Istennek van egy szervezett testülete

Óvakodjatok azoktól, akik az egyház megítélésének nagy terhével lépnek fel. A választottak, akik állják a világ irányából érkező ellenállás viharát és dacolnak azzal, és magasra emelik Isten lábbal taposott parancsolatait, hogy azokat szentként és tiszteletet érdemlőként felmagasztalják, valójában a világ világosságai. Hogyan is merészel halandó ember ítéletet mondani rájuk és az egyházat paráznának, Babilonnak, tolvajok barlangjának, minden tisztátalan és gyűlölséges madár tömlöcének nevezni…[1] {MR311 12.1}   

Szinte lehetetlennek tűnik, hogy bárki, aki valódi hitbeli tapasztalattal rendelkezik, az Írások ilyen téves alkalmazását sugallja, mintha az Isten parancsolatokat megtartó népére alkalmazható lenne. Tegyük fel, hogy ez az a hamis üzenet, amit mindenkinek hallani kell ebben időben: „Fussatok ki belőle, én népem!” Hová menjünk, hol találunk tisztaságot, jóságot és szentséget, ahol biztonságban lehetünk? Hol van az az akol, ahová farkasok nem fognak behatolni? {MR311 12.2}   

Állítom nektek testvéreim, hogy az Úrnak van egy szervezett testülete, amelyen keresztül munkálkodni fog. Lehet közöttük több mint egy tucat Júdás, lehet egy hirtelenkedő Péter, aki megpróbáló körülmények között meg fogja tagadni az Urát. Lehetnek olyan személyek, mint János, akit Jézus szeretett, de olyan buzgóság élt benne, ami kioltotta volna emberek életét, tüzet kérve rájuk a mennyből a Krisztust és az igazságot ért sérelem miatt. A nagy Tanító azonban arra törekszik, hogy az útmutatás leckéivel helyreigazítsa ezeket a jelen lévő gonosz dolgokat. Ma is ugyanezt teszi egyházával. Rámutat az őket fenyegető veszélyekre. Eléjük tárja a laodiciai üzenetet. {MR311 12.3}   

Ahelyett, hogy egymás ellen fordítanánk a háborúskodás fegyvereit, fordítsuk azokat inkább Isten és az igazság ellenségei ellen. Viszhangozzátok Krisztus imáját teljes szívetekből: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” (Jn 17:11)... {MR311 13.1}   

A Biblia egy egyházi/gyülekezeti modellt állít elénk. Mindenkinek egységben kell lennie a másikkal és Istennel. Amikor a hívők egyesülnek Krisztussal, az élő szőlőtővel, annak az az eredménye, hogy eggyé válnak Krisztussal és megtelnek együttérzéssel, gyengédséggel és szeretettel. {MR311 13.2}   

Lehetőségek az egyházban

Amikor emberek elhúzódnak Isten parancsolatokat megtartó népének szervezett testületétől, elkezdik a saját emberi mércéjükkel méregetni az egyházat és ítéletet hirdetni ellene. Ekkor tudhatod, hogy Isten nem vezeti őket. Rossz nyomon vannak... {MR311 13.3}   

Vannak lehetőségek és előjogok az egyházban arra, hogy segítsünk azoknak, akik készek meghalni, arra is, hogy az egyházat buzgalommal lelkesítsük, de arra nem, hogy darabokra szakítsuk. Bőven van lehetőség az egyházban arra, hogy Krisztus lábnyomán járjunk. Ha betölti a szívedet a buzgóság, hogy megszentelődés és szentség magasabb fokára juss, akkor haladj azon az úton teljes alázatossággal és odaadással. Az egyháznak olyan emberek frissességére és lelkesedésére van szüksége, akik közvetlenül a menny légkörét lélegzik be, hogy elevenné tegyék az egyházat annak dacára, hogy konkoly van a búza között. – 21-es kézirat, 1893, (Megjelent a Review and Herald c. lapban, 1956 november 8.) {MR311 13.4}