A szombat

"... legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok, az Úr, a ti Istenetek" (Ez 20:20). {Ed 250}   

A szombat értéke - mint nevelési eszköz, felmérhetetlen. Isten mindenre igényt tart, ami a miénk, de dicsőségével megáldva és átalakítva adja vissza. A tizedet, amelyet Izraeltől magkívánt, arra szánta, hogy megőrizzék az emberek között dicső szépségben az Ő mennyei templomának mását, földön való jelenlétének jelképét. Így időnknek egy részét is - amelyre igényt tart - amelyre igényt tart - nevét és pecsétjét ráütve újra visszaadja nekünk. Így szól: "... jel az én közöttem és ti köztetek..., hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr...", mivel "hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt" (2 Móz 31:13; 20:11). A szombat a teremtői és megváltói hatalom jele; Istenre mutat mint az élet és tudás forrása; felidézi az ember eredeti dicsőségét, és ezzel bizonyságot tesz arról, hogy Isten újjá akar teremteni bennünket saját képmására. {Ed 250.1}   

A szombatot és a családot Isten az Édenben hozta létre, és azt akarja, hogy azok felbonthatatlanul összekapcsolódjanak. Ezen a napon, jobban, mint a többi napokon édeni életet élhetünk, Isten terve az volt a család tagjai számára, hogy egyesüljenek a munkában és a tanulásban, az istentiszteletben és a szórakozásban; az apa mint a család papja, a szülők együtt, mint gyermekeik tanítói és társai. A bűn következményei megváltoztatták az életfeltételeket, és megakadályozták ezt a szent társulást. Az apa gyakran egész héten alig láthatja gyermekeit. Majdnem teljesen meg van fosztva attól az alkalomtól, hogy társaságukban legyen és tanítsa őket. Isten szeretete azonban határt szabott a munka követelményeinek; irgalmas kezét a szombat fölé helyezte. Az Ő napján megőrzi a család számára a vele, a természettel és az egymással való kapcsolat alkalmát. {Ed 250.2}   

Mivel a szombat a teremtői hatalom emlékezete, ezért minden más nap felett ez az a nap, amikor meg kell ismernünk Istent teremtett művei által. A gyermekek elméjében a szombat gondolatát össze kell kapcsolnunk a természet szépségével! Boldog az a család, amelyik a istentisztelet helyét réteken át, tó partján, vagy ligeteken át közelítheti meg, mint ahogyan Jézus és tanítványai a természetbe igyekeztek a zsinagóga felé! Boldog az az apa és anya, aki gyermekeit Isten Igéjéből a természet nyitott könyvén keresztül taníthatja; akik összegyűlhetnek a zöld fa alatt, a friss, tiszta levegőn, hogy tanulmányozzák a Szentírást, és dicséretet énekeljenek a mennyei Atyának! Az ilyen együttlétek által a szülők szívükhöz láncolhatják gyermekeiket, és Istenhez is olyan kötelékekkel erősíthetik őket, amelyek sohasem szakadnak el. {Ed 251.1}   

A szombat alkalmai felbecsülhetetlenek a szellemi nevelésben. Tanulmányoznunk kell a szombatiskolát, nemcsak a lecke szövegeinek reggeli gyors átfutásával, hanem már szombat délután a következő heti lecke gondos áttanulmányozásával. Így a tanulmány megmarad emlékezetünkben, és oly kincsünkké lesz, amely sohasem vész el egészen. {Ed 251.2}   

{Ed 251.3}   

A prédikáció hallgatásakor a szülők és a gyermekek jegyezzék fel a szövegeket és az idézett íráshelyeket, és a beszéd gondolatmenetét ismételjék el egymásnak otthon. Ez enyhíteni tudja azt a fáradságot, amely a gyermekeknél gyakran jelentkezik a prédikáció hallgatásakor, és mindenkiben ápolni fogja az odafigyelés és az ezzel kapcsolatos éber gondolkodás szokását. {Ed 252.1}   

Az így indítványozott elmélkedés feltár eddig még nem is álmodott kincseket, és saját életünkben igazolja majd a Szentírás tapasztalatainak valódiságát: {Ed 252.2}   

"Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vigaszságára..." (Jer 15:16). {Ed 252.3}   

"... elmélkedtem ígéreteiden" (Zsolt 119:148 új prot. ford.). "Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is... Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van" (Zsolt 19:11-12). {Ed 252.4}