Az üzleti alapelvek és módszerek

"Aki feddhetetlenül él, biztonságban él..." (Péld 10:9 új prot. ford.). {Ed 135}   

Nincs a törvényes üzletnek olyan ága, amelyhez a Biblia ne nyújtana lényeges útmutatást. A szorgalomról, becsületességről, takarékosságról, mértékletességről és tisztaságról vallott elvei minden igazi siker alapját képezik. Ezek az alapelvek - amint a Példabeszédek könyve elénk tárja - a gyakorlati bölcsesség titkát rejtik. Hol találhat a kereskedő, a kézműves, bármely munkaterület szervezője jobb vezérelveket a maga és alkalmazottai számára, mint a bölcs ember szavaiban: {Ed 135.1}   

"Láttál-é az ő dolgában szorgalmas embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között" (Péld 22:29). {Ed 135.2}   

"Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés" (Péld 14:23). {Ed 135.3}   

"Kívánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke..." (Péld 13:4). "Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás" (Péld 23:21). {Ed 135.4}   

"Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál" (Péld 20:19). {Ed 135.5}   

"Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember..." (Péld 17:27), "... valaki pedig bolond patvarkodik" (Péld 20:3). {Ed 135.6}   

"A hitetleneknek útjára ne menj..." (Péld 4:14). "Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?" (Péld 6:28). {Ed 136.1}   

"Aki jár bölcsekkel, bölcs lesz..." (Péld 13:20). {Ed 136.2}   

"Az ember, akinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél" (Péld 18:24). {Ed 136.3}   

Egymás iránti kötelezettségeinknek egész sorát foglalják magukba Krisztus szavai: "Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal..." (Mt 7:12). {Ed 136.4}   

Sok ember menekülhetett volna meg a pénzügyi bukástól és romlástól, ha ügyelt volna azokra a figyelmeztetésekre, amelyeket a Szentírás oly gyakran megismétel és hangsúlyoz: {Ed 136.5}   

"A hívő ember bővelkedik áldásokkal; de aki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad" (Péld 28:20). {Ed 136.6}   

"Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapszik" (Péld 13:11 új prot. ford.) {Ed 136.7}   

"A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik" (Péld 21:6). {Ed 136.8}   

"... szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak" (Péld 22:7). {Ed 136.9}   

"Teljességgel megronttatik, aki kezes lesz idegenért; aki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz" (Péld 11:15). {Ed 136.10}   

"Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj; Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyüket ellened" (Péld 23:10-11). "Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut" (Péld 22:16 új prot. ford.). "Aki vermet ás másnak, abba belé esik; és aki felhengergeti a követ, arra gurul vissza" (Péld 26:27). {Ed 136.11}   

Ezek azok az alapelvek, amelyek a világi és a vallásos társadalom alapját és jólétét képezik; ezek jelentik életünk és vagyonunk biztonságát. Mindazt, ami lehetővé teszi a bizalmat és az együttműködést, a világ Isten törvényének köszönheti, amint Igéje elénk tárja. Mégis Isten Igéjének alapelvei gyakran elhomályosultak és majdnem teljesen kihaltak az emberek szívéből. {Ed 137.1}   

A zsoltáros szavai: "A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst" (Zsolt 119:72) azt fejezi ki, ami nem vallásos szempontból is igaz. Azt a teljes gazdagságot állítják, amelyet az üzleti világban is kénytelenek elismerni. Még a szenvedélyes pénzszerzés, a kiélezett versengés és a lelkiismeretlen módszerek korában is elismerik, hogy egy ifjú számára az életben való elinduláshoz a feddhetetlenség, a becsületesség, a mértékletesség, a tisztaság és a szorgalom jobb tőkét jelent, mint csupán egy bizonyos pénzösszeg. {Ed 137.2}   

Mégis, azok közül, akik értékelik ezeket a tulajdonságokat, és a Bibliát elismerik mint e tulajdonságok forrását, csak kevesen kötelezik el magukat ez alapelvektől való függésre. {Ed 137.3}   

Isten tulajdonjogának elismerése képezi az üzleti feddhetetlenség, a becsületesség és a valódi siker alapját. Minden létező teremtője az igazi tulajdonos; mi csak sáfárai vagyunk. Mindaz, amivel rendelkezünk, reánk bízott tőke, amelyet az Ő utasítása szerint kell felhasználni. {Ed 137.4}   

Olyan kötelezettség ez, amely előtt minden embernek meg kell hajolnia! Az emberi tevékenység egész körét foglalja magában. Akár elismerjük, akár nem, sáfárok vagyunk, akiket Isten felruházott tálentumokkal, képességekkel, és a világba helyezett bennünket, hogy elvégezzük általa kijelölt munkánkat. {Ed 137.5}   

Isten minden embernek megszabta a maga munkáját (Mt 13:34), amelyre képességei alkalmassá teszik, s amellyel a legjobbat teheti önmagának és felebarátainak. Így adhatja meg az ember a tiszteletet Istennek. {Ed 138.1}   

Munkánk vagy elhivatásunk Isten nagy tervének egy része, azért ha Isten akaratával összhangban végezzük azt, Ő maga felelős az eredményekért. Mint "Isten munkatársai" (1 Kor 3:9) kötelességeinket híven teljesítenünk kell az Ő utasításai szerint. Így nem lesz helye számunkra az aggasztó gondoknak. Szorgalom, hűség, gondoskodás, takarékosság és tapintat szükséges mindnyájunk számára. Minden képességünket a legnagyobb mértékben gyakorolnunk kell; mégsem saját erőfeszítéseinek sikeres kimenetelére kell építenünk, hanem Isten ígéreteire. Az Ige, amely táplálta Izraelt a pusztában, és támogatta Illést az éhség idején, ma is ugyanazzal a hatalommal bír: "Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk: vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:31-33). {Ed 138.2}   

Isten, aki hatalmat ad az embernek a gazdagság megszerzésére, ezt az ajándékot egy meghatározott kötelezettséggel kötötte össze. Minden szerzeményünkből igényt tart egy részre. A tized az Úré. "A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré ... És minden tizede a baromnak és juhnak ... és minden az Úrnak legyen szentelve" (3 Móz 27:30-32). Jákobnak Béthelben tett fogadalma mutatja ennek a kötelezettségnek széleskörű elterjedését: "... valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom" (1 Móz 28:22). {Ed 138.3}   

"Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba" (Mal 3:10), hangzik Isten parancsa. Nem a hálára vagy a bőkezűségre hív fel bennünket. Ez csupán az egyszerű becsületesség dolga. A tized az Úré, azért megparancsolja, hogy adjuk vissza neki azt, ami az övé. {Ed 138.4}   

"... a sáfároktól megkívántatik az, hogy mindenik hívnek találtassék" (1 Kor 4:2). Ha a becsületesség az üzleti élet lényeges alapelve, nem kell-e elismernünk Isten iránti kötelezettségünkben is ezt? {Ed 139.1}   

Sáfárságunk feltételei kötelezettségeket rónak ránk Isten és az emberek iránt. Az élet ajándékáért minden ember adós a Megváltó szeretetének. Eledelünket, ruházatunkat, lakóhelyünket, testünket, lelkünket és értelmünket mind az Ő vérével vásárolta meg; és így a hála és a szolgálat reánk rótt kötelezettsége által Krisztus a mi felebarátainkhoz kötött bennünket. Megparancsolja nekünk: "... szeretettel szolgáljatok egymásnak" (Gal 5:13)! "... amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én vélem cselekedtétek meg" (Mt 25:40). {Ed 139.2}   

Pál kijelenti: "Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok" (Róm 1:14). Így mi is adósai vagyunk egymásnak. Ha Isten bennünket jobban megáldott, mint másokat, akkor kötelezettségeink vannak minden olyan embertársunk iránt, akiknek áldására lehetünk. {Ed 139.3}   

Ezek az igazságok nem vonatkoznak jobban a bezárt szobákra, mint az irodahelységekre. A javak, amelyeket kezelünk, nem a mi tulajdonaink, azért ezt a tényt sohasem téveszthetjük szem elől. Mi csak sáfárok vagyunk, ezért Isten és embertársaink iránti kötelezettségeink teljesítésétől függ mind embertársaink jóléte, mind a mi sorsunk erre és az eljövendő életre is. {Ed 139.4}   

"Van olyan, aki bőven adakozik és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül" (Péld 11:24-25). "Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt" (Préd 11:1). {Ed 139.5}   

"Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj...; ...holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!" (Péld 23:4-5). {Ed 140.1}   

"Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek" (Lk 6:38). {Ed 140.2}   

"Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid eleséggel, és musttal áradnak el sajtód vállúi" (Péld 3:9-10). {Ed 140.3}   

"Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszi el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregek Ura" (Mal 3:10-12). {Ed 140.4}   

"Ha az én rendeléseim szerint járok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át ti földeteken" (3 Móz 26:3-6). {Ed 140.5}   

"Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét" (Ésa 1:17). "Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának" (Zsolt 41:2-3). "Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki" (Péld 19-17). {Ed 141.1}   

Aki ilyen befektetést tesz, kétszer annyi kincset halmoz fel. És ha itt is kell hagyni az ezeken kívül szerzett, de bölcsen felhasznált javakat, mégis kincset gyűjtött az örökkévalóságra; a jellemnek azt a kincsét, amely a legértékesebb vagyon a földön és a mennyben. {Ed 141.2}   

Becsületes üzletvezetés

"Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időkben, és jóllaknak az éhség napjaiban" (Zsolt 37:18-19). {Ed 141.3}   

"Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében... ; ... aki kárára esküszik, és meg nem változtatja" (Zsolt 15:2-4). "Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot" (Ésa 33:15-17). {Ed 141.4}   

Isten Igéjében elénk tárja a sikeres ember képét, akinek élete a szó legigazibb értelmében eredményes, akit a menny és a föld tisztel. Jób ezt mondja tapasztalatáról: {Ed 142.1}   

"Amint java-korom napjaiban valék, amikor Isten gondossága borult sátoromra!
Mikor még a Mindenható velem volt és körülöttem voltak gyermekeim;
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet felállítám:
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és álltak.
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
{Ed 142.2}   

Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem, és amely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, akinek nem volt segítsége.
{Ed 142.3}   

A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala" (Jób 29:4-17). "A jövevény nem hált az utczán, ajtómat az utas előtt megnyitám" (Jób 31:32).
{Ed 142.4}   

"Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derűjét nem sötétíték be.
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott;
úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint aki bánkódókat vigasztal"
{Ed 142.5}   

(Jób 29:21-25). {Ed 142}   

"Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást" (Péld 10:22). {Ed 142.6}   

A Bölcsesség kijelenti: "Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság" (Péld 8:18). {Ed 143.1}   

A Biblia elénk tárja, hogy mi az eredménye annak, ha eltérünk a helyes alapelvektől Istennel és egymással való bánásmódunkban. Isten így szól azokhoz, akikre rábízta ajándékai, de mégis közönyösek vele szemben: {Ed 143.2}   

"... Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegedtek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zakóra bérel... ; ... Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra!" (Agg 1:5-9). "Az előtt elmentek a húszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett" (Agg 2:16). "... Mi okért? azt mondja a Seregek Ura. Az én házamért, amely ím romban áll..." (Agg 1:9). "Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval" (Mal 3:8). "Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését" (Agg 1:10). {Ed 143.3}   

"Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabonaajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építettetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából" (Ámós 5:11). "Bocsát az Úr te reád átkot, bomlást és romlást mindenben, amit kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, amelyekkel elhagytál engem. A te fiaid és leányaid más népnek adatnak, és a te szemeid néznek és epekednek utánok egész napon, és nem lesz erő a te kezedben" (5 Móz 28:20. 32). {Ed 143.4}   

"... aki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz" (Jer 17:11). {Ed 143.5}   

Az ilyen ember minden üzleti számláját, minden vállalkozásának részét a legalaposabban átvizsgálják az Ő láthatatlan számvizsgálói, akik sohasem palástolják el a rosszat, nem nézik el a gonoszt és sohasem egyeznek ki az igazságtalansággal. {Ed 144.1}   

"Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre,..." (Préd 5:8). "Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, ahova elrejtőzhessék a gonosztevő" (Jób 34:22). {Ed 144.2}   

"Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet ... És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?" (Zsolt 73:11). "Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat" (Zsolt 50:21). {Ed 144.3}   

"Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé egy könyv repül vala... Ez az átok, amely kihat az egész föld színére; mert mindaz, aki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni... Kibocsátom ezt, szól a Seregek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, aki hamisan esküszik és én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt s annak fáit és köveit" (Zak 5:1-4). {Ed 144.4}   

Isten törvénye minden gonosztevőt kárhoztat. A gonosz cselekvője igyekezhet ugyan elfojtani a figyelmeztető hangot, de hiába, mert az követi őt. Megsemmisíti békéjét. Ha nem is ügyel rá, akkor is ott van vele a sírig. Bizonyságot tesz majd ellene az ítéletkor. Végül pedig az olthatatlan tűz megsemmisíti testét és lelkét. {Ed 144.5}   

"Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?" (Mk 8:36-37). {Ed 145.1}   

Ez olyan kérdés, amelyet minden szülőnek, minden tanítónak és minden tanulónak meg kell fontolnia, minden embernek meg kell szívlelnie: ifjúnak és öregnek egyaránt. Az az üzletvitel vagy életterv, amely csak ennek a földi életnek rövid éveit foglalja magában, és nem tesz előkészületet a vég nélküli jövőre - legyen az bármely tökéletes és kifogástalan, nem ér semmit. Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy vegyék be számításaikba az örökkévalóságot! Tanítsuk meg őket arra, hogy válasszák a helyes alapelveket és keressék a maradandó javakat, hogy olyan kincset gyűjtsenek maguknak a mennyben, amelyek el nem enyésznek, amelyeket tolvajok el nem lopnak, és a moly meg nem emészt, "... szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba" (Lk 12:33; 16:9)! {Ed 145.2}   

Mindazok, akik így cselekszenek, a lehető legjobban felkészülnek a földi életre. Egy ember sem gyűjthet kincset a mennyben anélkül, hogy általa meg ne gazdagodna, nemesedne élete ezen a földön is. {Ed 145.3}   

"... a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete" (1Tim 4:8). {Ed 145.4}