De mielőtt örökségüket birtokba vették, meg kellett újítaniuk Isten iránti hűségük szövetségét. Mózes utolsó utasításaiban kétszer is úgy rendelkezett, hogy gyűjtsék össze a törzseket Sikhemben, a Garizim és Ebál hegyén, Isten törvényének ünnepélyes elismerésére. Ennek a rendelkezésnek engedve mindannyian – nemcsak a férfiak, hanem a nők, gyermekek és a köztük lévő jövevények is – elhagyták a gilgáli tábort, és ellenségeik földjén keresztül az ország központja közelében lévő Sikhem völgyébe mentek. Bár minden oldalról legyőzetlen ellenség vette őket körül, mégis biztonságban voltak Isten védelme alatt, amíg hűségesek voltak Őhozzá. Most is, mint Jákób napjaiban, „Istennek rettentése volt a körülöttük való városokon” (I. Móz. 35:5), és senki nem háborgatta az izraelitákat. {PP 499.3}
Az ünnepélyes istentiszteletre kijelölt hely már szent volt, atyáik történelmében betöltött szerepe révén. Kánaán földjén itt épített először oltárt Ábrahám Jahvénak. Ábrahám is, Jákób is sátorozott már itt. Jákób e helyen vásárolt földet, ahová azután Józsefet temették. Itt volt a Jákób által ásott kút is, és a tölgyfa, amely alá elásta családja bálványszobrait. {PP 499.4}
A kijelölt hely az egyik legszebb vidék volt egész Palesztinában, méltó arra, hogy színhelye legyen ennek a nagyszerű és jelentőségteljes eseménynek. A szépséges völgy, olajfaligetek tarkította zöldellő mezőivel, melyeket a feltörő források patakjai öntöztek és vadvirágok díszítettek, hívogatóan terült el a kopár dombok között. Ebál és Garizim a völgy két szemközti oldalán, egymással majdnem összeért, alsó kiszögellésük mintegy természetes szószéket kínált formájával, úgyhogy minden szó, mely az egyiken elhangzott, a másikon jól érthetően hallatszott, s a hegyoldalak hatalmas tömegnek biztosítottak helyet. {PP 500.1}
Mózes utasításának megfelelően az Ebál hegyén nagy emlékköveket állítottak fel. Ezekre a kövekre, amelyek felszínét már korábban agyaggal simára tapasztották, felírták a törvényt. Nemcsak a Sínairól kihirdetett és kőtáblákba vésett Tízparancsolatot, hanem azokat a törvényeket is, amelyeket Mózes kapott és írt be a könyvbe. Az emlékkövek mellett oltárt emeltek faragatlan kövekből, amelyen áldozatokat mutattak be az Úrnak. Annak, hogy az oltárt az Ebál hegyén állították fel, amelyre az átkot mondták, jelentősége volt: azt fejezte ki, hogy Izrael, mivel áthágta Isten törvényét, jogosan vonta magára az Úr haragját, amely meg is látogatná őket, ha nem létezne Krisztus engesztelése, amelyet az oltár jelképezett. {PP 500.2}
A törzsek közül hat – Lea és Rákhel minden leszármazottja – a Garizim hegyén állt fel, míg a szolgálók utódai Rúbenéivel és Zebulonéival az Ebál hegyén helyezkedtek el, a papok pedig a szövetség ládájával a közbeeső völgyben. A trombita jeladása csendet parancsolt, és ebben a mély csendben a hatalmas gyülekezet jelenlétében Józsué a frigyláda mellett állva felolvasta az áldásokat, amelyek az Isten törvénye iránti engedelmesség következményei. A Garizim hegyén álló törzsek ámennel válaszoltak. Azután felolvasta az átkokat, és az Ebál hegyén állók ugyanúgy, egy emberként fejezték ki jóváhagyásukat, ezerszer ezer hang egyesült az ünnepélyes válaszadásban. Ezt Isten törvényének felolvasása követte a Mózes által adott szabályokkal és rendelésekkel együtt. {PP 500.3}
Izrael közvetlenül az Úrtól kapta a törvényt a Sínainál, és az Isten ujjával írt szent szabályokat még ott őrizték a frigyládában. De most újra leíratott, olyan helyen, ahol mindenki olvashatta. Mindnyájuk kiváltsága volt látni a szövetség feltételeit, amelyektől Kánaán birtokbavétele függött. Mindenkinek személyesen kellett kijelentenie, hogy elfogadja-e ezeket a feltételeket, egyetért-e az áldásokkal és átkokkal, amelyeket a törvény megtartása, illetve megszegése von maga után. A törvényt nemcsak felírták az emlékkövekre, hanem Józsué felolvasta, s az egész Izrael hallotta. Mózes csak néhány héttel azelőtt adta át a népnek ötödik könyvét, Józsué most mégis felolvasta a törvényt. {PP 500.4}
Nemcsak Izrael férfiai, hanem „a nők és kicsinyek” is mind hallgatták a felolvasást, mert fontos volt, hogy ők is megismerjék és cselekedjék a törvényt. Isten azt parancsolta Izraelnek rendelkezéseivel kapcsolatban: „Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a szemeitek között. És tanítsátok meg azokra a fiaitokat… Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitok napjai azon a földön, amely felől megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lesz.” (V. Móz. 11:18–21) {PP 503.1}
Minden hetedik évben fel kellett olvasni a törvényt Izrael egész gyülekezete előtt, amint azt Mózes parancsolta: „A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok ünnepén, mikor eljön az egész Izrael, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izrael előtt fülük hallására. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belül van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvény minden igéjét. És az ő fiaik is, akik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mindaddig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.” (V. Móz. 31:10–13) {PP 503.2}
Sátán állandóan munkálkodik, azon fáradozva, hogy Isten szavának elferdítésével elhomályosítsa az értelmet, és így bűnbe vigye az embert. Azért beszél az Úr olyan érthetően, nagyon világossá téve követelményeit, hogy senki se tévedjen. Isten állandóan törekszik az embert szorosan védelme alá vonni, hogy Sátán ne gyakorolhassa felette kegyetlen, megtévesztő hatalmát. Isten leereszkedett az emberekhez, hogy saját hangján beszéljen hozzájuk. Saját kezével írta fel számukra az élő bölcsességeket. Ezeket az áldott igéket, melyek mindegyikét élet hatja át és az igazságtól fénylenek, tökéletes vezetőül adta nekünk. Mivel Sátán állandóan azon mesterkedik, hogy az ember figyelmét elterelje, s az Isten ígéreteihez és követelményeihez való ragaszkodását megingassa, annál nagyobb odaadásra van szükség, hogy ezek bevésődjenek az ember szívébe és értelmébe. {PP 503.3}
A vallási tanítóknak nagyobb figyelmet kellene szentelniük a bibliai történelem tényeinek és tanulságainak, az Úr figyelmeztetéseinek és követelményeinek oktatására. Egyszerű szavakkal, a gyermekek értelméhez szabottan kell ezeket előadniuk. A prédikátoroknak és a szülőknek igyekezniük kell, hogy a fiatalokat a Szentírás ismeretére tanítsák. {PP 504.1}
A szülők felkelthetik – és fel is kell kelteniük – gyermekeik érdeklődését a Szentírásban található sokféle ismeret iránt. Ehhez azonban elsősorban nekik maguknak kell érdeklődniük Isten szava iránt. Ismerned kell tanításait, és ahogyan azt Isten Izraelnek megparancsolta: beszélned róla, „mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz” (V. Móz. 11:19). Ha arra vágysz, hogy gyermekeid szeressék és tiszteljék Istent, beszélj az Ő jóságáról, fenségéről és hatalmáról úgy, amint a Szentírásban és a teremtés műveiben feltárul! {PP 504.2}
A Biblia minden fejezete, minden verse Isten üzenete az emberekhez. Szabályait jegyül kellene kötni kezeinkre és homlokunkra. Ha kellő gondossággal tanulmányoznánk ezeket és engedelmeskednénk az előírásoknak, Isten úgy vezetne bennünket, ahogyan az izraelitákat vezette nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop által. {PP 504.3}
