiúból megvetett, tehetetlen rabszolga lett! Mi lesz majd sorsa egyedül és barátok nélkül abban az idegen országban, ahová hurcolják? Józsefen egy ideig a rémület és rettegés lett úrrá. {PP 213.1}   

Az isteni gondviselés azonban még ezt a tapasztalatot is áldássá változtatta. Néhány óra leforgása alatt megtanulta azt, amit egyébként évek folyamán sem érthetett volna meg. Atyja, noha gyengéden és forrón szerette, dédelgetésével és kényeztető kivételezésével mégis ártott neki. Ez a szerencsétlen megkülönböztetés szította fel fivérei haragját és hívta ki ellenségeskedésüket, mely végül is otthonától elszakította, s kegyetlen rabszolgasorsra juttatta. De az atyai részrehajlás következményei jellemében is megmutatkoztak. Kezdett önelégült és követelődző lenni. Jellemében jónéhány kijavítandó hiba volt. Mivel hozzászokott a gyengéd atyai gondviseléshez, úgy érezte, nem tud majd megküzdeni az előtte álló nehézségekkel, amelyeket a kitaszított, idegen rabszolga keserves sorsa tartogat számára. {PP 213.2}   

Gondolatai ezután atyja Istene felé fordultak. Gyermekkorában megtanulta, hogy szeresse és félje Őt. Atyja sátorában gyakran hallgatta a látomás történetét, amelyet Jákób akkor élt át, amikor otthonából menekülnie kellett. Elmondták neki, milyen ígéreteket nyert atyja az Úrtól és azok hogyan teljesedtek; a szükség óráiban Isten angyalai melléálltak, hogy oktassák, vigasztalják és megoltalmazzák. Hallott Isten szeretetéről, amely Megváltóról gondoskodott az emberiség számára. Most ezek az értékes tanítások mind felelevenedtek emlékezetében. József hitt abban, hogy atyái Istene lesz az ő Istene is. Akkor és ott teljesen átadta magát az Úrnak, és imádkozott, hogy Izráel Megtartója legyen vele száműzetése földjén is. {PP 213.3}   

Lelke megremegett a nagy elhatározástól, hogy hű marad Istenhez – minden körülmények között a menny Királyának alattvalójához méltóan kíván viselkedni. Teljes szívvel fogja az Urat szolgálni, sorsával, viszontagságaival bátran szembenéz és minden kötelességét hűségesen teljesíti. Egyetlen nap élményei jelentették József életének fordulópontját. A nem várt szerencsétlenség az elkényeztetett gyermekből körültekintő, bátor, fegyelmezett férfit formált. {PP 214.1}   

Miután megérkeztek Egyiptomba, Józsefet eladták Potifárnak, a királyi testőrség főhadnagyának, akinek szolgálatában tíz évig maradt. Nem mindennapi kísértéseknek volt itt kitéve. Mindenfelől bálványimádás vette körül. Az idegen istenek tiszteletének fényét királyi pompa és kora legkulturáltabb népének gazdagsága és műveltsége emelte. József mégis megőrizte egyszerűségét, és hű maradt Istenhez. Mindenütt a bűn ezer formáját látta és hallotta maga körül, de ő vak és süket maradt irántuk. Nem engedte meg, hogy gondolatai tiltott területekre kalandozzanak. Nem volt hajlandó elveit leplezni, csak azért, hogy az egyiptomiak kegyét elnyerje. Ha elgyengült volna, akkor legyőzi a kísértés; ő azonban nem szégyellte atyái hitét, nem próbálta titkolni, hogy Jahve imádója. {PP 214.2}   

„És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember volt… Látta pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében.” Potifár bizalma napról napra nőtt József iránt, végül intézőjévé emelte, minden vagyonát rábízva. „Mindent azért, valamije volt, József kezére bízta; és semmire sem volt gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megevett.” (I. Móz. 39:2–6) {PP 214.3}   

A szemmel látható eredményesség, ami József munkáját és intézkedéseit kísérte, nem közvetlen isteni csoda következménye volt, hanem szorgalmát, gondosságát és kitartását koronázta Isten áldása. Sikerességét Isten kegyelmének tulajdonította, és még bálványimádó ura is ezt tartotta a páratlan eredményesség titkának. Állhatatos, céltudatos fáradozása nélkül azonban sohasem érhetett volna el ilyen eredményt. Szolgájának hűsége Istent dicsőítette. Az Ő terve az volt, hogy az istenfélő hívő tiszta és becsületes élete éles ellentéte legyen a bálványimádókénak – így hassa át a mennyei kegyelem fénye a pogányság sötétségét. {PP 214.4}   

József nemes jelleme és hűsége megnyerte a fáraó főemberének jóindulatát, aki már inkább fiának, mint rabszolgájának tekintette. A fiatalember főrangú és tanult emberekkel került kapcsolatba, nyelvi, jogi és tudományos ismeretekre tett szert – olyan nevelésben részesült tehát, amelyre szüksége volt Egyiptom leendő főemberének. {PP 217.1}   

József hitének és becsületességének azonban kemény próbát kellett kiállnia. Gazdája felesége elhatározta, hogy az ifjút Isten törvényének áthágására csábítja. József mindeddig szeplőtlenül állt a pogány ország romlottsága közepette – de vajon hogyan birkózik meg ezzel a kísértéssel, mely oly hirtelen, nagy erővel és oly megejtően tör rá? Jól tudta, hogy ellenállásának milyen következményei lehetnek. Ha beleegyezik, kegy és jutalom vár rá; ha ellenkezik: gyalázat, börtön, sőt talán halálos ítélet. E pillanat döntésétől függött egész jövője. Győz-e az elvhűség? Kitart-e József Isten mellett? Kimondhatatlan aggodalommal figyelték az angyalok a jelenetet. {PP 217.2}   

József tántoríthatatlan hitének ereje mutatkozott meg feleletében. Földi urának bizalmával sem él vissza és bármilyen következményekkel járna is, mennyei Urához is hű marad. Isten és a szent angyalok vizsgáló tekintete előtt sokan követnek el olyan bűnöket, melyekért embertársaik jelenlétében szégyenkeznének, de József első gondolata Isten volt. „Hogyan követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?” – mondta. {PP 217.3}   

Ha állandóan abban a tudatban élnénk, hogy Isten látja és hallja mindazt, amit teszünk vagy mondunk, és pontosan feljegyzi szavainkat és tetteinket, melyekért egykor felelnünk kell majd, akkor félnénk elkövetni a bűnt. Tartsák a fiatalok állandóan emlékezetükben, hogy bárhol vannak és bármit tesznek, Isten mindenütt jelen van. Magaviseletünk egyetlen mozzanata sem kerüli el tekintetét. A magasságos Isten előtt nem rejthetjük el útjainkat. Az emberi törvényeket – még ha igen szigorúak is – titokban sokan büntetlenül áthágják, de más a helyzet Isten törvényével. Még a legsötétebb éj sem leplezheti el a bűnöst. Gondolhatja ugyan, hogy egyedül van, azonban minden tettének láthatatlan tanúja van. Szíve legrejtettebb indítékai is nyilvánvalóak Isten tekintete előtt. Minden egyes tettét, szavát, gondolatát olyan pontosan feljegyzik, mintha csak ő élne egyedül a földön és az egész menny figyelme rá összpontosulna. {PP 217.4}   

Józsefnek szenvednie kellett ártatlanságáért, becsületességéért; kísértője bosszút állt rajta, olyan alávaló bűnnel vádolva Józsefet, amiért börtönbe vetették. Ha Potifár elhitte volna felesége vádjait, amelyeket József ellen felhozott, az a héber ifjú életébe került volna, azonban az ifjú szerénysége és becsületessége, mely egész viselkedését jellemezte, ártatlanságát bizonyította. És mégis, gazdája házának jó híre érdekében kegyvesztett lett, és börtönbe vetették. {PP 218.1}   

Eleinte igen keményen bántak Józseffel a börtönben. A zsoltáríró feljegyzi róla: „Lábait béklyóba szorították, ő maga vasban járt. Mind az ideig, amíg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.” (Zsolt. 105:18–19) József igaz jelleme azonban még a börtön sötétségén is átvilágított. Ott is megőrizte hitét és türelmét. Hosszú évek hűséges szolgálatáért kegyetlen fizetséget kapott, de mindez nem tette mogorvává vagy csüggedtté. A tiszta lelkiismeret adta békesség hatotta át, és ügyét Istenre bízta. Nem tépelődött az elszenvedett jogtalanságokon, hanem felülemelkedve saját bánatán, mások bajain akart enyhíteni. Még a börtönben is talált magának munkát. Isten éppen a szenvedések iskolájában készítette elő Józsefet, hogy még hasznosabb emberré váljon, és ő nem utasította el a szükséges nevelést. A börtönben láthatta az elnyomatás, a zsarnokság következményeit, a bűn kihatásait, megtanulta az igazságos ítélkezés, a részvét és irgalom leckéit, ami képessé tette arra, hogy később bölcsen és megértéssel gyakorolja a hatalmat. {PP 218.2}   

József fokozatosan megnyerte a börtön felügyelőinek bizalmát, akik végül is az összes fogoly gondozását rábízták. Éppen a börtönbeli viselkedése – mindennapi életében megnyilvánuló becsületessége, részvéte a szenvedők és csüggedők iránt – nyitotta meg az utat jövendő jóléte és dicsősége felé. A világosság minden sugara, amelyet mások életútjára vetünk, visszasugárzik ránk. Minden őszinte vigasztaló szó, minden enyhítés az elnyomottak helyzetén, az ínségeseknek juttatott minden adomány az adakozó áldására válik, ha indítékai tiszták. {PP 218.3}   

A király fősütőmestere és főpohárnoka vétségükért börtönbe kerültek, és József gondjaira bízták őket. Egyik reggel, miután észrevette, hogy a két rab nagyon szomorú, együttérzőn érdeklődött bánatuk oka iránt. Elmondták, hogy az éjszaka mindketten érdekes álmot láttak, de nem tudják az értelmét. „A megfejtés nem Isten dolga-e? – mondta József. – Mondjátok el kérlek, nekem.” (I. Móz. 40:8) Miután mindketten elmondták álmukat, József megfejtette azok jelentését: három nap múlva a főpohárnok visszanyeri tisztségét és úgy szolgálja tovább a fáraót mint azelőtt, de a sütőmestert a király parancsára halálra ítélik. Mindkét esetben beteljesedett a jövendölés. {PP 219.1}   

A király pohárnoka hálásan köszönte meg Józsefnek mind az álom számára örvendetes megfejtését, mind pedig az iránta tanúsított figyelmességét. Viszonzásul József arra kérte, hivatkozva saját igazságtalan bebörtönzésére, hogy vigye ügyét a király elé. „Csakhogy megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts meg engem e házból. Mert lopva hoztak el engem a héberek földjéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöcbe vessenek.” A főpohárnok álma minden egyes részletében teljesedett, de miután a király visszafogadta kegyeibe, nem gondolt többé jótevőjére. József még két évig volt fogoly. A kiszabadulás reménye már lassan-lassan szertefoszlott, és megpróbáltatásait még a hálátlanság keserű fullánkja is tetézte. {PP 219.2}   

Azonban mennyei kéz készült megnyitni a börtön kapuit. Egyiptom királya egyik éjjel két álmot látott, melyek nyilvánvalóan azonos eseményre vonatkoztak, valamilyen nagy katasztrófa árnyékát vetítve előre. Az álmok jelentőségét nem értette, mégis gyötörték a lelkét. Birodalmának mágusai és bölcsei sem tudták a megfejtést. A király tanácstalansága és aggodalma egyre nagyobb lett, és környezetét rémület ülte meg. A palotában uralkodó hangulat hatására a főpohárnok visszaemlékezett saját álmára, gondolatai Józsefre terelődtek, és lelkében önvád támadt feledékenysége és hálátlansága miatt. Azonnal elmondta a királynak saját és a sütőmester álmát, valamint hogyan fejtette meg azokat a héber fogoly, és hogyan teljesedtek be a jövendölések. {PP 219.3}   

Ugyan megalázó volt a fáraó számára, hogy országa mágusait és bölcseit mellőzze és egy idegen rabszolga tanácsát kérje ki, kétségbeesett lelkiállapotában azonban még ilyen szolgálatot is kész volt elfogadni, csakhogy zaklatott lelke nyugalmat találjon. Azonnal elküldött tehát Józsefért; aki levetette a rabruhát és megborotválkozott, mert a kegyvesztettség és a fogság ideje alatt szakálla hosszúra nőtt. Ezután a király elé vezették. {PP 220.1}   

„És mondta a fáraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs aki megmagyarázza azt. Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. És felelt József a fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van.” (I. Móz. 41:15–16) József válasza alázatosságáról és Istenbe vetett hitéről tanúskodott. Szerényen elhárította magáról azt a feltevést, mintha önmagában emberfeletti bölcsességgel bírna. „Nem én, hanem egyedül Isten jelenti meg ezeket a titkokat.” {PP 220.2}   

A fáraó ezután elbeszélte álmait: „Álmomban íme álltam a folyóvíz partján. És íme a folyóvízből hét kövér és szép tehén jött ki és legelt a nádasban. S íme azok után más hét tehén jött ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Egyiptom földjén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat. És elnyelték az ösztövér és rút tehenek az előbbi hét kövér tehenet. És azok gyomrukban voltak, de nem tetszett meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejük oly rút volt, mint azelőtt. És felserkentem. És láttam álmomban, és íme hét gabonafej nevelkedett egy száron, mind teljes és szép. És íme hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej növekedett azok után. És elnyelték a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondtam az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nekem. {PP 220.3}   

És mondta József: A fáraó álma egy és ugyanaz; amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a fáraónak.” Hét bő esztendő következik. A mezők és a kertek sokkal bővebben hoznak termést, mint bármikor korábban. Ezt az időszakot azután hét ínséges esztendő követi. „És nem ismerszik meg az előbbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz.” Az álom ismétlődése pedig egyszersmind bizonyítja, hogy biztosan és hamarosan teljesedik. „Most azért – mondta József – szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye meg Egyiptom földjén gondviselővé. Cselekedje ezt a fáraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a hét bő esztendőben. És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá, élelmül a városokban és tartsák meg. És legyen élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére.” {PP 220.4}   

József álomfejtése annyira ésszerű és következetes volt, az ajánlott intézkedések pedig annyira józanok és értelmesek, hogy helyességükhez kétség sem fért. De kit bízzanak meg a terv kivitelezésével? A nemzet sorsa függött ettől a döntéstől. A király gondban volt. Egy ideig fontolgatták a kinevezés ügyét. Az uralkodó a főpohárnok révén értesült József bölcs és okos helytállásáról, mellyel már a börtönben is kitűnt – nyilvánvaló volt tehát, hogy kiváló szervezőképességgel bír. A főpohárnok önváddal telve, előző hálátlanságát jóváteendő, buzgón dicsérte jótevőjét, és a király további érdeklődése igazolta a hallottakat. Az egész birodalomban csak József volt olyan bölcs, hogy rámutasson a királyságot fenyegető veszedelemre és az elkerülhetetlenül szükséges intézkedésekre. A király végül is arra a meggyőződésre jutott, hogy József az egyetlen, aki megvalósíthatja az általa javasolt terveket. Világosan felismerte, hogy Józsefet isteni erő kíséri, és az összes államhivatalnok között sem találhattak hozzá hasonlót, aki képes lenne a válságban a nemzet ügyeit kézben tartani. Az a tény, hogy héber származású és rabszolga volt, keveset nyomott a mérlegen, nyilvánvaló bölcsessége és józan ítélőképessége miatt. „Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben Isten Lelke van?” – kérdezte tanácsosaitól a fáraó. {PP 221.1}   

A döntés megtörtént, és kihirdették Józsefnek a meglepő határozatot: „Mivelhogy Isten mindezeket neked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyi szék tesz engem nagyobbá nálad.” A király folytatta József beiktatását a tisztség jelvényével: „És levette a fáraó a maga gyűrűjét kezéről és adta azt József kezére; és felöltöztette őt drága gyolcsruhába, és aranyláncot tett az ő nyakába. És végighordoztatta őt az ő második szekerén, és kiáltották őelőtte: Térdet hajtsatok!” {PP 221.2}   

„Úrrá tette őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán; hogy főembereit tetszése szerint kötöztethette, és véneit is bölcsességre taníthatta.” (Zsolt. 105:21–22) József a tömlöc mélyéről Egyiptom egész földjének kormányzójává emeltetett. Nagy méltósággal járt ez a tisztség, de nehézségekkel és veszélyekkel is. A magaslat sohasem veszélytelen. Miként a vihar sértetlenül hagyja a völgy kicsiny virágait, de közben gyökerestől szaggatja ki a hegycsúcs sudár fáit, úgy azok, akik egyszerű életükben becsületesen megállták a helyüket, a mélybe zuhanhatnak a világi sikerek és tisztségek kísértései között. József jelleme azonban kiállta a próbát a viszontagság és a jólét idején egyaránt. Ugyanolyan hű maradt Istenhez a fáraó palotájában, mint börtöne zárkájában. Bár idegen volt egy pogány országban és távol Istent imádó rokonaitól, feltétlenül hitte, hogy Isten vezeti lépéseit, és Istenbe vetett megingathatatlan bizalommal végezte hivatalával járó feladatait. József által Egyiptom királyának és főembereinek figyelme az igaz Istenre irányult, és bár megmaradtak bálványimádásukban, de mégis megtanulták tisztelni a Jahve imádójának jellemében és életében megnyilvánuló életelveket. {PP 222.1}   

Mi tette képessé Józsefet arra, hogy ilyen szilárd jellemet, becsületességet és bölcsességet örökítsenek meg számunkra a feljegyzések? Kora ifjúságában megszokta, hogy fontosabbnak tartsa kötelességeit, mint kedvteléseit. Fiatal évei becsületessége, egyszerű hite és nemes lénye gazdag gyümölcsöt hozott az érett férfi tetteiben. Tiszta és egyszerű élete elősegítette testi és szellemi fejlődését. Istennel való közössége a teremtés művei által, elmélkedése a nagyszerű igazságok fölött, melyeket Isten a hit örököseire bízott, nemesbítette lelkületét, értelmét pedig olyan mértékben erősítette, ahogyan semmilyen más tanulmány sem teheti. Hűséges kötelességteljesítés minden helyzetben, a legapróbbaktól a legnagyobbakig – ez emelte képességeit a legmagasabb fokra. Aki a Teremtő akaratával összhangban él, a legigazabb és legnemesebb jellem fejlődését teremti meg a maga számára. „Az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” (Jób 28:28) {PP 222.2}   

Csak kevesekben tudatosul az élet kis dolgainak a jellem fejlődésére gyakorolt hatása. Nincs cskélységnek vehető dolgunk. A nap nap után változó körülmények rendeltetése, hogy hűségünket próbára tegyék és nagyobb megbízatásokra is felkészítsenek. Ha a mindennapi élet tevékenységei közben ragaszkodunk elveinkhez, akkor megszokjuk, hogy a kötelesség szavát fontosabbnak tartsuk az élvezetek vagy hajlamok csábításainál. Az így fegyelmezett elme nem ingadozik a jó és rossz között, mint a nád a szélben; teljesíti kötelességét, mert abban gyakorolta magát, hogy szokásává legyen a hűség és az igazságszeretet. Aki hű a kicsinyen, erőt nyer, hogy hűk legyen a nagy dolgokban is. {PP 222.3}   

A becsületes jellem értékesebb Ofir aranyánál. Enélkül senki sem emelkedhet tisztes méltóságra. A jellem azonban nem örökölhető és nem megvásárolható. Az erkölcsi kiválóság és a nemes lélek nem a véletlen műve. A legértékesebb képességek is értéktelenek, ha nem művelik, tökéletesítik őket. A nemes jellem kialakítása egy egész élet műve, szorgalmas és kitartó törekvés eredménye. Isten adja az alkalmakat; az eredmény attól függ, hogy hogyan élünk azokkal. {PP 223.1}