29. fejezet A szombat

„…legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (Ez 20:20). {Ed 250}   

A szombat értéke a nevelés terén felbecsülhetetlen. Amit Isten elkér tőlünk, azt gazdagságával, dicsőségével átformálva adja vissza. A tized, amit Izraeltől igényelt, arra volt hivatott, hogy az emberek között fenntartsa a mennyei templom mintájára épített szentélyt a maga fenséges szépségében mint saját jelenlétének jelét a földön. Ugyanígy időnknek azt a részét, amit Ő elkér tőlünk, az Ő nevével és pecsétjével ellátva adja vissza nekünk. „…jel az én közöttem és ti köztetek…, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr”. „Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (2Móz 31:13; 20:11). A szombat Isten teremtő és megváltó hatalmának jele, úgy mutat rá Istenre, mint az élet és bölcsesség forrására és visszautal az ember kezdeti dicsőségére, így tanúsítja Isten célját, ami nem más, mint újjáteremteni bennünket saját képmására. {Ed 250.1}   

A szombat és a család intézményét egyaránt az Édenben alapította Urunk, és az Ő tervében a kettő elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz. Ezen a napon – az összes többi napnál inkább – van lehetőségünk arra, hogy édeni életet éljünk. Isten tervében az szerepelt, hogy a család tagjai együtt dolgozzanak és tanuljanak, együtt töltsék az istentisztelet és az üdülés idejét, az apa legyen a család papja, az anya és az apa a tanítók, akik társai gyermekeiknek. A bűn következtében azonban, az életkörülmények változása miatt ez a közösség igencsak megtört. Gyakran előfordul, hogy az apa egész héten alig látja gyermekeit. Szinte egyáltalán nincs lehetősége a velük való közösségre vagy tanításukra. Isten szeretete azonban határt szabott a munka követelményeinek, irgalmas kezét a szombat fölé helyezte. Ez az Ő napja, amikor alkalmat biztosít a családoknak arra, hogy közösségben legyenek vele, a természettel és egymással. {Ed 250.2}   

Mivel a szombat az Ő teremtői hatalmának emlékműve, ezért ilyenkor különleges módon ismerhetjük meg Istenünket teremtett művein keresztül. A gyerekek fejében a szombatnak a puszta gondolata is kapcsolódjék össze a természet szépségeivel! Boldog az a család, aki úgy mehet az imádság házába szombaton, mint ahogy Jézus és tanítványai mentek a zsinagógába: át a mezőkön, a tóparton, a ligeteken keresztül. Boldog az az apa és anya, aki Isten írott Igéjét a természet nyitott lapjairól vett illusztrációkkal szemléltetheti, és összegyűjtheti családját a zöld fák alatt, a friss, tiszta levegőn, hogy ott tanulják az Igét és énekeljenek dicséretet mennyei Atyánknak. {Ed 251.1}   

Az ilyen együttlétek által a szülők olyan fonalakkal fűzhetik gyerekeiket magukhoz – s egyúttal Istenhez is –, amelyek sosem szakíthatók el. {Ed 251.2}   

A szombat az elméleti tudás elsajátítására is felmérhetetlen értékű alkalom. Tanuljuk a szombatiskolai leckét, de ne csak úgy, hogy a szombati tanulmány alapigéjét elolvassuk! Tanuljuk át már szombat délután a következő heti leckét, majd naponként ismételjük át, illetve olvassuk el az oda vonatkozó idézeteket. Így a lecke megmarad emlékezetünkben, és olyan kincs lesz, amit sosem fogunk elveszíteni. {Ed 251.3}   

Amikor a prédikációt hallgatják, a szülők és a gyerekek is jegyezzék meg vagy írják fel az alapigét, az idézett biblia szövegeket és amennyire sikerül, a fő gondolatmenetet is! Ezt otthon ismételjék el egymásnak többször! Így a gyerekek nem fognak annyira elfáradni a prédikáció hallgatása közben, és jobban kialakul bennük az összpontosítás és a logikus gondolkodás képessége. {Ed 252.1}   

Ha gondolkodnak is a témákon, akkor a tanulók olyan kincsekre bukkannak, amilyenekről soha nem is álmodtak volna. A gyakorlatban is be fog bizonyosodni, amiről a következő igevers beszél: {Ed 252.2}   

„Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt” (Jer 15:16 – új prot. ford.). {Ed 252.3}   

„…elmélkedem rendelkezéseiden.” „Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; …Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van” (Zsolt 119:48; 19:11-12). {Ed 252.4}