A kétkezi munka

"És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy ... tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok..." (1 Thess 4:11). {Ed 214}   

Isten a teremtéskor a munkát áldásként adta. A munka fejlődést, erőt, boldogságot jelentett. Amikor a bűn átka folytán a föld állapota megváltozott, változás történt a munka feltételeiben is; bár most a munka gonddal, fáradsággal és fájdalommal jár, mégis a boldogság és fejlődés egyik forrása. Ez védelmet jelent a kísértés ellen. A munkához szükséges fegyelem fékezi a vágyak kielégítését, szorgalomra, erkölcsi tisztaságra és állhatatosságra tanít. Így lesz annak a nagy tervnek részévé, amellyel Isten meg akar szabadítani. {Ed 214.1}   

Az ifjúságot rá kell vezetnünk arra, hogy meglássák a munka igazi méltóságát! Mutassátok be nekik, hogy Isten állandóan munkálkodik! A természetben minden elvégzi a maga kijelölt munkáját. Az egész teremtést a tevékenység jellemzi, ezért nekünk is tevékenykednünk kell, hogy betöltsük küldetésünket. {Ed 214.2}   

Isten munkatársaivá kell válnunk! Ő nekünk adja a földet és kincseit, de nekünk kell azokat alkalmassá tenni a használatra és kényelmünkre. Ő ad növekedést a fáknak, de nekünk kell készítenünk a gerendákat és nekünk kell felépítenünk a házakat. Ő elrejtette a földbe az aranyat és ezüstöt, a vasat és a szenet, azért nehéz munkával lehet azokat megszerezni. {Ed 214.3}   

Mutassátok be, hogy mialatt Isten a teremtője és kormányzója minden dolognak, olyan hatalommal ajándékozott meg bennünket, amely részben hasonló az Övéhez. Egy bizonyos fokú uralmat adott nekünk a természet erői felett. Amiképpen Isten a káoszból előhívta a földet az ő szépségében, ugyanúgy mi is rendet és szépséget tudunk varázsolni a zűrzavarból. Jóllehet a Gonosz mindent elrontott, mégis egy eredménnyel végzett munka befejezésekor hasonló örömöt érzünk, mint amikor Isten a földre tekintve kijelentette, hogy "minden igen jó". {Ed 214.4}   

Tekintsük szabálynak, hogy az ifjúság számára a legjobb testgyakorlás a hasznos munka. A kisgyermek szórakozást és fejlődést is talál játékában, ezért játékai olyanok legyenek, amelyek előmozdítják nemcsak testi, hanem lelki és szellemi fejlődését is. Amikor már elég erős és értelmes, legjobb szórakozását hasznos erőfeszítésekben találja meg. A leghatásosabban az mozdítja elő az ifjúság testi és értelmi fejlődését, ami segítőkészségre indítja kezüket, és megtanítja őket arra, hogy kivegyék részüket az élet terheinek hordozásából. {Ed 215.1}   

Az ifjúságot meg kell tanítanunk arra, hogy az élet komoly munkát, felelősséget és gondoskodást jelent. A gyakorlati életre való felkészülésre kell nevelni őket, mert olyan férfiakra és nőkre van szükségünk, akik meg tudnak küzdeni a váratlan nehézségekkel. Meg kell tanítani őket arra, hogy a rendszeres, jól beosztott munka fegyelmező hatására szükség van nemcsak az élet viszontagságai ellen hanem a mindenirányú fejlődés segédeszközeként is. {Ed 215.2}   

Mindannak ellenére, amit elmondtak és leírtak a munka méltóságáról, mégis az az érzés uralkodik az emberek között, hogy a fizikai munka lealacsonyító. A fiatalemberek arra vágynak, hogy tanítók, jegyzők, kereskedők, orvosok, ügyvédek legyenek vagy egyéb olyan foglalkozást válasszanak, ami nem követel fizikai munkát. A fiatal nők elkerülik a házimunkát, és más vonalon igyekeznek kiművelődni. Meg kell tanulniuk, hogy a becsületes munka egy férfit vagy nőt se alacsonyít le! A tétlenség és az önző függőség az, ami lealacsonyító. A tétlenség ápolja az önzést, aminek eredménye az olyan üres, terméketlen élet, amelyik minden gonosz növekedésének kedvez. "Mert a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, akikért műveltetik, áldást nyer Istentől; Amely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés" (Zsid 6:7-8). {Ed 215.3}   

Vannak olyan tárgyak, amelyek a tanulótól sok időt rabolnak el, és gyakorlatilag nincs rájuk szükség és nem hiányoznak a boldogsághoz; de igen lényeges minden ifjú számára, hogy ismerje a mindennapi kötelességeket. Egy fiatal nő nélkülözheti a francia nyelvet, az algebrát vagy a zongorázás tudományát, de nélkülözhetetlen számára, hogy megtanulja a kenyérsütést, a szabás-varrást, és sok más olyan kötelesség jó elvégzését, amelyek az otthon megalapításához és fenntartásához tartoznak. {Ed 216.1}   

Az egész család egészségének és boldogságának építésében semmi sem fontosabb, mint a jó szakács ügyessége és értelmessége. Rosszul készített, egészségtelen főztjével a háziasszony akadályozhatja a gyermekek fejlődését. Amikor a test szükségleteinek kielégítésére megfelelő eledelről gondoskodik, amelyek étvágygerjesztők és ízletesek, akkor ugyanolyan sokat tehet pozitív irányban. Így az élet boldogsága sokféle módon összefügg a közönséges kötelességek iránti hűséggel. {Ed 216.2}   

Mivel a férfi és a nő egyaránt részes az otthon magalapításában, ezért a fiúk ugyanúgy mint a leányok, tanulják meg a háztartási ismereteket! Az ágy bevetése, az edények elmosogatása, az ételek elkészítése, saját ruháinak kimosása és megjavítása olyan tudomány, amely egy fiút se férfiatlanít el, hanem inkább hasznosabbá és boldogabbá teszi őket. Viszont ha a leányok is megtanulják, hogyan kell felszerszámozni és hajtani a lovat, használni a lovat, használni a fűrészt és a kalapácsot, a gereblyét és a kapát, jobban szembe tudnak szállni az élet nehézségeivel. {Ed 216.3}   

A gyermekek és ifjak tanulják meg a Bibliából, hogyan becsülte Isten a mindennapi dolgozó ember munkáját! Olvassanak a próféták fiairól (2 Kir 6:1-7), a prófétaiskola tanulóiról, akik házat építettek maguknak; akikért Isten csodát tett, hogy megmentse őket a kölcsönkért fejsze elvesztésétől! Olvassanak Jézusról, az ácsról, Pálról, a sátorkészítőről, aki a kézműves munkát összekapcsolta a legmagasabb szolgálattal; az emberit az istenivel! Olvassanak arról a fiúról, akinek öt kenyerét a Megváltó felhasználta, hogy rendkívüli csodát műveljen a tömeg táplálására; Dorkásról, a varrónőről, akit Péter visszahívott a halálból, hogy folytathassa a szegények számára szánt ruhák varrását; a Példabeszédek könyvében leírt bölcs asszonyról, aki "keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel. ... eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak. ... szőlőt plántál... megerősíti karjait. Markát megnyitja a szegénynek és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. Vigyáz a házanépe dolgára, és a restségnek étkét nem eszi" (Péld 31:13. 15:17. 20:27)! {Ed 217.1}   

Az ilyenről mondja Isten: "... szerez dicséretet magának! Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapuban az ő cselekedetei!" (Péld 31:30-31). {Ed 217.2}   

Minden gyermek számára az otthon legyen az első ipariskola, és amennyire lehetséges, minden iskolában adjanak elég alkalmat a kézügyesség kifejlesztésére. Az ilyen kiképzés nagymértékben elfoglalná a tornaterem helyét azzal a járulékos áldással, hogy értékes fegyelmező eszközt is jelentene. {Ed 217.3}   

A kézügyesség fejlesztése több figyelmet érdemel, mint amennyit eddig kapott. Iskolákat kell alapítanunk, hogy a legmagasabb szellemi és erkölcsi műveltség mellett gondoskodjanak a lehető legjobb eszközökről a testi fejlődés és a szakmai képzés érdekében! Adjanak oktatást a földművelésben, a gyáriparban, beleértve a hasznos szakmákat, tanítsák meg a háztartási gazdálkodást, az egészséges főzést, az egészséges öltözködés alapismeretét, a betegek ápolását és hasonlókat. Gondoskodjanak kertekről, műhelyekről, kezelőhelységekről! Ezt a munkát minden vonalon ügyes szakmai oktatók irányítsák! {Ed 218.1}   

Munkánknak legyen határozott célja és legyen alapos! Miközben mindenkinek szüksége van bizonyos kézműipari ismeretekre, nélkülözhetetlen az is, hogy a fiatalok legalább egy szakmában jártasak legyenek! Az iskolában minden ifjúnak meg kellene szereznie egy ipari vagy kereskedelmi szakmai ismeretet, amellyel szükség esetén biztosítani tudná megélhetését. {Ed 218.2}   

Az iskolai szakmai oktatás ellen hangoztatott leggyakoribb kifogás az, hogy sokba kerül. Az elérendő cél azonban megéri a költségeket. Egyetlen reánk bízott munka sincs fontosabb, mint az ifjúság nevelése; az erre a célra helyesen kiadott minden összeg jó helyre került. {Ed 218.3}   

A szakmai oktatáshoz szükséges kiadások pénzügyi szempontból is s legigazibb takarékosságot fogják jelenteni. Ily módon fiaink sokaságát tarthatjuk távol az utcasarkoktól és az italmérő kocsmáktól. A kertekre, műhelyekre, és fürdőkre költött kiadások bőségesen megtérülnek majd a kórházakon és nevelőintézeteken. Ki tudja lemérni a társadalom és a nemzet szempontjából annak az ifjúságnak az értékét, amelyet ráneveltek a szorgalomra és a hasznos termelő munkára?! {Ed 218.4}   

Azok a friss levegőn végzett foglalatosságok, amelyek az egész tetet megmozgatják, jelentik a legjobb kikapcsolódást a tanulásból. A kézművesség egyik ága sem értékesebb a földművelésnél; tegyünk nagyobb erőfeszítéseket, hogy felkeltsük és növeljük az érdeklődést iránta! A tanító hívja fel a figyelmet arra, amit a Biblia mond erről a munkáról, mert Isten terve az volt az emberiség számára, hogy műveljék a földet. Az első ember, világunk uralkodója egy kertet kapott, hogy művelje azt. A világ igazi nagy emberei közül, az igazi nemesek közül sokan voltak földművelők. Mutassátok be ezt az Életet! A bölcs Salamon mondja: "Az ország haszna pedig mindenekfelett a földmívelést kedvelő király" (Préd 5:9). A földművelésről kijelenti a Biblia: "Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene" (Ésa 28:26). "Mint aki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből..." (Péld 27:18). Aki földműveléssel keresi meg kenyerét, sok kísértéstől megmenekül, és számtalan olyan kiváltságnak örvend, amelyet a nagyvárosok munkásai nélkülöznek. A mamutgyárak és az üzleti versenyek napjaiban kevesen vannak, akik olyan valósi függetlenségnek örvendenének, és munkájukért oly bizonyossággal kapnák meg szép jutalmukat, mint a földművesek. {Ed 219.1}   

A földművelés tárgyában a tanulók ne csak elméleti, hanem gyakorlati kiképzést is kapjanak! Mialatt megtanulják azt, amit a tudomány megtanít a talaj előkészítésről, a különböző termények tápértékéről és a legjobb termelési módszerekről, használják is fel ismeretüket a gyakorlatban! A tanítók vegyenek részt a tanulók munkájában és mutassák meg, hogy milyen eredményeket érthetnek el üres, értelmes erőfeszítések által! Így felébreszthetik valódi érdeklődésüket és törekvéseiket, hogy a lehető legjobban végezzék munkájukat. Az ilyen célkitűzés, a testmozgás, a napfény és a friss levegő felüdítő hatásával együtt annyira felébreszti a földművelés iránti szeretetet, hogy sok ifjú elhatározza: ezt választja foglalkozásul! Ily módon befolyást áraszthat abba az irányba, hogy csökkenjen a nagyvárosok felé irányuló vándorlási áradat. {Ed 219.2}   

Így iskoláink is tényleges segítséget nyújtanának a foglalkozás nélküli tömegek elhelyezkedésében. Sok ezer gyámoltalan éhező - akik naponta növelik a bűnözők számát - önfenntartást találhatna az ilyen boldog, független életben, ha ügyes, szorgalmas földművesekké képeznék ki őket. {Ed 220.1}   

A fizikai munkára való nevelés áldása szükséges a más hivatást betöltő emberek számára is. A ragyogó életmű, gyors felfogású ember ismeretei és ügyessége folytán könnyen elnyerheti választott élethivatását, mégis messze áll attól, hogy alkalmas legyen kötelességeinek megfelelő elvégzésére. A főleg csak könyvekből nyert kiképzés felületes gondolkodáshoz vezet. A gyakorlati munka éles megfigyelése és független gondolkodásra nevel; helyesen végezve fejleszti a mindennapi bölcsességet, amit józan észnek nevezünk; növeli a tervezés és végrehajtás képességét; erősíti a bátorságot, a kitartást, és megtanít a tapintatra és ügyességre. {Ed 220.2}   

Az az orvos, aki hivatása ismeretének alapjait a betegszobában tevékeny szolgálat közben tanulja meg, gyors meglátást, mindenre kiterjedő ismereteket szerez, ezáltal képes ellátni szolgálatát a sürgős szükség esetén is. Megszerzi azt a képesítést, amelyet egyedül a gyakorlati képzés nyújt. {Ed 220.3}   

A lelkész, a misszionárius, a tanító azt tapasztalják, hogy befolyásuk nagymértékben megnövekszik az emberek előtt, ha nyilvánvalóvá válik, hogy rendelkeznek mindazzal az ismerettel és ügyességgel, ami szükséges a mindennapi élet gyakorlati kötelességeinek elvégzéséhez. A misszionárius sikere és néha még élete is gyakorlati érzéktől függ. Munkájának sikerét vagy kudarcát gyakran az dönti el, hogy tud-e ételt készíteni, balesetet szenvedettet ellátni, sürgős, váratlan eseteket megoldani, betegségeket kezelni, házat, sőt ha kell imaházat is építeni. {Ed 221.1}   

Sok ifjú neveltetésében a legértékesebb képzést akkor kapná, ha önfenntartásra kényszerülne. Ahelyett, hogy adósságokat csináljanak vagy szüleik önmegtagadó áldozatkészségére támaszkodjanak, a fiatal férfiak és nők legyenek önállóak! Így majd megismerik a pénz értékét, az idő, az erő és az alkalmak fenyegető mulandóságát, és sokkal kevésbé fenyegeti őket az a kísértés, hogy hiábavaló, költekező szokásaiknak hódoljanak. A takarékosság, a szorgalom, az önmegtagadás, a gyakorlati üzletvezetés és a szilárd célkitűzés szokásainak elsajátítása a legfontosabb segítségnek bizonyulnak majd az életharcokban. Ha a tanuló megtanulja az önmagán való segítés leckéjét, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy tanintézeteink megmeneküljenek az adósságok terhétől, amely alatt sok iskolánk vergődött, és ami nagyon lecsökkentette használhatóságukat. {Ed 221.2}   

Véssék ifjúságunk lelkébe azt a gondolatot, hogy a nevelés célja nem az, hogy megmeneküljenek az élet kellemetlen feladataitól, hanem az, hogy megkönnyítse munkájukat jobb módszerek és magasabb célok elérésével! Tanítsátok meg őket arra, hogy az élet igazi célja nem az, hogy a lehető legnagyobb nyereséget biztosítsák maguknak, hanem az, hogy tiszteljék Teremtőjüket azáltal, hogy megteszik részüket a világ érdekében végzett munkájukban, és segítő kezet nyújtanak azoknak, akik gyengébbek és tudatlanabbak mint ők! {Ed 221.3}   

A fizikai munka lenézésének egyik fő oka gyakran a hanyag, gondatlan munkavégzés. Sokan szükségből végzik csak, nem szabad választásból. A munkás nem helyezi bele szívét munkájába, ezért nem őrzi meg önbecsülését, és mások tiszteletét sem nyeri el. A fizikai munkára való nevelés helyesbítse ezt a tévedést! Fejlesszék ki a pontosság és alaposság szokását! A tanulók szokjanak hozzá a lendületességhez és rendszerességhez! Tanulják meg a helyes időbeosztást, minden mozdulatuk kiszámítását! Ne csak a legjobb módszereket oktassák, hanem buzdítsák őket arra is, hogy munkájukban állandó javulást mutassanak fel! Céljuk legyen az, hogy munkájukat tegyék olyan tökéletessé, amilyenné az emberi agy és kéz csak teheti! {Ed 222.1}   

Ez a fiatalokat a munka mestereivé, nem pedig a rabszolgáivá teszi. Megkönnyíti a nehéz munkás sorsát, és megnemesíti a legegyszerűbb foglalkozást is. Aki munkáját csak robotnak tekinti, önelégült tudatlansággal fog hozzá, és nem tesz semmi erőfeszítést a jobb munkavégzéshez, az valóban csupán tehernek fogja érezni. Azonban akik a legegyszerűbb munkában is felismerik a tudományt, azok nemesnek és szépnek látják azt és élvezetet találnak a hűséges és eredményes munkavégzésben. {Ed 222.2}   

Az így nevelt ifjúság - bármi legyen is hivatása az életben - ameddig becsületes, addig hivatását hasznossá és tiszteletreméltóvá fogja tenni. {Ed 222.3}