28. fejezet Az öltözködés és a nevelés

„…tisztességes öltözetben…” , „Csupa ékesség a király leánya” (1Tim 2:9; Zsolt 45:14). {Ed 246}   

A nevelés nem lehet teljes, ha nem tanítja a ruházkodás helyes elveit. Ennek elmulasztása gyakran késlelteti vagy elrontja a nevelés munkáját. A ruhák iránti rajongás és a divatimádat a tanár munkájának egyik legfőbb vetélytársa és leghatékonyabb akadálya. {Ed 246.1}   

A divat olyan úrnő, aki igen erős kézzel uralkodik. Sok otthonban a szülők és a gyerekek is arra áldozzák erejüket, idejüket és figyelmüket, hogy követelményeinek hódoljanak. A gazdagok észvesztve próbálnak túltenni egymáson, hogy mindig igazodjanak a folyton változó stílusokhoz; a közép- és alsó osztálybeliek pedig azért küszködnek, hogy valahogy elérjék azt a színvonalat, amit a felsőbb réteg diktál. Ahol az anyagi eszközök korlátozottak, az előkelőség iránti vágy viszont erős, ott a teher csaknem elviselhetetlenné válik. {Ed 246.2}   

Sokaknak nem számít, mennyire illendő vagy szép egy öltözék, ha a divat változik, akkor át kell azt alakítani vagy félre kell tenni. A háznép folyamatos munkára kényszerül. Nincs idő a gyerekek tanítására, nincs idő az imára vagy a bibliatanulmányozásra, sem arra, hogy a kicsinyekkel megismertessük az Urat a csodálatos teremtett világ bemutatásával. {Ed 246.3}   

A jótékonyságra sem marad idő és pénz. Sokszor az asztalra is szegényes táplálék jut. A menüt hiányos alapanyagokból állítják össze, gyorsan készítik el, így a szervezet csak részben jut hozzá a szükséges tápanyagokhoz. Az eredmény: egészségtelen étkezési szokások, betegségek, mértéktelenség. {Ed 247.1}   

A feltűnésvágy szélsőségekhez vezet, és sok fiatalból kiöli a nemes élet iránti lelkesedést. Ahelyett, hogy tanulnának, inkább már idejekorán elkezdenek dolgozni, hogy pénzt keressenek és divatimádatuknak hódolhassanak. Ez a szenvedély sok fiatal lányt visz romlásba. {Ed 247.2}   

Sok otthonban túlterhelt a családi költségvetés. Az édesapa, mivel nem képes anyagilag biztosítani az anya és a gyerekek követeléseit, becstelen üzletekbe kezd, aminek szintén bukás és erkölcsi hanyatlás a következménye. {Ed 247.3}   

A divat uralma alól még az istentiszteletek sem kivételek. Sőt, sokan arra látnak lehetőséget benne, hogy még inkább hódoljanak neki. Az imaházat divatbemutatónak tekintik, és a ruhákat tüzetesebben megfigyelik, mint a prédikációt. Mivel a szegények nem tudnak lépést tartani a szokás követelményeivel, inkább teljesen távol maradnak a gyülekezettől. A nyugalom napját tétlenségben töltik, a fiatalok pedig gyakran olyan társaságban, ami erkölcsromboló hatással van rájuk. {Ed 247.4}   

Az iskolában a lányok alkalomhoz nem illő, kényelmetlen ruhákban vannak, amelyekben sem tanulni, sem tornázni nem lehet. Gondolataikat más foglalja le, ezért a tanár nehezen tudja felkelteni érdeklődésüket. {Ed 247.5}   

A divat átkának meg törésére a tanárok gyakran nem találnak jobb módszert a természetjárásnál. Engedjük, hogy a tanulók megízleljék a folyók, tavak, tengerek örömeit, megmásszák a hegycsúcsokat, csodálják a naplementét, felfedezzék az erdők-mezők kincseit, a növény- és virágtermesztés gyönyörűségét, s ha ez sikerül, már nem érdekli őket egy-egy plusz szalag vagy fodor. {Ed 247.6}   

{Ed 248.1}   

Irányítsák tekintetüket a szenvedőkre, akiknek sorsán valamennyit könnyíthetnek! Segítsünk nekik meglátni, hogy minden forint, amit a külsőségekre pazarolnak, abból az alapból fog hiányozni, amit az éhezők táplálására, a nélkülözők felruházására és a csüggedtek vigasztalására lehetne fordítani. {Ed 248.2}   

Nem engedhetik meg maguknak, hogy kihagyják az élet ragyogó lehetőségeit, eltorzítsák gondolkodásukat, tönkretegyék egészségüket és összetörjék boldogságukat olyan dolgok parancsának engedve, amelyekben józan ész, kényelem vagy illendőség még nyomokban sincs. {Ed 248.3}   

Ugyanakkor a fiataloknak meg kell tanítanunk, hogyan ismerhetik fel a természetben található hasznos leckéket. „Szépen megalkotott mindent a maga idejében” (Préd 3:11 – új prot. ford.). Az öltözködésben, mint bármi másban, kiváltságunk az, hogy dicsőséget adjunk Teremtőnknek. Ő azt kéri, ruházatunk ne csak ízléses és egészséges, de illendő és alkalomhoz méltó is legyen. {Ed 248.4}   

Egy személy jelleme megítélhető a ruhája stílusa alapján. A kifinomult ízlés és kimunkált gondolkodás meglátszik az egyszerű és illendő ruhaválasztásban. A tartózkodóan egyszerű ruházat – ha szerény magaviselettel párosul – olyan szent, diszkrét légkörrel veszi körül a fiatal lányokat, ami védőpajzsként szolgál ezernyi veszély ellen. {Ed 248.5}   

A lányokat tanítsuk meg arra is, hogy az öltözködés művészetének az is része, hogy meg tudják varrni saját ruháikat. Ez olyan cél, amit minden lánynak ki kellene tűznie maga elé. Ez olyan áldást és függetlenséget jelent, amit bűn lenne kihagyni. {Ed 248.6}   

Teljesen helyénvaló szeretni a szépet és vágyni utána, de Isten azt kéri, szeressük és keressük először a legfőbb szépet, ami múlhatatlan. Az emberi szakértelem legkiválóbb mesterművei sem érnek fel a jellem szépségével, ami Isten szemében nagyon drága. {Ed 249.1}   

A fiatalok és kisgyerekek egyaránt tanulják meg, miként válasszák maguknak a mennyei szövőszéken, „tiszta és ragyogó fehér gyolcsból” készült ruhát, amit a föld minden szentje viselni fog. Ez a ruha Krisztus saját, makulátlan jelleme, minden embernek ingyen a rendelkezésére áll. De mindenki, aki igényli, már itt, e földön elfogadja és viseli azt. {Ed 249.2}   

Tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy amikor tiszta, szeretetteljes gondolatok és szívből jövő, segítő tettek előtt nyitják meg elméjüket, olyankor Megváltójuk szépséges jellemruhájába öltöznek. Ebben az öltözékben szépségesek és szeretetre méltók lesznek már itt, az örökkévalóságban pedig beléphetnek a Király palotájába. Az Úr ígérete így hangzik: {Ed 249.3}   

„…fehérben fognak velem járni; mert méltók arra” (Jel 3:4). {Ed 249.4}