Isten egy népet vezet, hogy az az örökkévaló igazság talapzatán tökéletes egységben álljon. Krisztus azért adta magát a világnak, hogy „tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt” (Tit 2:14/b). Ez a csiszolási folyamat arra szolgál, hogy megtisztítsa az egyházat minden gonoszságtól és a viszály és versengés lelkületétől, hogy épüljenek, ahelyett hogy leromlanának, és az energiáikat az előttük álló nagyszerű munkára összpontosítsák. Istennek az a szándéka, hogy egész népe a hit egységére jusson... {MR311 9.3}
Sokan fel sem fogják a gyülekezeti kapcsolatok szent voltát, és vonakodnak alávetni magukat a korlátozásoknak és fegyelemnek. Eljárásmódjuk azt mutatja, hogy a saját értékítéletüket az egységbe tömörült gyülekezet ítélete fölé emelik, és nem őrizkednek körültekintően attól, hogy nehogy a szembenállás lelkületének megszólaltatására bátorítsanak. {MR311 10.1}
Azoknak is lehetnek más emberekéhez hasonló hibáik, akiknek felelős beosztást töltenek be az egyházban, és hozhatnak hibás döntéseket. Krisztus földi egyháza azonban ennek dacára felhatalmazást adott nekik, amit nem lehet könnyen venni. Krisztus hatalommal ruházta fel az egyházát a feltámadása után és ezt mondta: „Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.”... {MR311 10.2}
A hitetlenség azt az érzetet kelti, hogy az egyéni függetlenség növeli a fontosságunkat, hogy gyengeség alárendelni a saját elképzeléseinket annak, ami az egyház ítélete szerint igaz és helyes. Ilyen érzéseknek és nézeteknek engedni azonban veszélyes, és fejetlenséget és zűrzavart fog okozni. Krisztus látta, hogy az egység és keresztény közösség elengedhetetlenül szükséges Isten ügye számára, ezért ezt tanítványai lelkére kötötte. A kereszténység története pedig akkortól kezdve mostanáig meggyőző erővel bizonyítja, hogy egyedül az egységben van erő. Az egyes ember ítélete vettessék alá az egyház tekintélyének. – Bizonyságtételek 4. kötet 17-19. oldal {MR311 10.3}
