Izsák házassága

{PP 171}   

Ábrahám megöregedett és úgy érezte, hamarosan meghal, de valamit még meg kellett tennie, hogy biztosítsa az utódainak adott ígéret beteljesülését. Izsák – az Istentől rendelt utód, Isten törvényének megtartója, a választott nép atyja – még nőtlen volt. Kánaán lakosai bálványimádók voltak, és Isten megtiltotta népének, hogy összeházasodjanak velük, mert tudta, hogy az ilyen házasságnak hitehagyás a következménye. A pátriárka féltette fiát az őt körülvevő befolyástól. Ábrahám Istenbe vetett szilárd hite, akarata iránti engedelmessége Izsák jellemében is megnyilvánult; de az ifjú szelíd és engedékeny természetű volt. Ha életének társa nem volna istenfélő, félő, hogy elveit esetleg feláldozná a békesség kedvéért. Ábrahám fontos feladatának tekintette, hogy fiának feleséget válasszon; arra törekedett, hogy olyat találjon számára, aki nem távolítja el Istentől. {PP 171.1}   

A régi időkben általában a szülők intézték gyermekeik házasságát; Isten imádói között is ez volt a szokás. Ugyan senkitől sem követelték meg, hogy olyan társhoz kösse életét, akit nem szeret, azonban az ifjúság vonzalmait a tapasztalt, istenfélő szülők megítélése irányította. A szülőkkel szemben tanúsított tiszteletlenségnek, sőt bűnnek számított, ha a gyermek ellenkező utat választott. {PP 171.2}   

Izsák, bízva atyja bölcsességében és szeretetében, elégedetten tette kezébe az ügyét, mert hitte, hogy Isten vezeti majd választását. A pátriárka atyja rokonságára gondolt, a távoli Mezopotámiában. Noha ők sem voltak teljesen mentesek a bálványimádástól, mégis az igaz Isten ismeretét ápolták, és Őt imádták. Izsák nem hagyhatja el Kánaánt, hogy közöttük lakozzon; de lehetséges, hogy akad közöttük egy leány, aki hajlandó elhagyni otthonát, és egyesülni Izsákkal az élő Isten igaz imádatában. Ábrahám ezt a fontos ügyet „háza legöregebb szolgájára” bízta, aki istenfélő, tapasztalt és jó ítélőképességű férfiú volt, és hosszú ideje hűségesen szolgált nála. Az Úr előtti ünnepélyes esküvel kötelezte szolgáját, hogy nem vesz feleséget Izsáknak a kánaániták közül, hanem Nákhor családjából, Mezopotámiából választ leányt számára. Megtiltotta, hogy Izsákot oda visszavigye. Ha pedig nem akadna olyan hajadon, aki hajlandó lenne elhagyni rokonságát, akkor feloldja jelen esküje alól. A pátriárka azzal bátorította szolgáját a nehéz és kényes megbízatásra, hogy küldetését Isten sikerrel fogja koronázni. „Az Úr, az égnek Istene – mondotta –, aki engem kihozott az én atyámnak házából és az én rokonságomnak földjéről,… elbocsátja az Ő angyalát teelőtted.” {PP 171.3}   

A küldött azonnal útnak indult. Tíz tevét vitt magával, saját maga és kísérői, sőt visszafelé a menyasszony és kísérete számára, azonkívül ajándékokat a leendő feleség és barátai részére. Így vágott neki a hosszú útnak Damaszkuszon túlra, a gazdagon termő síkság felé, amely Kelet nagy folyóját szegélyezi. Háránba, „Nákhor városába” érkezve megállt a falakon kívül, a kút közelében, ahová alkonyatkor vízért jártak a helység asszonyai. Nyugtalanító gondolatok jártak fejében. Hiszen nemcsak gazdája házára, hanem a jövendő nemzedékek sorsára is döntő jelentőségű lesz választása. Hogyan válasszon hát bölcsen a teljesen idegenek, ismeretlenek közül? Visszaemlékezett Ábrahám szavaira, hogy Isten elküldi majd angyalát őelőtte, komolyan imádkozott tehát biztos vezetésért. Ura családjában megszokta a szívességet és a vendégszeretetet, arra kérte tehát Istent, hogy a leány, akit Isten választott, a szíves udvariasság valamilyen tettével tűnjék ki a többiek közül. {PP 172.1}   

Alig fejezte be imáját, máris feleletet kapott. A kút köré sereglett nők közül az egyik udvarias modorával tűnt ki neki. Miután a lány eljött a kúttól, az idegen elébe ment, és vizet kért tőle a vállán lévő korsóból. Kérésére a lány szívélyesen felelt, sőt felajánlotta, hogy a tevéknek is húz vizet. Ezt a szolgálatot még fejedelmek leányai is elvégezték atyjuk nyájai és csordái részére. Így adta meg Isten a kívánt jelet. „A leányzó pedig felette szép ábrázatú volt”, készséges udvariassága jószívűségét bizonyította, valamint tetterős, tevékeny lényét. Miután értékes ajándékokkal megköszönte a lány szívességét, szülei felől érdeklődött. Amint meghallotta, hogy Ábrahám unokafivérének, Béthuelnek leánya, „meghajtotta magát az ember, és imádta az Urat”. {PP 172.2}   

A férfi szállást kért a leány atyjának házánál, és köszönő szavai elárulták, hogy ismeri Ábrahámot. Hazatérve, a lány elmondta a történteket; bátyja, Lábán pedig kisietett, hogy az idegent és kíséretét vendégül lássa. {PP 173.1}   

Eliézer nem akart enni mindaddig, amíg megbízatását, a kútnál mondott imáját és az összes körülményt el nem mondta. Azután így szólt: „Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak”. Válaszuk így hangzott: „Az Úrtól van e dolog; nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. Íme előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr elvégezte.” (I. Móz. 24:33–51) {PP 173.2}   

Miután megnyerte a család beleegyezését, Rebekát is megkérdezték, hogy hajlandó-e olyan messzire költözni atyja házától, hogy Ábrahám fiának felesége legyen. Rebeka a történtek alapján hitte, hogy Isten választotta őt Izsák hitveséül, és azt mondta: „elmegyek”. {PP 173.3}   

A szolga, ura örömére gondolva, amit küldetése sikere ébreszt majd, türelmetlenül sürgette az utazást, és hajnalban már útnak is indultak hazafelé. Ábrahám Beérsebánál táborozott, Izsák pedig, miután meglátogatta a nyájakat a közeli földeken, visszatért atyja sátorához, hogy a Háránba küldött követ érkezését várja. „És kiment Izsák estefelé elmélkedni a mezőre, és felemelte szemeit és látta, hogy ímé tevék jönnek. Rebeka is felemelte szemeit, meglátta Izsákot, és leszállt a tevéről. És mondta a szolgának: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn előnkbe jön? A szolga pedig mondta: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezte magát. Elbeszélte azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett. Izsák pedig bevitte Rebekát Sárának, az ő anyjának sátorába. És elvette Rebekát és lett neki felesége és szerette őt. S megvigasztalódott Izsák az ő anyja halála után.” (I. Móz. 24:61–67) {PP 173.4}   

Ábrahám megfigyelte az istenfélők és hitetlenek összeházasodásának eredményeit, Kain idejétől kezdve saját napjaiig. Saját, Hágárral kötött házasságának következményei, azután Ismáel, majd Lót házassága állandóan a szeme előtt lebegett. Ábrahám és Sára hitének hiánya eredményezte Ismáel születését, a jó és a hitetlen mag keveredését. Az atyának fiára gyakorolt hatását kioltotta az anya bálványimádó rokonsága és Ismáel pogány feleségeinek befolyása. Hágár féltékenysége és az Ismáel részére választott feleségek olyan akadályoknak bizonyultak, amelyeket Ábrahám hiába próbált leküzdeni. {PP 173.5}   

Ábrahám első tanításai nem voltak hatástalanok Ismáel életében, de feleségeinek befolyása a bálványimádás meghonosodását eredményezte a családjában. Atyjától elkülönülten, egy Isten szeretetét és félelmét nélkülöző otthon viszályaitól és vitáitól megkeseredve, Ismáel arra hajlott, hogy a sivatag vezérének vad portyázó életét válassza, „az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze őellene” (I. Móz. 16:12). Utolsó napjaiban megbánta gonosz útjait és visszatért atyjának Istenéhez, de az utódaira örökített jellem bélyege megmaradt. A tőle származó erős nemzet szilaj, pogány nép volt, akik Izsák leszármazottaira mindig bajt és szerencsétlenséget hoztak. {PP 174.1}   

Lót felesége önző, vallástalan asszony volt, és az ő befolyására vált el Lót Ábrahámtól. Csak a kedvéért maradt Lót Sodomában, ahol nélkülöznie kellett a bölcs, istenfélő pátriárka tanácsait. Felesége és a város befolyása teljesen eltérítette volna Istenétől, ha korábban Ábrahám nem oktatta volna hűségesen. Lót házassága, továbbá hogy Sodomát választotta otthonául, olyan események láncolatának első szemei voltak, amelyekből nemzedékeken át csak romlás, gonoszság áradt a világra. {PP 174.2}   

Aki Istent féli, nem kötheti életét veszély nélkül olyan társhoz, aki nem féli Őt. „Vajon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámos 3:3) A házastársi kötelék boldogsága és jóléte a felek egységétől függ; azonban hívő és hitetlen fél között gyökeres ellentétek mutatkoznak ízlés, hajlamok és tervek tekintetében. Hiszen két úrnak szolgálnak, akik között összhang nem jöhet létre. Bármilyen tiszták és helyesek legyenek is az egyik fél elvei, hitetlen társának befolyása eltérítheti Istenétől. {PP 174.3}   

Aki megtéretlen állapotában kötött házasságot, megtérése még inkább kötelezi, hogy hitveséhez hű maradjon, bármennyire különböznek is hit tekintetében. Azonban Isten követelményei felette állnak minden földi viszonynak, még akkor is, ha megpróbáltatást és üldöztetést eredményeznének. A szerető és szelíd lelkület, a hűség megnyerheti a hitetlen felet. Azonban a Biblia tiltja a keresztény és hitetlen közötti házasságkötést. Az Úr utasítása így hangzik: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában.” (II. Kor. 6:14, 17–18) {PP 175.1}   

Isten felmagasztalta Izsákot azzal, hogy annak az ígéretnek örökösévé tette, mely által áldást kívánt árasztani a világra. És ő még negyvenéves korában is alárendelte magát apja akaratának, aki tapasztalt, istenfélő szolgáját bízta meg, hogy fiának feleséget válasszon. Ez a házasság – ahogy az Írás megőrizte számunkra – a családi boldogság gyönyörű példája: „Izsák pedig bevitte Rebekát Sárának, az ő anyjának sátorába. És elvette Rebekát és lett néki felesége és szerette őt. S megvigasztalódott Izsák az anyja halála után.” {PP 175.2}   

Milyen nagy az ellentét Izsák eljárása és aközött, amit napjaink ifjúsága követ, még a magukat kereszténynek vallók is! Fiatal emberek úgy érzik, hogy a szeretett személy kiválasztása csak rájuk tartozik, és ez olyan kérdés, amelybe sem Istennek, sem szüleiknek nincs beleszólása. Jóval a megfelelő életkor elérése előtt azt hiszik, hogy képesek önmaguk helyesen választani, ezért szüleik segítségét ki sem kérik. Néhány évi házasélet rendszerint megmutatja ebbeli tévedésüket, de túl későn ahhoz, hogy annak nyomorúságos következményeit elhárítsák. Mert az önuralomnak és bölcsességnek ugyanaz a hiánya, amely az elhamarkodott választást eredményezte, később csak súlyosbítja a bajt, úgyhogy a házasság végül keserű igává válik. Sokan tették így tönkre boldogságukat ebben az életben, és vesztették el reménységüket az eljövendő életre is. {PP 175.3}   

Ha van fontos dolog, melyet gondosan mérlegelnünk kell, és amiben idősebb és tapasztaltabb emberek tanácsát ki kell kérnünk, az a házasság kérdése. Ha valamikor szükségünk van a Bibliára mint tanácsadóra, ha van okunk, hogy imádságos lélekkel könyörögjünk Isten vezetéséért, úgy azelőtt a lépés előtt kell ezt megtennünk, amely embereket egész életre egymáshoz köt. {PP 175.4}   

A szülők ne veszítsék szem elől, hogy felelősek gyermekeik jövendő boldogságáért. Izsák belenyugvása atyja döntésébe annak a nevelésnek az eredménye volt, amely az engedelmes életre tanította. Miközben Ábrahám megkövetelte gyermekeitől a szülői tekintély tiszteletét, mindennapi élete igazolta, hogy ez a tekintély nem önzésen vagy önkényen alapul, hanem szeretetében gyökerezik és gyermekei jólétét és boldogságát szolgálja. {PP 175.5}   

Apák és anyák érezzék kötelességüknek, hogy gyermekeik vonzalmát, érzelmeit irányítsák, hogy ragaszkodásukat és bizalmukat csak azokba vessék, akik hozzájuk való társak lesznek. Érezzék kötelességüknek, hogy Isten kegyelmének segítségével, saját tanításuk és példaadásuk által így formálják gyermekeik jellemét már kora ifjúságuktól fogva, hogy azok tiszták és nemesek legyenek, és csak a jót és igazat keressék. Hasonló a hasonlónak örül; a hasonlók megbecsülik egymást. Plántáltassék az igazság, tisztaság és jóság szeretete már korán a lélekbe és akkor az ifjúság azok társaságát fogja keresni, akik ugyanilyen jellemtulajdonságokkal bírnak. {PP 176.1}   

Törekedjenek a szülők, hogy jellemük, családi életük a mennyei Atya szeretetét és jóvoltát példázza. Legyen az otthon napsütéssel teli. Ez sokkal többet jelent majd gyermekeiknek, mint a földbirtok és a pénz. Tartsák elevenen szívükben az otthon szeretetét, hogy úgy emlékezzenek majd vissza gyermekkoruk otthonára, mint a béke és boldogság szigetére, a menny előcsarnokára. A család tagjainak jellemvonásai ugyan különbözőek, ez pedig gyakran ad alkalmat a türelem és elnézés erényeinek gyakorlására; a szeretet és önfegyelem azonban a legszorosabb egységbe forraszthatja őket. {PP 176.2}   

Az igaz szeretet magasztos, szent elv, amely valójában teljesen különbözik attól a szerelemtől, melyet az ösztön ébreszt s amely hirtelen elillan, ha komolyabb megpróbáltatás éri. A szülői házban gyakorolt hűséges kötelességteljesítés által készülhet fel az ifjúság saját otthona vezetésére. Legyenek a fiatalok önmegtagadók, jóságosak, udvariasak; ápolják a keresztény szeretetet. Így melegen marad szívükben a szeretet, és akik ilyen otthonból indulnak el, hogy saját családjukat vezessék, tudni fogják, hogyan biztosítsák majd élettársuk boldogságát. A házasság tehát ahelyett, hogy a szerelem végét jelentené, így lesz úgyszólván annak kezdete. {PP 176.3}