A szombat és a hetekre tagolt időbeosztás is a teremtéstől ered, és így maradt fenn számunkra a történelem folyamán, egészen napjainkig. Isten szabta ki az első hetet, hogy minden következő hét mintája legyen, egészen az idők végezetéig. A teremtés hete is hét, huszonnégy órát számláló napból állt. Isten hat nap alatt végezte el a teremtés munkáját, a hetediken megpihent, megáldotta azt, és elkülönítette nyugalomnapul az ember számára. {PP 111.1}
A Sínai-hegyen adott törvényben Isten megerősítette a hétnapos beosztást és azokat a tényeket, melyeken e rendelkezése alapszik. Miután megparancsolta: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt”, és meghatározta, mit tegyünk hat napon át és mit ne a hetediken, saját példájára hivatkozva így indokolta a hétnek ezt a felosztását: „Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt.” (II. Móz. 20:8–11) Ez azonban csak úgy gyönyörű és hatásos érvelés, ha a teremtés napjain szó szerinti napokat értünk. Minden hét első hat napja a munka időszaka, mert Isten is a legelső hétnek ugyanezt az időszakát fordította a teremtés munkájára. A hetedik napon pedig az ember is tartózkodjon a munkától, a Teremtő megpihenésére emlékezve. {PP 111.2}
Az a feltevés, hogy az első hét eseményei évezredeket vettek igénybe, közvetlenül a negyedik parancsolat alapját támadja. Úgy mutatja be Istent, mint aki azt parancsolja az embernek, hogy tartson meg közönséges, hét természetes napból álló hetet, az óriási, határtalan korszakok emlékezetére. Ez ellentmond annak, ahogyan Isten a teremtményeivel bánik. Bizonytalanná és homályossá teszi azt, amit Isten világosan és érthetően jelentett ki. Ez a hitetlenség legalattomosabb, ezért legveszélyesebb formája, és valódi jellege annyira leplezett, hogy olyanok is vallják és tanítják, akik azt állítják, hogy hisznek a Bibliában. {PP 111.3}
„Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük… Mert Ő szólt, és meglett, Ő parancsolt, és előállott.” (Zsolt. 33:6, 9) A Biblia nem hosszú korszakokról beszél, amelyeken át a Föld a káoszból lassan alakult volna ki. A teremtés minden egymás után következő napjáról azt állítja a Szentírás, hogy mindegyik – miként azóta is – estéből és reggelből állt. A Teremtő minden egyes nap végeztével megállapítja munkájának eredményét. Az első hét beszámolója pedig ezzel fejeződik be: „Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek.” (I. Móz. 2:4) A teremtés napjai is rendes, természetes napok voltak, ahogyan a Szentírás ihletett szövegei elénk tárják. Isten minden következő napon művének újabb részét alkotta meg, azaz „hozta elő”. {PP 112.1}
A geológusok azt állítják, maga a Föld szolgáltat bizonyítékot arra, hogy sokkal idősebb, mint ahogy Mózes feljegyzései tanítják. Emberi és állati csontokat, harci eszközöket, megkövesedett fákat stb. fedeztek fel, amelyek sokkal nagyobbak a mostaniaknál vagy az évszázadokkal ezelőttieknél, és ebből arra következtetnek, hogy a Föld lakott volt már sokkal előbb, mint ahogy a teremtés története állítja, és olyan lények éltek itt, akik a ma élő embereknél jóval nagyobb termetűek voltak. Ilyen érvelés sok, magát hívőnek valló embert is arra késztetett, hogy elfogadja azt az álláspontot, mely szerint a teremtés napjai végtelen, meghatározatlan korszakok voltak. {PP 112.2}
A földtan azonban nem tud semmi Bibliától eltérőt bizonyítani. Azoknak, akik a felfedezéseikre támaszkodva olyan magabiztosan érvelnek, nincsenek helyes fogalmaik a vízözön előtt élt emberek, állatok és fák nagyságáról, sem a vízözön alatt történt nagy változásokról. A földben talált maradványok olyan állapotokról tanúskodnak, amelyek sok tekintetben eltérnek a jelenlegiektől; azonban az időpontot, amikor ezek az állapotok uralkodtak, csak az ihletett Írásból tudhatjuk meg. Az özönvízzel az isteni kinyilatkoztatás megmagyarázza mindazt, amit a földtan önmagában sohasem tudna megválaszolni. Noé napjaiban a maiaknál sokszorta nagyobb termetű embereket, állatokat és fákat temetett a föld mélyébe az özönvíz, és így őrizte meg őket a későbbi nemzedékek számára annak bizonyítékául, hogy az ősvilág lakói vízözön által pusztultak el. Isten azt akarta, hogy ezek a felfedezések alapozzák meg az embereknek az ihletett történetírásba vetett hitét. Azonban az emberek, hiábavaló gondolkodásuk folytán ugyanabba a hibába esnek, mint az özönvíz előtti nemzedék – a dolgokat, melyeket Isten javukra adott, átokká változtatják azzal, hogy helytelenül használják fel. {PP 112.3}
Sátán egyik csalása az, hogy az emberekkel meséket fogadtat el, mert ily módon Isten egyébként világos tanítását elhomályosíthatja, az embereket pedig Isten uralma ellen lázíthatja. Fáradozásai elsősorban a negyedik parancsolat ellen irányulnak, mert az annyira világosan utal az élő Istenre, az ég és föld teremtőjére. {PP 113.1}
Állandó az a törekvés, hogy a teremtés művét természetes okokra vezessék vissza, és ilyen – a Szentírás világos tényeivel ellentétben álló – emberi érveléseket még hitvalló keresztények is elfogadnak. Sokan ellenzik a jövendölések, különösen Dániel próféta és a Jelenések könyve kutatását, mert szerintük annyira homályosak, hogy meg sem érthetők, de ugyanezek az emberek mohón fogadják a geológusok feltevéseit, amelyek ellentétben állnak a bibliai teremtéstörténettel. Ha az, amit Isten kijelentett, olyan nehezen érthető, milyen következetlenség elfogadni puszta feltevéseket olyan dolgokra nézve, amelyeket ki sem nyilatkoztatott! {PP 113.2}
„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi fiainké mindörökké.” (V. Móz. 29:29) Azt, hogy miként végezte el a teremtés munkáját, Isten sohasem nyilatkoztatta ki az embernek; emberi tudás a Magasságos titkait ki nem kutathatja. Teremtői hatalma éppoly felfoghatatlan számunkra, mint létezése. {PP 113.3}
Isten a tudomány és a művészet által világosságot árasztott e földre; ha azonban a tudomány híres szakemberei ezeket a tárgyakat csupán emberi szempontokból vizsgálják, akkor egész biztosan téves következtetésekre jutnak. Lehet, hogy ártatlan dolog „feljebb bölcselkedni”, mint ahogy azt Isten Igéje kinyilatkoztatja, ha nézeteink nem ellenkeznek a Szentírásban foglalt tényekkel; de azok, akik elhagyják Isten Szavát, és a teremtés művét csupán tudományos elvek alapján akarják magyarázni, térkép és iránytű nélkül hányódnak az ismeretlen óceánokon. Ha nem állnak Isten Lelkének vezetése alatt, még a legnagyobb elmék is összezavarodnak, amikor a tudomány és a kinyilatkoztatás kapcsolatát akarják kinyomozni. A Biblia feljegyzéseit megbízhatatlanoknak tekintik, mivel a Teremtő és művei annyira felette állnak felfogóképességüknek, hogy az ismert természeti törvények alapján nem tudják megmagyarázni azokat. Akik kételkednek az Ó- és Újszövetség tartalmának megbízhatóságában, rendszerint egy lépéssel tovább mennek, és Isten létezését is kétségbe vonják, azután pedig horgonyukat veszítve, magukra hagyatottan zúzódnak össze a hitetlenség szikláján. {PP 113.4}
Ezek az emberek elveszítették a hit egyszerűségét. Legyen megingathatatlan az Isten szent Igéjének tekintélyébe vetett hitünk! A Bibliát nem szabad a tudományos felfogás alapján mérlegelni. Az emberi tudás nagyon megbízhatatlan vezető. Kételkedők, akik a Bibliát csak azért olvassák, hogy akadékoskodjanak, állíthatják ugyan, hogy ellentmondásokat találtak, de csak azért, mert tudományos vagy igei ismeretük hiányos. Ha a Biblia szövegeit helyesen értjük meg, felismerjük, hogy tökéletes összhangban vannak egymással. Mózes a Szentlélek ihletésére írt, az igazi geológia pedig sohasem fog olyan felfedezésekre hivatkozni, amelyek a Biblia kijelentéseivel össze nem egyeztethetőek. Minden igazság, akár a természetben, akár a kinyi-latkoztatásban tárul elénk, minden vonatkozásában következetes. {PP 114.1}
Mégis vannak tudósok, akik azt hiszik, hogy felfoghatják Isten bölcsességét, azt, amit alkotott, vagy amit alkothat. Általános az a nézet, hogy Istent is korlátozzák saját törvényei. Az emberek tagadják vagy semmibe veszik Isten létezését, vagy azt hiszik, hogy mindent megmagyarázhatnak, még a Szentlélek emberi szívben végzett munkáját is; és már nem tisztelik Isten nevét, nem félik hatalmát. Nem hisznek a természetfölötti világban, nem értik meg Isten törvényeit és végtelen hatalmát, amellyel akaratát megvalósítja. Általában a „természet törvényei” kifejezésben foglalják össze azokat az eddig ismert törvényeket, melyek a látható világot uralják. De mennyire korlátozott a mi tudásunk és milyen áttekinthetetlenül nagy a Teremtő mozgástere, amelyen belül törvényeivel összhangban munkálkodhat, a véges emberek értelmi képességeit felülmúlóan! {PP 114.3}
Többen tanítják, hogy életerő rejlik az anyagban, és a benne lévő energiák önmaguktól működnek, a természet jelenségei pedig meghatározott törvények szerint, amelyekbe Isten nem avatkozhat bele. Ez áltudomány, amelyet Isten Igéje tagad. A természet csupán szolgája Teremtőjének. Isten nem szünteti meg törvényeit, sem azokkal ellentétben nem cselekszik, hanem állandóan eszközül használja fel őket. A természet bizonyítja egy élő intelligencia, egy tevékeny energia jelenlétét, amely törvényeiben és azok által működik. A természetben az Atya és a Fiú állandó munkálkodását látjuk. Krisztus így szól erről: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Jn. 5:17) {PP 114.4}
A léviták Nehémiás által feljegyzett dicsénekükben így énekeltek: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet s mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és Te adsz életet mindnyájuknak.” (Neh. 9:6) A mi világunkat illetően Isten teremtői műve tökéletes, befejezett, mert Ő „munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte” (Zsid. 4:3). Azonban erejével állandóan teremtményei fenntartásán fáradozik. Nem igaz, hogy azért dobban a szív és követ lélegzet lélegzetet, mert a szervezet, amit egyszer mozgásba hoztak, saját öröklött energiája által folytatja működését. Épp ellenkezőleg, minden lélegzet, a szív minden dobbanása Isten mindent átfogó gondviselésének bizonyítéka, „mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (Ap. csel. 17:28). A föld nem a benne rejlő erő folytán hozza évről évre termését, bolygónk nem így végzi körútját a Nap körül. Isten keze vezeti és mozgatja a bolygókat megszabott pályájukon. Ő, „aki kihozza seregüket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjuk sincsen” (Ésa. 40:26). Isten ereje által fejlődik a növényzet, fakad a falevél és bimbózik a virág. Ő „füvet sarjaszt a hegyeken” (Zsolt. 147:8), és Ő teszi termékennyé a völgyeket. „A mezőnek összes vadai… Istentől sürgetik eledelüket” (Zsolt. 104:20–21), és minden élőlény, kezdve a legkisebb rovartól egészen az emberig, mindennap Isten gondviselésétől függ. Gyönyörűen énekli a zsoltáríró: „Mindazok Tereád néznek… adsz nekik és ők takarnak; megnyitod kezedet és megtelnek a te jóvoltoddal.” (Zsolt. 104:27–28) Szava irányítja az elemeket, borítja be felhővel az egeket, készít esőt a földnek. „Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.” (Zsolt. 147:16) „Szavára vízzúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.” (Jer. 10:13) {PP 115.1}
Isten az alapja mindennek. Az igazi tudomány összhangban van műveivel; a helyes nevelés a kormányzása iránti engedelmességre vezet. A tudomány új csodákat tár fel előttünk; magasba szárnyal és mélységeket kutat át; kutatásai azonban sohasem hoznak napfényre olyasmit, ami az isteni kinyilatkoztatásba ütközne. A tudatlanság talán megkísérli, hogy alátámassza Istenről vallott helytelen nézeteit azzal, hogy a tudományra hivatkozik; azonban a természet könyve és az írott Ige megvilágítják egymást. Ez vezet bennünket a Teremtő imádatára, és arra, hogy szavát teljes értelmünkkel higgyük. {PP 115.2}
Halandó ember értelme képtelen arra, hogy tökéletesen felfogja a végtelen Isten létezését, hatalmát, bölcsességét vagy műveit. Az ihletett író kérdezi: „Az Isten mélységét elérheted-e, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-e? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál: hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.” (Jób 11:7–9) A föld leghatalmasabb elméi sem foghatják fel Istent. Emberek egész életükben kutathatnak és tanulhatnak, de csak kis töredékét ismerik meg a feltáruló végtelen tudásnak. {PP 116.1}
Azonban a teremtés művei bizonyítják Isten hatalmát és nagyságát. „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” (Zsolt. 19:2) Azoknak, akik az írott Igét tartják tanácsadójuknak, a tudomány segítőtársuk lesz, hogy Istent jobban megérthessék. „Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az Ő alkotásaiból megértetvén, megláttatik.” (Rm. 1:20) {PP 116.2}
