Történelem és jövendölés

"... ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem" (Ésa 45:21). {Ed 173}   

A Biblia a legrégibb és legmaradandóbb történelem, amellyel az emberiség rendelkezik. Frissen eredt az örök igazság forrásából, és az isteni kéz korszakokon át megőrizte tisztaságát. Megvilágosítja a távoli múltat, ahová az ember hiába igyekszik behatolni. Egyedül a Szentírásban szemlélhetjük azt a hatalmat, amely lefektette a föld alapját és kiterjesztette az egeket. Egyedül a Bibliában találhatjuk meg a nemzetek eredetének hiteles beszámolóját, fajunk történetének emberi büszkeségtől és előítélettől mentes leírását. {Ed 173.1}   

Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és hogy az események alakulását nagymértékben emberek hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalom és indulatok minden akciója és ellenakciója mögött, fölött és által meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez akaratát. {Ed 173.2}   

A Biblia a történelem valódi bölcseletét nyilatkoztatja ki. Azokban a kimondhatatlan szépségű és gyengéd szavakban, amelyeket Pál apostol Athén bölcseihez intézett, bemutatja Isten szándékát a teremtésnél, a fajok és nemzetek szétosztásánál: "És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikkőnktől sem" (Acs 17:26-27). Isten kijelenti, hogy aki akar, beléphet "... a frigynek kötelébe" (Ez 20:37). Isten célja az volt a teremtésnél, hogy a földet olyan lények népesítsék be, akik önmaguknak és egymásnak áldásul, Istennek pedig dicsőségére szolgálnak. Mindazok, akik akarják, azonosulhatnak e céllal. Róluk mondja az Úr: "A nép, amelyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!" (Ésa 43:21). {Ed 173.3}   

Isten lefektette törvényében a nemzetek és egyének sikerét képező igazi alapelveket. Mózes kijelentette az izraelitáknak Isten törvényéről: "... ez lesz a ti bölcsességetek és értelmetek..." (5 Móz 4:6). "Mert nem hiábavaló ige ez néktek ..." (5 Móz 32:47). Az Izrael számára biztosított áldásokat ugyanolyan feltételek mellett és ugyanolyan mértékben minden nemzet és minden egyén elnyerheti a széles egek alatt. {Ed 174.1}   

Minden földi uralkodó a mennyből kapta hatalmát, és sikere hatalmának gyakorlatától függ. Az isteni Figyelő szavai így hangoznak mindegyikhez: "... felöveztelek téged, bár nem ismerél" (Ésa 45:5). A Nabukodonozorhoz intézett szavak minden fejedelem számára életük legfőbb tanítását képezik: "... vétkeidtől igazság által szabadulj, és te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed" (Dán 4:24). {Ed 174.2}   

Ki érti ezeket az Igéket: "Az igazság felmagasztalja a nemzetet" és "A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt" (Préd 14:34; 20:28)? Vagy: "Életnek az alapelveknek a hatását, az Ő hatalmának megnyilatkozását? Ki érti Azt, Aki dönt királyokat és tesz királyokat? Aki ezeket megérti, az érti a történelem filozófiáját! {Ed 175.1}   

Egyedül Isten Igéje az, amely megmutatja, hogy a nemzetek és a történelmi személyek ereje nem alkalmaikban és ügyességükben van, és nem ez teszi őket legyőzhetetlenekké. Erejük nem büszkén hangoztatott nagyságukban rejlik, hanem csak abban a hűségben, amellyel betöltik Isten szándékát. {Ed 175.2}   

Ennek az igazságnak a valóságát szemlélhetjük az ókori Babilon történetében. Nabukodonozor királynak egy hatalmas fa jelképében mutatta Isten a földi királyságok célját. Ez a fa olyan hatalmas volt, hogy magassága az égig ért, és az egész föld széléig látható volt. "Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mező vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élő" (Dán 4:9). Ez az ábrázolás bemutatja annak a kormányzatnak természetét, amely betölti Isten szándékát, így oltalmazza és építi a nemzetet. {Ed 175.3}   

Isten felmagasztalta Babilont, hogy betölthesse ezt a célt. Siker kísérte a nemzetet, míg végül eljutott a gazdagságnak és hatalomnak olyan fokára, amelyhez hasonló még nem volt, amelyet a Szentírás találóan ábrázolt az ihletett jelkép, "... az aranyfej" által (Dán 2:38). {Ed 175.4}   

A király mégsem ismerte el azt a hatalmat, amely felmagasztalta őt. Nabukodonozor így szólt szívének büszkeségében: "Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére?" (Dán 4:27). {Ed 175.5}   

Babilon ahelyett, hogy az emberek védelmezője lett volna, büszkévé kegyetlenné és elnyomóvá vált. Az ihletett Ige szavai - ábrázolván Izrael uralkodóinak kegyetlenségét és kapzsiságát - kinyilatkoztatják Babilon és sok más ország bukásának titkát a világ kezdete óta. "A tejet megették, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a betegeket nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok" (Ez 34:3-4). {Ed 176.1}   

Babilon királyát utolérte az isteni Figyelő ítélete: "... Király, a birodalom elvétetett tőled" (Dán 4:28). {Ed 176.2}   

"Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül ...
Ülj némán és menj sötétre, te a Kaldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének!"
{Ed 176.3}   

(Ésa 47:1.5). {Ed 176}   

"Oh te, aki lakozol a nagy vizek mellett, akinek kincsed temérdek, eljött a te véged és a te rablásod határa!" (Jer 51:13). {Ed 176.4}   

"És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint ahogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát" (Ésa 13:19). {Ed 176.5}   

"És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprőjével, szól a Seregeknek Ura" {Ed 176.6}   

(Ésa 14:23). {Ed 176}   

Minden, a cselekvés színterére lépő nemzetnek megengedték, hogy elfoglalja helyét a földön, hogy nyilvánvalóvá legyen, betölti-e a Vigyázónak és a Szentnek szándékát. A jövendölés nyomon követte a világ nagy nemzeteinek: Babilonnak, Médóperzsiának, Görögországnak és Rómának keletkezését és bukását. Mindezeknél a csökkenő hatalmú nemzeteknél megismétlődött a történelem. Mindegyik kapott próbaidőt, de mindegyik elbukott; dicsősége elhervadt, hatalma megszűnt és helyét más foglalta el. {Ed 176.7}   

A nemzetek elvetették Isten elveit, és ezzel saját vesztükbe rohantak, de még így is mindig megmutatkozott, hogy végső soron Isten szándéka valósult meg minden tettükön keresztül. {Ed 177.1}   

Erre a leckére Ezékiel prófétát az a csodálatos szimbolikus ábrázolás tanította meg, amelyet a káldeus országokban töltött fogsága idején kapott. Ezékielt fájdalmas emlékek és nyugtalanító előjelek nyomasztották. Atyáinak földje fel volt dúlva. Jeruzsálem elnéptelenedett. A próféta maga is idegen volt egy olyan földön, ahol a becsvágy és kegyetlenség volt a legfőbb úr. Amikor mindenfelé zsarnokságot és gonoszságot látott, elcsüggedt, és éjjel-nappal bánkódott. A számára bemutatott jelképek kinyilatkoztatták azt a hatalmat, amely felette áll a földi fejedelmeknek. {Ed 177.2}   

A Kébár folyó partjánál Ezékiel egy forgószelet látott feljönni északról: "... nagy felhő egymást erő villámlással, amely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki ..." (Ez 1:4). Bizonyos számú kereket, amelyek egymást keresztezték, négy élőlény mozgatott. Magasan felettük "... látsszék mint valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látsszék mint egy ember formája azon felül" (Ez 1:26). "És látsszék a Kerubokon emberi kéznek formája szárnyaik alatt" (Ez 10:8). A kerekek elrendezése olyan bonyolult volt, hogy első látásra zavarosnak tűntek, pedig tökéletes összhangban mozogtak. Mennyei lények, akik a kerubok szárnyai alatti kéz tartott és irányított, hajtották ezeket a kerekeket; felettük, a zafír trónon volt az Örökkévaló; és a trónt szivárvány, az isteni irgalom szimbóluma vette körül. {Ed 177.3}   

Isten irányítja az emberi események bonyolult játékát is, miként a kerubok szárnyai alatti kéz a kerékszerű alkotmányt. Most is Ő az, aki a kerubok felett ül, s a nemzetek küzdelme és kavargása közepette irányítja a föld ügyeit. {Ed 178.1}   

Hozzánk is szól azoknak a nemzeteknek történelme, amelyek egymást követve elfoglalták kiszabott helyüket a számukra meghatározott időben. Öntudatlanul tanúsítják azt az igazságot, amelynek jelentőségét és értelmét nem fogták fel. Isten ma is kijelöli a helyét terveiben minden nemzetnek és minden egyénnek. Az embereket és a nemzeteket ma is leméri a kezében lévő mérőzsinórral, és nem követ el hibát. Mindenki saját maga dönt a sorsáról, és Isten mindent úgy kormányoz, hogy tervei teljesedjenek. {Ed 178.2}   

A történelem, amelyet a nagy "Én Vagyok" jelölt ki Igéjében, láncszemet láncszemmel egyesítve a prófétai láncolatban - az örökkévalóságtól kezdve a múltban; az örökkévalóságig a jövőben - megmondja nekünk, hol állunk most a korszakok folyamában, és mit várhatunk az eljövendő időben. Mindazt, amit a jövendölés előre meghatározott, nyomon követhetjük a történelem lapjain a jelen ideig, és biztosak lehetünk benne, hogy aminek még meg kell történnie, szintén be fog teljesedni a maga rendje szerint. {Ed 178.3}   

Minden földi birodalom végleges elmúlását előre kijelenti az igazság Igéje. Az a jövendölés, amely kijelenti az igazság Igéjét. Az a jövendölés, amely kijelentette Izrael királyának Istentől származó ítéletét, a következő üzenetet közli: {Ed 179.1}   

"Így szól az Úr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas és a magas alacsony! Rommá, rommá, rommá teszem azt; ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, akié az uralkodás, és néki adom azt!" (Ez 21:26-27). {Ed 179.2}   

Az Izraeltől elvett korona egymás után a következő sorrendben száll Babilon, Médóperzsia, Görögország és Róma királyságaira. Isten ezt mondja: "... ez sem lesz állandó, míg el nem jő az, akié az uralkodás, és néki adom azt!" (Ez 21:27). {Ed 179.3}   

Az idő közel van. A jelek mutatják, hogy nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. Világunkban minden mozgásban van. Szemünk előtt teljesednek be Megváltónk jövendölései, amelyek megelőzik eljövetelét: "Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről ... Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé" (Mt 24:6-7). {Ed 179.4}   

A jelen minden élő számára végtelenül fontos idő. Uralkodók és államférfiak, bizalmi és hatalmat jelentő pozíciókban lévő emberek, minden társadalmi osztályban a gondolkozó férfiak és nők figyelemmel kísérik a körülöttük végbemenő eseményeket. Látják a nemzetek közötti feszült, nyugtalan viszonyt. Figyelik azt az erőt, amely birtokba vesz minden földi elemet, és felismerik, hogy valami nagy, döntő dolog van készülőben; hogy a világ rendkívüli válság előtt áll. {Ed 179.5}   

Az angyalok most még visszatartják a viszály szeleit, hogy ne fújjanak addig, amíg a világot nem figyelmeztették a közelgő ítéletre. Viharfelhők gyülekeznek, már-már kitör a vihar a földön, és amikor Isten megparancsolja angyalainak, hogy engedjék el a szeleket, olyan küzdelem lesz, amelyet toll nem tud leírni. {Ed 179.6}   

Egyedül a Biblia ad helyes képet ezekről a dolgokról. Kinyilatkoztatja világunk történelmének végső nagy jeleneteit, azokat az eseményeket, amelyek már előrevetítik árnyékukat. A közelgő események hangja megreszketteti a földet és az emberek szívét annyira, hogy elalélnak a félelemtől. {Ed 180.1}   

"Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!... áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók ... Megszűnt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendezők zajgása, a cziterának vidámsága megszűnt" (Ésa 24:1-8). {Ed 180.2}   

"Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól. Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök; mert kiaszott a gabona. Mint nyög a barom! Megháborodtak a marhacsordák, mert nincs legelőjük; bűnhődnek még a juhnyájak is! Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradt az öröm az emberek közül" (Jóel 1:15-18. 12). {Ed 180.3}   

"... Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót! Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld..." {Ed 180.4}   

"Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága! Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak! Nézek és íme egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek. Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt!" (Jer 4:19-20. 23-26). {Ed 181.1}   

"Jaj, mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul abból!" (Jer 30-7). {Ed 181.2}   

"Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!" (Ésa 26:20). {Ed 181.3}   

"Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz" {Ed 181.4}   

(Zsolt 91:9-10). {Ed 181}   

"Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét.
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten bíró"
{Ed 181.5}   

(Zsolt 50:1-6). {Ed 181}   

"... Sionnak leánya ... Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezéből. Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, akik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon! De ők nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az ő szándékát ..." (Mik 4:10-12). "Mert orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te sérülésedből, azt mondja az Úr ... Ímé, visszahozom Jákob sátrának foglyait, és könyörülök az ő hajlékain... (Jer 30:17-18). {Ed 181.6}   

"És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" {Ed 182.1}   

"Véget vet a halálnak örökre! … és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott. {Ed 182.2}   

Ésaiás 25:9, 8. {Ed 182}   

"Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol ... Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket!" (Ésa 33:20-22). {Ed 182.3}   

"Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett ..." (Ésa 11:4). {Ed 182.4}   

Akkor Isten szándéka, terve beteljesedik. Országának alapelveit tisztelik majd mindenütt a nap alatt. {Ed 182.5}   

"Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget" (Ésa 60:18). {Ed 182.6}   

"Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád" {Ed 182.7}   

(Ésa 54:14). {Ed 182}   

A próféták, akiknek a magasztos jeleneteket kinyilatkoztatták, vágyakoztak arra, hogy megértsék fontosságukat. "Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke... ... amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni" (1 Pét 1:11-12). {Ed 183.1}   

Ránk, akik a végső események beteljesedésének küszöbén élünk, ezek a kijelentések milyen hatással vannak? Mennyire érdekel bennünket mindaz, amire Isten gyermekei vártak, figyeltek, ami után vágyakoztak attól kezdve, hogy ősszüleink Édenen kívül megtették az első lépést? {Ed 183.2}   

Napjainkban - a nagy végső válság küszöbén - az emberek ugyanúgy belemerülnek az élvezetekbe és az érzéki életbe, mint a világ első pusztulása előtt. Mivel csak a látható és a mulandó dolgok kötik le figyelmüket, elvesztik szemük elől a láthatatlant és örökkévalót. A veszendő életért feláldozzák a múlhatatlan gazdagságokat. Gondolataikat fel kellene emelniük, életszemléletüket ki kellene szélesíteniük! Fel kell ébredniük világi ábrándjaik álomkórjából! {Ed 183.3}   

A nemzetek keletkezéséből és bukásából - ahogyan azt a Szentírás megvilágítja mindenki előtt - meg kellene tanulniuk, hogy milyen értéktelen a csupán külső és világi dicsőség. Babilon minden hatalmával és nagyságával - amelyhez hasonlót azóta se látott a világ - maradandónak és állandónak látszott az emberek előtt, mégis mily gyorsan elenyészett! Elpusztult, elhullott, mint a fű virága! Így vész el minden, aminek alapja nem az Isten. Csak az maradhat meg, ami összekapcsolódik az Ő szándékával, és kifejezésre juttatja jellemét. Az Ő alapelvei maradandóak egyedül a világon. {Ed 183.4}   

Ezeket a nagy igazságokat ifjúnak és öregnek egyaránt meg kell tanulnia. Tanulmányoznunk kell Isten szándékainak terveinek megvalósulását a nemzetek történetében és a bekövetkezendő dolgok kinyilatkoztatásában, hogy valódi értékük szerint becsüljük fel a láthatót és a láthatatlant; hogy megtanuljuk, mi az élet igazi célja, hogy a mulandó dolgokat az örökkévalóság fényében szemléljük, hogy a legjobban és legnemesebben használjuk fel ezeket! Így, miután megtanuljuk az Ő országának alapelveit, és országának alattvalóivá és polgáraivá leszünk, elkészülhetünk eljövetelére és bemehetünk az Ő tulajdonába. {Ed 184.1}   

Ama nap közeledik! Csak nagyon rövid idő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megtanuljuk a szükséges leckéket, elvégezzük a munkát, és átformáljuk jellemünket! {Ed 184.2}   

"... ímé, Izrael háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való és messze időkre prófétál ő. Ez okért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; amit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten" (Ez 12:27-28). {Ed 184.3}