Az egyházra ruházott hatalom

Összességében túlzott mértékben támaszkodtak független, nem ihletett véleményekre. Az Isten népe körében valaha is előfordult legsúlyosabb megpróbáltatások és nézetkülönbségek önelégültségből és önhittségből fakadtak. Isten angyala újra és újra azt mondta nekem, hogy „Tartsatok össze! Tartsatok össze! Legyetek egy értelmen, azonos véleményen, hogy Isten lehessen a vezetőtök. Járjatok a lábnyomán, és akkor biztonságban fogtok járni. A tiszta szív és helyes lelkület Isten Fiának ajándékai, amelyeket végtelen áron vásárolt meg.” {MR311 8.1}   

Isten tanítja, vezeti és tanácsolja népét, hogy képesek legyenek másokat tanítani, vezetni és tanácsolni. Ezen utolsó napok maradéka között lesznek olyanok – ahogyan az ókori Izraelben is voltak – akik függetlenül kívánnak haladni, akik nem hajlandóak engedni Isten Lelke tanításainak és akik nem fognak tanácsokra vagy útmutatásra hallgatni. Az ilyenek mindig tartsák észben, hogy Istennek van egy egyháza a földön, amelyre hatalmat ruházott. Emberek akarják majd a saját, független ítéletüket követni, megvetve tanácsot és feddést; azonban amennyire bizonyos, hogy ezt teszik, annyira bizonyos az is, hogy el fognak térni a hittől, és veszedelem és a lelkek romlása lesz a következmény. Akik most azért mozdulnak meg, hogy támogassák és építsék Isten igazságát, azok az egyik oldalon sorakoznak fel egyesült szívvel, gondolkozással és szóval kiállva az igazság védelmében; miközben azok, akik a célokat és tetteket tekintve nem dolgoznak összhangban, akik a saját megszenteletlen emberi megítélésüket tekintik a tettek tökéletes mércéjének, azok Sátán oldalán sorakoznak fel és az ő ügyét védik. {MR311 8.2}   

Sátán válik majd a vezetőjükké, ők pedig csatlakozni fognak hozzá azon állandó törekvésében, hogy lebontsák azt, amit Isten felépít. Ezen széthúzó elemek egyike sem lesz képes Isten azon szándékait keresztezni, hogy egy népet készítsen, amely ama nagy napon megáll, és hogy a megváltás tervét végül beteljesítse... {MR311 9.1}   

Az ellenség megtévesztése ébreszti emberekben azt az érzést, hogy elszakadhatnak az Isten által kijelölt eszközöktől, és a saját független irányvonalukat követve dolgozhatnak, a saját vélt bölcsességük szerint, és mégis eredményesek lehetnek. Jóllehet azzal áltathatja magát az illető, hogy Isten munkáját végzi, végül nem lesz jó dolga. Mi egy testet alkotunk és minden tagnak a testhez kell kapcsolódnia úgy, hogy közben minden egyes személy a saját képességei szerint munkálkodik. Az embereknek Istenhez hasonlóan kell gondolkozniuk: tisztán, szentül és egyenesen. Senki se zárkózzon el, hogy önmagának éljen. – 104. sz levél, 1894. {MR311 9.2}