A világ Megváltója nagy hatalmat ruházott az egyházára. Ő állapítja meg a szabályokat, amelyeket a tagok ügyeinek vizsgálata során alkalmazni kell. Miután világos utasításokat adott a követendő eljárásra nézve, így szólt: „Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit (gyülekezeti fenyítéket illetően) megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.” Ilymódon még a mennyei tekintély is szentesíti az egyháznak a tagjaira vonatkozó fegyelmi intézkedéseit, amikor a Biblia szabályai szerint járnak el. {MR311 7.4}
Isten igéje nem ad engedélyt az egyes embernek arra, hogy saját értékítéletét az egyházéval szembe állítsa, és azt sem engedi meg neki, hogy a nézeteit az egyház nézetei ellenében erőltesse. Ha nem létezne egyházfegyelem és -kormányzás, akkor az egyház darabokra szakadna és többé nem volna képes egyben maradni, mint test. Mindig léteztek független gondolkozású egyének, akik azt állították, hogy nekik van igazuk, és hogy Isten különös módon tanította, ihlette és vezette őket. Mindegyiknek meg van a maga elmélete és sajátos nézetei, és mindegyik azt állítja, hogy a nézetei összhangban vannak Isten igéjével. Mindegyiknek különbözik az elmélete és a hite, mégis mindegyik azt állítja, hogy különleges világosságot nyert Istentől. Ezek elcsalogatnak a testtől és mindegyik egy különálló egyház önmagában. Mindnek nem lehet igaza, mégis mindegyik azt állítja, hogy őt az Úr vezeti. Az ihletett Ige nem „igen” és „nem”, hanem igen és ámen Krisztus Jézusban. –Bizonyságtételek, 3, 428-429 o. {MR311 7.5}
